Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-28 / 31. szám

^ II •l—Mllf H • IIIIIMMWMII«™«miTniiri1iri^ —IliiIII• I•• llll Illllllllllll lllilMM '||'TMHIIIiltá/l II !• fiz új magyar kormányról, a megkötendő fegyverszünetről és az új magyar nemzeti hadsereg felállítás áréi számoltak be Szeged nemzetgyűlési képviselői Dr. Valentiny Ágoston igazságügyminiszter, Balogh István dr. miniszter-7 elnökségi államtitkár ós Révai József nemzetgyűlési képviselő az új kormány feladatait ismertették Karácsony másnapján impo­záns nagygyűlés keretében szá­moltak be Szeged város nem­zetgyűlési képviselői a debreceni nemzetgyűlés munkájáról. A szegedi Városi Színházat ziufo­lásig megtöltötte az összehívott nagygyűlés közönsége, amely a pattogó indulók hangjai mellett várta azt a pillanatot, amikor Megkezdődik Három órakor felcsendült a Szózat és a közönség, valamint a színpadon lévő képviselők feszes vigyázz állásban hallgat­ták végig a nemzeti imát. Ez­után a nagygyűlés közönsége percokig lelkesen ünnepelte az uj, demokratikus Magyarország nemzetgyűlésének képviselőit, a lik vállalták azt a felelősségtel­es munkát, amely hivatva lesz civczetni az országot abból a tmclkcdett szólásra. — Kedves Testvéreim! Azt hi­szem, mióta politikusok vannak, nnóta képviselők beszámolót tartanak, még nem fordult elő, nogy tiznapos képviselők beszá­molóra hívják választóikat és izok a tiznapos képviselők ilyen sorsdöntő eredményekről tudtak volna beszámolni, mint mi. A felszabadult országrészek ma­gyarjainak képviselői összejöt­tek Debrecenben, a függetlenség esi városában, hogy ott döntse­nek a nemzet sorsáról. És alig üli Mik össze, máris teljesülésbe kcziiett menni az a program, amelyet itt Szegeden is a Nem­zeti Bizottság meginditott és amelynek teljes megvalósulását megi rtc és amelynek megva­lósul: saért minden erejével küz­deni akar. Szózatot intézett a Nemzet­gyülé a magyar néphez hogy el­esel ' s géből, látszólagos remény­íelnségéből felrázza, magához térítse, öntudatra keltse, hogy újra erőt meríthessen a niult­ból és a szebb jövőből egyaránt. Kormányt alakítottunk. Végre független magyar kor­mányt, amelyei nem idegen fegyverek ereje, nem idegen fegyverek kényszerítő ereje ültétett a nemzet nyakára, hanem, amelyet maga választott a magyar nép, kormányt, ame­lyet követni akar, kormányt, amelynek irányítását várja. A kormány szózata figyelmezteti országot arra a mélységre, e melybe zuhantunk azért, mert jüvőuket a németekhez kötöttük. ,i e velük !) — Meg akarjuk mondani és figyelmeztetjük az országot, hogy még nem zuhantunk olyan ruélvre, uiínt zuhanhattunk vol­Szeged visszatért nemzetgyűlési tagjai számot adnak arról az országépitő munkáról, amely Debrecenben kezdődött. A szinházat erre az alkalom­ra nemzetiszínű zászlókkal és angyalos magyar címerekkel diszitették fel. A földszint, a páholyok és a karzatok zsúfo­lásig megteltek érdeklődőkkel. a nagygyűlés nehéz helyzethői, ahova idegen érdekek zsoldjában álló politi­kusai sodorták. Komócsin Mihály elnöki meg­nyitójában üdvözölte az újonnan kinevezett igazság­ügyminisztert, dr. Valentiny Ágostont (általánoséi jenzés), valamint az uj miniszterel­nökségi államtitkárt, dr. Balogh Istvánt. (Lelkes taps.) na, ha mindvégig azon az uton haladunk, amelyen eddig jár­tunk. Még „állj"-t kiáltottunk azok felé is, akik még mindig odaát szolgálnak, akik ide­gen érdekekért bódulnak megtévesztve, vagy megté­vedve. Rá kell mulatnunk arra; hogy az orosz hadsereg győztesként jött ebbe az országba, azonban nem ellenségként. Ahogy ők ba­rátságos érzelemmel jöttek ide, ugy mi is bizalommal fogadjuk őket, abban a biztos tudatban, hogy együttműködésünk az oro­szokkal nemcsak addig tart, amig ők itt vannak, hanem ez minden önállóan gondolkodó magyarnak \szive szerint való kezdet arra, hogy mi egy hosz­szu időszakra egészen bizalmas viszonyba kerülhessünk velük. (Éljenzés.) Már a szózatban is hirdettük, hogy azonnal, mihelyt a legelső alkalom kínálkozik, fegyver­szünetet akarunk azokkal, aki soha nem voltak ellenségeink és hisszük, soha nem is lesznek ellenségeink. De ha fegyverszünetet aka­runk a baráttal, viszont há­borút akarunk az ellenség­gel. Háborul az igazi ellen­séggel. (Vesszen Hitler, vesszen Szálasi!) Ez az igazi háború, amelyre nekünk erkölcsi és anyagi okok­nál fogva okvetlenül jogunk van és amelyet beje jeni köte­lességünk. Erkölcsi okok az el­sők. Bizonyos, hogy már csak hetek kérdése, vagy még annyi se, hogy az ország teljesen fel fog szabadulni. Németország el­nyeri méltó sorsát. Az a nép, amely évszázadok óta állandóan és tervszerűen békebontója az európai népeknek, oda fog julni, ahová való. De győzelemhez ne­künk is hozzá kell járulni mind­azzal, amire képesek vagyunk Vannak ennek anyagi okai is. Nagyon jól tudjuk ezt itt Sze­geden is és mi, akik utaztunk az országban, szintén nagyon jól tudjuk, láttuk, hogy micsoda szörnyű pusztulás van a német visszavonulás nyomán. Tudjuk, hogy mindent tervszerűen el­loptak, vagy ahogy ők mondják: „nach Hause organisiercn". Vit­ték a gyári gépektől kezdve az aranyunkig mindent. Ezt nem tudjuk másként visszakapni, csak ugy, hogy a németek jóvátételt fizet­szólott a nagygyűléshez. Szeged népe, magyar' testvé­rek ! A debreceni kollégium ódon falai között, mint a nem­zetgyűlés egyik tagja ültem. Akkor hatott át igazán Kossuth Lajosnak ugyanebben a terem­ben elmondott szózata, amelyet a Habsburg-uralom ellen inté­zett. Akkor tűnődtem legjobban, hogy mennyire különös volt a magyar politika a múltban. Eb­ben az Európában már voltak ellenségeink, voltak bajaink és harcaink a körülöttünk lévő nemzetekkel is. Láttunk törö­köt, tatárt, de egyetlen egy nép vagy nemzet se volt, amely a magyarral többé-kevésbbé össze ne barátkozott volna és a ma­gyar nép értékeit fel ne ismerte volna. Egyetlen nép, amely idegen volt hozzánk mindig, és ez a német volt. (Vesszen!) Hosszú évszázadokon keresztül folyt a nagy per, a kut'uc-la­banc harc, itt ebben az ország­ban. A labanc tulajdonkép nem volt egyéb: vagv német, vagy németbérenc. Ennek ellenére a magyar politika mindig a né­mejek mellé kötötte országunk sorsát. (Sajnos!) Kétségtelen volt, hogy ennek a politikának, gyü­mölcseként el kell következnie a végső átoknak. Most itt tar­tunk. Elérkeztünk oda. amikor végre a labancokkal le kell számolni. (Le velük!) Bármennyire is a német el­len volt minden becsületesen érző magyar lelke, de annyira ki nem hívhatta senki a magyar nép haragját, mint éppen a ma­gyarból vált labancok, akik min­dig árulói vollak a magyarság ügyének. Legjobban bcbizonyilollűk ezt azok a svábok, akik hossza évszázadokon keresz­tül pocakosra hizlalták ma­gukat zsírunkon, de mi­nek nekünk is, mert tartoz­nak vete. A békekötésnél mi is előállhatnak ezzel a kö­veteléssel, ha mi is háborúban vagyunk velük. Majd, mint a Kisgazda Párl képviselője hangoztatta, hogy továbbra is együttműködnek a többi pártokkal. — A belénk helyezett bizal­mat pedig — fejezte be beszé­dét dr. Balogh István minisz­terelnökségi államtitkár — csak akkor fogjuk megköszönni, hs itt jelentést tehetünk arról, hogy amire küldetésünk vonat­kozik, azt elvégeztük. A nagy tetszéssel fogadolt bd, széd után helyi a legelső alkalom kí­nálkozott. hátbalámadták ezt a népet. A magyar nép kötele.sége, hogy ezt a kuruc-labanc pert végre befejezzük. Nem lehet tovább húzni ezt a kérdést és most, amikor annyi meciLLí..ta­tást szenvedtünk a néni d' k'tol, itt az alkalom, hogy igazoljuk: nem vagyunk hajlandók tovább tűrni azt, amit velünk a nénie­tek és bérenceik tettek. Nekünk az a feladatunk, hogy részlvo* gyünk ebben az utolsó erőfeszí­tésben, amely Németország és bérencei ellen folyamatban van, Biztos, hogy a nemzeti kor­mány nemcsak erőfeszítést kér tőlünk, nemcsak a nemzeti had­seregnek a felállítását kéri. En­nek ellenében, mint ahogy « szózatból olvashatták, mindaz! kilátásba helyezi és megválót sitani kész, ami a demokratikus Magyarország talpraállii ísúhof elkerülhetetlenül szükség -..s. A nemzetgyűlés el akar tö­rölni törvénytárunkból min­den olyan törvényi, amely ncpellenes tendenciái tartal­maz. Természetes az is, hogy a nemzeti hadseregünk legelső fel­adata, hogy a demokratikus Ma­gyarorság talpraállitásál meg­gyorsítsa és egyben visszaállítsa a magyar nép becsületét, ame­lyet az utolsó pár hónap alatt aláástak. Mert ne felejtsük el. hogy ez megtörténhetett velünk, abban sok tekintetben a ma­gyar nép is hibás. Tudom, hogy a terror óriási volt. Tudom, hogy több volt a spiclr, mint amennyi becsületes ember volt az egész országban. Azonban most, amikor független ország­rész vagyunk — mert még or­szágrész vagyunk —, most, ami­kor megmutathatjuk azt a gyű­löletet és azt az utálatot, amely bennünket a németek és béren­cei ellen eltölt, meg kell mit talnunk. hogy a gerincünket b. Dr. Balogh István miniszterelniíkség] államtitkár • Dr. Valentiny igoston igazságügyin n szier

Next

/
Oldalképek
Tartalom