Délmagyarország, 1944. december (1. évfolyam, 11-34. szám)

1944-12-24 / 30. szám

1944. december 24. Df.LM AG YARORSZAG 9 Átrendezik az üvegházat — Novella — — A virágkertészektől se nyűg (latnak I Fiatalasszony, nem tehet róla, hogy rengeteg gondéban, munkájában, ki tudja, talán már özvegységében is, folyton szépül. A fejére öregasszo nyos, fekete kendőt köt és kibukik alóla, nagytömeg barna haja, ahogv a virágok közt hajlong. Sáros te nyerével nem tudja hátrasimítani, fö1 kell emelni meztelen alsókarját, av val igazítja ügyetlenül és óvatosan a ha át. Körülötte egymást éri a sok nagyfejű fehér virág, némelyik reszket, ha az üvegtetőn meghűlt párából egy nagy csepp ráesik. Csend van üvegházban. Különös, Hogy aki benne dolgozik, nem hallja t csendet, bár a rengeteg krizantém tgyenesen a temető szagát ontja Puha védettségben élnek a virágok, de aki köziük hajladozik, annak fejébe zúdul a vér, dobhártyáján halk zúgást érez, a lehellete fölmelegszik és a mozdulatai állandó csendes rajt vernek az agyában. A virágok halottak napjára készülnek, a fiatal isszonynak pedig ezernél is több jofidja van, mint hogy a csendet hallgassa. A húga áll az ajtóban, nagyra nőtt, szőke lány. A nénjét mindig kedveskedve szólítja, most is igv hozta a hirt: „Anna édes, itt voltak, hogy négy órára a városházára menj, Usszehivták a virágkertészeket." Erre fe elte Anna, félig visszaforlu!iában, hogy már a virágkertészetet sem hagyják békén. Nem állt neg a munkával, sietve átrakott még léliány lő virágot a ládából, csak íztán kérdezte meg, hány óra. Fél légy, úristen, akkor már indulni is J.it ll. Kapkodva öltözött át, sáros cipőiét kint h gyta az eresz alatt, lyukas harisnyában futkosott, a szőnyeges padlón, közben faggatta a húgát és maga is találgatta, miért kell menni. Nem tudjáK, semmit nem lehet tudni és semmire nincs idő, — milyen szerencse, hogy nincs idő, hogy min dig kapkodni, futni kell, aggódni és bosszankodni. Mégis ugy fejezte be az öltözködést, hogy belenézett a tükörbe, szeme, keze végigfutott a ruháján, kendőjén. Csak amikor mégegyszer lelkére kötötte a húgának, hogy a gyerekre vigyázzon, az üvegtetőn a nyitott ablakokat csukja be, idejében adjon enni a malacnak, s amikor már bezárult mögötte az utcai kapu, akkor gondolkozott el saját magán, néhány másodpercre. Röviden akait tűnődni, ezért mindig újra kellett kezdenie, végül csaknem olyan világosan látta magát, mintha most is tükör előtt állna;csak a gondolatai lettek mind kevésböé érthetőek. Abba is hagyta. Fölnyitotta az esernyőjét, — sikerült olyan rövidre szabni a tűnődés idejét, hogy a következő pillanatban niaga sem hitte el, amiket az előbb gondolnia kellett volna. Még azt a félig szoritó, félig jóleső lesti érzéséi is tagadta volna, hogy ő valójában, bánatához és gondjai hoz mérten, szinte illetlenül egészséges és szép. Sietett a néptelen, esős utcán, a bezárt kapuk előtt. Sokáig emlékezetes marad, menynyi zárt Kapu volt ezekben az idő dben. Kilépett valaki a házból, már csattant mögötte a zár. Hány lakatot, reteszt, kulcsot tudtak gyártani ebben az országban ? Minden ajtóra, minden szemre és minden agyvelőre külön zárat — és a kulcsokkal megszöktek. — Anna esernyője alá bulva sietett. 0 is fogoly volt. A városházán a szövetkezeti ta nács ülésezett. A virágkertészek az egyik előszobában gyülekeztek. Négyen voltak eddig, négy asszony, Anna érkezett ötödiknek. Egyikük sem ült le, pedig a fal mellett sorban álltak a székek, inkább riadtan suttogtak, állva és járkálva. Valaki már azt is tudta, miért hivták őket ide. Igénybeveszik az üvegházunkat. — súgta rémülten az egyik idősebb asszony. Négy órára pontosan megérkezett mindenki. Ketten jöttek még, igy let' lét a virágkertészek száma. % két újonnan jött szerencsére férfi volt. bár egy perc alatt rájuk is átragad az asszonyok riadalma. Hiányzanak, mindenütt hiányzanak a férfiak és sz már igazi sorscsapás, talán a virágházakat sem fenyegetné ekkora veszély, ha itt volnának. Behívják őket a tárgyalószobába Két orosz kapitány és tizenkét helybeli szövetkezeti ember töltötte meg füsttel és zajjal a nagy termet. A tolmács tikkadtan megiszik egy pohár vizet, a két kapitány udvariasan föláll, mikor az asszonyok bejönnek és egyikük már az üdvözlésnél sorra megkérdezi mindenkinek a nevét. Mosolyogva elismétli a furcsa szavakat, s ezzel végre sikerül mosolyra bírni a zord asszonyokat is. — Mahori Djördjné? — kérdezi vissza Annát is. •— Má-gori, — oktatja Anna nevetve, — György, Györgyné. Leülnek. A tolmács most a kapitányra figyel, aki elmagyarázza a virágkeriészeknek, miért hivatta őket. Üvegházakra van szüksége. Friss salátát, petrezselyem zöldjét, retket és zöld hagymát "akar termelni a sebesült katonák részére. Vitamin kel! nekik télen is, — a tolmács magyarázni akarja, mi a vitamin, ezért mégegyszer ismétli: vitamin. Azt kérdezi a kapitány, hány melegházat tudnak fölajánlani erre a célra. Persze, szerencsétlen alkalom,hogy majdnem csupa asszonnyal kell tárgyalni, akik a férjük mesterségéből mindig a foglalkozás társadalmi -angját tudják hangsúlyozni és nem is igen értenek belőle többet. A két férfi nem sokat változtat az asszonyok törvényén. A tolmácsot veszik eíó, panaszolják, mi minden bajuk van. A férjeik katonák, ők maguk alig értenek a kertészethez, az üvegházak virággal vannak tele. Filodendron, fikusz, aszparágusz, krizantém, dália, és szekfü kap védelmet az üveg alatt. Hova tegyék őket, ha a helyükön salátát akar termelni a kapitány ur? Látja a kapitány, hogy nehéz lesz egyszerű feleletet kapni. Túl sokszínű a beszéd, ezt az idegen fül is érzi. Segíteni és biztatni akar. Kérdez: nem szoktak itt télen zöld hagymát enni? Meginni egy pohár vodkát és utána beleharapni egy marék gyenge hagymába? — Érzik a hangján, hogy nem tudja, milyen szokatlant kérdez. Ó, vodkára nem, pálinka után kolbászt, vagy szalonnát esznek erre felé. De ezt a furcsa ízlést, ezt a marok zöldséget, amibe télen csak beléharap az ember, ezt egyelőre senki nem felejti el. A kapitány tovább buzdítja őket. Nálunk, — mondja, — fontosabb télen a saláta és a retek, mint a virág. Az jobban kell az embernek, — s mutatja az zmbert és kézmozdulattal erősiti meg azt ia hogy kell. Megint sok beszédet kap válaszul. Sürün hallja a virágneveket,— krizantém, dália, fikusz — és ingerültlesz, mert azt hiszi, ezek miatt nem akarnak zöld hagymát termelni. Megfogja a tolmács karját, úgy magyarázza, kinek kell a virág: a halottnak. Az élőnek enni kell. Erre sírva fakad az egyik asszony, aki nemrég tudta meg a férje halála hírét. — Halottunk is van, bizony. A kapitány meglepődik, s mikor a tolmácstól megérti, miről van szó, bólint. Igen, tudja, nekik is van halottjuk. — Hanem valahogy mégis meg kell tudnia, hány üvegházra számithat. Megtörli a homlokát és nyugodtan elölről kezd mindent. Nem akarja kipusztftani a virágokat, csak helyet kér mellettük a petrezselyemnek is. Persze, minél több helyet és itt a kertészek jószándékára van szükség, mert nem szeretne erőszakoskodni. Fölszállott a páua „Fölszállott a páua a uármegye házra, 5ok szegény legénynek szabadulására." Kényes, büszke páuák, Dap-széőitő tollak, Hirrel hirdessétek: másképpen lesz holnap. másképpen lesz holnap, másképpen Ieaz uégre, Uj harcok, uj szemek kacagnak az égre. Uj szelek nyögetik az ős magyar fákat, Uárjuk már, uárjuk az új magyar csodákat. Uagy bolondok uagymnk 5 elueszünk egy szálig, Uagy ez a ml hitünk ualáságra uálik. Uj lángok, új hitek, új kohók, új szentek. Uagy uagytok, uagy ismét semmi ködbe mentek. Uagy láng csap az ódon, uad uármegyeházra, Uagy itt ül a lelkünk touább Ieigázua. Uagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Uagy marad régiben a bús, magyar élei. „Fölszállott a páua a uármegye-házra, Sok szegény legénynek szabadulására." Ady Eadra. Teljes órába telik, mig valóbai arról tárgyalhatnak, amiér össze* gyűltek. Magokról, palántákról, trágyáról, fűtőanyagról, munkabérről, munkásokról. A kapitány sürün a* órájára néz, nem számított rá, hogj eddig tart. S mert sietnie keli igyekszik röviden megállapodni. A hét kertésztől összesen tiz üvegházal kap. Tüzelőanyagról és ha szükséges, munkaerőről ő gondoskodik és fizetni fog mindenért, többet mint amennyit aszparáguszért lehel kapni. Az egyik férfit megbízza f termelés vezetésével, egyébként 4 maga és kapitánvtársa is ott lesznek, amikor tehetik. Már holnap kezdődik a munka azzal, hogy sorrajárják t kertészeket és a helyszínen nézik meg az alkalmas üvegházakat. • Annához másnap délután jut el a deputáció. Éppen gyászruhás aszszonyokat kísért ki a kapun, — koszorút rendeltek nála, — s látja az utcán, hogy közelednek. Jön a két kapitány, a tolmács, a vezetőkertész és négy orosz katoaa. Üdvözlik egymást, a két tiszt mosolyogva beszél Annához, amit a tolmács nem fordit le, Anna úgyis érti, mert nevet és pirul. Egyenesen a virágházakhoz mennek. Egyikben a krizantémok virítanakEz a legnagyobb ház, jól fűthető levegős. A másik félig üres. Levágott dáli| tövek s a nevezetes fikusz és as» parágusz foglalnak helyet benne. A harmadik kicsiny házba szekftH telepitett Anna. Ez a kedves, meleg hely láthatóan tetszik a kapitánynak S már intézkedik is. A krizantémok egyrészét ide a szekfük melM hord|ák át, másrészét az aszparágusí házába. Aana a mozdulatokból éri meg, miről van szó. BMint, helybet hagyja és közben aggódik, szorong A négy katona azonnal hozzáfog a kiürítéshez. Hordják a krizantémot lapos ládákban, óvatosan, minthí óriási tálcán habot vinnének. Kö* bon a kapitány elmondja, mi fol történni holnap és a követken napokon. A négy ember ma elvégai az átrakodást, reggel egy kocsi fűti anyag érkezik, aztán a vezető-kertén jön az embereivel, akik előbb kijavítják a másik házban a fűtőkanálist, aztán a föld keveréséhei látnak. Két nap múlva már mindenütt a magokat vetik. Anna előbb rémülten nézte a kato« nák munkáját, féltette a gyengf virágot a bakkancsoktól. De látja, hogy a tatárképü fiú, — nem töbB húsz évesnél, — milyen gonddal viszi őket, s útjában még arra it ügyel, hogy a törpe mahóniasővényf le ne tapossa. Mikor a két tiszt elbúcsúzik, Aac nának már megint sáros a kezay megint hajlong a virágok köz' rakja őket a ládába, a katonák ped]^ vtdáman hordják, készítik a helye a zöld hagyma számára. A fiatalas szony, „Mahori Anna" nem nyujk hatja sáros kezét a tiszteknek, mo«( sollyal és integetéssel igyeksziK pótolni a kézfogás szivélyességét. A kaput becsukja mögöttük éi egy pillanatra megáll: ráforditsa-4 a zárat ? — Nem fordítja rá. ViwJ szamegy a kertbe, harminc rövi4 lépést kell megtennie, mig a kapu4 tói a virágházakhoz ér. Harminc 16* pésnyi ideje van, hogy átgondoljaj ízlelje a védtelenségnek ezt a furcsa uj érzését, amely a szabadsághős hasonlít leginkább, de Aana igy els4 találkozásra épp olyan bizalmatlan hozzá, mint kora tavasszal a nap* sütéshez. Erdei Sándor.