Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)
1944-02-05 / 28. szám
4 i)ELMAGYAKU«bí£46l SZOMBAT, 1944 FEBRUÁR 5 j Ülést tartott a 42-es bízottság Budapest, február 4. A 42 tagu Országos bizottság péntekem délelőtt tartotta megalakuló ülését A felső báz részéről elnökké vitéz Purgly Emilt, helyettes elnökké Schandl Károlyt, előadóvá Koós Zoltánt, képviselőház részéről elnökké Ivády Bélát, helyettes elnökké Kölcsey Istvánt, előadóvá Esso Sándort választották meg. Ezután letárgyalták és tudomásul vették az ügynöki arcképes igazolókönyv szabályozásáról, igazolásáról szóló, az ebtartásra vonatkozó, valamint az állati giimőkor leküzdésével kapcsolatos egyes rendelkezések módosításáról és a félbemaradt építkezések befejezéséről szóló kormányrendeletet. (MTI) Bsross Jolán és Mesyesi Pál ÁRin- és DALESTJE február 6-án, vasárnap este fél 7 órakor a Tiszában Haendel, Giordano, Verdi, Bizet, Chopin, Massanet, Picsello, bert, Bartók és Kodály a műsoron. Schn171 H, G. Wells és a kis nemzetek Súlyos börtönbüntetésre ítélt a tábla egy sertéshússal feketéző topolyai társaságot (K Délmagyarország munkatársától) A topolyai csendőrség az eimnlt év fezén nagyszabású huscsempészésnek jött a nyomára. Megállapították, hogy Kalapáthy István 42 éves topolyai sertéskereskedö, Novoth Norbert István 20 éves topolyai kereskedő és Herr Miklós ál éves ugyancsak topolyai baromfikereskedő a feketéző társaság tagjai. Novoth és Herr megegyeztek Kalapáthyval, hogy sertéseket hizlal nekik. Kalapáthy 25 hiw>tt sertést át is adott, Novoth lefizetett a hízókért 1500 pengőt, a vételár többi része azonban nem került kifizetésre; mert a három kereskedő megegyezett, hogy a sertéseket közösen levágják, a hnst, szalonnát, zsirt Budapestre csempészik és feketén eladják. Elhatározásukat tett követte, felváltva vitték a fővárosba a friss sertésbnst, zsiradékot és ott 10—12 pen-' gőért elfeketézték. Szeptember 17-én azonban elfogták őket és átadták a szabadkai ügyészségnek. A három feketés az ttzsorahirósági tárgyaláson mindvégig tagadott, az árdrágitási nem is sikerült rájuk bizonyítani, csupán közszükségleti cikk jogellenes elvonásában mondották ki őket vétkesnek és Kalapáthyt. meg Novothot 2—2 hónapi focházra, Herrt pedig 8 hónapi börtönre Ítélték. A három feketés nem nyugodott meg az Ítéletben, semmisségi panaszt jelentett be a táblához, de ez lett a vesztük, mert a szegedi tábla Elemy tanácsa a pénteken megtartott főtárgyaláson lényegesen súlyosbította bűn •élésüket. A táblai főtárgyaláson ugyanis Bebizonyult, hogy nemcsak áruelvonáshan, hanem árdrágításban is bűnösök, ezért az Elemy-tanács Kalapáthyt egyévi börtönre. 500 pengő (Pénz/büntetésre, 2000 pengő vagyoni elégtétel megfizetésére ítélte, kötelezne továbbá, hogy 5200 pengőt fizessen m el nem kobozható áru árának fejében. Novoth István büntetését 10 hóna pf bőrtönre emelte fel a tábla, ezenkívül 7662 pengő megfizetésére kötelezték" az el nem kobozható áruk ellenértéke fejében. Herr Miklós nyolc* hónapi börtönbüntetése megmaradt, de kibővült az el nem kobozható áruk ellenértéke fejében fizetendő 8200 pengős büntetéssel. Mindhárom ítélet jogerős. I Gvékénymunkásaínk If e 1 • n t k « x x • n • k! Nagy munkaalkalom! — Háziipari Vállalat, Boe*k*y n. 5. H. G. Wells, az ismert angol iró, a minap hozzászólt azokhoz a rendezési tervekhez, melyek az angol sajtóban napvilágot látnak. H. G. Wells helytelenít minden megoldást, mely a világ sorsának intézését a három nagyhatalomnak szolgáltatná ki. Ez a háború hangoztatja — nem fejezhető be egy uj Versailles-i szerőzdéssel; a béketervek kidolgozását nem a nagyhatalmak delegátusaira, hanem a legtehetségesebb koponyákra kell bízni, tekintet nélkül nemzetiségükre. Szerinte rendszert kell kidolgozni a világ nyersanyagforrásaínak a kihasználására és gondot fordítani a nevelésre, törlénetoktatásra. Fejtegetéseit a következő szavakkal fejezi be: »A kis nemzetek szenvedtek a legtöbbet a háborúban s igen gyakran ők ajándékozták a világnak a legnagyobb férfiakat.* ffz ellenséges propaganda tikkasztó légkörében enyhet adó csepp H. G. Wellsnek ez a mondata. Nekünk nincs mit félnünk H G. Wells terveitől. Ha sor kerül a világ nyersanyagforrásainak észszerű kihasználására nem történhet meg többé, hogy néhány kis nemzet obszkurus alkalmi szolgálatokért nyersanyagban bővelkedő óriási területeket kapjon, mig érdemes más kis nemzetek minden életlehetőségüktől megfosszanak. Nincs mit félnünk a történelemoktatás ellenőrzésétől sem, mert legalább féket vetnének az ellenünk folyó fékfelen izgatásnak. Miért gyűlölnek igy bennünket? Puszta létünk az, ami szemet szúrt Európa földje kevés és szomszédaink a mi bőrünkre akarnak u, népi talajhoz nyersanyaghoz kőnynyen kiaknázható gyarmathoz jutni. ff magyar nép millióit szeretnék ősi földjéről kiűzni, vagy legalább gyarmatosítani. ff fajgyűlölet és a mohóság leplezésére persze kellenek hangzatos ideológiák. A cseh Palacky röppentette fel azt a nézetet, hogy a csehek született demokraták, mig a magyarok született feudálisok. Mivel a demokratiztnus értékesebb tulajdonság, mint a feudalizmus, valójában arról van szó, hogy cseh magasabbrendü faj, mint a magyar, tehát uralomraméltó. Pedig a cseh demokrácia nem a predesztináció ajándéka. 1620-ban a cseh' felkelést leverték és a cseh nemességet kiirtották. Ezért nincs cseh népnek feudális tehertétele. Hasonló a cseh polgárosultság eredete is. Ausztria 1851-ig gyarmatként bánt Magyarorzággal s az ebből húzott óriási hasznot a »pacifikált* cseh koronatartományba n invenszjfálta. Ez nyitotta meg a cseh nép számára a polgárosodás útját. Palacky tanait az epigonok lassan kiterjesztették az egész szlávságra. A nyugati közvélemény előtt a szlávok mindinkább ugy jelentek meg, mint a demokrácia Grál lovagjai. Pedig a történelmi igazság kissé más. Oroszország 1917-ig nagy autokratikus, hűbéri birodalom volt. Marx és Engels, 48—49-ben az egész szláv fajt reakciósnak bélyegezték', amiért támogatták Bécset a magyar forradalom ellen. Emiatt a korabeli francia radikálisok is megbélyegezték a szlávokat. íme egy történelmi pillanat, amikor Magyarország volt a szabadság bajnoka és a ma ^feddhetetlen* szlávság a zsarnokságé! •Ébredjetek fel, o n'épei s nemzetei Európának! — szól Kossuth és Szemere kolozsvári kiáltványa Magyarország terén Európa szabadsága döntetik el. Ez országgal a világszabadság egy nagy földet, e nemzettel egy nagy hiv bajnokot fog elveszteni. Mert mi küzdünk az utolsó csepp vérig, hogv e föld vagy választott tartománya legyen a vérrel vívott szent szabadságnak, vagy örökké kárhozatos emléke annak, mint birnak szövetkezni a zsarnokok s mint tudják a szabad népek és nemzetek egymást gyalázatosan elhagyni!* Kossuth segélykiáltása visszhang nélkül maradt. A nyugati hatalmak cserbenhagyták a magyar szabadságot, mint cserbenhagyták előbb, 1830-ban a lengyel szabad ságot is. Beletörődtek abba, hogy Közép- és Keleteurópában az autokráciák osztozzanak. Két derék kis nemzetet odadobtak az imperalizmusok zsákmányául! ffzok a nyugati hatalmak", melyek nem tartották érdemesnek fel karolni II. Rákóczi Ferenc szabad ságharcát s közönyösen nézték vé gig Lengyelország feldarabolását azok' a nyugati hatalmak, melvek 1830-ban elejtették a lengyel, 18-48ban a magyar szabadság ügyét a XX. század elején kezdték felismerni, minő sarkalatos pontja a világnak a Közép- és Keleteurópa Már késő volt. A szabadságharcos kis nemzetek feláldozása a XX. századra megteremtette végzetes gyümölcseit, a társadalmi és nemzeti problémák kiéleződését ési a ver sengő imperal izmusok összecsapását a könnyelműen feláldozott térben: a világháborút. De a nyugati hatalmak ebből sem okultak. Sietségükben és könnyelműségükben nem mélyedtek el eléggé a sorsdöntő problémákba és elfogadták néhány Palacky-epigónak azt a sugallatát, hogy hogy az •eredendően feudális és antidemokratikus magyarokat és osztrákokat meg ken büntetni*. Risum teneatisl 1848—49-ben Oroszország s még néhány szláv törzs segített Bécsnek lemészárolni a magyar szabadságot, 1918-ban Clémenceau és tábornokai arcul csapták a magyar köztársaságot és kiszolgáltatták a cseh, román és délszláv nacionalizmus egész brutalitásának s ezzel, kétizben is, alig gyógyítható sebet ütöttek népünk társadalmi és lelki egészségén — és> ugyanazok a szlávok, ugyanazok s Palackv-epigon nyugati közírók, akik ezt a mérhetetlen rosszat tették nekünk, lelkifurdalás nélkül mernek ítéletet mondani nemcsak a magyar politikáról, Hanem a* egész magyar népről isi H. G. Wells szavai azonban az! a reményt élesztik bennünk, Hogy elvonul a firmamentumról a rövid* látás és a győztesek nem keresnek többé bűnbakokat — lehetőleg % gyengék kőzött — saját hibáik 'és bűneik leplezésére. Kossuth nevs talán még hátul van azon a ranglistán, amelyet H. G. Wells vezet • kis nemzetek nagyjairól, de nincs messze az idő, amikor elől lesz, előbb, mint Masaryk. Mert tehetségük talán egyforma nagy volt, d<! a történelem félelmes színpadán is van görög tragédia és amerikai happy-end: Masaryknak megengedte a sors, hogy győztesen térjen vissza ha jázába és oly kegyes volt hozzá, hogy még szabad hazában Hunyhatta "le szemét. Kossuthoz oly kegyetlen volt, hogy még holtában is csak rab földre térhetett vissza. Miért ez a különböző mérték? Talán mert a balsprs csillagfény, amely az igazi nagyság homlokát disziti. (sz.) Agyonlőttek a csendőrök egy kárpátaljai haramiát Ungvár, február 4. Hónapok" Óta tartotta rettegésben Kárpátalja máramarosi vidékét egy vakmerő haramia, aki előtt magányosan jelent meg állig felfegyverkezve a havasok alján meghúzódó kis községekben, az utóbbi időben azonban már két társától kisérve sarcolta végig a falvakat és a havasi kunyhókat. A haramiáról csak azt tudták, hogy Riskó Györgynek hívják és állítólag a havasi" medvebarlangokban húzódik meg. Február elején bizalmas jelentésben értesült a csendőrség arról, hogy Mencsulon látták Riskót. ff csendőrség másfélméteres hóban megmászta a hegyet és meg is találta azt a havasi kalibát, Riskó rejtekhelyéül szolgált. Itt várakoztak a haramiára, aki vadászatról visszatérve egy frissen ejteti őzet cipelt haza alkonyat felé. Riskó tüzelni kezdett a csendőrökre, hoszszu tűzharc kezdődött a haramia és a csendőrök között. Riskó előbb alsó lábszárán kapott golyót, de tovább folytatta a harcot, amig a* egyik csendőr géppisztolyával leterítette. Riskó holtan maradt a helyszínen. Társainak nyomában van a csendőrség. (MTI) Olvassa a Bélmagvarországo!, n hirdessen a Dfliagyarorszígbaa!
