Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-05 / 53. szám

9 ZSEF zorész. riási helyevalódi és r e k b e n, tályokban, liánokban ruház mellett etézők réságon íiunbatársáolyan vád* ('szék uzso* János elé, rtés drági* a-tilef üt )dó és báty* ember ele? bé kocsin dr. Korosf alatt lakó ísnek. Barette meg a >1 a célból, ejnek fel* rra, hogy vette meg MasáékkaJ nelt árdráiró bűnös* dhármukat Masa Szilzra, Masa büntetésre, (000 pengő ítélet ioplás miatt ára Tóth »s és méár István li összelár István I. Mólnál és félkiló vásárolt felül A a a tiszai tehát beraj la. A et bűnöstás vélsérótbot 10O le, at itéfaüos fa—19 kiló© , Józsefné gőért, teI lépésével hizlalásra »őre bünliróság. s az idén feketén özött so|f bb eset®t uzsora* vürjteléspt) |BÜ izemében 34. 15 wuí&ti, il, olcsón. éeflíeo ' A kis Jézus köntöse A középkori Magyarország mély Vallásosságáról messze földön híres volt. A Hivő magyar lelkek odaadását Isten sok csudával kisérte, amelyek közül nem egy európai hírt is vert. Elég csak utalnunk a bátai, kassai, győri, szegedi ostyacsodákra, középkori szentjeink és kegyhelyeink legendáira. Á XIV—XV. században különösen a gyermek Jézus kőnlőskéje került a jámbor tisztelet középpontja-' ba. A csodára vonatkozó adatókat Né' methy Lajos érdemes paptudósunk gyűjtötte össze (Magyar Sión, 1901), Dolgozatunk anyagának túlnyomó részét az fl forrásközléséből merítettük. Élt Magyarországon, állítólag IV. Béla idejében egy szejitéletü pap, akt egyébként a királyné káplánja volt. (Mint mosdják Istennek jámbor szolgája 38 éven át megtartóztatta magát a •bústól és keményen böjtölt, egyszer evett napjában, imádságaiban áüanidóan azért a kegyért könyörgött, hogy .emberalakban láthassa Jézust, Egyezer éjszakai álmában megjelent Isten •angyala és meghagyta neki, hogy készíttessen egy köntöst a Megváltó szálújára, mert könyörgése meghallgatásira talált és a köntösre szüksége lesz *» ki? Jézusnak- A pap inkább gyer•mekkorában, mint szenvedésében szerette volna szemlélni az Üdvözítőt, Ezért kék selyem köntöskét varratott és mise idején az oltárra helyezte, Miután az átváltozás szavalt elsuttogta és a kenyér Krisztus testévé lett: ostya a kis Jézus látható testévé változóit és a köntóskébe öltözött, A pap elragadtatásában mintegy három óra hosszáig gyönyörködött a kis Jézusban, egészen addig, áruig a Kisded ismét vissza nem ment a szent ostya fogságába. A köntőske pedig ottmaradt az oltáron. A királyné, aki szintén jelen volt ezen a csodálatos miseáldozaton, nem tudta mire vélni a hosszú késlekedést. A papot magához hivatta, aki némi vonakodás után elmesélte kiváltságos éiményét. A királyné azonnal nagy tiszteletben részesítette és a királyi kincstárba vitette a szent köntöst. Multak az évek. Egyszer Béla király nehéz helyzetében a német lovagrend nagymesterét hivta segítségül a pogányok ellen. Az ellenséget közös erövej le Is győzték, A király szabad választást engedett kincseiből, de a nagymester egyedül a köntöskét Kérte jutalmul, Béla király nem akart a köntöstől megválni, de hálátlannak sem szeretett volna látszani, ígéretét megszegni. Éppen ezért a köntös bal ujját levágta és ezt megtartotta ma. gának, a többit, tehát a nagyobb részt meg odaajándékozta. A nagymester szép ládikát készittetett és egyik hü szolgájával elküldette bugának, akt Kölnben fehér apáca volt, de nem árulta el, hogy mi van benne. A nagymester közben meghalt, később húga js követte az örök életbe. A szekrényke talán örökre megőrizte volna titkát, ba a legenda szerint mintegy százötven év múlva, 1412 körül az Aachent járó magyar búcsúsok nem kérdezősködnek a szent ereklye után, amelyet tudomásuk szerint a fehér apácák klastromában őriznek. Hosszas keresgélés után meg is találták a szekrényt, amely őt lakattal volt lezárva. A magyarok tehát igazat mondtak. Amikor felnyitották, ott volt a köntös, bal ujja is hiányzott, amelyet Béla király később leánya, Boldog Margit kolostorának ajándékozott. A magyarok azután Is, amikora hazaj ereklye a tőrök időkben eltűnt, a hét évenként ismétlődő aacheni zarándoklalaink során nagy áhítattal tisztelték a köntöskét. Gyertyát ajánlottak föl neki, amelyet bizonyos ünnepnapokon meggyújtottak a tiszteletére. A lecsorduló viaszt az apácák gondosan összegyűjtötték és a legközelebhi zarándoktat alkalmával átadták a magyar buesusofcnafe, akik szentelményként hozták magukkal haza. A legendának több változatát ishiorjük. amelyek szintén megragadnak T$sáSÍ*«ftfflt*t (gyöngéd bájuk Icai, A kis Jézus magyar köntösével kapcsolatos legendakor feldolgozás* ; a magyar szellemtörténeti kutatásnak kedves feladata lenne. A téma nemcsak a középkor és barokkvilág jámbor képzletetét foglalkoztatta. Napjainkban is akad távoli visszabangja és ez Baringnek, a hires angol konvertíta regényírónak, munkája, a Krisztus köntöse. * Sajnos, a hazai partiknla a török időkben elpusztult, vagy lappang valahol. A kölni köntöskét * XVIII. században még tisztelték, későbbi kultuszát azonban belepte a felvilágosodás kora. Bálint Sándor Ezek a RÁCZ-féie 1 iiius parafa C1P 0 K tulajdonságai. Rácz cipőknek Elegancia országos hírlik van és több neves fő* mr m tóvárosi színésznő és filmprimadonna Tariessag cipőszámtója. RACZ CIPOSZALON Köfc«ev*u. 17.-Tel. 27*0. Csuka János: magyar vagyok... D*BM»6YKftORSZ ÁS * VASÁRNAP, 1944 MÁRCIUS 5. I sége erre a nép egyszerű gyermekében sem, aki a csouKaorszá^iian, kisebbségi sorsban. vágy önként vállalt külföldi, bolyongásul Közben iuindi£ ugy érezte, nogy amint ti&zteSfiége**;» kell élnie, ugymiugy jó magyarnak is keli lennie. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Mer t ncm lehet, jó magyar az, akinek életéből hiányzik a tisztesség és a becsületesség s fordítva: nem lehet jo magyar az, aki csak. külső máznak, szemfény veszít snek, megtévesztésnek harsogja magáról mennyire jo magyar ö, A szerénység szép erény, de mintha műid lebben megfele.lkt z nének a tanításról. Már bem érik be azzal, hogy azon a helyen maradjanak, amelyet képességeikkel szereztek, mind előbbre, láthatóbb uelyie akarnak kerülni még annak az m ún Mind gyakrabban hallható mosta-.körülmények közé kerül. A kisebbsé- is' bogy összekeverik » nemzeti érzéniban: jó magyar vagyok. Kérvé-lgi élet magyarjai nem emlegették any- seket kötelességeket az üzleteikkel, nyékben, beadványokban, sőt még j ayüser, hogy jó magyarok, inkább Más l>ediS az üz,el «s inás a nemzet. összejöveteleken és gyűléseken is' cselekedeteikkel Kimutatták Előljárssiflte egymással versenyezve sietnek tak a jó példával, munkában áldokijelenteni azok, akiknek megvan a? zatkészségben, hogy másokra is őszOknk arra: jó magyarok voltak a kü- tönzően hassanak. Akkor nem hallotlönelés alatt, vagy más nehéz időben, tuk annyira a >jó-magyar* emlegeté. Minek azt emlegetni, hogy valaki sét, mert próbált volna másmiiven kötelességtudó, jó magyar vglt, vagy lenni* Akadtak lapulók, óvatosak ma ís a7'í lakik féltek attól, bogy egyszer »|ó Ezért ütköznek meg annyian, an«ikoi hallják, hogy valaki milyen nagy magyarnak mondja magát s magvai-ágál igyekszik apropóm re váltani, ha.-znositani. Nem mondjuk, hogy Csak a kisebbségi iskola volt tanulságos és lelketátalakitó, de mégjs olyau kel lékekkel ruházta fel az embert, hogy Ez valami Olyan természetes do- magyaroknak* tekintik őket és akkor aZ()k birtokéban kevésbé sodorlathat log, mint ahogy most márciust mu tat a naptár, odakint napsütés, vagy holdvilág van, stb. Nem dicsőség, érdem jó magyarnak lenni, hanem kötelesség, A nemzethez való hozzátartozandóságból adódik s aki mégis abból bajuk lesz, de a magyarság csodálatos egykedvűséggel és lebecsüléssel. még azt sem mondotta e?ekre a gyávákra, hogy »rossz magyarok*. A minősítés megállapítását, a kiválogatást, a jutalmazást és a megbeesiija el magát indulatoktól és fellángolásoktól. A kisebbségi életiskola valóban a legkülönb embertípust igyekezett nevelni, olyan nemzedéket, amely mindenképpen megállja a helyét népek és társadalmak szívós harcában. kérkedik azzal, hogy ő jó, vagv kü- lést másokra, és más időkre bizta.Nepi Ncin 'u!fv!t bizony idó arra, hogv »halönb magyar, mint a másik, az nem ' " • ÍÉT ' csak ízléstelen, de kihivó és lalán felette egy kicsit gyanús is. Különben nem hangoztatná iépten-nyomon, minden szükséges és szükségtelen alkalommal, hogy mindig felfigyeljenek rá és meg ne feledkezzenek róla. Míncfon magyar egyforma, mert kötelességei és feladatai is azonosak. Mindig magyarnak kell vallania magát, akármilyen helyzetbe és emlegetni és előtérbe helyezni. Kásmilyert, mint jó magyar nem lehet az ember, akárhova is került élete ván- de kiállítsa a jó magyarságból a hizabcszcjve* mindenki önmagát dicsérje, niert minden szabad percét e.s tehetséget »>. összeség szolgálatába kellett állítani A közös munka és a közösségi szellem fejlődött ki ezáltal, amelyben az én érzései háttérbe szorultak, másodrendű fontossággal bírtak. Mindig az volt a leglényegesebb, hogy mit ér mennyiségileg és minőségileg a munka s nem az, hogy ki végezte. íja abban a törekvésben sn dorlásáu. Nem veri a mellét feltéglával, hogy mindenki lássa és hajija, micsoda jő magyar ö, hanem szerényen dolgozik műnk. Tőrében, nem akar feltűnést kelteni, mm ezt mindig ízléstelennek tekintene. Annál inkább igyekszik eselekední, ugy élni és dolgozni, hogy akárhova állítja a kenyérkereset gondja, mindig első .osztályzatot kapjon magyarságából, kiég csak eszébe sem jut, hegy valamikor erre hivatkozhat, előnyöket szerezhet, mert valahogyan ez olyan természetes és magától adódó, mint ahogy természetes, hogy az embernek a,z életét csak az erkölcsi törvények szabályozhatják, A magyar ember mindig jó magyar és kötelességtudó, mert ba azt mondja, bogy magyar, ezzel egyben vállalja azokat a feladatokat, amelyek származásából erednek- Megértő, türelmes és a tisztesség rendithetetlen alapján álló polgár, aki nem tűntet vele, hogy ő milyen nagy magyar, akihez hasonló az egész határban nincsen, de ugy is éj és cselekszik, hogy elnyerje » jómagyar megbecsülését és szeretetét. Hitvány korunk nem kedvez ugyan a szerényeknek, a csendé, sebnek, a visszavonultaknak, de még ebben a zajos és tülekedő világban is feltűnnek a hangosak, a nemzetiségükkel túlsókat kérkedők. Annyira türelmetlenek annak a hangsúlyozásában, hogy ők mennyire különbek, mint polgártársaik, hogy egy mosolyra való mindig jut a számukra. is maradt adós az élet a kiválasztó dússal, mert aki tegnap jó magyar volt, az ma is az s néni hangosan hirdeti ezt; kérvényeiben, amelyben valamit szerezni akar, hanem lelkében ápolja változatlanul ezt az érzést, mint elsőrendű kötelezettséget. Nem lehet ma színtelenül és érzéketlenül élni, vállalni kell * nemzeti hovatartozandóságot s az igazi magyar ember magatartásán, cselekedetein megérzik hogy jó magyar, nem kell azt mindig e so feladatánál tekin ette volna annak a tisztázását, hogy ki n. jobb cs ki a jó magyar, akkor sok bátor vállalkozás megtorpant és elvészéit volna a személyi maiakodásban. Nem is tartotta szükségesnek senki felvet* ni: a jó magyar problémáját, mert valahogyan sorsunkból és helyzetünkből adódott annak az egyszerű törvénynek a felismerése, hogy magyar ember másmilyen, mint jó és köiolesnem lehet. zonyjtványt. Az értékmérést és az Ítéletet másra bízza. Embertársaira, a nemzetre. Mert ahogy hazánk ma js elmosódhatatlan, örök emlékű fiainak nem volt szükségük arra, bogy jó magyaroknak, különbeknek, mint ' máso-,séstudó hazaíl kat — tartsák őket, ugy nincsen szi'ik-4 Mert mi mást tehet az, aki még a mai könnyen megismerni: csendes munkedvező időt sem használja k! arra. jkálkodása, hite a nemzet és a haza hogv önmagáról h» kissé elkésve is, [jövőjében önmagától beszél, minden Kétségtelen, hogy az agykori kisebbségi polgárok között is OKadnak so-a , akiker eUapott a divat árja és maguk js úsznak ezzel a szeiiem- hivalkodás és kérkedés neiyett. Meg mel, amely a >jó magyar* megjelölés-{sem kelt szólalniuk, • mert cseh kim ben jut kifejezésre. A huszonhárom nycik, embertársaik 'szeretete soha el éves küzdelem tanulságai ugy látszik nem fáradó áldozatkészségük ió maezek lelkében nyomtalanul multak el,'gyarokká fémjelzik őket. vagy pedig akkor és ma sem tudják, I A dicsekvő ember tulajdonsága, hogy magyarnak lenni nem érdem, aI- hogy önmagát a másiknál különbnek, kaiom a kérkedésre, mert önmagunk- mondja és tartja. Ezek közé tartoznak kai és fajtánkkal szemben nem iehe- azok is, akik más érdemek hiján, a tünk mások, mint jó magyarok. Min- legegyszerűbb igazolással jönnek; jó den egyenes és jellemes ember igy magyar vagyok, irják kérvényeikre, gondolkodik s ba az ilyen előtt era- vagy tízszer is megismétlik a beszéllegetik, bogy milyen jó és másnál kü- getés során, hogv valamit ej tudjanak lönb magyarok voltak egyesek, azo- érni. A jó magyarság azonban szent kat csak megmosolyogja. Mert jó ma- és elvcsztegetbetetlen kötelezettség a gyarok milliónyian vannak és éppen ezért a jó magyarság emlegetése rosza-i különbözteti meg őket azoktól, akik szül hangzik azok előtt, akik e?ze« sietnek minden alkalommal azt kiuyil- régesrégeji tisztában vannak ... vánjtani,. hogy nem beszélhet róla. Hallgatnak, de élik a jó magyar életéi és a magyar parancsa szerint, jó magyarok. Munkahelyükön, családi körükben, más társadalmi réteggel való érintkezés soráp és •— a nemzetiségekkel szemben is. A jó magyar embert Jószágfartás nem gond! takarmányliszt kapható: Darálóm alom Attila-utca 20. t