Délmagyarország, 1945. július (2. évfolyam, 146-171. szám)

1945-07-01 / 146. szám

II. évfolyam 146. szám. I/, it/1 /'C4 J -h/' Szened, 1945. iulius f, vasárnap'-n n * • m f ara 3 peng© Wf, 9 W/í , 9 >1 i A Maq y ar memneii f ut j q e í i e a * e 1 i ír ont Lapja •• i f • .-A^illéttata* • •l/<. *>• ííi "V ^tfDy;; , ; ' Tildy Zoltán Szegeden A Kisgazdapárt elnöke országos jelentőségű beszéd keretében ismertette a magyar demokrácia leSadatait Össze kelt fognunk minden magyar erőt az orszá i újjá­építésére és a reakcióval való végleges leszámolásra Balogh István dr és Ortutay Gyula beszéde a kisgazdapárt szegedi nagygyűlésén (Szeged, junius 30"! A Független Kisgazda, Földműves és Polgári Part Péter-Pál napján nagygyűlést rende­zett Szegeden a városi színházban, Tildy Zoltán, a párl országos elnöke, dr. Balogh István miniszterelnökségi államtitkár és Orintay Gyula, a Nemzeti Függetlenségi Frontban tö­mörült testverpártok vezetőségei is testületileg. A demokrácia tiszta és szép ünnepe volt ez a nagygyűlés, a demokratikus pártok összefogásáé, azzá avatta Tildy Zoltán nagyjeientő­gyúlésre nagy számban vonult tel a város kisgazdalú-rsadalma és értelmi­ségi polgársága, küldöttségileg képvi­seltették magukat a szomszédos vá­rosok, falvak kisgazdapárti zetei. ott voltak továbbá szerve­a Magyar pártvezi magyar életre vonatkozólag általános érvényű, nagy és súlyos igazságokat tartalmazott. Nagy hón János megnyitó szavai után tildy Zoltán tartja meg ünnepi beszédet. Megtaláltuk a bujdosás idején egymás kezét a munkáspártokhat — Tudom nagyon jól, hogy ez a város és vidék is ismeri a ' Enggól­len Kisgazdapárt harcait, amelyei 15 esztendőn keresztül tántoríthatatlanul és útját soha el nem hagyva vívott a magyar nép szabadságáért és az or­szág megmentéséért. Ennek a harc­nak csak utolsó esztendeire akarok rámutatni. Amikor 1939 nyarán vilá­gosan láttuk bekövetkezni a nácizmus és fasizmus mohóságát, amely miatt az összeomlás reánkszakadt, a Füg­getlen Kisgazdapárt egész eddigi poli­tikájához niven szembeszegült az or­szágvesztés botor irányításával és vi­lágosan és határozottan újra és újra megmutatta, hogy nem keit ez a po­litika, mert elvész az ország. Amikor a németek győzelmeinek lángja a leg­magasabbra "csapott fel, a Független Kisgazdapárt akkor sem tévedett, nem tévesztették meg egy előre elkészült zsarnokság hatalmának győzelmei. Elp­Í jen ezért figyelmeztette az ország iormányát arra, liogy el kell szakad­nunk a nácizmustól" és fasizmustól, mert ha sorsunkat továbbra is össze­kötjük velük, olyan szakadékba zu­hanhat ez a nép és ez a nemzet, nagyon nehéz lesz feltámadni. Figyel­meztettük az ország volt kormány­zóját, figyelmeztettük az egymást vál­togató kormányokat arra, "megpedig határozottan és kemény szóval. Nem­csak iráshan, hanem szóval is min­den egyes esetben felemeltük magiink szavát az ellert a vétkes politika el­len. Nem rajtunk múlott, hogy ezt a nehéz sorsot, amely reánk szakadt, nem tehetett megváltoztatni. Meg­mondottuk, hogy hasonlókép a fa­sisztarendszerü ailamokhoz, nálunk is egy felül levő réteg jobban teltette a maga érdekeit, a maga sorsát, mint a nemzet sorsát. A fasizla országok­ban azért tartott olyan sokáig a harc, mert nem az országokról volt szó, hanem pusztán a rezsimről és egy kicsiny elvetemedett hiiiiüs réteg In­kább veszni hagyta a maga népét, pusz­tulni engedte a maga országát. Nem adta meg magát azért, hogy nyomo­rult életét és pozícióját egynéhány hónappal meghosszabbítsa. Fzért kel­lett az emberiségnek, nekünk, ma­gyaroknak ilyen liosszu ide La szen­vednünk. 1914 március 19-ike együk legsötétebb napja lesz a magyar tör­ténelemnek. Mi, akik határozottan el­lenzéki politikát tauusitottunk, bujdó­sásra kényszerültünk. Engem is tiz perc választolt el attól, hogy a náci pribékek kezükre kerítsenek. Utána 10 hónap bujdosása, de a Független Kisgazdapárt a többi párt­tal együtt ekkor sem adta fel a har­cot. Megtaláltuk a bujdosás idején — amikor már altig volt lehetőségünk — egymás kezét a munkáspártokkal és csak éjszakankiut találkozhattunk egy­mással, még akkor is próbáltunk for­dítani ezen a nehéz és kemény ma. gyár sorson. Az, hogy nem sikerült, annak egyetlen oka: a felül levő réteg tétova volt. Kezében tartotta az ország minden pozícióját, hivatalát, a katonaság és az intézmények telve voltak reakciós árulókkal, akik min­dent előbb tudtak, mint az ország ve­zetői és mielőtt intézkedhettek volna, az árulók gondosan figyelmeztették a maguk gazdáit arra, nogy mire keli felkészülni. Még egy utolsó remény volt október tizenötödike, hiszen ok tólier tizenegyedikén Szakasfts Árpád­dal ugy csempésztek be bennünket a Várba Budán, ahol találkoztunk a volt kormányzóval, akinek már előbb világosan megmondottuk Magyaror­szág üzenetét. Magyarország Jifvendő­jét nem lehet másképpen elképzelni, csak ngy, hogy a tloigozók millióinak támogatásával biró demokratikus pár­tok veszik át a vezetést. Október tizenötödikén is árulók miatt bukott el a tervünk. S ha mérleget készí­tünk, egy pillanatra sem kell megfe­ledkeznünk arról, hogy kik és mit vétkeztek ez ellen a szerencsétlen ország és népe ellen. Azt mondom, mérleget kell alkotni. A reakció vak vott — Kedves Polgártársaim! Magyar csak nagy dolgaink vesztek el, amely­Testvérem! Én bejártam most a szét- ben a nemzet bcleépitette verejtéket zuzolt ország nagyon sok vidékét, és áldozatát, nemcsak 1200 hia oin­Beszéltein .emberek ezreivel, fel tud- j lőtt össze, nemcsak nagy középüle­tam mérni ma már, hogy mennyit tek vesztek el, nemcsak nagy érté­veszített ez az ország emberekben,1 kek a tudomány számára, hanem ki­mennyi fájdalom, mennyi keserűség, i esi házak is. Ez a legsiralmasabb, kin égeti itt százezrek lelkét, akik-, amikor Iát az ember apró, kicsi há­nck odavan valakije, akiktől elra-1 zakat és elgondoljaj hogy egy élet gadtak valakit. Mindent kihever az takarékossága és minden veszódsége ember, dc begyógyilhatatlan a seb, benne volt abban a kicsiny hajlék­amely abból származik, hogy valakit ban, amely most rom és pusztaság elbocsájtotlunk Ölelő karjaink közül és remény sincs arra többet, hogy és nem látjuk viszont. Megszámlál- ugyanaz a Család, amelyik ezt ősz­hatatlan ezrek a magyar polgárság- szehozta, mégegyszer ebben a nem­ből, akiket egy faji gyűlölet kidobott j zedékben össze tudja hozni, a nemzet testéből és' átadott a lej-1 — Földjeink igavonó nélkül, gyá­szürnyübb barbarizmusnak, amely ; raink berendezés nélkül és összetörve valaha volt ezen a világon. Itt vannak vannak. Ha egyszer megszámlátjuk anyagi veszteségeink. Siralom járni ezt a mérhetetlen veszteséget, Csqk Magyarországon."Láttam a tenger pusz- lakkor fogjuk megítélni az ország bü­tuiast. Pusztulását mindannak, amit nének és vétkének nagyságát, ame­emberkéz épített nemzedékeken ke- lyct az elmúlt rendszer elkövetett, resztül. Szeged kivétel, de nagyon Mert állítom, hogy mindennek nctrt kevés kivétel vau az országban. Az keltett volna bekövetkeznie, ha hall­ember azt hiszi, hogy nem is Magyar- gattab volna ránk, a népnek a sza­országon jár, mikor Szeged falai kő- vára, amely kifejezi a magyar nép zölt van, mert mindenütt máshol, Józan itéteíéí és akaratát. De a re­egy-kél kivételes esettől eltekintve, akció vak vott és nem hallgatott csak romot látunk és pusztulást. Nem- reánk. (Meg kell büntelnil) A romokért nem mi vagyunk felelősek, mégis nekünk keli építeni — Mi, akik ezt & bűnös politikát Barátaim ős Testvéreimi Bármennyi elleneztük, itt vagyunk az ország rom I re is szemben áütünk ezzel az or; jain. A romokért nem ml vagyunk fe-1 szágrotitó politikával, bármennyire is lelőnek és mégis nekünk kell énit*"!. I éreztük lelkünk mélvén. hoav kikért van ez mind Igy, holott másként le­hetett volna, mégis azt mondom, hogy a romok feleli megfáradtán, niegio­rötten, lelkünkben hitel el nein ve­szítve vállaljuk az építést. Csak ez a tőid a mienk a világon, ezen keli or­szágot teremteni, ezen kei! otthont teremteni az otthontalanoknak és hir­detni egy nj s tisztább világot. Tál. aljak ennek a munkának elvégzését •s az ország felépítését. Éljenzés, aps.) — Az épitő munkának azonban fet­tételei vannak. Ahhoz, hogy az építés gyorsan megindulhasson, hogy az építés folyamatosságát semmi es senki meg ne zavarhassa, ahhoz ezeket a feltételeket teljesiteni kell. Legelső­sorban le kell zárni a multat. (Ugy van, ugy vantj Meg kell mondanunk, hogy Magyarországnak az a rétege kormányozta ezt az országot hos-zc éveken," mondhatni évszázadokon ke­resztül, amely megmutatta, hogy kép­telen az ország vezetésére. Egy em­beröltőn keresztül kétszer vitte ugyan­az a rendszer a nemzetet szörnyű háborúba. Nemcsak ez az egy vétkük .van. Az is vétek volt, hogy a tiszta népi erőket nem engedték felvonulni. Féitellék sajátmaguk érdekét, jobbant mint a közősségét. Nemcsak az a vét­kük, ami látható Ha a magyar nép ur Magy arors rá rf o n, nincs háború — A láthatatlan vétek nagyobb, mert ha ez a rendszer erőszakkal, csalással, hilványsággal el nem zárja a dolgozók útját az ország fórumai felé, nem süllyedtünk volna le. Ha a magyar nép ur, Magyarországon nincs háború, német szövetség, ak­kor mi a szabad nemzetek társasá­gában vivtuk volna harrnnkal, nem pedig a zsarnokság hitvány és aljas táborában. Ezt sokszor mondtuk a inultban és azt mondták ncKÜnk, ami­kor sürgettük és követeltük a német szövetségből való kiválási, hogy mi lesz .Magyarországgal, ha megszabnak bennünket a németek, akkor rengete­get kell szenvednünk. Én azt mond­tam az ország két minisztcremókéneA, akik felváltották egymást, hogy tisz­tában vagyunk azzal, hogy a magyar­ság a szenvedést nem tudja elke­rülni, de más az, hogy t\a szabadi, öntudatos nép vállalja a szenvedést. Jöjjön az, aminek jönni kell. Más a*, begy ha hiívány szoigazsoldérf és bujkálunk a szenvedések elől. A szenvedés egyik vagy más k módon, de elérte a nemzetet. A különbség az, hogy ha szolgák teszünk, azok Is maradunk, de ha vállaljak a szenve­dést, a fáradságot, a harcot, magnak szabadságáért és a világ népeinek szabadságáért, a szabad nemzetek tár­saságában, akkor szenvedésünk a hol dőgahb magyar elet záloga. Le kell zárnunk a multat. Engem üldöztek, a családom üldözve voít, a fiam hél hónapig szenvedett a Gestapo börtö­nében, halálra kerestek. Egyénileg semmi bósszuérzés nincs bennem Tudom, mennyire dolgoztak ellensé' geim és tudom" a nevűket. Nem aján­lom senkinek, hogy a mult lezárásá­val az egyéni bosszút érvényesítse. (Éljenzés, taps.) Ha a mult lezárásánál gyónjék lestfii't, megerdeMetjtik sorsunkat — De amikor én megnézem a nemzet sorsát, azt a tenger szenve­dést, amelyen keresztül kellett men­nie, akkor azt mondom, bíxátaim, -íogy.a nemzetnek elégtételt k«t ven­nie (Ugy ván, ugy van!? komolyai* és kemenveu Soha * 1 Íii\fnrfÜ Ut«>

Next

/
Oldalképek
Tartalom