Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-09 / 31. szám

A finn féhadiszáilás figyelmeztetése Helsinki {okosságához Stockholm, február 8, A finn fő­hadiszállás a finn főváros lakossá­gához figyelmeztetést intézett, amelyben a lakosságot felszólítja Helsinki önkéntes elhagyására. Ezt a felszólítást azzal indokolják, hogy sok ablak ment tönkre és emiatt hiány van a lakható laká­sokban. Az állami alkalmazottak­nak, a községi hatóságoknak, a rendőrség és katonaság tagjainak,? valamint azoknak, akiknek jelenlé-j tére a gazdasági élet, a légoltalom) stb. rendes működéséhez szükség van, nem szabad a városi; elhagy­niok. (MTI) > Eltávolítják Helsinkiből a gyermekeket, öregeke' ás betegeket Helsinki, február 8. Helsinkiből miDílen 10 évnél fiatalabb és 60 évűéi idősebb lakost, ezenkívül a betegeket és a bénákat eltávolítják, illetve fel ­szólitják, hogv önként hagyják cl a fővárost. (MTI) Finnország nem kapitulál Amszterdam, február 8. A Német TI jelenti: A washingtoni finn kö­vetség szóvivője kijelentette, mint IIulí, amerikai külügyminiszter, a brit hírszolgálat szerint közölte, hogy Finnország magatartása változatlan. A finnek még abban az esetben sem kapitulálnak, ha Helsinkit a föld szí­nével teszik egyenlővé. (MTI) A szövetségesek lavinája a Csendes-óceánon Zürich, február 8. A Budapetsi Tudósitó jelenti: Marshall tábor­nok, vezérkari főnök kijelentette, hogy a szövetségesek lavinája most indult meg, A szövetségesek mint­egy kétmillió tonna hajóteret von­tak össze a Csendes-óceán legfon­tosabb kikötőiben, amelyek mint a közeledlő offenzíva céljait szolgál­ják. A legközelebbi amerikai had­műveletek valószínűleg a Karol in szigetcsoportban levő Truk támasz­pont ellen irányulnak. Lehetséges, hogy a japán flotta majd harcba bocsátkozik. (MTI) A csendesóceáni háború uj szakasza Tokió, február 8. A mult év ok­tóber 27-én Mono szigetén történt amerikai partraszállással uj sza­kasz kezdődött a csendesóceáni há­borúban. Tagadhatatlan, hogy a Bougainville és a Gilbert-szigetek körül novemberi nagy csatákkal, a december elején történt ujbritan­niai amerikai partraszállással és a január végén a Marshall-szigetek ellen megindult támadással a csen­desóceáni amerikai offenzíva ed­digi eredményei uj képet adtak a hadszíntérnek. Az elmult 14 hét alatt a csendesóceáni helyzetben fontos változás állolt be, amleynek kihalásai egyelőre nehezen tekint­hetők át. Mialatt az amerikaiak balszár­nya egyre ujabb támadásokat intéz Rabaul ellen, úgyhogy a japánok nem vonhatnak el erőket Ujguneá­ról és a Bismarck-szigetekről, jobb­szárnyuk most hirtelen meglepe­tésszerű előretörést hajtott végre a Marshall-szigetek ellen, úgyhogy a japánoknak nem sikerült nagy légierőket harchavetniök az ellensé­ges hajók ellen, mint ahogyan a Gilbert-szigetek ellen végrehajlott támadásnál tették. Az amerikaiak nyílván óriási fölénnyel hajtották végre jelenlegi támadásukat. A ren­geteg sok kis sziget japán hely­őrségei elkeseredetten, utolsó em­berig védekeznek és az amerikaiak nagy anyagi fölényük ellenére igen érzékeny veszteségeket szenvednek. Á Marshall-szigetek helyőrsége azonban kevés és a szigetek száma igen nagy — csupán a Kwaje!Iir-e.soport 32 kis szigetből áll. Érdekes, hogy ennél a lámadás­•nál az amerikaiak, a jelek szerint isméi az álkarolást alkalmazzák. A támadást, amely bizonyára erősen a GiJbert-szigetekre lámaszkodotl, nem a legközelebb fekvő délkeleti Marshall-szigetek ellen indították meg, hanem a legerősebb támasz­pontot, Yaluit szigc)ét dél felől megkerülve, a szigetcsoport köze­pén, úgyhogy azoktól délre mée sfcámos sziget, valamint az egész keleti szigetláncolat, az úgynevezett Ratak-szigetek még japán kézien vannak. Amerikai részről ezt a ha­dászatot csak ugy alkalmazhatták, ha hadvezetőségük szilárdan meg van arról győződve, hogy az újon­nan elfoglalt támaszpont körül a tengeri és légi uralmat nem csu­pán ideiglenesen, hanem korlátla­nul kezében tart ja. Kétségtelenül kemény harcokba és fáradságos hadmüveletekbe ke­rül, amig az amerikaiak szilárdan megvethetik lábukat a Marshall­szigeteken és azokat támaszponttól használhatják fel további hadmű­veletek céljaira. Kérdéses azonban, hogy a japánok megkisérlik-e flot­tájuk harebavelésével ismét elűzni az amerikaiakat a Marshall-szige­tekről, mivel ebben az esetben a japán flottának olyan térségben kellene harcolnia, amelv fölött az ellenség kezében van a légiuralom. Éppen ezért bizonyára számolni kell azzal, hogy az amerikalak bi­zonyos idő multán támaszpontokat szerveznek a Marshall-szigeteken és ezzel támaszpontjaik láncolatát Hawaiból a Gilbert-szigeteken át a Marshall-szigetekig tolják előre. Ezeknek az uj támaszpontoknak .hatását nem lehet lebecsülni. Első­' sorban még jobban fenyegetik majd Rabaul utánpótlási útjait. Ezenkívül a japán kézen levő Oto­rirhima (a volt Wake) szigete szin­tén fokozott légitámadásoknak lesz kitéve. Ezek volnának az amerikai * siker kihatásai délnyugati és északi irányban. A legfontosabb hatása volna azonban a Marshall-szigetek megszállásának nyugati irányban, mert errefelé ezeket a szigeteket ugródeszkának használnák fel a Karolina-szigetek felé. Végül az amerikai támaszpontok nyugat felé való előretol asa azzal is járhat, hogy fokozódik az amerikai buvár­naszádok tevékenysége a kelet­ázsiai vizeken. Eddig az amerikai tengeralattjárók a szükséges tá­maszpontok hiányában csak el­szórtan Jelenhettek ott meg. A japán hadvezetőség ezeket a fejleményeket aligha nézi majd tétlenül. A Marshall-szigetek fölött fokozottabban japán légitevékeny­ség várható, egyrészt az ott harcoló japán csapatok ellenállásának erő­sítésére, másrészt pedig az egyre hosszabbakká váló amerikai után­pótlási utvonalak veszélyeztetésére és végül a Marshall-szigeteken el­lenséges támaszpontok létcsitésének lehető megakadályozására. E fel­adatok megoldására azonban sok repülőgépre van szűkség. Az uj japán repülőgépgyártás még csak most inult meg. Hatása csak több hét múlva lesz érezhető. Ha a ja­pánok addig Rabault meg tudják védelmezni és a Marshall-szigeteken az amerikaiakat sakkban tudják tartani, akkor megvan a lehetősé­gük arra, hogy a kezdeményezést ismét magukhoz ragadják. (NST) Felborult egy japán hajó Tokió, február 8. A Suisi Maru ja­pán személyszállító hajó több mint liétszáz utassal Kagosima város előtt a part közvetlen közelében felborult. Több mint ötszáz ember eltűnt. (MTI) Tallint bombázták Stockholm, február 8. A Budapesti Tudósitó jelenti: A moszkvai rádió észt nyelven jelentette, hogy Tallint orosz repülőgépek bombázták. (MTI) A lengyel—brit szerződés Stockholm, február 8. A lengyel­brit szerződés február 25-én lejár. Ila a [elek egyike sem mondja fel, akkor érvénye további félévre meghosszab­bodik. A február 25-i határnapot An­glia valószínűleg arra, hogy közelebb­ről megjelölje a Lengyelországnak nyújtott biztosítékot. A lengyelek azon az állásponton vannak, hogy Nagybri­tannia a szerződéssel szavatosságot vállalt Lengyelország integritásáért Ezzel szemben az angol államférfiak a szerződést ngy értelmezik, hógy a szerződésben csupán Lengyelország függetlenségét, nem pedig háború előtti határait biztosította. (MTI) Magalakult a fahároroftz tanácsköztársaság Ankara, február 8. A hivatalos szovjet hírszolgálat jelentése szerint a fehérorosz ^szovjet köztársaság leg­felső tanácsának elnöksége rendeletet adott ki, amelynek értelmében a fe­hérorosz szovjet köztársaság népbiz­tosi tanácsának elnökévé február he® tedikével F. K. Ponomarenkót nevez­ték ki. Helyettese a fehéroroszországt népbiztosok tanácsának élén B. Bi~ linszki lett. A fehérorosz tanácskor­mány külügyi népbiztosát még nem nevezték ki.' (NST) A kényszerrel mozgósított partizánok Lubjana, február 8. A kommunista bandák részéről kényszerrel mozgósi® tott parasztok helyzete rendkívül sm lyos. A kommunista vezetők azzal fe® nyegették meg őket, hogy ha szökést kiscrclnek meg, végezni fognak vala* mennyi hozzátartozójukkal A bandák soraiból elszökött, de újból a járőrök kezébe került parasztokat kényszer® rel mozgósitott társaik szeme előtt lövik agyon. A Szlovenee, cimü lubja® nai lap egyik jelentéséből kitűnik; hogy nyomott lelkiállapotban szerre vednek ezek az emberek. A jelentés arról számol be, hogy a kényszerrel mozgósított parasztok közül többes kétségbeesésükben öngyilkosságot kö® vettek el, mert nem bírták a bandák lkörében az elviselhetetlen életet., Kérdésessé vélt Mikolajczifr amerikai uHa Zürich, február 8. A Svájci TI low doni tudósítója jól értesült lengyel körökből ugy értesül, hogy Mikolaj, czik lengyel miniszterelnöknek Ame­rikába tervezett útja a legutóbbi k®* letcurópai események miatt ismét kérdésessé vált Kiemelik, hogy • lengyelek minden vonatkozásban ke® rűlni szeretnék, ami azt a látszatot, keltené, hogy ők bármilyen módon is beavatkozást kíséreljenek az ameri­kai belügyekbe. Ha az utazásra egy­általán sor kerül, ami a legközelebbi napokban dől el, csak a washingtoni látogatásra szorítkoznak és a minisz­terelnök nem veszi fel az érintkezri t az Amerikában élő lengyelekkel A magyar végek és a magyar függetlenség védelméről beszélt Antal miniszter Pápán Pápa, február 8. rA 25. Nemzet­védelmi Akadémia megnyitásán Antal István nemzetvédelmi propa­gandaminiszter, a pápai kerület országgyűlési képviselője tartott előadást a pápai és a környékbeli gyárak munkásaiból kikerült hall­gatók előtt. — A nemzetvédelmi akadémiák célja —- mondotta a miniszter — azoknak a szellemi instrumentu­moknak az összegyűjtése, amely­nek segítségével fokozható a nem­zet lelkiereje és meghatványozhaló a közszellem erkölcsi és nemzeti tartalma. A tanfolyamokat osztály­különbség nélkül szervezzük ma­gyar emberek számára. Ebben az országban egyetlen társadalmi osz­tálynak sorsa sem lehet más. mint az egész nemzeté, viszont a nem­zet sorsa alól egj'etlen társadalmi réteg sém tudja kivonni magát. — Természetellenes és tarthatat­lan igyekezet volt az, amely a ma­gyar munkásságot ki akarta emel­ni a nemzeti élet kereteiből, a nem­zeti összetartozás és a nemzeti sor. ? természetes kötelékeit cisz voltaképpen örök és változhatatlan természeti törvényekt be ütköző, hiábavaló törekvés. — A munkásság ügyét — állapí­totta meg a miniszter — nem ma­ii ifesztációkkal, röpcédulákkal, iz­gatással, osztályharccal kell meg­oldani, hanem az összes társadalmi rétegek becsületes és önzetlen ösz­szefogásával. Ma a nemzeti köle­leségteljesilés és áldozatvállalás to­talitása az egyetlen politika. Erre az elkövetkező jövőben is inkább szükség van, mert habár e pillanat­ban túlnyomó részt csupán a belső fronton, a termelő polgári munka, a helytállás, a nemzeti fegyelem és a társadalmi rend frontján kel) erőinket kifejteni, de bármikor be. következhetik az a helyzet, hogy puszta létünk védelmében a fegy­vert js meg kell ragadnunk. — Ugrásra készen kell tehát e nemzetnek lennie — fejezte be szavait a miniszter —, hogyha az ország bármely halárán is megje­lennék a veszedelem, erkölcsi és fizikai erőink teljeségével álljunk ki a magyar végek s a magyar füg­getlenség védelmére. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom