Délmagyarország, 1945. április (2. évfolyam, 73-96. szám)

1945-04-26 / 93. szám

II. évfolyam 93. szám. Szetrod, 1945. április 26, csü ölt ik Eqv«s szám ára 60 fillér x A felepiftés Egyeslilfek az orosz és amerikai seregek Az oroszok diadalmas előnyomulása a lángban álló Berlin utcáin Az amerikaiak 30 kilométerre vannak az osztrák határié! Bármilyen makacs és minden eddigit felülmúlóan elkeseredett is a nácik > ellenállása, amelye^ a jelek szerinl 40 hadosztály támogat, mégis bizo­nyosra lehet venni, hogy az oroszok legkésőbb néhány napon beiül telje­sen birtokukba veszik Berlint. A né­metek naponla tiz-tizenötezrével ad-; ják raeg magukat, a pilóták pedig azl j jelentik, hogy a városi sürü füslré!eg: boritja és a keleti rész máris egyetlen lángtenger- Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a birodalmi fővá­rosra minden eddig ismert város­ostromnál szörnyűbb pusztulás sorsa vár. Az orosz és amerikai csapatok közt levő terepzsákban a német ellenállás' máris megszűnt. Párisi jelenlés rö piti világgá a szenzációs hirt, hogy ' svájci értesülések alapján az amerikai és orosz csapatok egye- ' sütése Lipcsétől 20 kilométerre északkeletre már meg is :5riént. E világtörténelmi jelenlő/égü talál­kozás valóban már napok óta esedé­kes és igy feitéleiezhetően bizonyára már meg is történt, csak a róla szóló hivatalos ünnepélyes nyilatkozatok nem tórléplek még meg a moszkvai, londoni és washingtoni kormány ré­széről. A nyugati arcvonalon nagyjelentő­ségű eseménynek számit még ai ame­rikai csapatok szenzációs rlőretörése, amellyel Regcnsburgtó! k 'clre 39 ki­lométerre közelítették meg az o«z!ráb halárt- Ezzel .máiiis két tüz közé szo­rították a Linz körzetében védekező német erőket, úgyhogy ezek tartósan most már nem védhetik pozíciójukat és igy az egész osztrák föld felsza­badítása napokon belül megtörténik. UlmoS ellotiSalták a franciák kérdése mind nagyobb jelentőségű lesz, ahogy egy-egy község határában befejeződik a földoszlás és kiderül, hogy vannak vidékek, ahol a bízott ságok legjobb szándéka és erélye mel­lett sem juthatott föld minden igény­lőnek. Magyarország földművelő népe előtt eddig sem volt az titok, hogy a reform gyökeres végrehajtása so­rán egyszer eljutunk ehhez a fel­adathoz is: benépesíteni, megszállni az ország egész területét és a föld­igénylők hatalmas seregéből erősítést küldeni azokra a helyekre, ahol gyen­gébb a frejnt, kevesebb az igénylő és erősebb az ellenség, több a feudális nagybirtok. Most érkeztünk a harcnak febbe a szakaszába s ahogy idáig eljutottunk, ugy haladunk tovább ezen a nenc­zebbnek látszó terepen is. Ismerjük a nehézségeket, az átköltözés minden gondját-baját, az igénylők bizalmat­lanságát az uj, ismeretlen környezel iránt, ragaszkodásukat a megszokott vidékhez, a szülőfaluhoz még akkor is ha ott nem jutóit föld. Azonban i merjük már tapasztalatból azt a szándékot is, amely mindig legyőz­hetetlen akadálynak igyekszik feltün­tetni ezeket a nehézségeket, amely titokban mindig a reform bukását várja és a parasztság iránti részvét álarcába ^öltözve »félti' a dolg zők érdekeit, aggódik a termelés sike­réért és • szakszempontokat« em'eget, amikben jól felismerhető a régi ál­nok tétel: >a nagybirtok többet és jobban tud termelni, mint a kisgazda­ság'... Tudjuk, mit féltenek s mitől félnek az ilyen szándékú urak és most már számos tapasztalatunk bir­tokában ismételten felvilágosithaljuk őket: a dolgozó parasztság az ő nyilt támogatásuk és burkolt támadásaik ellenére is megtette az utat idáig s ezután még kevésbé hallgat olyan ta­nácsra, amely végül is a földtől térí­tené el. Bebizonyosodott a földosztás során, hogy egyedül á saját szervezeteiben bizhat a parasztság, a helyi bizottsá­gokban, a megyei és az országos tanácsban, ahol mindenütt saját kép­viselet alapján dönt a maga sorsáról. A tapasztalat mutatta meg, hogy egyetlen régi községi vagy megyei hivatal nem volt alkalmas arra, hogy segítséget nyújtson a reform végre­hajtásában; minden feladatra uj szer­vet kellett létesíteni és a munka leg­nagyobb részét maga a parasztság végezte el és végzi tna is. Ennyi ta­nulság is elég ahhoz, hogy a "to­vábbiakra nézve semmi idegen forrás­ból származó hirt, tanácsot, aggodal­mat ne fogadjanak cl a földigénylők. Az eddig végzett munkából önként következik a folytalás és világos, na­tározolt célok állanak előttünk. A reakció eddig is arra törekedett, hogy meghiúsítsa a reformot; készül­jünk rá, "ezután'sem akar mást. Ha az első útközeiben vereséget szen­vedett, megpróbálja most a máso­dik csatát és a telepítés gondolatától próbálja minden eszközzel elriasztani a földigénylőket. Falvakban, váro­sokban terjed a hir, hogy nem akad vállalkozó a telepü'ősfe, nincs értel­me a jelentkezésnek, úgysem Jut el senki a DunáaUüra. az ottani nagy­Berlint az oroszok és a szövetsége­sek most már kettős ostromgyürüvél veszik körül. A külső ostromgyűrű nagy ívben halad északról az Északi­tenger mentén nyugatra az Elba vo­nalán és délen a Wittenberg—drezdai vonalon. A belső, szorosabb ostrom­gyűrű pedig már magának Berlinnek területén vonja mind szorosabbra a hurkot a főváros központi részei kö­rül. Legutóbbi jelentések szerint Zsukov tábornagy csapatai már" csak alig két kilométerre vannak Hitler kancellári palotájától. Ma már úgyszólván az összes kül­városok az oroszok kezén vannak, sőt Koniev seregének élcsapatai már Potsdamot is elérték. Nagy sikernek számit a nácik állal elkeseredetten védett Schlesiscber Bahnhof elfog­lalása is, amely pályaudvarral nagy­tömegű vasúti anyag került az oro­szok kezére. Zsnkov és Koniev tábornagyok serege! egyébként n város'.ől dél­nyugatra egyesü'rek és ezzel 18­ké!c!eren elvág'ák mrs' már nyu­gat felől is a Berlinből kivezető utakat Néhány svéd állampolgárnak siketült a tempelhofi repülőtérről induló utolsó repülőgépek egyikével átmenekülni Stockholmba, ahol elmondották, hogy milyen szörnyű pánik uralkodik ma a német főváros lakossága körében. Az orosz és brit repülőgépek szinte ház­magasságból bombázzák állandóan az ellenállási központok környékét, úgy­hogy a lakosság szinte apatikiisan várja az óvóhelyeken sorsának betel­jesedését. A villany-, gáz- és vízszol­gáltatás már napok óta szünetel és az élelmezési ellátás is teljesen cső­döt mondott. Az idegen munkások egyes helyeken már nviltan táma­dásba mentek át a biztonsági szolgá­lat alakulalai ellen, amelyek sorai­ban a legöregebb nyugdíjas tiszte­ket és rendőrtisztviselőket is a barri­kádokra kényszeritelték. A város tele van úgyszólván óránként megjelenő friss plakátokkal, amelyek a kormány parancsait közlik a meghátrálásnélküli szilárd ellenállásra. Mindez azonoan mit sem használ, mert az oros* tankoszfonuk e'őnyoitin­lásf vonata előtt már egész ulea­sorok lehér zász'étengerben úsz­nak. birtokokat nem is fogják felosztani... Esztelen hirek terjesztésével foglal­kozik a reakció és ezúttal is nagyot fog tévedni. A parasztiig számára nem könnyű jelszó r.z^Whonfogialás, ha­, nem olyan muii^ÖMffnelynek egy ré­szét már clvég^F s az összes ne­1 kézségek ellenéreis meglátta benne a saját boldogulásának egyetlen lehe­tőseiét. És ezt a munkát folytatni (London, április 25) 4 szövetsége­sek elfog alták Drezda közelében Grpssheiui városát. Az itt duló harcok során tiOOD német adta meg magát. Délről a 3. szövetséges hadsereg nyomul München és az osztrák halár félé. Szövetséges tankok 30 kilométerre közelitették meg az osztrák határt. Más 3 hadseregbeli kötelékek Regens­burg felé törnek előre Az l lmot elfog aló francia 1. had­sereg csapatai tegnap átkeltek a Dunán és még 40 kilométert nyomultak előre. Az 1. hadsereg csatlakozott az ame­rikai 7. hadsereghez és ezzel több, niiut 12C0 négyzetkilométernyi terüle­tet zárt teljesen körül. Megindult a roham Bréma ellen. Szövetséges csapatok az éjszaka hold­fénynél benyomultak Bréma külváro­sába. A támadást httalmas tüzérségi lüz előzte meg. Haditudósítók szerinl nyilvánvaló, hogy a németek a vég­sőkig védeni akarják •< várost. A hadi­foglyok és megszökött külföldi munká­sok elbeszélték, hogy a polgári ható­ságok meg akarják ugyan adni magu­kat Brémában, de a náci oártvezetők és a helyőrségi parancsnok nem haj­landó erre. Lengyel és kanadai csapatok köze­lebb nyomultik Oldenbur hoz. Hol! and'a északkeleti r szében • szövetséges csapatok a parlvonal 240 kilométeres szakaszát már kezükben tartják. Több holland tartományi sz.inle teljesen felszabadítottak, többek között Dren'ét és Gerdenlandot. Berlin fele már az oroszoké (Moszkva, április 25) A TASS Iroda jelenti: Szovjet tankok törnek Berlin szive felé keletről, északról és délről. A Wilhelmstrassetól már csak 2 ki­lométerre vannak. A német főváros­ban elkeseredett utcai harcok dúlnak Az északi negyedben Zsnkov seregei még három külváro'st elfoglaltak, az egyiket mozdonygyáraival együtt. Ber­lintől délkeletre betörtek Adlershof külvárosba és elfoglalták az ittlcvő fogja, a lehetőséget soha löbbé nem adja ki a kezéből. Van jelentkező a dunánluli nagybirtokokra, van bőven, aki vállalja a költözés nehézségeit, aki bizalommal tekint az ismeretlen föld felé. A nép valóban a sajátjának érzi az épülő országot és nem hagy a régi ellenség, sem a nagybirtoko­sok, sem a svábok kezén egyetlen holdnyi területet sem­repülőgépösszeállitó gyárat. Zsukov tábornagy csapatai álkcltek a Dane folyón, amely a Spree mel­'ékfolyója és egyesüllek a délről elő renyomuló szovjet csapatokkal. Meg­szállták Marinberg külvárost is tank­és repülőgépgyárával együtt Zsukov és Koniev tábornagy serege) ma már egyet'en szl'árd frontot al­kotnak és ic jes bekerítéssel fenyege­tik Berlint. A Vörös Hadsereg a Bréma és Hamburg közötti vonn a! elvágta, a Hannoverbe vezelő utat pociig ágyúz­za. Orosz ágyuk Ber'ln középpontjai lövik. A szovjet repülőgépek egyik bombatámadást a másik ulán hajt­ják végre a német közlekedés ellen. Angol gyorstüzelő ágyuk is csatla­koztak a szovjet haderő támadásá­hoz és országúti jármültaraváivokM támadták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom