Délmagyarország, 1945. március (2. évfolyam, 48-72. szám)

1945-03-29 / 71. szám

Szened, 1945. márcfos 29, csütörtök Egyes szám ára 59 fltfér Nembeli Függetlenségi Front Lapfa • S* er k os zt öbi z o 11 s á g: Balogh István dr. Erdei Ferenc Révai Józse? Független Kisgazdapárt Nemzett Parasztpárt Magyar Komraantsta Párt összeom íott Paffon hadserege Wáirzburgná! % A szovjet csapatok 40 kilométerre vannak az osztrák határtól A nyugati front harci esemé­nyei következményeiben még beláthatatlan kibontakozásu fej­leményeket ígérnek. Eisenhower tábornok kedd esti sajtóérte­kezletén kijelentette, hogy „a német hadsereg a Rajnától nyu­gatra teljes vereséget szenve­dett és még megsemmisitőbb vereség vár rá a Rajnától ke­letre. A német fővédelmi vonal máris összeomlott." Ez persze, nem jelenti azt, hogy a nácik nem próbálkozhatnak még egy­szer azzal, hogy erőiket valahol összeszedjék, de ez márcsak késleltetni és nem feltartani lesz képes a szövetségesek ro­hamosan közeledő végső diada­lát. Valóban, minden eddigit felülmúl az eseményeknek gyors kibontakozása, amit most nyu­gaton láthatunk. A Montgomery­hadsereg élcsapatai már 50 ki­lométerre törtek előre a Rajná­tól, egyidejűleg három irány­ban is, északkeletre, keletre és délkeletre. Északkeletre az 1. ka­nadai hadsereg csapatai kanya­rodnak, elfoglalva Rees, Dor­sten és Bocholt városokat. A németek itt csak a holland ha­táron fekvő Emerich környékén fejtenek ki makacsabb ellenál­lást. Ennek a hadseregnek az iránya nyilvánvalóan arfa mu­tat, hogy a hadsereg további célja Hollandia és Dánia elszi­getelése. A 2. brit hadsereg weseli híd­főállásából keletre tör előre, mig a 9. amerikai hadsereg dél­kelet felé kanyarodva behatolt Essen külvárosába. Ezzel a Ruhr-vidék sorsa máris meg­pecsételődött, hiszen a németek­nek most már nyilvánvalóan nincs elég emberük és tartalék­erejük a védelmi vonalukon tátongó hatalmas rések betölté­sére. A Montgomerv hadsereg eddig 15.000 foglyot ejtett, a szövetséges csapatok pedig aka­dálytalanul zudulnak át a Raj­nán a műszaki csapatok által létesített hidak egész sorain. Talán még gyorsabb az ameri­kaiak előretörése a front kö­zépső szakaszán. Ma már nem beszélhetünk Remagennél hídfő­állásról, ugyanis az rövid idő alatt annyira kiszélesedett, hogy most már nem hídfőállás többé, hanem egy hatalmas folyosó, amely egyenesen Németország szivébe vezet Limburg elfogla­lása után az amerikaiak keresz­tülvágták magukat a Wester­wald hegységen és máris Mar­burg és Giessen városok előtt állnak, ezzel 100 kilométerrel hagyták maguk mögött a Raj­nát. Itt is csak ugy árad a vo­nalak mögé a német hadifog­lyok tömege. A haditudósítók megjegyzik, hogy a németek milyen köny­nyen és szinte megkönnyebülten adják meg magukat olyan tö­mekben, hogy a gyorsan előre­nyomuló szövetséges csapatok­nak nincs idejük a foglyokkal törődni. A foglyok végellátha­tatlan sorokban olt ülnek az utak mentén és várják, hogy végülis valamelyik visszafelé haladó magányos katona, vagy futárkocsi őket a legközelebbi fogolytáborhoz kalauzólja. A 3. amerikai hadsereg bámulatos gyorsaságú előnyomulása azon­ban talán még az 1. hadseregé­it. évfolyam 71. szám, A M et «p y «* r Kié a föld? Nem a régi keserű kiábrán­dultsággal, fojtott lázadással kérdez többé a főid népe, ha­nem mind nyugodtabb és tisz­-tább hangon felel: a föld az enyém. Ki-ki megfogalmazza magában a feleletet, nem vala­mely határozatlan vágyakozás formájában, hanem kitölti a földigénylő ivet, beirja családi és keresztnevét, életkorát, gyer­mekeinek számát, bevallja, hogy eddig semmi földje nem volt, vagy két-három holdon, esetleg 12 tagu családjával hat-nyolc holdon kínlódott; megjegyzi, ha résztvett az ellenállásban a fasiszta-nyilas rablóhaddal szem­ben, végül beirja magát az igénylést számokban kifejezve és megjelölve a helyet is: 10 hold szántóföldet igénylek a Pallavicini-uradalom sándorfal­vi határba eső részéből; 5 hol­dat a Podmaniczky-urad alom­ból a tompái határban; 10 hol­dat a Blaskovich-földből Ki­rályhegyes alatt; 8 holdat a kisszállási hercegi birtokból Mélykút határában. Mindez nem a régi hivatalos nton, kérvénybeadással, akták tömegével, kilincseléssel és a drága idő pazarlásával történik, hanem a helyszínen, rendsze­rint magán a kiosztásra kerülő birtokon, legfeljebb az esős idő hajtja be a házakba a Föld­igénylő Bizottság tagjait, ahol a késő esti órákig tovább folytat­ják a nagy munkát, a magyar foldmüvesnép első, igazi érte­lemben önkormányzati és teljes értékében politikai cselekedetét: a földosztást, A Községi Föld­igénylő Bizottságnak csak olyan tagja lehet, aki maga is igény­jogosult Nem keveredhet tehát ebbe a munkába idegen érdek. A kormány rendelete kiküszö­bölte azt a lehetőséget, hogy ál­cimen olyan is bejuthasson ebbe a bizottságba, akinek rejtett céljai volnának a nép megszer­zett és törvényben biztosított jogával. A Földigénylő Bizottság nem a nép nyakára ültetett hi­vatal, hanem a földigénylők sa­ját szervezete, amely történelmi okokból meriti és a Nemzeti Kor­mánytól szentesítve kapja mű­ködési jogát. Olyan hatóság ez, amely előtt nem kell végre ka­lapot gyűrögetve, zavarban állni, mert joga és felelőssége azonos a nincstelen parasztság jogával és felelősségével. És tudja, ismeri ma a tör­•éayt mindenki. Minden föld­igénylő zsebében ott vjyi a Nemzeti Kormány földreform rendelete, százszor előveszi na­ponta, Íráshoz gyakorlatlan kezével aláhúzza benne a fon­tosabb részeket, a szélére ada­tokat jegyez, egy-egy elkobzásra itélt birtokról. Minden föld­igénylő tudja, hogy a rendelet végrehajtását azonnal meg kell kezdeni, a Községi Földigénylö Bizottságok által az igénylőkről és az igénybevett földekről készített kimutatást a Megyei Földbirtok rendező Tanács utján az Országos Föld birtokrendező Tanácshoz kell külden^ amely azt a legrövidebb időn belül jóváhagyja. Most, amikor már látjuk a földosztás munkáját, megkér­dezzük, mégegyszer — ismétel­jük, nem lázadva és reméljük, a magyar történelemben utoljára nél is meglepőbb és bravúro­sabb haditett. Pallón tábornok seregének páncélosai példátlan rohammal törnek előre Bajor­országban és a legutolsó hirek szerint már Wűrsburgot is elér­ték. Ezzel Délnémetország kö­zepén már messze túlhaladtak, miután Würzburg 2fi0 kilomé­terre fekszik a francia határtól, a cseji határtól azonban már csak alig 155 kilométerre. Ha Patton csapatai meg tud­ják tartani bámulatos előretö­résüknek ezt a tempó ál, akkor napokon belül elérhetik Bajor­országon át a cseh határt. A német belső hangulatra jellem­ző, hogy Dihnar tábornok, a német rádió ismert hírmagya­rázója, aki eddig sosem mu­lasztotta mé^ el szokásos heti két beszámolóját, ezúttal nem tartotta meg hadikommentárját. Sertorius kapitány, a nácik má­sik neves katonai helyzetma­gyarázója ugyanakkor csak annyit tudott mondani* hogy „nincs abban a helyzetben, li®gy áttekintő helyzetképet adhasson az események jelenlegi csepp­folyós állapotában". Nyugatmagyarországon ugyan akkor diadalmasan nyomul elő­re Tolbukin és Malinovszki tábornagyok egyesült hadsereg­csoportja. Pápa elfoglalása után az oroszok már alig 40 kilomé­terre állnak az osztrák határ­tól. Komárom és Győr elfogla­lása minden órában várható Most bosszulja meg magát iga­zán a hilleri „intuícióra" alapí­tott hazárd stratégia, amely e legjobb páncélos hadseregeit, á 2. és 6. páncélos seregeket h in* mm i un i •nm «m mi m n agg--x-aa» — megkérdezzük: kié a föld 1 Azokhoz intézzük ezt a kérdési érdeklődéssel, akik nem szűn­tek meg aggodalmaikkal és mindenünnen előrángatott szem­pontjaikkal „félteni" a földre­form sorsát és akadályozni a megvalósulását. Megkérdezzük tőlük utoljára és továbbítjuk címükre százezrek felatetét, kü­lön-külön mindegyiket: „a föld az enyém"... " (F. S.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom