Délmagyarország, 1945. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1945-07-01 / 146. szám

1945 július i, DÍLMAGIAfiOBSZAQ Ax uys&glróHtefleAégnek ínyllaífeLO^ilc a* Dachauliól f^axatérf nfságlró^férj Berey Géza a nácipoko'ból kiszabadulva képet fest a németországi halállágerek borzalmairól A német nép egyeíemlegesen felelői axért a íxíSmylIíégckérf, amiket emSierek millióival köveitek el (Szeged, junius 30) Az újságíró, aki ezúttal nem tudja eltitkolni, hogy személy szerint is érdekelt, amikor interjút csinál a dachaui pokolból hazatért férjével, Berey Gézával, ugy érzi, hogy — csoda történt... Ugy érzi, hogy az a 15 hónap, ami 1944 lidércnyomásos áprilisa óta elmúlt, csak rémálom volt és amikor most felébredt eb­ből a rémlátomásból, ragyogó, napsütéses juniusi hajnal köszön­tött rá. egy uj, szabad és emberi élet hajnala. S hogy ez a rém­álom. amely a szegedi Városháza középkori kazamatákhoz hasonló pincefogdájában kezdődött* ami­kor e sorok Írója. még elbúcsúz­ni sem tudott a Gestapo által el­hurcolt Berey Gézától, most bol­dog befejezést nyert ez a csoda,. . Egy harcos, tiszta célkitűzésű, hit­te! és akarással leli emberélet cso­dája .. . Topolyától « rtachnul • boláitűborfcj Berey Gézát, a Sztójay-kormáiif áljai betiltott Défmagyarország fe­lelős szerkesztőjét és kiadóját — mint röviden megemlékeziünk már róla — 1941 április 15-én Topo­lyára internál lik. Topolyán volt az egyetlen magyarországi parlí­nán-tábor, amely az SS felügyelete alalt állt. Ide gyűjtötte össze a magyar kémelháiitó lijvidéki al­osztálya azokat a szerb politikai és közéleti férfiakat, akiket ge­rinces magatartásuk miatt parti­zánoknak minősítettek. Szegedről De ki tudná ezt ellenőrizni? Lám, ma este isi zavartalanul garázdálkodtam és a sok szellemi arisztokrata közül egyik sem tudott rajtacsípni. Te is Keddit él barátom t Viharosan kacagott és én még vi­harosabban szégyellem magam. Ede felemelte a pálinkáspoharat. — tátod, ennyit ér a ti híres pol­gári intelligenciátok! Smarn! Leverő! Szélhámosság! Halandzsa az egész vi­lág, fiam! Röhögnöm keli. Röhögött és még két pohár pálín­«ál is felhajtott utána. Kouflison vit­tem haza a szállodájába. Másnap este egy másik családnál volt estély a tiszteletére. Már hirc ment a városban Ede nagv tudorná­jyos felkészültségének s ragyogó szel­lemi képességeinek és az előkelő tár­saság csak ugy teste ajkáról a szót. Ede beszélt, sziporkázott, elméleteket gyártott és elavult hiedelmeket dön­tött meg. Ugy hallgatták, mint a Messiást. Csak néha vetett felém egy­egy megértő, cinkos pillantást és Ilyenkor mindketten elmosolyodtunk. Az én .mosolyom kissé fanyar volt, de Ede lelkesen s ellentmondást nem Ujrő hangon magyarázta: — A polgári intelligencia, nagyságos asszonyom, Gravelotte normand filo­zófus szerint olyan, mint a lufibal­lon: színes, csillogó, magasröptű, de belül üres és az első szúrásra szét­pattan. Áhítatosan figyelték Ede haland­zsáit. Keserveset sóhajtottam: — Intelligencia, óh!... egyedül Berey Gézát, szolgáltatta ki a Tukals—Buóez-féle rémura­lom a Gestaponak, mint a szegedi baloldali ellenállási mozgalom ve­zetőjét. Igy került a topolyai SS­gyüjíőtáborba, ahonnan 1944 ok­tóber 10-én, amidőn az orosz háti­sereg áttörte a Tisza-vonalat, a magyar csendőrség szerb sorstár­saival együtt gyalogszerrel elindí­totta Nagykanizsa felé, innen pe­dig ,a komáromi vár börtönébe ... Komáromból 1944 november 11-én indult el egy leplombált, az SS-alakulatok által erősen őrzött szerelvény Németországba 4000 po­litikai fogollyal* közöttük Berey Gézával. A bajorországi Flossen­burgha vitték őket* majd Berey Géza a hírhedt dachaui lágerbe került s onnan kiadták egy Da­chauhoz tartozó munkatáborba: Hersbruckba. Itt dolgozott mind­addig, amig 1945 márciusában ki­ütéses tífuszban megbetegedett, akkor ismét Dachauba szállítot­ták és ott érte az amerikai felsza­badítás. Mindezt azért irja le az újságíró ilyen krónikus rövidség­gel. mert Berey Géza igy kezdi nyilatkozatát: .Nem érdemelnek kíméletei I" — Tul vagyok rajta, ÉS egyelő­re Ízléstelennek tartok minden olyan előadást, vagy' nyilatkoza­tot. ahol bárki is önszénvfedéseit hangoztatja. Ugyanis nagyon so­kan voltunk... Ezzel szemben mindenkinek kötelessége a .világ elé tárni azokat a szörnyűsége­ket, amelyeket az egyetemes né­met nép el követelt a riíaefl! Ínyek i milliós tömegével. A németeket, ezt az emberi mivoltából telje­sen kivetkőzött, vadállati csordát sokan, nagyon sokan kpHtirnép­ttek hitték és vallották Magyar­országon! Ezért történhetett meg az, liogy olyan magas lánggal csa­pódolt föl á lemásolt nácista és fasiszta terror máglyája. Igenis kö­telessége mindenkinek, aki a náci pokolból hazatéri rámutatni arra* hogy a német nép egyetlen tagja sem érdemel kíméletei! Mert min­den népek fölött való uralkodási törekvésüket az anyatejjel szívták magukba. És senki sem hiheti többé, aki Haeftlipg volt Németor­szágban, hogy a »DcutschIand iilier Alless-mániát ki lehet irtani a német nép lelkéből mindaddig, inig jegyőzői babilóniai fogság ará­nyaiban legalább 2—3 nemzedéket jjém nevelnek >von Pick auí« szovjetorosz mintára! — Mindez plasztikusan rajzoló­dik az olvasó elé, ha elmondjuk azt, hogy a bori munkaszolgála­losokat köze! 1009 kilométeren ke­resztül hogyan hajtottak gyalog, éjjel-napápl, étlcn-szoinjan s en­nek eredményeképpen 3609 bori rabszolgából csak 1176 érkezett meg Flossenburgbn. vagy ha meg­említ j ük azt, hogy a halállágerek felé futó vagonokban, amelyek fa­lára rá volt festve, hogy »40 em­ber, vagy 6 lő«, 120 embert töm­tek be 8 ezeknek a halálverejtéke sem indította meg az SS-briganli­kat még annyira sem, hogy egy emi!mt: szlovák lakossága Magyarországon a kisebbség egyenjogú polgára az államnak 'Szeged, junius 30) Különös ak­ció indult ki a földosztással kap­csolatban Pitvaros községből. A csanádmegyei Pitvaros község 2.0) lakosából 75—80 százalék tótajkn. Értesülésünk szerint két pilvarosi és csanádalberti gazda személyc­sen eljárt Budapesten a csehszlo­vák követségen, ahol bejelentették, hogy Csehszlovákiába szeretnének áttelepülni. A makói Népújság adott hírt először erről a telepü­lési lázról,, amely e két szlávajku gazda akciója nyomán megindulI. E kit ember előadása szerint ugyanis a csehszlovák követségen örömmel fogadták ezt a szándó­kot és közölték velük, hogy ré­szükre nemcsak hogy nagyobb,, de jobb földet tudnák biztosítani a Csallóközben, vagy Komárom környékén, mint amivel itt ren­delkeznek. A hirek szerint Pitvaroson a lakosság 70 százaléka iratkozott fel kitelepülésre. Természetes erre már csak aratás után kerülhetne sor. Nagv az áttelepülési láz Tót­komlóson is. ahol a község egyik jegyzője a mozgalom minden rész­letéről jegyzőkönyvet veit fel és beterjesztette azokat a főispánhoz további intézkedés végett. Termé­szetesen nem minden lólajku köz­ségben ez a helyzet. Csanádalber­tin például a makói Népújság sze­rint egy-két nagyhangú ember mozgalmának tulajdonítják s eh­hez már nekünk is hozzá kell szólni, mert ezek állítólag azt hí­resztelik, hogy a kitelepülés azért szükséges, mert a ma^Tarok élőbb­ül óbb ki fogják őket telepíteni. Szük'é ei kihangsu'yoznunk, hogy ha valóban igazak "ezek a hírek, a mozgalom teljesen magánjelle­gű. Minden hatósági beavatkozás­tól függetlenül csinálják ezt, mert Magyarországon minden kisebbség egyenlő jogú polgára az államnak. Á földreform során sem téliünk különbséget a nemzetségiek kö­ziül. Természetesen ha a szlo­vákok egy része el akar menni, az a saját ügyük, ez elé a magyar állam valószínűleg nem fog aka­dályt gördíteni. Viszont, akik ma­radnak. mindenkor egyenjogú pol­gárok lesznek. abbbbbbnasn^-^^üfr korty vizet adjanak be, vagy « halottakat eltávolítsák közülük,., A VII. amerikai hadsereg fő­parancsnoksága Dachauban atf Auschwilzot átvészelt Haeftlingéfe egész sorát hallgatta ki, Ezek egy* ontetüen a borzalmak olvan (át* házát nyújtottak vallomásukban* amire még jaz emberiség történő' télien nem volt példa! Hogv Idő­rendi sorrendet tartsunk, kezdjük ott, hogy megérkezett egy transz­port Auswitzba. Jött az SS-or­vos és a kiszálló tömeget jobbra­balra szortírozta, A látszólag erő­sek és egészségesek jobbra, a gyermekek, öregek és betegek bal­ra kerültek. Az előbbiek rriunl- ;« táborba kerültek, az utóbbiak gáz­kamrába, aztán krematőriumba Jegyzőkönyvek állítják, hogy a Magyarországról deportáltak mint­egv félmilliós tömegét végezték ki gázzal és égették el az aushővitzi haíállágerben. Bélhunit és kiütéses tffusa;, Kxaloitégelás — De nem volt jobb helyzeJüIt' a munkatáborba kerülőknek sem — folytatja vallomását Berey Gé­za. — Ezek lassú, néhány hóna­pon belül biztosan bekövetkező halálra voltak ítélve. A fehér-kék csikós vászonruhában, csikorgó hi­degben bányában, vagy centen t­keverő gépnél dolgozó szerencsét­len páriák nagyrésze tüdőgyulla­dásban pusztult el. A mindenna­pos tarlórépa-leves olyan járvány­szerű hé!hurut-megbetegedést idé­zeti elő. hogy például a herstemkl munkatáborban havonta átlag ,1989—1566 em­ber pusztult el bálhurutban. A tábor létszáma átlagban 3000 volt.. . A gyöjtőtáborok szállítot­ták az utánpótlást, igy a bers­brucki munkatáborét Dachatl ad­ta, Minden hónapban kétszer is érkezeit transzport s ezek mái! magukkal hozlak a halált, mert Dachatl hírhedt kiölése* tifuszfé­szók voll. Emlékszem egy adatra, hogy ezév első 3 hónapjában Hers* bruckban állag havonta 869—'WM ember hal! meg hlülérc* tifuszben. Ezt a s • t nyű betegséget neüW leheléit te izélni, mert Német­orsrá- ban fcfli teí'e S nagy gyógy­szerhlány voll. Még az SS-kórba* zakbaii is. Berey Géza a továbbiakban fel­tette a kérdést: Vájjon hány fin­oflling voll Németországban, aki? nem verlek minden nap véresre az SS-B!ockführerek. a teuton al­világból rekrutálóílott, német Biocbmannok és a Kapok, vagyis a munkavezetők, akik pedig ma­guk is Uacftlingek voltak és ki­vétel nélkül lengyel nemzetiségű­ét;? Az elhurcolt politikai •fegyen­cek* szenvedései, jajkiáRásai egész Európát meg kellett volna hogy rázzák, ha kihallatszottak volna a német halállágerek hermetiku­san zárt falain át... Mindaddig azonban a nyilvánosság teljes ki­zárásával követték el kínzóik gaz­tetteiket, amig Dachauban. például meg nem jelentek a felszabadító' amerikai seregek. — Dachauban, mint tniödea gyüjtőtábor körül lázas tempóhsa folyt a hadianyaggyártás. 40 00Ö Hacflling és körülbelül ugyanany­nyi »civil« munkás dolgozott ár u, tank, kézifegyver és lőszergvár­ban. amely mind Dachauhoz tar­tozott. Jóformán zavartalanul dol­goztak. a legminimálisabb rezé­vel gyártották a hadianyagot, A gyártás zavartalanul Folyt, mert az amerikai bombázók Daci-sut, ezt a leghirhedlebb politikai lágert az ottani foglyokra való tekintettel nem bombáztak. Minimáli: rezsi­vel dolgoztak, mert egy munkás napi ellátása alig került máslé! márkába! A hiányos koszt és \ megerőltető, éiiel-naotnl folyói

Next

/
Oldalképek
Tartalom