Délmagyarország, 1945. május (2. évfolyam, 97-121. szám)

1945-05-06 / 101. szám

.1945 májna 8. ís .ttty* jsaugaai DÉLMAGIARORSZAG cra/mr-ntmmmm 3 •br. . ,.4h» Rákosi Mátyás Magyarorsjh uj klilpolifi!^ felaciafairö* »A szomsiédállamok ezentul nem Ilorfhy-reakefós icndszere alap­ján Ítélnek meg bennünket — Jövőnk attól íügg, hogyan építjük ujjú az országot A budapeati május 1-i ünnep­ségek során Rákosi Mátyás, a Ma­gyar Kommunista Párt vezére be­szélt arról, mi az, aini az uj, de­mokratikus Magyarországot külpo­litikai vonatkozásban is tényezővé avatják. — Négy-öt évvel ezelőtt hazánk m«'-», fasiszta gyűrűbe volt fogva — mondotta Rákosi —, ma délről, északról, keletről és nyugatról új­jászületett, demokratikus államok a szomszédaink. A szomszédnépek, amelyekhez való jóviszonyunktól függ igen jelentékeny részben nem­zetünk jövője, 25 esztendőn ke­resztül hozzászoktak ahhoz, hogy Magyarországban csak Horthy Ma­gyarországát lássák. Ezek a nem­zetek az uj magyar demokráciától nemcsak szavakat, hanem tetteket követelnek. Olyan tetteket, ame­lyek elmossák a huszonötéves szé­gvénteljes magyar reakció tetteit és bizonyítják, hogy uj szellem, uj erő, uj akarat lépett a régi helyébe. — Szavak, nyilatkozatok termé­szetesen jelentős eredményt ad­hatnak. De a legnagyobb jelentő­sége, mint minden téren, itt Is a lettnek van. Most május l-én, a munka nagy ünnepén, a munkás­osztály seregszemléjén felhívjuk a munkások figyelmét arra, hogy a jól végzett munka nemcsak a nem­zeten belül bir országot épifő je­lentőséggel, bpnem gyökerében megváltoztatja hazánk nemzetközi jelentőségét. — Arról, hogy milyen erős a magyar demokrácia, legjobban tet­teink fognak tanúskodni és büsz­kén mondhatjuk, hogy a fiatal ma­rvar demokrácia már mutatott fel ilyen tetteket. A szomszcdállamok ezt jól megjegyzik maguknak és megértik ebből, hogy más idők járnak Magyarországon. — Vagy vegyük csak a munkás­osztály közreműködésével létrejött földreformot. Az ilyen tettek mu­tatják meg, hogy Magyarországon megvan az erő és megvan az aka­rat az igazi demokratikus, népi ország felépítésére. — És az, aki végignéz a mai május elsejei ünnepélyen, az is meggyőződhetik arról, hogy való­ság volt az, amit a magyar de­mokrácia hivei mindig hirdettek, hogv a magyarságot nem Horthy reakciós rendszere alapján kell megítélni, hogy uj Magyarország van születőben, hogy ez az uj Ma­gyarország itt van és el van szánva arra, hogv felépiti a maga kö­vetelményei szerint az uj demok­ratikus rendszerét. — Ha aláhuzzuk azokat a sike­reket, amelyeket elértünk, meg kell mondanunk, hogy m'rnl boEő területen, mind nemzetközi vi­szonylatban legnagyobb gyengénk az. hogy nem tudtunk gyökeres május 6-a helyett 13-án. va­sárnap d.e. fel I t-lior kezdődik DÉ6SI KÁROLY művész zenekarának jazz HANGVERSENYE . BELVÁROSI MOZIBAN­.azzra irt klasszikus zenék, eredeti angol és amerikai jazz-slágerek, swingek, rum­bák.bolerók. jazz-énekesnők, langóhar­monikák, tréfák, táncok,ötletek hatalmas parádéja A nagy érdeklődésre való te­kintetlel ajánlatos jegyről előre gondos­kodni. Jegyek elővételben a „Szeged" hangversenvrendező jegyirodájában Daul-Bica a. szám alatt kaphatók. eredményeket • elérni a reakció és fasiszta maradványok elleni harc­ban. Ezen a téren még óriási mun­kát kell végeznünk. Ezért hirdet­jük szakaadtlanul, hogy halál a nyilasokra és a fasisztákra. — A legnagyobb feladat, a fel­építés fe.ladala még előttünk áll. A szabadságot nem kaptuk in­gyen. A magyar demokrácia ere­jének Igazi fokmérője és tüzpró­bája az munka lesz, amely most előttünk áll. Nemcsak itt belül az országban, de a külföldön ts erről fogják megítélni a magyar de­mokrácia erejét, a magyar demok­rácia életképességét, hogy hogyan oldja meg a felépítés problémáját. És itt meg kell mondani nyíltan, elvtársaim, hogy a százezrek épi­teninkarásával, önfeláldozásával és munkaszeretetével szemben ott áll a reakció kicsiny, de befolyásos csoportja. A magyar dolgozók, a haladó intelligencia, az egész ma­gyar demokratikus nép Joggal várja el kormányától, hogy nem tür meg kebelén belül olya'n erő­ket, amelyekre a reakció, a sza­botálók hatással lehetnek. Szeged nagyon különös város. A történelem körforgásában alig volt olyan politikus, aki fel ne ismerte volna, hogy az itteni társadalom egy rétegének jelszavak kellenek. Jelsza­vak, mert csak ezeknek hisz, ezek után indul, hiszen hiányzik belőle a realitások iránti érzék, a lelkes merészség; valami konok tunyaság lé­zeng a város falai kőzött, mely csak akkor lódul tettre, ha a megkapott jelszó meglöki. S ahogy a jelszó változik, ugy vál­tozik Szeged társadalmának az a része, amclv a »szegedi gondolat* ál­tal félrevezetett polgárok tömegét al­kotja. Igy lett az egykori demokra­tikus szegedi hagyományok alapján a szegedi nép »a nemzet büszkesége* Kossuth szavaiban s igy lett Szeged a Hortliy-rezsim alatt »Civ!tas Solís*­nak, a "Nap Városának elkeresztelt szé sőjobho dalnak gyü eke.őtábor. Am ez a változás csak külsőleges. Akármilyen esemény tódilja az utcára a szegedi polgárság hiszékeny, elvakí­tott részét, akármilyen változás vált ki belőle halvány emóciót: a város lelke, belseje, szive, egyénisége ugvanaz marad. Ugyanaz: az egykor! demo­kratikus gömla'a'.oi elfeledő, a való­ságos helyzetet józanul fel nem is­merő, a munka lelkesedéséi nem vállaló, a célok elől sután elbújó moz­dulatlan embermassza. Amikor a germán invázió a közel­múlt években elárasztotta vérrel és gőggel Európának eme sokat szen­vedett részét, akkor a szegedi nép jelentős része képtelen volt arra, hogv gondolkozzék, hogy józanul mér­legeljen, hogy távolabb nézzen és lás­son néhány" kilométerrel és néhánv esztendővel. Ez a megtévesztett ré­teg hüt a némel átiumnak és dol­gozott, hogy minden nemzetiszocialista hazugság valóra váljék. De ezt a mun­kát se végezte lelkesen. Durván, or­mótlanul es csak ugy és csak addig, amig ezért julalmat, "hasznot, szabait­rabiásl remélt. S ezt megkapta, hi­szen a kiszolgáltatott ezrek védtelen vagyona és étele került préiíakénl a kezébe. Ez volt a cél: a prédalesés. Am ezt a célt tagadta, elbujt előle minden szegedi, aki nyilasbőrue óltözöü. Nem politikai éleslátás vagy ravaszság erednie.r óképpen, hanem pusztán azért, i.ogy a zsákmány kizárólag az ő zsákmánya 'egyen. Ézért a célért, ennek az e: •'; ke'ső kényszernek égisze ala'.l szü eielt itt meg az Anli­boisevisla Coni'té, ame'vnek piperkőc urai kilóra merve adták cl a meg­báünTaknak a Bcmzejvc'dc'ml keresz­tet; ennek a célnak elérése érdeké­hen működőit minden idők leg*vá­frr.Stb, legkörmönfaniabb Baross-S/.ii­veixége, Szeged SIONE-ja, MCNE-je, Cíogaaa UgyaeSe, tiszti és nem liszli iasziii ji. kalolikus és nem knioikus "gylellSmegei inind-mlua egy-egy visz­izaiasziió fekély a város testén, mely éppen e lest crőilensége iő'ytán meg íuéta fertőzni a város társadalmának jelentékeny részét. Az igazi szegedi szellem nem ez vo't. Az igazi szegedi szellem a kos­sulhi gondolat vofl, amely elzárva, megbélyegezve várta, hogy egyszer is­méi napfényt kapjon. Sajnos, a* város kárhozott urai- a méregkeverő méltóságos főispánok, az öntelt kegyelmes hadlesiparan ooo kok, a minden jobboldali lében usz­I káló kormányfőtanácsosek. az eszte­lenségig tudatlan jobboldali szerkesz­tők, a pimasz sváb nagykereskedők nagyon jól ismerték a szegedi jobb­oldal gerinctelenségét. Nagvon jól tudták, hogy csak jelszó kell, amely mögött zsiros és egyéni hasznot hajtó Ígéret bújik meg. Es adták: kézfői kézre, szájról szájra a jelszót, a jelhangot, a jelmondatot. S a vá­ros kivirágzott az öntetszelgésben, mint a »dicsőséges ellenforradalmi megmozdulás* heliopolisi Ligete s a fehér lovon nyargalászó orgováuyi tengerész nyomában förtelmes masi­rozást hajtott végre ismeretlen jövője felé. A Jövő most Itt van. Benne van a karok izmaiban, benne van a szivek dobogósában, benne van a szemek tüzében, a mondatok izzásában, a tettek lendületében és erejében, benne van a lelkekben és a földben. Az át­alakulás a tisztulás vad, forró és elementáris erejű szükségessége ott feszül az öklökben és dübörög min­den szóban, amit kimondunk. Igen. A jövő most itt van. Es néz­zük meg: a régi szegedi reakciósok, a szélsőjobb nemes es alattomos baj­nokai miként dolgoznak a jövőért. Sunyin, a maguk gerinctelenségében még nem ismerve meg az uj világ gerincét, valami csodára, valami jel­szóra várva ődőng és szédeíe* ez a kimúlt jobboldal a szemünk eiőtt. Ha merész, ha ki mer bújni mostani elzárkózásából, akkor csak egyéni bosszúvágya, rosszindulata teszi "me­résszé. Ha cselekszik, csak az »önse­gély* teszi cselekvővé. És ha gyáva, akkor azért gyáva, mert ez a város a »szegedi gondolat* jegyében nem élt át hősi helytállást. A nagy árviz után néhány évtizeddel azok ellen Lordult, akik a romokat a régi házak­nál szebbé építették, ipart, kereske­delmet teremtettek és a művészetnek adtak otthont a falak kőzött. A jobb­oldal mocskos házaiban nem születtek Szegeden eposz-emberek. Itt temető­bogarak éltek. Tcmcíöbogarafc, ame­lyek lelkendezve verték össze tapo­galócsápjaikat, ha zsidókat láttak el­hurcolni, vagy ha megéttak egy cso­port drótonrángatott, egyszerre lépő német vagy magyar katonái. Es taps nélkül, hangtalanul bámulnak maguk elé, ha az egykor egyszerre diszme­netelő német és magyar hadsereget Voronyezsnél, a Donnal", Kievnél, Cliar­kovnál, Budapestnél, Bécsnél és Ber­linnél szétverő orosz kalonák vonul­nak fel, hogy tisztelegjenek halott bajtársaik emlékoszlopa előtt. Nem a magyar katonáknak, az uj magyar hadseregnek adott taps ellen szélünk, nem a jólértelmezeti nem­zeti érzést kifogáso jnk és nem aka­runk ünneprontók sem lenni. Május első napja és az uj magyar néphad­sereg szentebb nekünk, semhogy jobb­oldali temetőbogarakat mászassunk végig rajta. De tükröt kell tartanunk a reakció meglapuló lovagjai elé. Azok elé, akik meg ma is azl hiszik, hogy az uj magyar hadsereget azérí to­borozták össze, hogy a reakció fegy­verét adják a kezébe. Akik azl hi­szik, hogy egy hadsereg egyszerre 5éj»ő, porosz pojáeal.iai-a a gfőzetem zi-oga. Akik az nj magyar katonák­ban a régi egyenruhás í gwífcal iap­fo'jók meg a májas) se*, ejsuicrnlén. Mert azok. akik május elsején a maguk reakciós, soviaisala .szoavel géseit hozták ki az etaúca aavasw es utálatosan. azek igy. cselekedtek. Ha nem en lett volna a magyar ka­tonáknak kiosztott tapsuk értelme, akkor spontán taps tört volna ki be­lőlük akkor is, amikor a győztes, a szabadságért küzdő, a németeket le­verő orosz kalonák vonultak el ha­lott bajtársaik előtt. De a szegedieknek ez a megma­radt, szélsőjobboldali rétege néma vo'.l és mozdn'atlan. Vájjon tudják-e ezek a néma sze­gediek, hogy Horthy katonái mit vit tek véghez Kievhen és sok más orosi városban ós faluban a német »ka­merádokkal* együtt? Minden bizonnyal tudják. S akkoi azt is tudják talán, hogy a szőriéi kormány ennék c"enére megengedte az uj mapvar hadsereg fe'á lilásat És vajjön tudják-e ezek a néma szegediek, hogy mit vittek véghei Szóíasi kalonái" Budapesten? Minden bizonnyal tudják. S nkkoi azt is tudják talán, hogy a magvai népakarat ennek ellenére lehetővé tette, hogy megszülessék az uj ma­gyar hadsereg. Lehetővé tette, mert ebben az uj magyar hadseregben a JóJ értelmezeti nemzeti érzésnek letéteményesét látja Lehetővé tette, mert tudja", hogy cj az ul hadsereg nem a régi. nem' lesz a régi és ezérl érdemel lantot. Azok a homályba burkolozott urak, akik arra építenek, hogy ez az uj hadsereg egy napon a reakció tárna­sza lehet s akik ezt a ravasz hitel és vágyat tapsolják meg a májusi ünnepén: súlyosan tévednek. Azok a Civitas Solisnak kijáró uj jelszóra figyeljenek. Ez a jelszó nein üres frázis és nem hazug üresség többé Elő és ülő valóság, múlhatatlan tar­talmú követelmény. Egyellen szó csak igy szól: Könyörlelenség Maron Ferenc. A szegedi eóyeism hom'o'szatáról eltűnt a „Horhy Miklós" elnevezés (Szeged, május 5) A Délmagyar­ország megírta, hogy a debreceni egyelem törölte címéből a »TIsza István« elnevezést. A példát kö­vetve, a szegedi egyelem hatóságai Is elrendelték, hogy vegyék le Horthy Miklós nevét az épület homlokzatáról, ahová rövidesen valószínűleg uj név kerül. Elhallgatták nyilas voltukat, nyugdíj nélkül elbocsátották őket Ambrus János és Seregi István, a Köztisztasági Hivatal alkalmazottai az igazoló nyilatkozatukban elhallgatták, hogy a Nyilaskeresztes Pártnak és a Nemzeti Munkaközpontnak tacj.ii vol­tak Az igazolási eijárás során ez a körülmény azonban minden kétségei kizáróan bizonyítást nyert. Mjután az igazolási rendelet szerint lényeges kö­rülmények elhallgatása nyugdijáéi­küli azonnali elbocsátást von maga után, a polgármester mindkettőjüket nyugdíjigény nélkül azonnal elbocsá­totta­A régi hírhedt remiiül vényi hatályon kivül helye? b­Dr- Valeu'.lny Agoslon igazságügy miniszter nyilatkozatában (megjeleni a budapesti Népszava május 1-i szá mában! többek közölt ezt mondotta »A népetténes törvén* eket — kütönö sen a hírhedt »az állami és társa­dalmi rend biztonságáról* szóló 1921 III. törvénycikket — hatályon kivül helyezzük, viszont gondoskodnunk kell olyan törvényekről, amelyek megvédik a demokráciát a reakció ellen.* Si&ismnizl ti tek Mefhlvó1 A tanárok és tanítók sza­bad szakszervezete május 8-án délután 3 érai kezdette a tantrstü eh kiküldőt* tek bevonásává választmányi, 5 oral kezdettel pedig taggyűlést tart a szék* házban (Horthy Miklós-utca 8.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom