Délmagyarország, 1944. március (20. évfolyam, 49-73. szám)

1944-03-19 / 64. szám

Jean Gírandoux: Sodorna és Gomorra* A ti. felvonás negyedik jelenete. Dalila: Én, én a legerősebbet vá­lasztottam, Sámsont. Martba: A neve nem hangzik rosz­szul a tieddel. Dalila: lía férfi, legyen elsősorban az erő mestestesitője. Én bizony ije­dősnek születtem, mint minden asz­szony. A legkisebb állatocska is ré­mületbe tud ejteni. Olyan férj kell hát, aki két ujjával megfojtja a párducot s akinek jelenléte megnyugtat az ege­rekkel meg a szúnyogokkal szemben. Olyanok vagytok mindannyian, mint jómagam. Sámson már kétezer ifjút megölt. Ugye, a te vőlegényed Pál? Azt mondják még senkit sem ölt meg, ágaz? Martba: Meg senkit. Csak legye­ltot és patkányokat öl. Dalila: Azt is mondják, hogy okos, 4udós ember. Vonalakat tud húzni és él is tudja olvasni? Martha: El, sőt ujakat is kitalál... Dalila: Én a legostobábbat választ­jtottam, akarom mondani a legegysze­rűbbet. Az okos férj a biró maga, aki *éged minden más asszonnyal össze­hasonlít. ö az emlékeid kéme, jövőd •őrizője. Nézésétől minden asszony bű­nösnek érzi magát, bűnösnek, hogy él. Sámson tekintetétől én mintha plati­nává válnék. Mit csinál Pál? Martha: Neki van szabad ideje. Törődik velem. Dalila: Én a legelfoglaltabbat vá­lasztottam; azt, aki a leggyakrabban iiiagy magamra, hogy egyedül marad­hassak a testemmel s hogy vigyáz­hassak rá. A férj, aki sétálni visz, önmagadtól választ el. Az asszonynak elsőrendű szükséglete, hogy ugy él­jen, a lehető leggyakrabban, meztelen karjával, meztelen hasával, lábával, mintha azok egy harmadik személyhez tartoznának. Ahol bosszút akarnak állni, ahol gyilkolnak, ahol templom ainlik össze, ahol az oroszlán annyi •nini a nyű, Sámson ott van, Sámsont odahívják. Nagyon sok dolga van, ezek azonban nem olyan hivatalnoki munkák, melyek a házhoz kötye tar­tanák. Azt mesélik, hogy a te Pólód eléggé szerette a nőket? Martha: Asszonyok mesélik: Dalila: Én olyat választottam, aki •még más nőt nem isihert Anyjával igen jól megvoltam. Átengedte ne­kem. Átengedte minden gyermekkort emlékével, első verekedéseivel és első rövid nadrágjaival, kedvenc ételeinek listájával, ízlésével. A férfi életében egy uj asszony az, ami a húsban, a tejben, a tésztában az új íz; olyan, mint az új ruha, az új bőr, mintha éizékeinek egyikét felajzanák s a többi négy csakhamar követi. Engem nem kell féltenie. Meg a miénk gyer­mekkorának vaja, azt hiszem még a tehén is ugyanaz. Egyik őse szabója csinálja ruháját, apja fodrásza szedi hullámokba haját. Hogyan ís lenne hozzám hüteüen? Különben van rá gondom, liogy emlékeztessem nőnemű ellenségeire. Nem az Amalccitákat, hanem az istentelenséget emlegetem! Nem a filisztcusokat, hanem az áru­lást! Nem a jaguárt, hanem a valósá­got. Igv aztán számára minden asz­szony az egyenetlcnkcdésnek a szim­bóluma és a neme lett. A saját asz­szonya kivétel természetesen, aki ma­ga a báj, a ragyogás, a varázslat. Martba: Milyen ö? Dalila: Az a tipus, melyet utálok... Azonban ez nem hiba. Ellenkezőleg. Megóv a gyöngcségektfíl és az cllá­gyulásoktól, melyeket az élet a szép lábbarátok vagy a rokonszenves haj­•A nemrégen elhunyt nagy francia drámaírónak ez utolsó darabját 1913 október 12-én játszották legelőször, igen nagy sikerrel Párisban. A fran­cia szinház! évadnak c darab volt a legnagyobb eseménye. A főszerepet jEdvice Feiűllére alakította. fodrok által okoz. Sámson olyan, mint minden férfi; mesterre van szük­sége. Annyi ártatlanság és aunyi izom hívja. Már én előttem engedelmeske­dett a szemnek és az újjnak, de csak Istennek. Engedelmeskedett a látomá­soknak, a csodáknak és a falakon fel­villanó tüzbetüknek. A parancsok rit­kán jönnek, negyedévenkint ha egy, de Sámson úgy van teremtve, hogy minden pillanatban engedelmeskedjék. A szünetközökben én vagyok az állan­dó jel, a folytonos parancs. Martha: Amikor Isten hallgat, Da­lila beszél. Dalila: És amikor Isten beszél, Da­lila magyarázza. Ha az asszonyok legtöbbjének nem sikerül férjeiknek parancsolni, mind csak ezért van, mert a feleség nem közvetíti férjének a természelnek vagy há úgy tetszik, az égnek a parancsait, noshát a férj azokat feleségén kívül másutt találja meg. Ezek az én tanácsaim Mártha. Látod, igen egyszerűek. Judith (egy leánycsoportból): Csak hasonló tanácsokkal szolgálhatsz? Dalila: Csak hasonlókkal. És a ma­gam példájával, aki a leggazdagabbat, a leghíresebbet, a legszótlanabbat vá­lasztottam és azt, aki a legjobban tud laludni. Egyedüli busszüságom csak az, hogy éjjelenkint beszélni szo­kott ólmában, de olyan szavakat mond, melyeket nem érlek. De más sem érti, megnyugtatlak. Salomé: Talán mások látták őt, amint melletted aludt? Dalila: Ilyen egy pár a boldogság megtestesítője. És hozzáteszem még, hogy a nő részére még az sem rossz dolog ha a legjobbat, a legnemes­szívübbet, a legigazságosabbat vá­lasztja. Ezekben a nehéz időkben ez a legjobb biztositék Isten haragja és villáma ellen. Mihelyt a bosszúálló ég fenyeget, Sámson karjaiba vetem magam és meg vagyok mentve. (Lia ebben a pillanatban megjele­nik.) Martha: Ó Lia, ez borzasztó! El­vesztünk! Salomé: ó Lia, hát így megyünk mi férjhez? Delila: Mit akarnak ezek a lá­nyok? Martha: Mi vagyunk azok az ege­rek, melyektől egyedül Sámson véd meg... Ej, már itt Is van! Menjetek mind a ketten! Menjetek gyorsan! Dalila: Mit csináltál, Sámson! Már késő van! Sámson: Elnézegettem .Tános fegy­vereit. Különösen a furkós botjai nagyszerűek. Könnyűek, mint a toll. Dalila: Sámson ízlése az én ízlé­sem: könnvü fegyver, súlyos ékszer. De már késő van a sétára. Sodorna vár bennünket. Martba (és a barátnői): És téSám­son, szerencsétlen Sámson, mit válasz­toltál? Sámson (körülölelve Dalílát): Én Dalila szerelmét, becsületességét, keb­lét és szemét választoltam. Én a vi­lág iránt való szánalmat választot­tam, az arcot, amelyen Dalila könnyei csordulnak! A szenvedélyt választot­tam, ajakán a pihét. Mintha a hold köve volna, melyét az éjben csúsztat­nak tova, hogy megfogják vele s hogy aztán minden fagyos szépség és ra­gvogás legyen: ez Delila álma. Salomé: Szegény vak, aki könnyet láttál ezekből a kövekből elfolyni. Martha: Hogyan szabadulsz majd meg tőle? Szaraárfog-harapással? Dalila: Mit mondasz, te boszor­kány! Sámson: Én azt választottam, akit a lányok irigyelnek és gyűlölnek böl­csője óta. Ilá Dalilát látják, mintha tükörben látnák magukat, de nagyon szépeknek. Szinte belehalnak. Judith: Mcnyétet és viperát válasz­tottál. Sámson: Hallgassatok lányok! dér msgwiro r s3ta8 « VASÁRNAP, 1944 MÁRCIUS 19 f •mmmhmmmmmmmrmib ' Martha: 01 istenem, a szemünk lát­tára pusztítsd el Sámsont, hogy lát­hassuk az özvegy Daiila bánatát. (Sámson összeesik.) Dalila: őrültek, mit csináltatok? Athalie: Meghalt Szíve megszüni' dobogni. Dalila: Te emeld fel a fejét, te hozz ecetei és szivacsot Martha: Nézd csak ezt a nőt!Mint­ha csak egy bokszoló maszirozója volna. Dalila: Semmi az egész, Sámson... Te dörzsöld itt a szíve mellett Martha: Semmi az egész, Sámson. Csak az Isten ökle. Salomé: Micsoda asszony. Nem hagyná abba még az Istennel sem a mérkőzést Dalila: Te simogasd a homlokát, én meg a lábát dörzsölöm. (Nagy erővel dörzsöli.) Sámson: Miféle puha kéz ez itt a homlokomon ? Dalila: Daliláé, kedves. Martha: Ne hazudj! Judith: Újraéled. Kezem alatt ér­zem Sámson szívét Már olyan erő- Sámson: De jót aludtam' sen ver, mint egy verébé. Dalila: Halálosan jót ostoba fér­Samson: Micsoda illat a legkelle-, érzek az arcomon! sámson. ^ felkdtem Martha: Halottaiból támasztotta Amíg Ön alszik, dolg Dalila: Dalila lehellete, ez szerel­mem. Hol vásárolod a fogporod, te? Salomé: Sidon-nál. Sámson Micsoda illat, a legkcfle­sebb, melyet valaha is éreztem! Dalila: Sokszor érezted, kedvesem! Sámson: Nem, soha! Dalila: Hol veszed ezt a parfőmöt? Beszélj gyorsan! Athalie: Segor-n&l. Dalila: Az én Segor-féle parfőmöm érzed, ha szereted, mást sohasem ve­szek. És most kelj fel, már jobban vagy! fel. Ilyen a hatalma egy feleségnek, aki nem szeret Sámson: Én azt választottam. Dalila: Tudjuk, tudjuk, mit válasz tóttal... Gyerünk... Martha: Igen, ha majd azt akarja, hogy meghalljon, megöli saját maga. Dalila: Hagyjuk itt ezeket a bo­londokat... Gyere gyönyörűségem! Sámson: Megyek én erősségem. Fordította: Madácsy László WEBER OPTIKA-FOTO bzécheny -tér 5. —- Törvényszék mellett. Feltárják a Szeged melletti avarkori sirmezőket A szegedi múzeum a Nemzeti Muzeum közbenjöttével végzi a tudományos ásatasokat (A Dcitnagyarország munkatársá­tól) A közeli napokban nagyjelentő­ségű tudományos ásatások indulnak í meg a Szeged közeli Kundombou. Itt már. évtizeddel ezeiőtt Móra Ferenc kezdte meg a sirok leitárását és kö­zel négyszáz avarkori sirt tárt fel, amelyekből nagyon szép leletanyag került elő. Az avarkori harcosok te­metője volt itt Kundombon és a csont­vázak mellett ővdiszeket, osattokat, késeket, ezüst vereteket találtak nagy­számban. Ezek az avarkori sírleletek a szegedi muzeum régészeti gyűjte­ményének értékes részei Móra Ferenc nem tárta fel telje­sen a kundombi avarkori temetőt és most sor kertil a tudományos ásatás j folytatására. Mintegy 200 négyszög­öles parcellát tárnak majd fel és a szegedi muzeum a Nemzeti Muzeum régészeti osztályával karöltve végzi el a sirok fel­tárását. Ebből a célból Szegedre érkezik dr. F e 11 i c h Nándor egyetemi tanár, a Nemzeti Muzeum igazgatóőre, vala­mint a Szegedről elszármazott dr. Cs. Sebe styén Károly is résztvesz aa munkában. Sebestyén a kun dombi ásatás tudományos anyagát a Nemze­ti Muzeum egyik közeli kiadványában fogja közreadni. A szegedi muzeum részéről dr. Csallány Gábor mú­zeumigazgató vezeti az ásatásokat A kundombi avarkori sirmezőknek •az eddigi megállapítások szerint na­gyon szép leletanyaguk van. A uég hátralévő Sirok feltárása bizonyosan Í számottévő mértékben fogja gyarapí­tani a szegedi muzeum avarkori gyüj­jteményét. Már eddig is, tudományos szempontból, rendkívül értékes anyag került elő a sírokból, ővveretek.csal tok, kések, az őv lefekezője, bujtatók, stb. Csallány igazgató rekonstruáttat­, ta az aVarkori harcos övét, egyelőre papírból készült el az őv mása, erre felrajzolták a megfelelő díszítéseket is. Most majd bőrből készül cl az őv és erre már felszerelik azokat a rek­vizitumokat is, amelyeket az avarko­rí harcos mellett találtak. A rekon­struálás élénken szemléltetővé teszi, hogy a sírokban megtalált övveretek és egyéb tárgyak mtlyen célt szolgál­! tak. A szegedközeli ásatások Iránt ré­gészeti körökben nagy érdeklődés nyil­vánul meg. Keréksinvas, paíhovas, rúdacél, abroncsvas, sodronyszeg, huzal, fekete és horganyzott lemc/ jegyeket minden mennyiségben azonnal beváltunk Bruckner Elemér Vaskereskedés Rt

Next

/
Oldalképek
Tartalom