Délmagyarország, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-17 / 135. szám

J945 Janin* 17. PPI.m KCr 4Wf>rtSf7.Ati Autonómia, és pollttlcai Irta: RUSZNYÁK IST AN Az ország újjáépítésének egyik leghathatósabb eszköze a közoktatás, ezért minden kérdés, amely az oktatás ügyével összefügg, döntő fontosságú a demokratikus Magyarország jövője szempontjából Ezt a közvélemény is érzi és az utóbbi időben azért foglalkozik olyan gyakran az egyetem prob lámájával A kinai bölcs: Konfucinsz szerint minden baj forrása a helytelen fogalmazás. Azt a sok félreértést és tájékozallanságot látva, amit az egyetem autonómiája és a tanszabadság körül tapasztalhatunk, helyes lesz talán, ha ezeket a fogalmakat igyekszünk pontosabban meghatározni. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az egyetem autonómiája, továbbá a tanszabadság és a professzorok politikai függetlensége egymástól különálló és nem összefüggő fogalmak. Az egyetem autonómiája a középkori egyetem tradicióiból származik. A középkorban az egyetem valóban teljesen autonóm szervezet yolt. Állam az államban. Saját biráskodása volt egészen a rektor pallosjogáig, tehát még halálos Ítéleteket is hozhatott. Abban az időben az egyetem gazdaságilag is teljesen független volt az államtól, nem kért semmit és önmagát tartotta el. A fejlődés folyamán Európában az egyetemek állami intézményekké váltak. Az egyetemeket az állam tartja el s ennek következtében autonómiájuk egyre inkább összezsugorodott. Ma, amikor a professzorokat az államfő nevezi ki, amikor minden díjtalan gyakornok megválasztását is a miniszter erősiti meg, amikor. az egyetem minden évben könyörögni kénytelen évi dotációja felemeléséért, autonómiáról tulajdonképen alig beszélhetünk. A tanszékek betöltésénél az egyetemi karok és az egyetemi tanács javaslattevő szervekké váltak és az egyetem autonómiája tulajdonkeppen csak akkor kerül előtérbe, amikor azt a reakció védelmére akarják felhasználni. Például a közelmúltban zsidóverések idején a rendőrségnek tilos volt az egyetemre belépni... A jövőben elsősorban is meg kell majd állapítani, hogy szükség van-e egyetemi autonómiára? S ha igen, akkor pontosan körvonalazni kell, hogy melyek legyenek az egyetemnek azok a jogai, amelyek felett külső tényezőtől függetlenül határozhat. Ha Igazi autonómiát akarunk az egyetemnek juttatni, akkor az csak ugy lehetséges, ha az egyetemei anyagilag is függetlenné tesszük az államhatalomtól. A tanszabadság teljesen független az autonómiától. A középkorban, ahol — mint mondottam — a legnagyobb autonómiát élvezte az egyetem, a tanszabadság szinte tökéletesen hiányzott; hiszen mindenki tudja, hogy mi történt az olyan professzorokkal* akik az egyetem felfogásával ellentétes, •eretnek* tanokát merészeltek hirdetni. Az egyetemi tanár is alkalmazott és munkaadója fogja megszabni működésének kereteit. Minél liberálisabb munkaadója: az állam, annál liberálisabban fogja kezelni a tanszabadság kérdését is. Mindeneseire sokkal szabadabban. mint a régi autonóm szervezetben maga a zárt klikké változott egyetem. Természetes kívánatos a minél teljesebb tanszabadság _s ezl csak az igazán liberális, demokratikus államtól várhatjnk. Azonban a tanszaka 'fognak is van nak határai. Lehetetlen az, hogy egyes professzorok ne haladjanak a korral s ne tartsanak lépést a tudomány haladásával, hanem elavult dogmákat hirdessenek. Hasonló a helyzet a tanárok politikai függetlenségét illetőleg is Elképzelhetetlen, hogy az állam, mint munkaadó eltűrje, hogy alkalmazottja, a professzor katedrájáról államellenes politikai tahókat hirdessen. Ne gondoljuk azt hogy csak a szigorúan politikai összefüggésü tantárgyak előadásánál befolyásolhatja a tanár az ifjúság világnéz:tét. Nincsen az az elvont vagy gyakorlati szakma, ahol kis megjegyzésekkel, vagy az előadás egész stílusával ne lehetne irányítani a tanítványok gondolkozását. Felmerült tehát az a kérdés, hogy mi történjék az olyan professzorral a jövőben, aki politikailag kifogásolható módon befolyásolja az ifjúságot. Káros volna, ha politikai okokból egy politikus, például a miniszter mozdíthatná el a professzort állásából. Az állam egyre fokozódó befolyása kövelkeztében ez oda vezetne, hogy minden miniszterváltozásnál végül is ugy váltanák le az egyetemi tanárokat, mint az államtitkárokat. A demokratikus államban az egyetemi tanár működése is a nyilvánosság ellenőrzése 'att fog áll ni. Ha vafcvmelyik p.ofesszor tu dományos szempontból nem üti meg a mértéket, módot kell adni a miniszternek, az egyetemi tanároknak és az egyetemi ifjuság nak arra, hogy ezt a körülmény' egy megfelelő fórumnak bejelent se Ez a fórum — taián leghelve sebben a felső oktatásügyi tanács — szakembereivel vizsgálja meg a helyzetet s ha szükségesnek látja, fossza meg a tanárt katedrájától. Viszont ha valamelyik professzor politikai szempontból válik károssá, ugyancsak a miniszter, a karok, vagy az ifjuság terjeszthessen bejelentést valamely független bíróság elé (népbiróság. vagy közigazgatási bíróság), amely az eímozditás felelt szintén végérvényesen dönthessen. Mindezek a meggondolások természetesen a jövőre vonatkoznak s nem a most folyó igazoló eljárásokra. Ami most történik, az tulajdonképpen harc, védeke zés a reakció ellen, amely lehet néha kínos és fájdalmas, amelyre azonban feltétlenül szükség van. ha a fiatal demokráciát meg akarjuk védeni A jövő felépítésénél azonban mindent meg kell tennünk. hogy a régi reakciós szellem többé fel ne támadhasson. Ennek egyik legbiztosabb módja a pontos fogalmazás és a céltudatos, előrelátó szervezés. Kerímagyarország és földreform Irta: Seres József Egy évvel ezelőtt még csak áhi- könyv a parasztsághoz is eljutott tozhattunk. vagy terveket szőhet- s nagy népszerűségre emelkedett, tünk a megvalósítás minden re-' . Persze, más az eszme és más a ménve nélkül arról, hogy át kel- megvalósítás. Meg azután rohalene szerveznünk termelésünket, mosan közeledett felénk a háború Hogy több jogot és kedvet kellene zaja s csakhamar minden más adnunk a parasztságnak. "Ugyan- zajt elnémított. A virágzó gyüilyen reménytelen vállalkozás j mölcsöskertck, fiúsan jövedelmező volt a dániai példán felbuzdulva j magtermelés, kertészet, állatteaz igazi szóvetkezetek apostolaivá nvésztés helyett tankok szántosntszegődni. S ha fnógis tettük, az;tak végig az Alföldön s a kígyózó nem azért volt, miután a letűnt j országutakon eszüket vesztett merendszerben valami megvalósítási; nekülők tolongtak. lehetőségei leltünk volna, hanem mert élt bennünk a fejlődés hite. Hittük, hogy el kell jönni a viharnak, mely megtisztítja, újjáéleszti a füílcdt berkek, dögletes levegőjét. Különösen az utóbbi évtizedben vált mindig hangosakba a belterjesebb gazdálkodás követelménye s mennél lehetetlenebbnek látszott a megvalósítás, annál kézzelfoghatóbb, gyökeresebb változásokat kívánó formában léptek föl a gazdasági reformerek. A legmesszebbmenő kívánságot Somogyi Imre fektette le »Kertmagyarörszág« c. könyvében, amelynek annál nagyobb volt a jelentősége, mert a Azután? A megfélemlített nép csak lassan merészkedett ki a mezőkre, ahol a tél töretlen kukoricatáblákat, fölszcdctlen cukorrépát, levágatlan cirokföldeket takart be fehéren. Reménytelennek látszott minden. Az intenzív állattenyésztés álma hrlvett egy-két beteg ló vánszorgott csak az öszszetákolt parasztszekerek előtt, nem egyszer tehénnel összefogva. Csak néhány hónapja ennek s az ember alig hiszi a változást. A változást, ami pedig talán nem is a külső lehetőségekben, hanem elsősorban az emberek lelkében történt. S ennek a változásnak egyetlen oka a földreform volt A földreform vívmánya, hogv mégis megmunkáltuk a főidet. Volt-olyan parasztosa'ád, amelyik ásóval, kapával munkált meg 6—7 holdat és ma már nem is a pusztuláson, hanem az újjáépítésen vitatkozunk -s a Kertmagyarország megvalósítása a reménytelen tervek távlatából közelebb került Valóban tisztító vihar volt cz; megtisztította az országol a legsúlyosabb tehertől, a fojtogató feudalizmustól s a lelkeket megülő tehetetlenség érzésétől. Nem hiu reményekkel akarjuk kábítani magunkat, erre már nincs éa nem lesz szükségünk többé, hanem az uj lehetőséget vesszük csak számba. Lehet hogy a földreform után ma még sokan bizonytalanságot éreznek, mert legyünk tisztában vele, most ezidén csak a mindenáron való termelés volt a főproblémánk, de az uj gazdasági év meghozza az első komoly lépéseket a termelés újjászervezése te-én is. Kétségfelen, hogy a földreform ilyan uj problémák elé állítja a nezőgazda'égot, olyan termelési •endel kiván ami mess-cmenőleg ingyobb közösségi érzést és szővetkezési készséget követel a termelőktől. \ bélteriesebb termelés, a kertszerü művelés ugyan mindig nagyohbszámu emberi erőt, munkát igényel, dc számba kell vennünk azt is, hogy az egész. Magyarországot mégsem lehet sem gyümölcsössé, konyhakertté, sem intenzív magtcrmeíő területté tenni. Ehhez még a munkaerő is elenyészően csekély lenne, de meg a termelés kérdése szorosan összefügg az értékesítési lehetőségekkel. Azon a területen pedig, ahol továbbra is búzát, kukoricát stb fognak termelni, a legmessplibmenő géneritést kell bevezetnünk két okból is: 1. Mert csak igy lesz rentábilis a termelés. Természetesen igy is csak saját részünkre, belföldi fogyasztásra számíthatunk, mert a nagy gabonatermő államokkal versenyre nem kelhetünk, 2. mert minél kevesebb munkaerőt szabad igv lekötnünk, hogy legyen munkaerőnk a kerttermeléshez, mnglermesztéshez. A földreform fölszahdalta, a kisemberek birtokába aVta végre a földet. Ennek társadalmi, politikai jelentőségét sokszor megtárgyaltuk már. Gazdaságilag azonban gyakran hangzik el az a kifogás, hogv a parcellázott föld nem mindenütt nvujt megélhetést egy család részére. Azok mondják ezt főképp, akik az eddigi termelési rendet veszik alapul s valahogy nem tudják elképzelni, hogv a gyökeres változás nemcsak földbirtokmegoszlást, hanem a termelést is érinti. A való helyzet az volt Magyarországon, hogy 30-10 holdas kisbirtokosok fulladoztak az adósságtól, 10—15 holdasok még részes munkát vállalok s .ugyanakkor Hollandia, Dánia 5—10 holdas parasztjai polgári jólétben és kényelemben éltek. Nem feledkezünk meg a földrajzi fekvés előnyéről, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy nekünk is vannak bizonvos földrajzi és termelési előnyeink (maglerme'és, gyümölcstermelés, konyha' rrtészet), amiket ha nem használtunk ki eddig, annál inkább ki kell használnunk a jövőben. N^ni tebpttfifc meg a múltban, mr' csak uri nagybirtokosiak és c'ovomot! parasztjaink voltak, dr m g'ehetjük most a fölszabadult parasztság megszervezésével. A Kertmagyarország terve szorosan összefügg a földreformmal s a szabad parasztság szervezése a szövetkezeti gondolattal A kerttermelés és szövetkezés az az ut, • amely az eddigi lerme'ési rend szerint gondolkozók szemében életképtelennek látszó 5—10 holdas földhözjuttatottaknak gazdasági jólétet és kulturális fölemelkedést biztosit. iz Ede'glenes Nsmzeü Msnaányrendeielete nek !af ©S 3n f ii 5K e á e kapható a Bdtmsgyaror - ; kiadóhivalaiábau és az újságos pavílioaoUbs* Ara I.- peng*.