Délmagyarország, 1945. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1945-02-01 / 25. szám

II. évfolyam 25. szám. Szeged, 1945. február 1. csütörtök Egyes szám ara 3a íiliér A Magyar Nem ceti Függetlenségi Front Lapfa Bslogh István dr. Független Khgazdapárt Szerkesztőbizottság: Erdei Ferenc Nemzett Parasztpárt Révai József Magyar Kommunista Pirt SffBfPBMMIMBIfHMIlllflMH^ Szabadságharcra hivja a magyar népet a nem zeti kormány kiátványa. y>Rabok legyünk, vagy szabadok ?„ — Most adjuk a döntő feleletet a kérdésre most választjuk a kényszerű rabság, a szégyenteljes szolgaság helyett véglegesen á szabadságot, most ötjük rá a magyar nemzet ujjászülelési okmányára a pecsétet. Vérrel ! Amire eddig komoly fogadalmat tettünk, amit felelősségünk tudatában elterveztünk, munkával létrehoztunk azért most életünkkel állunk jót. Eljött végre az alkalom, hogy bebizonyítsuk: nem üres jelszó számunkra a nemzet függetlensége, a magyar demokrácia felépítése, hanem vágyainkban és szenvedéseinkben érlelt akarat, melynek varióraváltása nem is követelhet tőlünk kevesebbet, mint a teljes életünket. Sokáig voltunk rabok és olyan árat, annyi vért .fizettünk azért, a rabságért, hogy az bőségében áldozat volt már az elvesztett szabadságért is. De mégis robotban, a rabtartó német imperializmus szolgálaiában ontottuk a vért, saját szabadságunkat árultuk el cs ezért senki nem vállalhatja helyettünk a büntetést. Mi bűnhődünk, miénk a súlyos tanulság és most miénk az egyetlen lehetőség is, hogy jóvátegyük a inullat, értelmet adjunk a tömérdek oktalan áldozatnak. Fegyverrel, a nemzeti hadsereg föl állításával' tesszük ezt meg, de az uj áldozataak már tudjuk az okát, látjuk a •célját. A szövetséges hatalmakkal kötött fegyverszüneti szerződés nem egyszerűen a jövőnkért való harcra ád lehetőséget, hanem figyelmeztet a magyar tőrlénelem nagy hagyományára is. \ magyarság igazi története a szabadságküzdelmek szakadatlan sora. Nem lehet elég nagy a veszély,nem lehet elég reménytelen a helyzetünk ahhoz, hogy lemondhassunk a szabadságért való küzdelemről. A magyar szabadság legsajátabb nemzeti ügyünk, ugyanakkor az egyetlen Igazi ulja az európai közösségbe raló kapcsolódásunknak. Rákóczi harcait, a negyvennyolcas honvédek hősiességét folytatjuk ma is, amikor vállaljuk a harcot. Régen időszerű volt már a Talpra, magyar!de március 19-én és október 15-én még csak a róld alá fojtva dobolt ez a harcia gyújtó szó, ma pedig a nemzet kormány felhívásában a történelmi felelősség vállalásával, a történelmi pillanat koBrandenburgban és Pomerániában üfomnfnák előre az oroszok Stefiin és az oderai Frankfurt felé közelednek a harcok Az orosz offenzíva legújabb eseményei közt kimagaslik Zsukov tábornagy ujabb előretörése, amellyel seregei a német határon 110 kilométeres fronfon 45 kilométer melységben áttörték a második védelmi vonalat és betörtek Brandenburg és Pomeráuia területére. Máris egy sor város, mint Woldenburg, Achönlanke, Driesen elfoglalása jelzi az offenzíva ujabb sikereit olyan területen, amely arról nevezetes, hogy itt ellenség még soha nem járt s itt voltaképpen még soha sem érezték a háborút. Ez a föld és Keletporoszország legnagyobb része szűz volt a hadak járásától és bizonyára ezért volféz az országrész a porosz imperializmus melegágya és minden háborús uszitás fő forrása. A porosz junkerek állandóan háborúval kacérkodó fölényes nacionalista gőgje innen táplálkozott, hiszen még távolabbi generációk történelmi emlékében sem volt semmi riasztó példa, ami megfontolásra, vagy óvatosságra intette volna őket, Itt, a birodalom ezen megkímélt részein állandó és tökéletes biztonságban érezvén magukat, ez az állandósultnak tűnt biztonságtudat fölényessé és kihívóvá tette egyéni és közősségi lelkiségüket. Ezért voltak ezek a porosz földesúri ivadékok mindenkor a legnagyobb militaristák és Európa nyugalmának állandó kardcsörtető liáboritói. Amiként 1870-ben és 1914-ben, ugy 1939-ben is ez a szellemiség volt közvetlen előidézője és a fegyveres elintézés gondolatának, aminthogy ebből háborítatlan .biztonságérzéséből származott és virágzott ki a „német felsőbbrendűség" és „urnép" gondolata is. A történelein igazságosztó elégtétele érvényesül tehát most abban a hadvonulásban, amellyel a diadalmas orosz seregek végigrobognak most ezen a virágzó ősi birtokokkal büszkélkedő gazdag és gőgös vidéken. Végre a porosz sovinizmust és világórát provokáló szemtelen helykeséget most az egyszer a saiát fészkében alázzák meg és — ismerve a sokat szenvedett oroszok felgyűlt jogos keserűségét a nácik ellen —bizonyos, hogy ez a történelmi lecke ezúttal olyan lesz, ami örökre elveszi majd a porosz urak kedvét a militarista és világuralmi ábrándoktól. Keletporoszországban egyébként még mindig ellenáll egyes részeken Iíönisberg német védőrsége, bár a város jórészét már kiürítették. Rokosovszki seregei pedig már csak hetven kilométerre járnak Stettintől, a nagy balti kikötőtől, ugyanakkor más seregrészek az Oderámén ti Frank fii rfhőz'közélednek. Mindenesetre a helyzet máris ugy alakult, hogy az oroszok lényegesen közelebb vannak Berlinhez, mint Varsóhoz, ahonnan kiindultak. Posenben eközben a legelkeseredettebb utcai harcok diihöngenek. Egyes tudósítások szerint a harcok hevessége a budapesti csata és a sztálingrádi ütközetek súlyosságát idézi fel. A német vereség súlyosságát misem jellemzi jobban, mint az a körülmény, hogy csak hadizsákmányban anngi páncélost vesztettek a tudósítások szerint, amennyi 15 tankhadosztály felszerelésére elegendő, ágyút pedig annyit, amennyivel egy hadsereg ágyuparkját el lehet látni. Á német propaganda most ismét ahhoz az eszközéhez fordult, amellyel csak a legnagyobb bajban szokott élni, a megfélemlítés és rémületkeltés módszeréhez. Ezúttal azonban olyan vészes hangokat hallat valóban, aminői még sohasem, mintha csak ezzel próbálna valahogyan lelket verni a csüggedő néplélekbe. A Deutsche Allgemeine Zeitung nyíltan fölveti a kérdést, hogy „hol találunk olyan vonalat, amely 24 óráig legalább ellen tudna állni az ellenségnek!" A német rádió pedig ugyanakkor bejelenti, hogy „harcolni fogunk Berlin előtt, Berlin körül és Berlin mögött is, ha kell!" A német rádió csak éppen azt felejtette el hozzátenni, hogy mivel harcolnak majd Berlin mögött, miután a német haditermelés máris katasztrofálisan érzi Szilézia elvesztését. A hiányzó sziléziai szenet ugyanis most a Ruhr-vidéki szénnel kell majd ugy ahogy pótolni, annak a vidéknek a bányáiból, amely szintén sokat szenved 9 bombázásoktól nvugaton és igj már szintén erősen redukált termelést folytat. Nem hiábi vetik föl a kérdést az amerikai lapok, hogy „meddig még mindez ? Hiszen ha van harc, amely kilátástalan, ugy ez a harc az." A nyugati fronton rendkívül megélénkült, légi offenzíva szintén nagy események bekövetkeztét jelzi. A szövetségesek egyelőre még csak óvatos tempóban nyomulnak a front legtöbb szakaszán előre, legtöbb helyen már ismét német területen, df minden bizonnyal itt is megindul rövidesen az általános támadás teljes lendülettel, hogy megadia a halálos végső kegyelemdöfést a halódó náci ura« lomnak, (d. J Sietfinhez és az odoramanf! Frasikfurllioz közeidnek az oroszok Moszkva, január 31. A TASS szovjet hírszolgálati iroda jelenti a január 29-én lefolyt harcokról : Keletporoszországban csapataink folytatva offenzivájukat a harcok során elfoglaltak több mint 100 helységet, közöttük Labtaú, Mollinen, Ludivigwalle Allenberg, SLolzenfeld, Stiirm. lüibsl és Ncsselbeck városokat. moly ünnepélyességével hangzik a magyar nép felé : Szabadságharcra! Ma ismét ez az egyetlen szó jelenti multunkat. jövőnket, történelmi jelenünket. Szabadság a hitünk, erre esküszünk és ez az. amit az életünknél is többre becsülünk E helységek közül kettő Köriig* bergtől 3 kilométerre északnyugatra, illetve 4 kilométerre délre van. Allensleinlől északnyugatra csapataink visszaverték erős ellenséges gyalogsági és tank egységek arra irányuló támadásait, hogy nyugat felé kitörjenek a bekerített tereprészből. A 3. fehérorosz arcvonal csapatai január 28-án Keletporoszország területén zsákmányoltak 130 repülőgépet, 136 ágyút, 266 teherautót és fogságba ejtettek több mint 1300 ellenséges tisztet és katonát