Délmagyarország, 1945. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1945-01-06 / 4. szám

10 reíormot, a szellemi és ipari dolgo zók számára a szabad szervezkedés' Az a valóság, hogy a dogozók egyesülnek egy nagy közös munkdDf.LMAGYARORSZitt 1!) 15. január í< bon, legyen örökké együtt-tartó és "nnek eredménye legyen a demokratikus és boldog Magyarország felépítése. (Lelkes taps, éljenzés.) Leitner Jenő demokrata párti beszéde Leitner Jenő : Tisztelt Ideiglenes Nemzetgyűlés 1 Örömmel köszöntőm az általanos lelkesedés mellett bemutatóit uj kormányt, azoknak a demokrata polgároknak és polgári pártoknak nevében, akik örömtől re peső szivvel hallgatták meg a miniszterelnök ur exposéját. Azok a polgárok szólnak áltaLm, akik már előre megálmodják a bűnös kezek által felrobbantott hidak felépítését, akik már előre készítik a lerombolt épületek helyrehozatalának tervrajzát, akik máris gondolkoznak a háború által megkövetett pénz és pénz előteremtéséről, akik máris készítik a betegek részére a kötéseket, akik máris lerakják az eljövendő ipari állam alapjait és akik máris foglalkoznak az áruk kicserélésének és megfelelő helyre való eljuttatásának kérdésével és végezetül azoknak a polgároknak nevében, akik a riadók elhangzásakor levelik munkaruhájukat és felcserélik az egyenruhával, hogy a vezetéssel megbízott polgárok vezénylete alatt előrehaladjanak és győzelemre vigyék a szabadság zászlaját. (Taps, éljenzés.) Szinte örömtől dagad az ember keble, hogy ha az Ideiglenes Nemzetgyűlés jelenlegi összetételét áttekinti : Olyan emberek ülnek itt a nép akaratábó', akik más körülmények között nem jöhettek volna ide szrvukat hallatni, mert a csendőrszuror.yok még a falu határáig is aiíg engedték volna őket. (Zajos taps, éljenzés.) Méz nagyobb boldoság tölthet el bennünket annak tudatában, hogy saját sorsunk irányítását végre kezünkbe vehetjük: most rólunk, de nem nélkülünk fognak dönteni az uj kormány összetétele mellett. Képviselem és védelmembe veszem az egyik küldött társam álta bizonyára csak a szónoklat hevében annyira lehurrogott, mondhatnám megbántott középosztályt, mint amelyik most a vajúdás korszakát éli. És pedig mind a régit: kisiparos kiskereskedő, kis- és középbirtokos rétegét, mind pedig az ujat: a köz és magántisztviselők, orvosok, ügy védek, írók és művészek rétegét. De mögöttem áll minden pártonkívüli demokrata is a szó igazi és nemes értelmeben. A vezető nélkül levő nyáj összevissza kódorog és nem találja he yét. Ahol sok az ember, de kevés i lej, ott nem lehet egészséges elhatározásokat foganatosítani és ot nincs meg a tekintély sem. A 18-as éveket kővetően zavaros idők kisik ása szintén ennek tudható be és ezért hibáztatják olyan gyakran és nem minden ok nélkül a magára maradt középosztályt. Ma azonban más a helyzet: A magához tért, ripvanvvinklei álmából felébredt polgárságot az osztályöntudat és demokrata gondolat Ariadné fonala segítségével igenis kifogjuk vezetni a labirintusból. Ma mindenki fülébe az „egyesült erővel" jól bevált jelszavát fogjuk dörögni. Nem harcot egymás ellen, hanem békét akarunk egymás között. Népünk ebben a háborúban a ve zetők önző vaksága, feneketlen gyűlölködése következtében nagyon so cat szenvedett. Mindenképpen arra kell tehát törekednünk, hogy a győztes vörös hadsereg baráti és segítő jobbját megragadva, vállvetve harcoljunk a német elnyomók zsarnoksága ellen. Űszip István szakszervezeti képviselő kért szót Oszip István: Tisztelt Ideiglenes Nemzetgyűlés 1 A szabad szakszervezetek kiküldötteinek megbízásából szólok a kormány nyilatkozatához. (Halijuk!) Azoknak a zabad szakszervezeteknek megbízásából, amelyek csak 25 évre visszatekintve, a reakciós uralom elnyomatásából azt lehet mondani, hogy gyökérig letaposódtak. A kormánynyilatkozat elsősorban kijelenti: újjáépíti az országot a romokból, be kei! fejezni győzelmesen a háborut, hogy mindenkinek, aki e hazában sokat szenvedett, új élet fakadjon. Én is azt mondom, tisztelt Nemzetgyűlés, új élelet akarunk. A kormány nyilatkozata olyan tömör, annyira egy, hogy itt most már a háború befejezése után a jóiéi megteremtése csupán sorrend kérdése. (Ugy van t) Mint ipari vasmunkás, elsősorban is azt kívánom a íiszíelt Nemzetgyűléstől és a magyar kormánytól, hogy a sorrendet a legelesettebbeknél kezdje, vagyis lentről, a mélyből kell kezdeni a felemelést, olt, ahol a gazdasági elnyomottság tapasztalható, ahol a földönfutó, földnélküli béresek, gazdasági cselédek szomorú, hihetetlenül nehéz sorsban küzdöttek, szenvedtek 25 éven — nem 25 éven, hanem évszázadokon, évezreden — keresztül. O.t kell kezdeni a munkát, a sorrendet, igen tisztelt Nemzetgyűlés, inert az a réteg volt íeg,oboán letaposva és a gazdasági szervezkedési lehetőségtől elzárva. Mindenkinek megadatott ebben a hazában a szervezkedési szabadság, de: „fentől" kezdve. A földesurak érdekképviseleteket alkottak mindenféle for mában, a gyárosok, bankárok stb. szintén. A kis egzisztenciák, orvo :ok, ügyvédek a kamarákban, az ipari munkások a szakszervezetekben, a földmunkások is a szakszervezetekben tömörültek, de ott állt „mögöttük, vagy talán előttük a csendőrszurony. (Ugy van !) A falun nem lehetett szervezkednie a földmunkásnak. Nekünk, ipari munkásoknak a városokban egy kicsit könnyebb volt a sorsunk a rendőrkarddal szemben. A szakszervezetek terén hosszú évtizedes munkánk van. 1943-ban mi, szervezett munkások, már jó előre tátiuk és felhívtuk vezetőink figyelmét az olasz események után kővetkező napon rendezett nagy, hatalmas békedemonstrációval a bekövetkező eseményekre, irra, hogy ezt a háborut a tengelyhatalmak oldalán mi, magyarok elvesztettük. Ezt az olasz példa mu,atia. Egyszerű munkásemberek álltunk oda és követeltük, hogy a hatalmas Szovjet-Unióval azonnal vegyék fel a kapcsolatot és szüntessék be a háborut, mert romok, pusztítások é« romhalmaz lesz az egész ország. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Válaszként kinevettek bennünket ésel» hurcoltattak, internáltak. Beigazolódott mindez Diósgyőr ben is, mert a feltarlóztaihatatlanu előrenyomuló, felszabadító orosz vörös hadsereg eljutott a községünkb s. Felszabadult Magyarország — azt lehet mondani a vidék — leg hatalmasabb ipari üzeme: Diósgyőr Azok a magyar náci banditák, akik segítőkezet nyújtottak, hogy estvér-testvér ellen harcoljon Diós íyör, Miskolc környékén — mer onnan kerültek ki az ipari és a földmunkások soraiból a fegyveres partizánok —- (éljenzés, zajos taps) akik tudták és tudatában voltak an oak, hogy egy felszabadulásunk van: negtisztitani Magyarországot a náci aandákiól és aljas pribékjeitől. Igen tisztelt Nemzetgyűlés! A kormánynyilatkozathoz a sorrendi kér lésben az első kérésem az, hogy a földmunkások megsegítése legyen az •Iső. A második, hogy a szervezke dési szabadságot biztosítsák és az úgynevezett üzemi demokráciát valósítsák meg. (Taps.) A műszaki emberek az irányítás sal tisztában lehetnek, de a holt anyagot széppé a fizikai munkás érelmén keresztül varázsolják. És a romokban heverő országunknak most elsősorban ipari nyersanyagokra, fel* dolgozott árukra, vas-, téglára stb van szüksége. (Szénre!) Ehhez az szükséges, hogy minden üzemben a dolgozó munkásoknak szavuk le gyen az-üzemjiránjöjásábau. Miné' rövidebb idöu belül, ahol lehetsé ges, különösen az állami üzemek né!, ahol nem a magántulajdonos, a gyáros végzi az ellenőrzést, az ál 'ami iizemeknéi azonnal alakítsák meg az üzemi tanácsot, vagy választmányt. A rendezett viszonyok^beálltával a sztrájkjogot, ámi.jneg volt a szabad szakszervezeteknél, adják meg. — Az elnök ezután a vitát lezárja. Balogh István dr., mint előadó ha'ározati javaslatban terjeszti elő, hogy a kormánnyal szentben a nem zetgyülés bizalmát nyilvánítja és az ország ügyeinek vezetésére a felhatalmazást megadja. (Hosszan tartó taps és éljenzés.) Balogh István előadó ujabb ja vaslatokat terjeszt elő, amelyek sze rint az államfőt megillető politikai kinevezések jogköre hatodik fizetési osztályig a minisztereket illese, azon felül pedig a miniszterelnök gyakorolja. A oolitikai államtitkárok a Kúria, az Állami Számvevőség elnökeinek kinevezése pedig a Ház elnökségét illesse meg. A javaslatot a Ház elfogadta. Balogh István dr előadó előterjesztésére a Nemzetgyii lés egyhangú lelkesedéssel hatalmazza fel a kormányt a fegyverszüneti szerződés megkötésére. Az elnök ezek után a Nemzetgyűlés tagjainak köszönetet mondva jó munkát igért, boldog karácsonyi ünnepeket kívánva az ülést bezár arnyat, ezüstöt magas á r o n veszek FISCHER ékszerüzlet Klauzál-tér 3. szám. Tausek Miklós (Székesfehérvár—Budapest), Fischer László (Mátyásföld), Gönczi Pál és Reiner Dezső (Budapest) Szegeden vannak, a napokban indulnak hazafele Mégegyszer az „Iskola és demokrácia" A fenti cimen — ugy mondhatnók — állandó rovat nyilt a Délmagyarországban. S ez a tény maga igazolja, hogy milyen szükségszerű volt az előadás, ami elinditotta a vitát. Sziirke, súlytalan, közönséges dolgokról bizonyára nem hangzott volna el ilyen nagy számban vélemény. A kérdés, amit az előadás tárgyalt, tényleg égető, döntően fontos, elvi jelentőségű, mert hiszen arról van szó, hogy alapjában kell megváltoztatni az iskola arculatát. Arról van szó ugyanis, hogy szükséges-e a politika az iskolában, vagy sem ? Mint minden hosszúra nyúlt vita, ez is kezd elsiklani eredeti területéről, a mellékkérdések, a szavakon és mondatokon való vitatkozás ingóványára, s közben a szavak és mondatok eredeti értelme is módosul a vitatkozók kénye-kedve, mondhatnám érdeke szerint. Szükségesnek látszik tehát újból tisztázni, hogy mit is értett Pikler György ez alatt a kritikus szó alatt, hogy politika, aminek ottlé'ét az iskola nevelő munkájában nélkülözhetetlennek tartotta, s ami — mivel nyilván félreértették, vagy másképen értelmezték — a leghevesebb elutasítás váltotta ki sokak részéről. Különbséget kell tenni párlpo'itika és politika között. Az előbbi parancsoló módban fo?almaz, pl. (idézzünk egy régi képvise'őválasztá3i programmbeszédbőlt: „E! kell törölni a borfogyasztási adót!" Az utóbbi feltételes módban igv szövegezné meg ugyanazt: „Mi lenne, ha eltörölnék a borfogyasztási adót? Kinek lenne ez érdeke és kinek kára?" (Szándékosan választovtam nem aktuális kérdést példaképen, hogy mindenki előítélet nélkül, csak a lényegest lássa meg e semleges példán.) Az előbbi fajta politika nemcsak nem kívánatos, de egyenesen káros az iskolában. Ez, ugy érzem, nem is vitás, ebben minden eddigi hozzászólás egyetértett. Dc érthetetlen, hogy miért idegenkednek a második fajta politikától, ami nem agitatív, hanem megvitató és nevelő jellegű t ami elől, ha az iskolát mereven elzárjuk, arra kényszeríti ifjúságunkat, hogy megszokja a teljes passzivitás! a köz és a nemzet kérdéseivel szemben. Ez nem kívánatos, hiszen a legutóbbi cikk írója szerint is „Ha az ifjúság állampolgári kötelességeinek teljesítésére a legnagyobb gondossággal előkészül... az lesz a legbiztosabb záloga Magyarország demokratikus fejlődésének." De milyen gondossággal készülhet elő erre a feladatra az ifjúság, ha amikor Bárdossy hadat üzent a Szovjetuniónak, Amerikának és Angliának, akkor ővele szemérmeíesen félrefordított fejjel az „Aurea prima sala est.. ."-el skandáltatták, amikor százezerszám vittek magyar munkásokat és sok millió pengőnyi gyárfelszerelést határainkon túl, akkor vele csak » tömlős állatokról beszélgetlek. S amikor a magyar sajtó nagyobbik felét elhallgattatták, akkor az ifjúság kizárólag a kör és az ellipszis affin rokonságáról hallhatott. A népi közösség érdeke, hogy ez a jövőben ne igy történjék. A nemzet érdeke az, hogy teljesen felkészült, tájékozott vezeíőréleggel biztosítsuk Magyarország demokratikus fejlődésének jövőjét. Dombi iléla.