Délmagyarország, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-12 / 130. szám

II. évfolyam 130. szám. Szöged, 1945. junius 12, kedd Ara peng* — inaiimii.il iMiinwwnii ­Felépítjük a megrongált szegedi pályaudvarokat l Minden szegeifi szervezet! munkás heti három túlórát dolgozik a vasúti és közúti hid helyreállítása érdekéhen Kossá István, az Országos Szakszervezeti Tanács iőHtkárának nagyhatású beszéde a Városi Szinázban (Szeged, junius 11) Vasárnap a zsú­folásig megtelt Városi Színházban folyt le a szakszervezeti bizottság nágygyülése. Horváth József üdvö­zölte a nagyszámban megjelent szak­szervezeti munkásságot és felkérte Kossá Istvánt, a szakszervezeti tanács főtitkárát, ismertesse Szeged dolgo­zói előtt a szakszervezeti problémá­kat és azt, hogyan áll jelenleg a szakszervezeti mozgalom. — Félmillió szervezett munkás üd­vözletét hozom — kezdte beszédét Kossá István. — Azért látogatom most végig a vidéket, hogy a szakszervezeti mozgalmat egységessé tegyük. Szege­den nem kell beszélnem arról, mi a szakszervezeti mozgalom, mert hiszen itt van a bölcsője. Ma szabad szer­vezkedés folyik és a szakszervezet a két munkáspárt harci egységének pregnáns példaképe. A szakszerveze­tek első célja: rendezni a béreket. Most nem lehet a piaci árakhoz szab­ni a béreket, mert infláció következ­nék be, ami pétiig nem munkásérdek, hanem inflációs érdek. Mérsékelt bér­politikát folytatunk, hogy elkerüljük az inflációt. Nagy tetszés mellett jelentette be ezután Kossá főtitkár, hogy bevezetik a kötelező szakszervezeti munkaköz­vetítést. A jövőben egyetlen munkahe­lyei sem lehet betölteni a szak­szervezeti munkaközvetítő fcöz­benjölte nélkül. A közvetítő hivatal természetesen nemcsak a szakszervezeti tagokat jut­tatja munkához, éppen ezért nem kényszer a belépés, de meg kell győzni mindenkit, hogy szüksége van a belépésre. y* A*z üzemi bizottságok döntő szere­péről beszélt ezután a főtitkár. — Nincs minden rendben az üze­mi bizottságok körül — mondotta —, mert egyes bizottságok olyan jogokat, hatáskört tulajdonítanak maguknak, amelyek nem illetik meg, mások pe­dig még meggdott jogaikat sem hasz­nálják ki. Vannak olyan üzemi bi­soltsági tagok, akiket képességük nem lesz hivatottá a bizottsági tagságára, ezeket sürgősen ki kell cserélni. Olyan banditák is bekerültek azután az üzemi bizottságokba, akik azt saját hasznnkra hasz­nálják fel. Lopnak és hagyják magukat megfizetni a munkaadó­tót. Vem tűrhetjük, hogy az tiyen üzemi bizottsági tagok továbbra Is a helyükön maradjanak. Állandóan erősíteni kell az üzemi bi­zottságokat, annál is inkább, mert nagy szerep jut most ennek a szerv­nek az újjáépítés munkájában. Az üzemi bizottságoknak kell elkészíteni azt a konkrét munkaprogramot, ami­nek alapján ininden üzemnek részi kell vennie az újjáépítésben. Arról beszélt ezután Kossá István, hogy az üzemek megindításához nem elegendő a munkások munkaereje és jóakarata, kell hozzá tőke is. A szak­szervezetek mögéje álltak a Kommu­nista Pártnak a pünkösdi kongresz­szuson elhangzott kívánsága tekinte­tében, hogy a kormány kétmilliárd kölcsönt adjon a gyáriparnak a ter­meiéi megindításához. Az üzemi bi­zottságokra itt is nagy feladat vár. mert nekik kell ellenőrizni, hogy a kölcsön összege az ujjáépitésre hasz­náltassák fel. — Fontos, hogy beszéljünk egv kérdésről — folytatta beszédét Kossá főlilkár —, a fizikai és értelmiségi dolgozók viszonyáról. A munkásság a múltban mindig ellenszenvvel néz­te az értelmiségieket, mert azok az uralkodó osztályt támogatták és szol­gálták ki. Ezt a rossz viszonyt még jobban elmélyítette, hogy az érfelmi­ségiekek lenézték a kélkézi dolgozó­kat. Most változott a helyzet. Nem lenne helyes a múltban! rossz vi­szony fenntartása, mert az értelmi­ségi dolgozók nélkül nem lehet meg­csinálni az újjáépítést. Ebből a tény­ből kifolyólag kél dologra kell vi­gyázni. Először: ki kell küszöbölni a fizikai munkások körében azt a fel­fogást, hogy az értelmiségi dolgozók nem kaphatnak magasabb bért. mint a kélkézi munkások. A magosabb ké­ncJíésii munkáért magasabb mnnka­bér jár. Helytelen lenne a munkásság részéről a bosszúállás a mult lené­zéseiért. Igenis a fizikai dolgozóknak kell azért harcolni, hogy az értelmi­ségi dolgozók magasabb bért kapja­nak, hogy ezzel kivonják az értelmi­ségieket a reakció befolyása alól és a maguk oldalára állítsák. A második fontos szempont: követelni kell a mi­nősítési törvény teljes hatályon ki­vül helyezését. Közhivatali pályán ne a minősítés, hanem a rátermettség legyen a döntő. Át kell formálni a közéletet, ez pedig csak ugy lehet­séges, ha a közhivatalokat megnyitják a munkásosztályok fiatalsága elfitt^X Arra a sokat vitalott kérdésre, po­litizáljanak-e a szakszervezetek, a kö­vetkező feleletet adta a szónok: — A múltban nem engedték meg a szakszervezeteknek a politizálást, a politikát az úgynevezett történelmi osztály sajátította ki. Ennek a poli­tizáló történelmi osztálynak tulajdo­nithaljuk, hogy az ország mai álla­potába süllyedt és hogy a magyar dolgozók fegyvert fogtak a Szovjet­unió ellen. Igenis politizálni kel! a szakszer­vezetekben és szivesen táljuk a kommunista és szociáldemokrata munkások mellett a szervezetben a többi demokratikus párt politi­záló tagjait Is. Minél többet politizálnak a szakszer­vezetek kommunista és szocialista módra, annál egységesebbek lesznek Kitért ezután Kossá István azokra a propagandafogásokra, amelyekkel egyes oldalról meg akarják tévesz­teni a népet és a felszabadító Vörös Hadsereg ellen akarják hangolni. A szervezett munkásságnak szembe kell szállnia ezzel a propagandával és meg kell magyarázni mindenkinek, hogy nem szabad erre a propagandára hall­gatnia. Küzdeni kell egy másfajta po­litizáló csoport, a keletre beszélők és nymaira kacsintok ellen is. Ne­künk, akik a múltban is harcoltunk a kétkulacsos politika ellen, most is küzdenünk kell ellene. Kossá István azzal a Kívánsággal fejezte be beszéédt, hogy a dolgozók a szakszervezett munkában is ugyan olyan lelkesedéssel vegyenek részi mint a fasizmus elleni harcban. A hatalmas tapssal és éljenzéssc) fogadott beszéd ulán Gyólay Istvár szakszervezett tilkár köszönte meg s szakszervezeti tanács főtitkárának be szédét, majd Rajkó András, a föld munkás szakszervezet tilkára hatá rozati javaslatot terjesztett elő. A ha lározati javaslatban kimondja a nagy gyűlés, hogv az újjáépítést e'sőrendii feladnt­nak tekinti, ezérl felszólítanak mindenkit, liogy mnnkájávai kap­cso'ódjék be az újjáépítésbe. Fo­gadjuk, hogy a szegedi pályaud­varok roTTgá'ódásalt rohammun­kává! rendbehozzuk. Ezérl min­den szegedi szervezett munkás hetenklnt három túlórát dolgo­zik a vasúti és a köznti htd hely­reállítása érdekéhen. A munkásság elvárja, hogy a munka adók a többletmunka hasznával ugyanígy cselekszenek. Az igy befő lyó összegeket a városi főpénztárba kell befizelni. A nagygyűlés közönsége a határo zati javaslatot nagy lelkesedéssel fo­gadta el. Végül Horváth József szólalt fel. Záróbeszédé közben zajos tüntetés folyt le a hallgatóság soraiban a s/.o» gedl szakszervezetek hetilapja, a Munka betiltása miatt. Horváth Jó­záef kijelentette, hogy a szakszerve­zett bizottság eljár a lan újból való megindítása érdekében és kéri Kossá főtitkárt, hogy járjon közbe a lap újból való engedélyezése érdekében. Zsukov szerint Hitler megnősült és elmenekült A három szövetséges fővezér !a!áSkozó;a a Malnamenfi Frankfurtban Tito csapatai rendben ürítik ki Trieszt városát A nemzetközi diplomáciai világ nagy érdeklődéssel tekint a Majna­tuenli Frankfurtban lejátszódott bár mas fővezéri találkozó felé. Itt lá­togatta meg ugyanis Zsnkov marsall Eisenhower és Montgomery táborna­gyokat, bogy átadja nekik a legna­gyobb orosz kitüntetést, a Győzelmi rendet. Ezúttal első ízben lépett Zsü­kov az angolszászok által megszállt te­rületre. A diszcsapatok megszemlélése után Zsukov részlvett a tiszteletére rendezett ebéden, ahol köszöntőjében többek között a következőket mondot­ta: »Nagybritannia és Amerika a Szovjelnr.iiinak oly Időpontban nyúj­tottak segítséget, amikor az nekik is nehezükre esett. Ezt a segítséget az orosz nép sohasem fogja szövetsége­seinek elfelejteni.* Nagy. figyelemre tarthat számot az orosz főparancs­noknak az az intézkedése is, amellyel megengedte a németeknek, hogy szak­szerveteket létesíthessenek és hogy náciellenes politikai pártolta! szervez­zenek. Ezzel az intézkedéssel most már teljes erővel megindul a német belpolitikai élet is. Berlinben egyébként nagy, ünne­péi yes katonai parádéra készülnek, anielvet a négy megszálló hatalom csapatai rendeznek. Berlin rendjéről szólva az angol újságírók előtt Zsu­kov marsall kijelentette, hogy az már csaknem lökéietesen helyreáfll. A há­borus bűnösöket nyilvános tárgyalá­son fogják felelősségre vonni, oly gyorsan, amint lehotaéfos. Hitlor Mar­sáról a következőkel mosdotta Zsu­kov: Egy holttestet sem találtunk, amelyről feltétlen biztonsággal állít­hatnánk, hogy az Hitleré. Nincs ki­zárva az sem, hogy Hitler repülőgé­pen elhagyta Berlint. Találtunk ugya­nis egy naplót, amelyben Hitler ad­jntánsa irja- hogy Hitler bél nappal Berlin eleste előtt nőül vett egy Braun Eva nevü leányt. Lehetséges tehát, bogy még valahol Enrópáhau bujkál, talán Franco tudtával éppen Spanyolországban. A spanyol kor­mány már válaszolt is a marsall ki­jelenlésére és nyilatkozatában leszö­gezi, hogy Hitler sem élve, sem hal­va, sem feleségestől, sem anéfkiil nincs és nem is voH Spanyolország ban. Hitt** sorodnak rojldlyoasdge kő­rül tehát továbbra is diónkon hullá­moznak a különféle találgatások. Zsil*

Next

/
Oldalképek
Tartalom