Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-21 / 65. szám

0 VXWYHme H (TTR 55TKTI 9 isastg szépiröinafl: Á ífiBRIs mellett SWtfe köszönet KEDD, 1944 MÁRCIUS 21. amely gazdag bizonysága annak? hogy Illeti a rendezőséget is, hogy ezekben Szeged az irodaimi regionalienras ápo- a nehéz időkben ilyen vigasztaló emlásában minden magyar város között bori élményről gondoskodott, alighanem a legelső. J, B. 8. Délvidéki és szegedi kiállítás a muzeumban A délvidéki szellemi találkozóval kapcsolatos képzőművészeti kiállítások ünnepélyes keretek között vasárnap nyíltak meg a kultúrpalotában. A Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség művészeti osztályának, » Délvidéki Szépmives Céhnek gyűjteményes kiállítása a táj művészeti éleik nek baladó szelleméről és problémav íllalásáról, ötletességéről és komoly ,1a szültségéről tanúskodik. Nagy egészéiben a modern francia piktora ihleu'sét, főleg tiszta festőiségét és zenei rttoikáját éli át. Természetszerűen r -jek a formai vivmánvok sajátos lát: smódban, lokális hangszerelésben teljesednek ki. Különösen megragadn ík Balázs G. Árpád mozgalmas r onotipiái, E r d e y Sándor franciásan szellemes csendéletei, Gyei mis Lukács kitűnő kompozíciós ereje, Jákob o v i t s János magasrendű srinkul túrája, Oláh Sándor közvetlen természetszeretete, Pandúr Lajos romantikus impreszszionizmusa, Szervánszky Jenő nagybányai hagyományokban gyökerező önarcképe és néhány igen szép akvarellje. Ács JóHsef, Csávosi Sándor, Emánuel Béla, Erdeyné, Gábor Zoltán, Hagyik István, Z. Kiss István, Petnekiné, Rnzicska Pál is igen rokonszenves alkotásokkal mutatkoztak be. Bárányi Károly, Schnltelsz Sándor, Szilvássyné és néhány kitűnő, izzlg-vérig plasztikus szellemű szoborral szerepel a kiállításon. A nemzetiségi művészek csoportjáHan ott van Konyovits Milán zom,bori művész, a szerb festészet kimag sió, külföldön is annyiszor elismert alakja, aki emlékezetes budapesti kiállítása után most Szegeden, 11 gond san összeválogatott képet állított ki. a nely Konyovits kiváltságos művészi erejét; egy népi . kulturának moderu európai színvonalon való kifejezését megragadó közvetlenséggel bizonyítja. Mellette látjuk a német származású P«cbán Józsefet, a mi Kernstok Kárlyunk kitűnő barátját és fegyvertársát. A Nyilasy Sándor-emlékkiállítás a maga relatív, bár nem egészen szeren/ Tallózás régi szegedi betüszérükön (2.) Az ujságiró-iskoia gondolata nem uj. Mikor először merült fel, azt mondta rá Mikszáth Kálmán: — Ha az ember nagyon utána veti magát, négy-öt év gyakorlatával meg tudja fogni az egeret ugy, mint a macska. De mire jó a sok fáradozás, mikor ott van kéznél és készen maga a macska? Az igazság, mint általában mindenben, itt is a középen kullog. Az újságírót valamikor az eltévedt egzisztenciák közé sorolták, aki máshol nem boldogult s az iskolái! félben hagyva elment erre a pályára. Sok névtelen és jelentéktelen napszámos bolyongott ugyan a pályán, de senki sem helyeselheti, hogy azujságiró, aki alkalmas pillanatokban ítéletet mond elevenek és holtak felett, megálljon tudásban, műveltségben ott, ahonnan éppen a művelődés elől illant eL Az úgynevezett ujságiróiskola igen helyesen megköveteli a továbbképzést, az ismeretek gyarapítását abban, amihez hozzá akar szólani, ez azonban csak külső kellék, mert akinek nincs érzéke, magával hozott hivatása a pályához, az összetanulhatja az egyetemi fakultások minden anyagát, mégsem lesz soha igazi ujságiró. Szomorúan tapasztalni ezt épp napjainkban, amikor az ember álmélkodva néz körül, hogy ugyan hol lehet az olvasóközönség, hiszen mindenki ir, naprólnapra ujabb és ujabb nevek merülnek fel az ismeretlenségből, de egy igazi, galmakkal tisztában volna, — de sehol sem tűnik fel annyira, mint ez építkezések eszményt nívójánál, seSH nem pletykáló, embert meg nem szóld, hiúságtól mentes, önzetlenül jó. Tb? dok életének egy nagy csalódásáról, de arról sem beszélt, ugy lehetett azt összeállítani apróságokból. Annakide? jén ő szeretett volna a Szegedi Napid! felelős szerkesztője lenni s Kulinyi, aki egyébként a fiaként szerette, Bé? kefit választotta. -Vele ellentétes lélek Béke fi, akti nyilván a betegsége bajszolt a türelmetlenségbe s indokolatlanul szere? tett, vagy került valakit. Szándékosan nem használom a gyűlölet szót, d« legnagyobb nyilvánosság előtt mükö-;bi sokszor ott járt a határán. Ha au a ra.ií-' . v _ dő újságírónál. A közéleti férfiú mondhat akár gondosan kiválogatott idegen mondatokat, akár szamárságokat, az újság legfeljebb annyit ir röla ,hogy a beszéde /mélyen szántó* volt .azonban nem vesz róla részletekben tudomást s igy nem csak megmenekül a kritika elől, sikerhez is jut. Az sem ezirányban nem tudtunk megnyugodni s felvilágosítást kértünk tőle, határo? zott választ nem kaptunk, legfeliebW olyan lényegtelen csekélységeket ho? zott fel, amilyenekért a ma türelembe préselt embere az egész világot —* na, ne túlozzunk, mondjuk, hogy leg? hanem még;a)ább a jó részét _ kitörö örömmel változtat a öle]né a kebl(;,re. épPeí, aZ írü'j A verseket nem szerette, Juhás» sárból kötött szeszélyes csokrot, an- Gyu]a oJsíi szárnypróbálgatásait i* nak az ujsagirónak a mondataiból, ugy kelMt becsempészni a lapba, akit á lelke mélyén titkolva lenéz. |Hogy aztán a fiát szóbp]i örökséggel . épp Gyulára bizta volna, hogy vezes? N api óni a 1 irányitsa. az olyan szegedi kompo? módon mjnj annv; más. Juhász Gyula sen» l.tfnl. j A régi Szegedi bogy ugy mondjam, negatív tanították az újságírást a hivatottak- volt szigor„ f0íralmak szerint újság?, nak.Tessék átnézni mit toroltok akéz-ü^ lap kötelékébe állandó munka-* iratból, mit javítottak ki, Ami kimaradt, társnak beál'uni nem akart, sokkal az rossz. A jo megmaradt. Móra Fe- nvughatat!anabb volt hozzá. Csupán renc betűit aztán egyaltalán nem rikkeket írt nripi aktualitásokról, irn? tuda elolvasni B ék efi Antal, tehát dalmi témakr6k aztán szaladt további változtatás nélkül jelenhettek meg az A szerkesztőségekben csak szinceri? apro gyöngyszemek, amik későbbsok- zán sok szinf>s ölIetef vetett fcI> nzt kai nagyobb nyilvánossággá! láttak a sokban rahszolga munk4t ami a, napvilágot Ezek Mora legszebb irá-. a átfésülésével. beosztásával. V em HrAriahlart a oorvihivólz bAvf ' . „ nyomdaval való állandó harccal jári nem birta. Móricz Pálnak snitásos volÜ minden irása. A magyar lelket, a ma? . ,. Tt'ar motivumokat kereste folvton n ember ,olyankor szépirodalmi közlöny'ba egvszer összeszedik az írásait; ielleec lesz a lannak. \alahmrv a ka-í azokban ren£,eteg fontos cfn0frrafiaí anyasot talál a hozzáértő Itt hivoml sai. Eredetileg a napihírek közt je lentek meg, lévén a szines hírrovat a lap szenvedélye. Tökéletesen megirni a Jegjelentéktelenebbnck látszó eseményt is. Vasárnap pláne tisztába öltözik az jellege lesz a lapnak. Valahogy a ka ráosonvfára gondoltam mindig maszívből jövő a ragyogó régieket meg--gara is. Ide is kell egy kis csillogd,! fetV"cZekre ' B á^l i"n tlándor ióbaráá kozehtő riport olyan fehér holló hogy amott is enyhítsük a politika unalmas , k f^.plm(t G irt Nemes'Pori arról hetekig beszélnek a céhbeliek. _ szürkeségét egy kis élénk színnel. Máshol is van baj. Zilahy Lajos" gondolatmenetébe és igazába illeszjkedni próbálkozunk, mikor azt mondjuk, hogy a nagyobbik baj a közön.. ,, , , . . , j törő Kelemen néven is. A piroí Volt a Naplónak egy _ tehetséges nbr0RMs brlvek 1ör7slf,vdl-a volt va? fiatal riportere, akit Kulinyi ZMfr MsS adíutánsn Beok Pistának? m evn re o r» rvrc-rro rom on-wir.-! A v eb o r " mond sehogyan sem szeretett. Azokat rpost pem akarom elmondani, de crségben van. Az olvasók túlnyomó ré-jdekes és jellemző, azonban épp a mai sze nem disztingvál s egy-egy szépen j időkben értenék félre. Azt mondja megirt cikket körülbelül minden idő-; egyszer ez a gyerek, ben csak a foglalkozásbeliek vettek J _ Különös a különbség Békefi és észre. Hogy ez különb, mint a többi. I Kulinyi közt. Békefi ugy átszántja a mairvarsága mellett n leriobban rcsaszkudntf esés teljességében kitűnően szemlél-jA tömegiróknak mindegy volt minden/kéziratomat,' hogy egyetlen betfi 'sem T™1"1 "T.V teti Szeged egvik legnagyobb fcstőfiá-1 ,—.„„„,. „ „„„.„„„i, j '„/__,_ „„ érva mukkot « toti Szeged egyik legnagyobb festőfia- j csak ott legyenek a pályán, amelynek nak annyiszor méltatott művészetét és' e]6nyeit próbálták kiélni, a vérbeli szegedi gyökereit. Ismerjük Nyilasyt uiságiró ezért adta beje egész lelkét és mégis mindig újszerű, meleg él-, akár öl sorba is, megelégedve a bib_ _Plél,ye<inUnJk/_ _!Víl1tha t "a mintájára azzal, hogy a tiz olvaTömörkény hősei elevenednének meg azolrban a szinte liturgikus áhítattal dolgozó, nehézkes méltósággal ünneplő parasztokban, akikből az örök Szeged lelke, elpusztíthatatlan magyarsága sugárzik meghitt, őszinte és mégis átszellemült színharmóniákban felénk. A ma élő szegedi művészek kollektív kiállítása is őriz valamit ebből a szemléletből és színfelfogásból. A természetkultusz, a plein air szegedi verőfénye, a Tisza páratlan és titokzatos festőisége, az emberábrázolásnak a folklorisztikus sajátosságokban is tiszta humanizmusa a komoly művészi értékeken és különbözőségeken tul, valami önkéntelen egységbe foglalja ezeket a képeket, akár Dinnyés Ferenc színes impresszionizmusát, D orogi Imre dúsgazdag szinkezeíését, Erdélyi Mihály bensőséges szinláfomásait, Gábor Jenő finom humanista szellemét, Mihály István átszűrt színeit, Tápai Lajos architektónikus-szo'•iális szemléletét, Tóbiás György lírai realizmusát, Vágó Gábor emberábrázoló erejét, Vinklér László művészi sokoldalúságát tekintjük. V. Berér.yi ' Mária egy poétikus temetőrészlettel. Doros Ila tanulmányfejjel, Guckler Hedvig tájképpel, Hakkulinen Aino néháirv finom akvarellel, Kopasz Már:*a két szépen megfigyelt életképpel szerepel a kiállításon. Csizmazia Kálvin. Pfeifer Elek, Vlarics Károlv iswert készségükkel teszik teljessé a « azfeffoü művészek koszorúját só között akad egy igazhivő, megértő. minden vad azonban H i r h á g e r Ferenc fésűshöz, akit azután is sot-szor felkeresett, hocy vériért itt baavta Szeriedet. Ámbár vallink be. hortv kevés eredetibb ma? F irháséra*' aki esv bes-</lt németül. marad meg belőle. Mindent újraír, ae .T ... . . , ,, , , a . ,. , „ . i ' \"em mintha sovinizmusból tenné, dtt a végen megdicsér. Kulinyi olvasatlanul dobja a papírkosárba, tőle tehát I nem tanulhatok semmit, csakis Béke-' ff tői. Visszatérve a régi szegediekre. nem értette a nvclvct. Egy ilyen lélek nem tizzel, hanemjVass Gézát és Szabó Lászlót kell -ÍTiorfcr százzal és ezerrel ér fel a pályán s ezekért érdemes irni. Ne legyünk azért teljesen igazságtalanok az úgynevezett félbenmaradt egzisztenciákhoz, hiszen légióját tudA szegedi kereskedelmi és iparkamara ny'hhozata a Tokody-iigyben Kaptuk az alábbi levelet: A Délma? említenem, akik idevalósi fiuk voltak,' de igen kurta ujságirás után idegenben fejlődtek ki. Szabó épp ugy, mint Sas Ede, Nagyváradon, Vass Géza pedig Aradon, ö aztán már csak az étenók felsorolni azoknak, akik a pályán te végén tért haza, bogy a bajdani 'gyarország tek. Szerkesztőségének? folytatták az önművelődést, nem res- j gárda elmultával uj lendületet adjon üzeged. A Délmagyarország cimü na? teltek tanulni, a szakmájuk minden a Naplónak. Cserzy Mihály sosem _pilap folyó évi március 19-én megje? forrását felkutatták, megemésztették, j volt szigorú fogalmak szerint vett uj- J leni számában /Felfüggesztették a sze? főleg tudták és nem játszották a pró-jságiró, ő megmaradt Írónak, szilz cs'gedi kereskedelmi és iparkamara a csalhatatlant a bámulásra j száz remekbefaragott parasztfigurába j pénztárosát* cimü közleménnyel kap? -1L'" Az alapjuk minden-; öntve lelket ' fétát, hajlamosak előtt, esetre a velük született újságírói véna volt, a többi a lelkiismeret kérdő abbanhagyta a tanitani való formájú se, hogy aki tanitani akar, az leg-j riportokat s vezércikkírója lett a lapalább konyítson maga is a dolgokhoz, j nak. A szerkesztőségi dolgokba nem A közélet tele van a hasonló típussal, szólt bele, általában csak akkor nyilaz ember nem győz restelkedni, hogy vánitott véleményt, ha erre határozotki mindenki szól hozzá nagysúlyú j tan megkérték. Maga volt az uri tökédolgokhoz anélkül, bogy az nlapfo- letesség, eszményibb nivóju a városi I

csolatban tisztelettel kérjük a tek, -J1-- L~ _ , Szerkesztőséget, hogy a közieménuye! kapcsolatban b. lapjában a következőket közölni szíveskedjék. 1. Megfelel a valóságnak, hogy Tokody Lajos kamarai irodaíőtisztet a kamara miniszteri bizlosa különféle szabálytalanságok miatt a fegyelmi eljárás elrendelésével egyidejűleg álláLichtenstein Re»ő mélységes fájdalommal tudatja, hogy imádott Édesanyja tar. LfcMcitsfeln Gptóitf életének 79. évében csendesen elhunyt. Gyászolják még: menye, Lichtenstein Rezsőné szül. Reich Jolán és az egész rokonság Temetése kedden délután fél 5 órakor. Külön villamoskocsi a Dugonics-térről 4 órakor induL sától felfüggesztette. 2. A fegyelmi eljárás lefolytatása alól Tokody Lajos irodafőtiszt azzal vonta ki magát, hogv a kamaránál viselt állásáról lemondott. 3. Az észlelt szabálytalanságokkal kapcsolatban a kereskedelmi és iparkamarát semmi anyagi kár nem érte. Soraink közlését kérve, vagyunk a tek. Szerkesztőség iránt. Szesed. 1944 március 29. Kiváló tisztelettel a szegedi kereskedelmi és iparkamara nevében, miniszteri biztos megbízásából: Remény főtitkár.