Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-16 / 37. szám

II. évfolyam 37. szám. Szeged, 1945. február 15. péntek A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Lapfa Balogh István dr. Ffiggellea Kbgartapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzett Parasztpárt Révai József Magyar Koramonlita Pfrl ttbibhflprc11 n1'11 ii '"ftlftyw i Pfr'^bw^^ff^yip^lilllimílwlflbhfíl^y^^ A németek Budapestnél sztálingrádi méretű vereséget szenvedtek Az oroszok erőteljes előnyomulása Szászország felé A világ érdeklődésének központjában most Sztálinnak az az uj napiparancsa áll, amelyben Budapest teljes felszabadítását adja a világ tudtára. A másfél hónapos szakadatlan ostrom és végletekig elkeseredett küzdelmek után a magyar főváros tehát ismét teljes egészében megszabadult a náciktól és nyilas bérenceiktől. Ez a másfél hónapi budapesti csata végig bővelkedett a drámai mozzanatokban és sok változaton ment át, amig a teljes és győzelmes kibontakozáshoz jutott. A németek mindent szembeszegezVeir az oroszok támadásainak, szinte a halálraítéltek kétségbeesésével védekeztek. Az ízvesztija emlékeztetarra, hogy „a nácik az utolsó napig hangoztatták, hogy Budapest nem fog elesni és ime mégis elesett". A főváros teljes körülzárása december 26-án történt meg, amikor Malinovszki és Tolbukin tábornagyok seregei a Dunántul Buda alatt találkoztak. Akkor még a Vörös Hadsereg távol állt Berlintől, még Varsó is a nácik kezén volt. A németek el voltak szánva, hogy minden erejükkel tartani fogják a magyar fővárost és ezért, amikor az orosz acélgyűrű szoro sabbra kovácsolódott Budapest körül, a nácik Komárom tájékán léptek támadásba. A német páncélosok éket akartak ütni ebbe az ostromgyűrűbe," de roppant veszteségeik árán ez a kísérletük, mely Komáromtól indult, kudarcba fulladt. Közben megindultak az utcai harcok és a nácik a nagykörúton belül heves ellentámadásokkal próbálták belülről lazítani az ostromzárat. Védekezésük során az épületek sorát gyújtották föl, de mindez nem használt semmit. A szovjet parancsnokság ekkor látva a lelketlen náci védekezést, parlanientérek lUjáu hívta fői a védőket a város átadására. A nácik azonban a háborúk történelében példátlanul álló gaztettet válaszoltak az előzékeny felhívásra: megölték az ultimátum átadóit. Mit törődtek ök azzal, hogy mi lesz ezek után fi világszép főváros sorsai Étkor indultak el az orosz seregek Poroszországban és Lengyelországban a nagy offenzívára Bár a nemeteknek ekkor már a német határ védelmében lett volna szükségük minden embe rükre, mégis ujabb felmentő támadásokkal própálkoztak és Székesfehé rvár felől akarták áttörni az orosz acélfalat. A szovjet csapatok azonban vitézül állták ezeket a rohamokat is és temérdek veszteséget okoztak a náciknak, nem engedték, hogy a felmentő seregek utat találjanak a körülzárt nagy szárau hadosztályhoz. A kitörésre készenálló nácik ekkor elkeseredett dühükben egymás után robbantották föl a nagy pesti épületeket és elaknásitotaz egész fővárost. Hitler valóban betartotta igéretét, hogy Budapestet épp ugy fogja védeni, mint a saját területét. Tényleg, a magyar főváros, védelmi terveiben nem jelentett neki többet, mint a védekezésre kitűnően alkalmas terepet, amelyet tetszése szerint használhat föl minden anyagával. Hitler ugyanis elhatározta már előzetesen, hogy megütközik döntő feltartó csatában az oroszokkal magyar területen. Ennek a nagy ütközetnek a színhelyéül azonban nem valami sik területet, vagy védőláncot alkotó hegyvonulatot választott, hanem egyenesen és tervszerűen a magyar fővárost, ahol a Duna vonala és a szigetek, valamint a szélesen elterülő háztömb-csoportok kitűnő lehetőséget nyújtanak az elszánt és makacs védekezésre. Hitler ugyanis jól tudta, hogy aránylag kevesebb erővel a városi és utcai harcokban lehet leghuzamosabban védekezni. Ezért alakították át a nácik a muzeumokat és tudományos intézeteket bunkerekké és ezért lett tüzérségi ágyúállás a paloták ablakaiból. És mit törődtek, ha közben el is pusziul a lakosság, hiszen ez nem az ő népük, nem, a „felsőbbrendű" fajtának gyermekei. Most azonban már nincs német Budapesten. A főváros megszabadult végre teljesen tasiszta elnyomóitól, de emlékük, fájda-.lom, nagyon hosszú időkig eltörülhetetlen marad. Amit a nyilasok által annyiszor ócsárolt „átkos liberális rendszer" hat évtized alatt szorgalmas épitö munkájával alkotott, azt a náciknak és gaz bérenceiknek most hat hét alatt sikerült lerombolni. Ez volt hát az az „Uj élet a régi rögön" a valóságban, ez volt az ő „Uj építésük a magyar ugaron". Nemrég még szerte a világon plakátok hirdették „Budapest, a világszép fürdőváros", ma pedig szomorú fényképriportok és filmhíradók hirdetik, hogy Budapest romváros. A Dunából kilátszó hidak roncsaival, a királyi vár üszkös falaival és gyönyárü pesti utcák romjaiból emeltek igy a nyilasok szomorú uralmuk számára szörnyű emlékmüvet. Egyébként pedig a németek egyik legsúlyosabb vereségüket szenvedték él a budapesti csatában. A Daily Telegraph szerint összesen 160 katonát vesz* tettek, ami felér a sztálingrádi katasztrófával. Ott ugyanis 91 ezer foglyot vesztettek a nácik, mig Budapesten több mint 110 ezret. A német védekezésnek erre az egyébként érthetetlennek tiinö erőlködésére, amellyel Budapestet minden áron tartani igyekezett, csakis egy lehel a magyarázat A nácik jól tudták, ha Budapest elesik, akkor Bécs is közvetlen és feltarthatatlan veszélybe kerül. Bécs pedig nemcsak presztizsokokból oly fontos, hanem elsősorban is azért, mert elfoglalása egyet jelent a teljes olaszországi haderő elvágásával, ainiröl a végső küzdelem folyamán nyilvánvalóan nem akar lemondani a német hadvezetés. Ezért kelleti Budapestnek elpusztulnia és ezért volt "kénytelen hozni oly tömérdek áldozatot a magyar nép. Csak csekély elégtétel mindezért, hogy az oroszok kezére került a fővárosban elkövetett tömérdek náci gonoszság főirányitója is, Pfeffer-Wildenbruck vezérezredes, akit az orosz katonák fölöttébb stílszerű rejtekhelyén fedeztek fel: egy szennyvizlevezető csatorna földalatti sikátorában. Nincs benne kétség, hogy ez a patkányoduból előkerült főbünőa el fogja nyerni rövidesen méltó büntetését. Az oroszok körülzárták Glogaul Moszkva, február 15. A TASS Iroda jelenti: Február 13-án Pomerániábán, Brombergtől északra és északnyugatra a szovjet csapatok több mint 40 helységet elfoglaltak. Schneidemühlnél és Posnannál is tovább folynak a harcok a bekerített ellenség megsemmisítésére. Liegniztől északnyugatra, Németsziléziában 150 helységet foglallak el az oroszok. Az ellenséges helyőrséget bekerítették Glogau városában is. Koniev haderői veszedelmesen közelednek Görlitzhez és 120 kilométerre állnak Drezdától, széles arcvonalon törnek előre, Ezekben a harcokban februái 12-én 315 repülőgépet és 200 repülőgépmotort zsákmányoltak a megszállott repülőtereken. Ezenkívül 700 német katonát éa tisztet ejtettek fogságba. A keleti arcvonal többi szakaszán járőrtevékenység folyt. Február 12-én a keleti arcvonal valamennyi szakaszán a szovjet csapatok megrongáltak, illetve megsemmisítettek 7(1 harckocsit, légiliarcokban és c légvédelmi ágyuk tüzével lelőtték az ellenség 12 repülőgépét Luxemburg isméf teljesen felszabadult London, február 15. A Reuteriroda jelenti: Az első kanadai hadsereg túlhaladva a Reichswaldon öt kilométerre közelitette meg Goche városát, a Siegfried-vönal egyik fontos védelmi állását. Kanadai csapatok offenzivájuk kezdete óta több mint"ötezer foglyot ejtettek és most dél és kelet felé törnek előre. Az amerikai 3. hadsereg teljesen megtisztította Viadenf az ellenségtől és ezzel Luxemburg egész térülete isméi szövetségei kézen van. Az amerikaiak a Sauer-folyó túlsó partján Sev€ hídfőállásokat egyetlen szilárd hídfőállássá olvasztották össze Az első francia hadsereff na