Délmagyarország, 1945. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1945-07-15 / 158. szám

Í1945 julius J5, BaaHaaflESfasEao DELMAGYARORSZAG LA5? A demokratikus pártok a reakció elleni harcban Irta: Szirmai István 'A reakció elleni harc visszatérő mottója nem kerül le a magyar po­litika napirendjéről, amig reakció lesz, a reakció teljes megsemmisü­léséig. Eddig csak kevesek vellék ko­molyan, kevesek vitték csak át a gyakorlatba a magyar demokráciának ezt a fonlos jelszavát, mert nem is­merték fel a veszélyt. A jóhisze­műek nem hittek annak létezésében lés komoly erők szabotálták el luda­íosan a harcot ellene. A reakció tény­leg sokáig megbujt, legfeljebb itt-ott Védekezett, csak a suttogó propagan­da, az enyhe fékezés, szabotálás esz­közeivel mert élni és ügyesen tagadta létét. A magyar politika nagy mes­lere, Rákosi Mátyás idejében felis­merte mégis a kendőzött reakció ve­szélyes szándékait, idejében felhívta & nemzet figyelmét arra, hogy az fckkor még csak védekező reakció megszervezi erejét és támadásba megy tnajd át. Mindaz, amit Rákosi Mátyás előre látott, pontosan bekövetkezett. A re­akció megszervezte erejét és táma­dásba ment át a védekezésből. Ügyes manőverezéssel poziciókal foglal el a megyék és közigazgatások élén, be­vonul a demokratikus pártokba és Dtt harcot kezd a vezetés átvételére, szint vall és harcot kezd a kormány­zatban, ismét uszítani kezd az isko­lákban. A támadás tervszerűen in­dult összpontosított erőkkel a demo­krácia legfontosabb intézménye és leiadata ellen, a rendőrség és az or­szág újjáépítése ellen. Beülnek a fő­ispáni és alispáni székekbe, akadá lyozzák a magánkezekben levő ipari üzemek termelését, blöffnek minő­Sitik az ország újjáépítésének gondo­A támadást jól elbarrikádozva kez­dik, a demokratikus pártok sáncain belül. Két irányban vivnak: akadá­lyozzák, lassilják az épitést és bom­lasztják a pártok belső egységét, szét­húzást szítanak egy párton belül azzal b céllal, hogy ezen az aknamunkán keresztül megbontsák a demokratikus pártok egységét, a nemzet erőinek összefogását. Egymás ellen akarják hangolni a pártokat, kiélezik azokat li most nem időszerű és nem jelen­tős részleteket, amelyek elválaszthat­ják a pártokat egymástól, intrikálnak |s sugdosnak, személyi harcokat kez­deményeznek. A tények felismerése és nem a vé­letlen játéka az, hogy a politikai élet másik két központi alakja: Szakas'ls Árpád és Tildy Zoltán is felhívják már a közvélemény és pártjaik fi­S yelmét a reakció veszedelmére. gyanaz a mélységes hazaszeretet és fe népért való harcos kiállás diktálta fez ő felhívásaikat, vezércikkeiket Is, mint Rákosi Mátyás szavait, az or­szág és a magyar nép jövendő sor­iáért való lelkiismeretes gondosság, fe vezető politikusok tisztánlátása. Az sem véletlen, hanem a helyzet­ből eredő szükségszerűség, hogy mind fe hárman azonosan értékelik a bajt, ngj'anazt a harcmodort ajánlják, egy­forma eszközökkel akarnak élni a közös ellenséggel, a magyar nép el­lenségével szemben. Mind a hárman pártjaikon belül kezdik meg a tisztogatást. Rákosi Má­tyás küzd a Magyar Kommunista Pár­to u belül még mindig fellelhető szek­lánsok ellen, az álradikálisok, álbal­Dl lalink ellen, Szakasits Árpád és Tildy Zoltán küzdenek pártjaik belső erysógéért, a beférkőzött jobbolda­li: k vagy a reakciónak behódoló ele­mek eltávolításáért. Mind a hárman h! -delik, hogj- cz az ut vezet a pár­lók egymásközölti megértéséhez, a nemzeti egység megteremtéséhez, igy jutunk csak cl a megkívánt harmóni­Nem belügye többé egyetlen de­mokratikus pártnak sem, hogy so­raiba beférkőzött-e a reakció vagy sem, a magyar demokrácia egészé­nek ügye, hogy a pártok szervezetei­nek vezetői közül el legyenek távo­litva a méregkeverők, a reakció szol­gái. A Rákosi állal kezdeményezett harc, most párlközivé szélesedik, a Nemzeti Függetlenségi Front vállalja ezt a harcot, hogy ujabb közös harc edzze ellenlállóbbá, vállalniok kell a Nemzeti Bizottságoknak, de a harc élére oda kell állania magának a kor­mánynak és segítenie kell törvény­kező halalmával is. A demokratikus pártok vezetői pél­dát mulattak. A vidéki pártszerveze­teknek követniük kell a központi párt­vezetés példáit és helyi viszonylatban is ki kell zárniok a közéletből mind­azokat, akik helyi viszonylatban uszí­tanak, egységet bontanak, a szektáris­tákat, a diktátorocskákat. Vidéken is ki kell zárni a pártélet kereteiből azokat, akik kerékkötői az épitésnek, akik akadályai a harmónikus együtt­működésnek. Találjuk meg helyi viszonylatban is a pártvezetők tanitó szemléletén keresztül a helyes értékelés ismérveit, a demokratikus magatartás időszerű mérését. Az időszerűség figyelembe­vételével könnyed megállapíthatjuk: ma demokrata az, aki gyakorlati mó­don igazolja, hogy híve a pártok harmonikus együttműködésének, a prolelárpártok harcos egységének, az ország újjáépítésének és részt vállal a reakció elleni harcban combatans módon. A tagsági könyv még semmit scin igazol, de nem igazol a régmúlt vagy közelmúlt sem, az indulásnál tanúsított magatartás sem, amely az idővel, a fejlődéssel, ha nem tartott tempót, lemaradt és ma gátló té­nyező. hátul kullogó nehezék, reakció. Szeged demokratikus pártszerveze­tei nyomuljanak fel fegyelmezetten országos vezetőik mögé, ezek példáit követve verjék ki soraikból a balol dali gyermekbetegségek lázasait, a Shvoyokat és Nagyivánokat és ezek szolgasleppjét. Sajátítsuk el veze­tőink nagyvonalúságát, helyezzük he­lyi problémánkat országos távlatba, kapcsoljuk ki mindazt, ami elválaszt­hat bennünket, verjük szét a szegedi reakciót pártokon belül és azokon kivül. Tegyük magunkévá vezetőink mélységes hazaszeretetét, ennek ere­jével épitsük fel szabad Magyaror­szág demokratikus Szegedét. Megerősödött a nemzeti egység Irla: Donászy Kálmán Minden koalíció* amely külön- luk nyugszik'. A pártok vitáznaH egymással a politikai élet külön® böző polilikai pártok szövetségé­ből áll elő, csaknem kivétel nélkül valami alkalmi célnak, vagy vá­ratlanul felbukkant súlyos fel­adatnak elvégzését tűzi ki felada­tául. Ha azulán a koalíció a ki­tűzőit célt clérlc, vagy a nehéz políLikaí feladatát megoldotta, a koalíció ismét alkotó részeire bomlik és a párlok újból teljes hevességgel megkezdik a harcot egymás ellen a politikai hegemó­niáért. Azok a demokratikus magyar pártok, amelyek ínég a dühöngő magyar fasizmus teljes tobzódása Idején kötöttek szövetséget egy­mással, nem valami szokványos polilikai cé,l elérésének taktikai megkönnyilésc értlekében léptek koalícióba egymással, hanem o'yan rendkívüli és tragikusan súlyos történelmi feladatnak az elvégzé­sére szövetkeztek, amely roppant nagyságú és végzetes tcrheltségü feladat csak a nemzetek ritkább sorsfordulót jelentő történelmi vál­ságában adódik. Az uj magyar dcmokraLikus koalíció* a Függet­lenségi Front, a nemzet legválsá­gosabb órájában arra szövetkezett, hogy megrázkódtatásoktól mente­sen átvezesse ezt a nagyon sze­rencsétlen, rombadönlölt országot a lelki és az anyagi ujjáépilés megpróbáltatásokkal szegélyezett utjain. A koalíció által vállalt fel­adat roppant történelmi nagysága és rendkívüli aránya már eleve is jelzi, hogy a Front munkája nem lesz valami könnyű és rövid időn belül megoldható. A nehéz­ségek még csak most következ­nek és éppen ezért, akinek csak egy kevés politikai érzéke van, nem gondolhatta egy pillanatig sem komolyan, hogy a Függet­lenségi Front rövid néhány hóna­pos munka után már elvégezte feladatát és mint rendeltetését be­tő! tölt alakulat, ismét alkotó ré­szeire bomolhat. Erre a bonüásra nem szániillial más, mint a reak­ció. Kizárólag a reakció érdekeit szolgálná ugyanis minden olyan hasadás és széthúzás, amely alkal­mas volna arra, hogy a párlok összhangját és együttműködésük egységéi a Fronton belül meg­bonlsa. Erre az egységre a de­mokratikus pártok igen éberen vi­gyáznak, hiszen teljes mértékben átérzik azt az óriási történelmi felelősségei, amely az egység szi­lárd fenntartása tekintetében raj­Dagyiudn lápos ujabb „elszólása" Nagyiván János elszólásainak tö­megét már nem lehet mennyiséggel mérni, minőséget mutatnak azok. Meg­mutatják ezek a megnyilatkozások gazdája igazi szellemét, lelke mélyéig reakciós voltál. Hetekkel ezelőtt a Nemzeti Parasztpárt, majd a Kommu­nista Párt, most pedig a Szociálde­mokrata Párt panaszolta be Nagy­iván Jánost a Nemzeli Bizottság előtt. Ujabban csupán az országrontó »sze­gedi gondolatot* dicsérte fel egy al­sóközponti kisgazdapárti vacsorán, mondván: »a szegedi gondolat igen szép gondolat volt, csak vezetői csú­folták meg*. A szegedi gondolat ked­velője még mindig a kisgazdapárt el nóke. És ugy látszik, hogy a kisgazda­párt szegedi szervezetének vezetői a párt polilikai vezetésében kiskorúak, de kiskorúságot vállal a szegedi Nemzeli Bizottság is, amikor azonnali Intézkedés helyett továbbítja a pa­naszt a Kisgazdapárt országos elnök­ségének. A szegedi Nemzeti Bizottságot nem lehet kiskorusitani, a szegedi párt­csoportok tekintélyes és önálló po­lilikai szervezete az. Ha Nagyiván János magatartását reakciósnak mi­nősiti — és ezt a bizonyítékok isme­relében nyugodtan teheti —, ne áll­jon meg az egyhangúan megbélyeg­ző határozatnál, Cselekedjék is. Ne panasszal forduljon a Nemzeli Bizott­ság Tildy Zoltánhoz, hanem kövesse az egyhangú megbélyegzés, a köz­élet minden ágából kizáró halározat is. Ne panaszkodjék, hanem jelentse a Nemzeti Bizottság Tildy Zoltánnak, hogy pártjának szegcdi szervezeté­ből kiakolbólilotlunk egy reakciós méregkeverőt és ezzel megerősítettük a pártok közötti harmónikus együtt­működést. Ilyen jelentéssel nyugtassa meg Szeged Nemzeti Bizottsága Tildy Zoltánt és az egész magyar közvé­böző fójumain* a Nemzeti Bi­zottságban, a törvényhatóságba^ és a sajtóban is persze* hogy vt« tatkoznak, hiszen a demokráciá­nak éppen ez az ereje* hogy i megoldásra kerülő elveket él szempontokat előzetesen megyita­tás ulján tisztázzák. James Bryce nem hiába tartjfe az értelmi belátást, az apelláldl akadálytalan megvitatást a demo­krácia lényegének, igy csiszolód­nak éppen legüdvősebben a néze­tek. Ez a vita azonban abban a pillanatban megszűnik közöttük, amint arról van sző, hogy bár­mely mozzanat, vagy részletkér­dés komolyan vcszélyezlelhclné « Front egységéi. A dcmokralikus párlok jól tudják, hogy minden diszharmonikus mozzanat és min­den békebontó hang csak a reak­ció örökké készenlétben álló mal­mára hajtja a vizet és éppen ezéri minden ilyen összhangzavarő Je­lenséggel szemben miniícnkoi sponián, szinte ösztönös egység­gel lépnek föl. A Függetlenségi Front bomlá­sára spekuláló reakció hiveinek' mosl ujabb keserves csalódűstí hozlak azok a beszédek, cikkek éj nyilatkozatok, amelyekben a leg­nagyobb két demokratikus párt vezére, Tildy Zollán és Rákosi Mátyás juttatta kifejezésre 'a Kis­gazdapárt és Kommunista Párl egyre javuló és egyre szorosabb­ra váló viszonyát az elvégzendő közös nemzetépítő munkában. Tildy Zoltán az elmúlt hét folya­mán két nagy beszédben és egy, hatalmas vezércikkben szögezte la félreérthetetlenül a Kisgazdapárt álláspontját a reakció elleni Ki­szánt küzdelemben, amelyben meg; köveleli, hogy a Kisgazdapárt, csak az élen, az ejső sorban har­coljon. Akinek pedig ez nem tet­szik. azt egész nyíltan kitessékeli a pártból. Ugyanakkor az elvcg­zendő nehéz feladatokra a pártok egységének legteljesebb koncentrá­cióját hirdette. A másik részről egyidejűleg Rákosi Mátyás ismé­telten leszögezte* hogy a lcét párt közöli a nemzet 'döntő kérdései­ben semmi különbség nincsen ét' a jövőben még egységesebben ég meg zavartalanabbul munkáikod® halnak együtt a nemzet ujjűépiJ lésén. Ez a megnyilatkozás annyi® val is nagyobb értékű, mert áltaV Iában a reakció közkeletűen a( kommunistákat szeretné a legszí­vesebben szembeállítani a ldsgaZ® dákkal. Tildy és Rákosi nyilat® kozalai most végleg tisztázták 4 helyzetet kifelé is. Belülről mág ugyanis régen kétségtelen vol t, hogv a kél párlot a Front njjá­éptiést programjának vállalásában semmi sem választja el egymástól és csakis a gyakorlatban, na­gyobbrészt túlbuzgóságból, vagy 4 dcmokralikus pártokba beférkő-, zött reakciós elemek magatartási® bői eredő sérelmek zavariák mq| olykor az összhangot az együtt­működésben. Most azzal, hogyj mindkét pártvezér tisztogatást ren® dclt el a saját pártjában is* pun-' den remény megvan arra, hogy 4 jövőben még ezek a zavaró moz­zanatok sem árnyékolhatják be M két párt együttműködő jó bajtárs és az illegalitásban is megédzet hü fegyvertársi viszonyát. Két nagy áiiamférfi, két igazszándékti és mélységesen bölcs politikus leményt, igy bizonyítsa, liogy Szege den a nép ellenségeinek nem lclict g fagott most"valóban"kezet ezek­szavuk, a Nagyiván Jánosok nálunk |1)Cn a megnyilatkozásokban és el nem zavarhatják meg az ország ujjá-1 a kézfogás az uj magyar d(W épitő munkáját. kus együttműködésig, amely biztosítja isfpi«7fpilpr Tpctrörrk a Kis D-ház Széchenyi-téri oldal AjhaJtfOliétlr az ország felépítését, a magyar demo- 1 weiSZieilBr leSI/Brfi.t kiQritésefolytán Horthy M.-u. 5. aillBS VcZíüfl kr.ícia győzelmét. » R a U V il fi I" fi 5 li U 0 S 61 sz. síi /Hungária-szálló éoülete) | mokrácia felépitéséhez olyan eré ket egyesitett, amelyek összefogás egyedüli biztositéka a nagy tör-j ténelmi feladatvállalás, teljes sike rőnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom