Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-19 / 14. szám

II. évfolyam 14. szám. Szeged, 1945. lamiár 19. péniek Hll.ll.l—ll. IHHWMII,— •IIMI Ml Eqves szám ára 30 fillér A. Magyar Nemzeti Függetlenségi Profit Laofa A sebesültek Az utóbbi napokban sürün látunk a szegedi utcákon nagy, csukott omnibuszokat, csapat­szállító kocsikat. Oldalukról le-le-kopott a terepszinti sárga festék, a vöröskereszt is csak némelyiken vírit itt-ott piros foltokban. Hangtalanul gördül­nek s csak akkor figyel oda a járókelő, amikor a katonák, ápolónők már húzzák ki az első hordágyat átkötözött karu, lábu mozdulatlan emberrel: a buda­pesti harcokban megsebesült orosz katonával. Szeged népének megértő lé­lekkel, gondoskodó szivvel kell fogadnia ezeket a néma szállít­mányokat. Ne nézzük rossz ér­téssel az Egyetem előtt kirakott székeket, asztalokat, a Törvény­szék épületében történő átalakí­tásokat, a klinikákon foganato­sított kiürítéseket, — mert nem lehet fontosabb problémája Sze­gednek sem, mint a magyar főváros mielőbbi felszabadulása, u magyar főváros hetedik hete tomboló harcában vérző kato­nák fedél alá juliatása. Nemigen akad szegedi ember, akinek ne lenne féllenivalója Budapesten. Szülő, testvér, fe­leség, vagy gyerek, akiknek élete éppen ezektől a sebesül­ten, véres kötésben érkező szovjet katonáktól függ. A Vö­rös Hadsereg a magyar fővá­rosért áldozza vérét, amelyre négy héten át meredtek a fé­lelmetes orosz tüzérség ágyúi s csak akkor szólaltak meg, ami­kor a hitlerista téboly már a tisztességes békét vivő páriá­mén iaireket is orvul legéppus­kázta. Bizonyára sokan láttak Sze­geden hordágyon szállított orosz katonát nehéz csizmában, tank­sapkájában, oldalt még a tábori telefon szabadon lengő drótjai­val — csak hátán jelzi az át­vérzett kötés, hogy Budapest ut­cáin még mindig ádáz harc fo­lyik. Egy kicsit mi is felelősek vagyunk azért, ami Budapesten történik, a sok kiömlött orosz vérért, ennek a hős seregnek magyar földön álélt szenvedé­seiért. Minimális kötelességünk a sebesüllek elhelyezése, riiinden kényelmünk feláldozása árán is. Ne csodálkozzunk az orosz tiszt katonás hangján, aki a ki­ürítésre szánt épületben tárgyal, mert a Pest felől vezető ország­út csutakjában sebesültekkel megrakott autók közelednek s az eszméletlenül fekvő embert, a sürgős műtétre váró katonát pem lehet 3zahnára, vagy föld­Ke fektetni. Varsó felszabadult Lengyel csapatok is résztvettek a felszabadító harcokban Nyugaton is összeomlott a német offenzíva Tegnap este ismét megdör­dültek Moszkva ágyúi, hogy rendkívüli hadi esemény hirét ünnepeljék. Varsó eleste való­ban ínég ennek a szenzációkban bővelkedő háborúnak is kima­gasló nagy eseménye, hiszen a lengyel főváros volt az első, a melyet a németek még 1959 szeptembere közepén elfoglaltak s azóta szüntelenül megszállás alatt tartottak. Zsukov tábor­nagy csapatai vasárnap indultak el visztulai hídfőállásukból. A tudósítók jelentései szerint az első komolyabb német vonal megrohamozásakor a beásott német gyalogság 79 százaléka elpusztult az öldöklő küzdelem­ben. Az orosz gyalogság erős tankfedezettel ekkor ujabb ro­hamra indult és mintegy 69 ki­lométerre vetette vissza a né­meteket. A küzdelem talán ak­kor érte el csúcspontját, amikor az oroszok elérték Raclom vá­rosát, amelyet a németek hatal­mas erődállássá építettek ki. Ezt az erődvárost lendületes rohammal, súlyos harc közben foglalták el hétfőn este. Innen pompás tempóban hirtelen északra kanyarodtak és egyszer­re oldalba kapták a varsói vé­dősereget. Ekkor már látszott, hogy Varsó helyzete tarthatat­lan, annál is inkább, miután egyidejűleg északnyugatról is megindult egy tekintélyes sereg­csoport, amelyben résztvett az újonnan szervezett lengyel had­sereg is. Sztálin napiparancsa külön is kiemeli a felszabadításban har­coló lengyel csapatok hősiessé­gét. Csak egy pillantást kell vetni a térképre és megállapít­hatjuk, hogy Varsó stratégiai jelentősége valóban rendkívüli. Nem csak azért, mert Észak­kelet-Európának legfontosabb vasuli csomópontja, hanem fő­leg azért, mert ez a kiindulási pont, ahonnan az orosz hadve­zetőség most már tetszése szerint válogathat ez eléje kínálkozó nagyszerű kibontakozási alkal­makban. Innen megindulhat nyombanIvelctporoszország felé, de éppúgy vonulhat rögtön nyu­gati, mint déli irányban is. Ért­hető tehát, ha a német hadve­zetésben már is mutatkoznak a kapkodás és kezdődő fejetlen­ség nyilvánvaló jelei. Ez azon­ban. nem is lehet már máskép, amikor a keleti fronton felsora­kozott tizenhét orosz sereg fele máris megindult, hogy elárassza Németországot. Láttuk, hogy a liosszu ideig nagy gonddal épített erős né­német állások mint omlottak össze most a hatalmas seregek roppant nyomása alatt, nem valószínű tehát, hogy a továb­biakban különösebb akadályok tarthatnák föl az orosz hadakat előnyomulásuk nagyszerű len­dületében. A keleti fronton most kétségtelenül gátszakadás tör­tént és az offenzívának az az áradása, ami ezen a szakadá­son átzudul, most már a végső katasztrófa hullámait hömpöly­geti a németek felé. Ezt érzik már maguk a nácik is hiszen Sertórius, a náci rádió hírma­gyarázója tegnap már nyíltan ) bevallotta, hogy „a németek ' helyzete válságos, mert Sztálin a végső döntésért indította meg hadainak áradatát". Ehhez a Német Távirati Iro­da azt is hozzátette, hegy „ál­lig felfegyverzett példátlan tö­megek hömpölyögnek előre aa arcvonalon és minden szájról csak ez az egy szó hangzik : Ber­linbe !" A budapesti harcokról a nagy lengyelországi események miatl csak szűkszavúan emlékszik meg a moszkvai jelentés. Tudósitá-" sok jelentik, hogy a Képzőmű* vészeti Főiskolát nagy harcok után foglalták el az oroszok és hogy a nácik főleg már csak a dunaparti háztömbökben tarta­nak ki A nyugati fronton is leijei összeomlással végződött a pro­pagandisztikus célú Rundstádt­offenzíva. A szövetségesek most már az egész vonalon kezükben tartják a hadmüveletek kezde­ményező irányítását és mái Strassburg környékét is felsza­badították a náci nyomás alóL A hadjárat menete itt is meg­fordult és ezzel megkezdődött Németország teljes katonai ösz­szeomlásáuak végső drámai fejezete, % Lengyel sereg is részivel! Varsó felszabadításában Moszkva, január 18. A TASS hírszolgálati iroda jelenti: Sztálin tábornagy napiparan­csa jelenti, hogy orosz csapatok a lengyel hadsereg hatékony közreműködésével ma elfoglal­ták Varsót, Lengyelország fővá­rosát, A napiparancsban Sztálin Zsukov tábornagyot, az első fe­hérorosz hadsereg vezénylő pa­rancsnokát cs Malién vezérez­redes, vezérkari főnököt emeli ki. Varsót a szovjet és lengyel A szegedi közönség nagy többsége már régen testvérei­ként fogadja ezeket a pesti utcákról elsőknek ideérkező embereket s megmutatta ezt a sebesültek részére gyűjtött ágy­nemű önkéntes beszolgáltatásá­val. Ez természetes is. Ne fe­ledjük: Szegedet is ezek a ka­tonák szabaditolták fel, Szege­dért is csak ezek vérezlek, a vöröskeresztes kocsik Szegedről is csak orosz sebesülteket szál­lítottak kórházba, csapatok a várostól nyugatra megindult lendületes átkaroló támadással foglalták el. Töbh helyen átkeltek a Visztulán és nyugat felől is teljesen elvágták a lengyel fővárost. Egvszerrt északnyugatról, nyugatról meg­indult kombinált támadással fog­lalták cl Varsó városát, a Visz­tulától nyugatra lévő nérael védelmi vonal fő támpontját. A napiparancs elismeréssel emlékezik meg a lengyel had­seregről, amely kitüntette magái. Sztálin marsall napiparancsát követően Moszkvában 324 ágyú 25 üdvlövéssel ünnepelte Varsó felszabadítását. Ilyen üdvlövé­seket csak a legnagyobb győzel­mek bejelenlésekor rendel el u szovjet állam. Varsónak » háhnrui kitörése-

Next

/
Oldalképek
Tartalom