Délmagyarország, 1945. augusztus (2. évfolyam, 172-196. szám)

1945-08-05 / 176. szám

DELMöGYA KORSZ AG 1815 augusztus ti A haicsárrendpzer megszűnt Az előfonóba megyünk be. Ha­talmas gépek zakatolnak minden oldalon. Nem lehet érteni egymás szavát, csak ha belekiabálunk a másik fülébe. Tóth Mária, eunckaz osztálynak egvik legjobb munkás­nője, a kővetkezőket mondja: 700 pengőt keresek hetenkint akkord­ban. Az cl'álásunkat a gyárlól kap­juk, elég jó, de jobb is lehelne. Az üzemi bizottsággal meg vagyok elégedve. Megszűnt a liajcsárrcnd­szer. Sakkal szabadabbak vágjunk és igy nyugodtabban tudunk dol­gozni. Amikor belépünk A gombolyiló­ha, minden irányból egyszerre tl­veu is jönnek felénk, teánvok, asz­uconyok. Anélkül, bogy kérdeznék, mi járatban vagyunk, mind elkez­denek beszélni egyszerre lelkesen a julius 29-i ünnepélyről és a sza­valóLórnsrói. Karancs Ferenc né. Blczób Gyflrgvné, Varga Lászlóné. Sikos Istvánné, Kovács Ferenrné, Sári F.lcl, Schüsslcr Jánosné cgymás­nak adják a szól. nem is tudjuk, kinek a mondatat! jegyezzük. 'A munkások rugaszkodnak althoz, hogy jöminiiségü árul készítsenek A szövőben előszűr a gyár leg­öregebb munkását, Kiss l'éler Pál müvr/elüf Itallgaijiik meg. ült éve dolgozom .11, ichál mo$l én va­gyok a gyár legrégibb munkása. A fegyelem ezen az osztályon jó. Ha elő is fordulnak kisebb hibák, mindig kijavítják a munkások. Szópszóval sokkal többre lehet menni, mint gorombasággal. A munkások ragaszkodnak ahhoz, liogv jóiuinöségü árul készítsenek. .'.fest sorban megkérjük az osz­1 ily legjobb munkásnőil, mond­janak valamit az éleinkről. Szem­inári Gyuláné, aki egész családjá­val régóta a munkásmozgalom harcosai közé larlozik, meg vhn elégedve a keresőiével és az el­látással is. Kéri Teréz RIO tvcngől keres he­tenkint. amiből édesanyját és 4 testvérét kell eltartania. Ilorválb Franciska 20 éves Ic­áuv meg van elégedve. "Nagyon s* •telne tanulni. '"•tvárs Józsefné, aki kisleány ko.a ó!a sportolója az SzMTE-nek, megjegyzi, bogy a leányok nem Igen szerelnek sporlolni. csak láu­eolnj. l)e akii egyszer el lud vin­ni uszui, vagy tornászni, az meg­szeret; és szorgalmasan eljár az edzésekre. „A Délmaóynrország ió munkásu]ságu Kollár Józsefné a yizesfonóban dolgozik Négy családja van és 400 pengői ke.res helcnkinl. Nincs megelégedve azzal, bogy ritkán és keves luisl kapnak. A Délmagyar országnak előfizetőié, most bosz sznnkodolt. bogy ujrn feicmelték *i árál. de azért megveszi, mert mini mondotta. a Dtlmagvarország jó mnnkásiíjság. Kovács József elvtárs régi, kl próbált szoeialisla, a gyár rak­támoka elmondja, hogy a nyers­anyaghiány ruinlt a raktárban most csökkentett iélszámmal dol­goznak. Munhaverseny az itiamankások között A gyár javilómübeiyébcn Kindl István vasesztergályos kifogásolja, hogy amikor jegyre chcicllcn ke­nyerei kapunk, föszcrűzlelekben hófenér kenyeret lehet kapni jegy nélkül 3t pengőért. Kardos Imre 15 éves ifiumun kás a gyár vasesztergályos gya­korouka elmondja, hogv november 30-a óla dolgozik a gyárban heti Í30 pengőért. Kifogásolja, hogy j gyár vezetősége beszüntette a gya kornokok üzemi ellátását. Szereti a munkáját. Most csavarokat ké­szítenek a vagon javításhoz. Jövő­hélen, ha a többi ifjúmunkások is betanulnak a csavarkészitésbc. versenyt kezdenek egymás közölt, k! lud többel elkészíteni. Nagyon szeret tanulni. Most is készül fel­vételi előkészítő vizsgára, hogy őszre a fémiparba beiratkozhas­son. Nagy Józsefnél, a gyár pénztá­rosat, egyben egyik legjelesebb ro­hanimunkását keressük még fel. Kérdéseinkre a következőket fe­leli: A munkások és tisztviselők közölt szívélyes jóvis/ony van. Az üzemi bizoliság sokkal jobban megbecsüli munkámat, mint ahogy azelőit értékeltél.. Ezért most én is szívesebben dol .ozoni. A julius '29-i ünnepély nagyon feli nielő volt. Különösen jó volt a rendezés. Azért is jó néha az ilyen ünne­pély, mert az ember kijön r. lneg­szokott hétköznapi munkájából és ulána felüdülve, felfrissülve dolgo­zik. Kifogásolom, hogy a könvv­napot is ezen a napon rendezték. Annyirc elmerültünk az egyéb lát­ványosságokban, bogy a könyvek­kel nem is tudtam foglilkozni. A kommunistákkal és a Délmagyrr. országgal meg vagyok elégetne. .Néha kicsit ugyan szélsőségese le­nek találom okét Nekem nagv un leiszeli Rákosi Mátyás komoly, ny.itgmll, higgadt beszéde. Kilépünk a gyár udvarára. Fél­méteres betűk kiáltanak felélik: ^Értelmiségiek tartsatok vetünk M. K. P.< Az üzemi pártszervezet har­cos munkája nyomán a jelszavak valósággá válnak. Komócsin Zol:án IfSy dolgozik a reakció : A demokrácia értékes, kipróbált emberei ellen hajszát indítanak, hogy gyengítsék sorainhat Izgalmas igazoló bizottsági tárgyalás, amely rávilágít a reakció uj harci eszközeire (Szegjed, augusztus 4) A Magyar Kommunista Párl egyik legjelen­tősebb és legnehezebb feladata, amelyet maga elé tűzött: a reak­ció könyörtejen felszámolása. A reakció ugyanis szívósan és min­den tisztességtelen eszközi felhasz­nálva dolgozik, hogy aláássa a de­mokiácia fiatal, dc clelerős gyö­kereit. Hogy milyen ravaszul és mennyire tisztességtelen eszközök­kel dolgozik a reakció, arra a kö­zelmúltban érdekes, cikkbe kíván­kozó példa adódóit Szegeden,, az egyetemi igazoló bizoliság egyik tárgyalásán. Dr. Korányi András egyetemi magántanár, a Rusznyák-klinika kilünő adjunktusának ügyét tár­gyalták olyan nagy érdeklődés mel­leit, amilyenre nem sok példa volt »z igazolód járások, lefolytatása so­rán. Maga az a tény, hogy Korányi András orvostanár ügye nyilvá­nos tárgyalásra került, mert be­jelentések érkczlck ellene az iga­zoló bizottsághoz, nagy megdöb­benést kellett Szegeden, ahol hosz­szu évek óla jóllsnicrt a belklini­kái adjunktus politikai magatar­tása és orvosi munkássága. Korá­nyi András mint orvos és mint gerincesen baloldali meggyőződé­sű ember egyaránt megbecsülést szerzett Szegeden azokban a kö­rökben, akik az elnyomatás ne­gyedszázada alatt üldözést szen­vedlek, mert kimertek állni ma­gvar emberhez mélló meggyőző­désük melleit. A vádlók védőkké változnak Ml sem természetesebb, mint a hál tér ben meghúzódó és á kulisz­szák sötét oldalait mozgató reak­ciónak az a sakkhuzása, hogy a demokrácia számára ennyire ér­tékes s még fiatal, tehát munka­képes, szép jövő elölt álló embert megkíséreljen diszkreditálni és a iiarcos szellemű küzdök soraiból eltávolítani. Vádakat kovácsoltak tehát és tanukat is állítottak, akik a súlyosnak látsztf vádpontokat alá támasztól Iák. Nem akarunk va­lamennyi koholt és az igazoló bi­zoliság előtt annál is in­kább átlátszó vádra kitérni, miután á bizottság előre ér­tesült arról, hogy hajsza ké­szül Korányi lanór ellen. Csupán azokat a vádpontokat ismertetjük, amelyek tárgyalása valóságos drá­mai jeleneteket eredményezett, mert a vád tanúi védőkké váltak, akik — hisz nem leheltek mást —, kiálltak az igazolandó mellett. Akadt egy Klein nevü fiatal or­vos. aki azzal vádolta a belkli­nika adjunktusát, hogy* az ő ve­zetése aiatt álló klinikán nem gyógykezelték és nem élelmezték a gettóban öngyilkossá lelt és oda beszállított betegeket. Ez a fiatal orvos a tárgyaláson tudta meg, hogy édesapját, aki szinten tel­jesen zsidó származású volt, "ép­pen dr. Korányi mcnIeUc meg attól, hogy deportálják, arról nem is beszélve, hogy mint orvos az eleiét is megmentette... Ezt a súlyos, embertelen vádat kellett volna igazolnia héliány nemrégiben hazatért deportáltnak, akik annakidején mint öngyilko­sok kerüllek be a belgyógyászati klinikára. Mélységes csöndben let­te meg vallomását az idős dr. Korda Jenő. Arra a kérdésre, hogy kapott-e gyógykezelést, kijelentet­te, hogy Korányi tanár volt az, aki naponta háromszor Is megvizsgálta és orvosi kezelésben részcsilelle. Ugyanilyen értelmű vallomást tett Katona Dávid, aki elmondotta, liogy Korányi András szabálysze­rűen vizitelt az öngyilkosok kór­termében. feleségét, Katona Dá­vidnál sajátkezüleg részesítette or­vosi kezelésben — injekciót adott neki —, sőt még azt a kérelmüket is elintézte, hogy ruhát kaphas­sanak, mert hálóruhában szállí­tották ke őket a klinikára. Kaloua Dávidnc vallomásából is ugyanez derült ki s valamennyien elmon­dották. hogy naponta háromszor kaplak élelmet, természetesen olyan élelmezésben része "dlck, ariii orvosi szempontból üss'.iiang­ban állott állapotukkal. Ez a vád tehát önmagától ösz­szconilolt, de ugyanígy történt a többi bejelentéssel is, amelyekbon a báltérben működő nem is annyi­ra titokzatos erök azt akarták bi­zonyítani, hogy Korányi András a sárga csillagot viselő betegeit •el­tanácsolta* a rendelőjéből, liogy Geslapo-tisztekkel tartott fenn ösz­szeköttelésl s bogy más jobboldali elemeket barátságosan kezelt. öszhaju, talpig gyászba öltözött özvegyasszonyt állítottak oda, bogy, tanúskodjék arról, hogy amikoci sárga csillaggal jelent meg Korá» nyi tanár rendelőjében, az orvos­tanár eltanácsolta onnan. Az ó^ vegyasszony nemcég jött haza s dcporlációbói, férjét most vesj> telte el és mint a »vád tanúja*, hitet telt arról, hogy Korányi AdíK rás a leglelkiismeretesebb, legki­tűnőbb orvos és a leghumánusal*­bau gondolkodó és cselekvő ember volt. Nemhogy nem tanácsolta el sárgacsillagos betegeit a rendelő­jéből, de amikor az özvegy, akit a várószobában inzultus ért egy másik belcg részéről a sárgacsil­lag viselése mialt, ónként ki akart maradni, rábeszélte, hogv minden nap jöjjön, mert szüksége van a gyógykezelésre. Más tanú Is val­lotta, liogy Korányi András a jó­módú sárgac-illagos betegeitől sciu fogadott el honoráriumot ebbcp az időben. A GesYapo-ügy Korányi Andrásra rábizonyoso­dolt, mert maga is elismerlc, hogy két izben egyült vacsorázott két üestapo-liszltcl. Tette ezt a bel­klinika néhány orvosának felké­résére, akik a Gestapo által letar­tóztatott, fiatal Röntgen-asszisz­tensnőt, dr. Szenes Tibor tanár­segéd menyasszonyát akarlák meg­menteni az elhurcolástól. A Gcsla­po-brigantikkal csak fehér asztal­nál lehelcll emberségesen tárgyal­ni s erre Korányi András vállal­kozott, bár tudta, liogy mit lesz. Mint dr. Hámori Arlur magán­tanár vallotta, Rusznyák István igy índitotta cl erre a közbenjáró útra Korányi tanárt: — Gengszterekkel szemben műi­den hareieszköz jó és egy ember­eiéi megmentésére az utolsó szal­maszálba is bele kell kapaszkodni. Igy vallolt dr. Szenes Tibor éa menyasszonya: Herczeg Rclla is, dc igv vallolt a bizottsági aszlal mellől lelkiismerete és gerinces emberi méltósága ösztönzésére dr. llerkessy László magántanár is, aki annakidején szintén bele voll avatva ebbe a mentőakcióba. D'csórete! érdemeH volna Sorra összeomlottak léhát a •vá­dak*. a reakció tncslcrkcdósci s mindegyik avádponl* letárgyalása azt eredményezte, hogy utána Ko­rányi András humánus és lelkiis­meretes egyénisége még jobban ki­domborodott a szimpátiájával lün­telő hallgalóság előtt. Természetes voll tehát, hogy az orvostanári Igazolták s a hallgatóság véletné­menye az volt, liogy dicséretet érdemelt volna. Ki is fejezte ezt a véleményét mindenki: egész iömeg fogta körül az igazoltat a tárgya­lás ulán„ teljesen idegen emberek gratulállak neki, u kezét szoron­gatták. Igy végződólt ez az érdekes iga­zolási ügy, amelyben figyelemre­mélló, hogy a reakció nem riad jegyzőkönyvek készülnek — vissza a legtisztességlelenebb c»z-1Békc-ulca... közöklől sem. csakhogy célját, a demokrácia gyengítését elérje. A becsületes demokraták elölt még ma is hihetetlen, hogy ilyen haj­szának lehet kitenni Szegeden, 1915 nyarán olyan embert, akire mint a hírneves Koránvi orvos­dinasztia harmadik tagjára, a jö­vőben az orvosképzés rcndkjvül nehéz és felelősségteljes feladala vár. S a reakció még mindig merészt Ujabb aknamunkával pró'á'kozk, de csak addig, amig nem suit le rá a demokratikus magyar Jövöl komolyan épileui akarók ökle a amíg nem tapasztal ja, hogv milyen közel van a város hármelvlk pont­jához. akár a Kárász-utcai titok­zatos házhoz Is. amelvbcn a vádi®

Next

/
Oldalképek
Tartalom