Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-23 / 43. szám

m— EWMds a TdüalaloH Ififszaftiqerestgtrő! ts ai nfánpöttösl tartalékokról fovftbbktpzo tantolgamohaf rendeznek o mnnkdsok száradra - A Oadriparosok Orszaeos szóreiseile szeded! lióktanak kdzauutese (A Délmagyarorszs\g munkatársától) A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének szegedi fiókja kedden délelőtt a kereskedelmi és Iparkamara dísztermében tartolta gyűlését a tagok nagyfokú érdeklődése mellett Nemcsak Szegedről, hanem a környékbeli városokból is számos gyáros és nagyiparos jelent meg a közgyűlésen, ahol képviselték magukat az ipari érdekképviseletek is. A szegedi ipartestület képviseletében Rainer Ferenc elnök volt jelen. Vitéz Görög Károly, a szegedi kenderfonógyár vezérigazgatója, a GyOSz szegedi elnöke elnökölt a fiókszövetség közgyűlésén és tartalmas bevezetőbeszédében vázolta a. GyOSz szegedi fiókjának munkáját A továbbiakban bejelentetette az elnök, hogy a GyOSz értesítése szerint a közeljövőben egyhónapos közigazgatási továbbképző tanfolyam kezdődik, amelyen a közigazgatási tisztviselők mellett ezúttal már a magánvállalatok ipari és kereskedelmi tisztviselői is résztvehetnek. A tanfolyamon egész sor, az ipart és a kereskedelmet közvetlen érdeklő problémákról' tartanak előadást a magyar közgazdasági élet jelesei. Az elnöki bejelentések után Pongrácz Albert ismertette terjedelmes titkári jelentését. Bejelentelte többek között, hogy a GyOSz szegedi fiókjának vezetősége megkereste az Iskolánkivül Népmüvevelési Bizottságot és előterjesztést tett arranézve, hogy a munkások minél szélesebb rétege szániára rendezzenek továbbképző tanfolyamokat. Ebben az ügyben a megbeszélések tovább folynak és eredménnyel biztatnak. A titkári jelentést a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, majd hozzájárult a íióks?.ővetség ügyrendjének megállapításához is. Ezután két szegedi tagot beválasztottak a számvizsgáló bizottságba. 'A közgyűlés napirendjének' letárgyalása után dr. Hcim Ferenc, a GyOSz adóügyi jogtanácsosa általános érdeklődéssel kisért előadást tartott a vállalatokat közelebbről érintő adóügyi kérdésekről. A több mint egyórás tartalmas előadásának befejezőjében foglalkozott Baranyai Lipót ismeretes felsőházi beszédével és annak gondolatmenetét követte. Érdekesen most akció indult az adómentes felújítási tartalék képzésére is. Hangoztatta, hogy meg kell adni a lehetőséget arra, hogy felújítási tartalékot létesíteni lehessen. Ez a lehetőség nemcsak a gyárak, ssegetiB kereskedelmi és iparkamarát, hogy ebben az ügyben tegye meg Szeged érdekeltsége számára is a megfelelő lépéseket Dr. Heim Ferenc foglalkozott még előadásában a tervbevett uj adónemekkel is, igy a beruházási hozzájárulással. Bejelentette, hogy a tervezet megfelelő módosítására már megtették az előterjesztést s minden remény megvan arra, hogy a pénzügyi kormányzat, a vállalatok érdekében hangoztatott kívánságokat, az uj adónemek életbeléptetésénél kellőkép akceptálja is. A mindvégig érdekes és tanulsáde a kereseti adót fizető egyéb vál- ] gos szakelőadásért a megjelentek lalatok részére is biztosíttassák. Fel- j nevében vitéz Görög Károly monhivta a továbbiakban az előadó ' dott köszönetet az előadónak. Megszűnik a románcodén* hiány Használt levert, lyukas edények beszolgáltatása ellenében ujat kap -* Régi edények beszolgáltatást Ideje: reggel 8—1 óráig Bruckner Testvérek Vaskereskedelmi Rt. TELEFONSZÁM: 1«—11-8S. 840 Nyomozóköruton — farsang utolsó napján . . . Hit hozott és mit vitt el Karnevál herceg ? (A Délmagyarorazá® munkatársától) ? ay agyszerre háromféle anyagot hoJószerrel észre sem vettük, hogy itt volt s máris elment. Nagyon hatkan és szerényen rázta meg csörgősipkáját, mint ahogy a nehéz, komoly napokhoz illik, amelyekben élünk; egy-két halvány mosolyt fakasztott és tovaillant... Karnevál hercege az idén szürke és csöndes vendég volt közöttünk s alig hasonlított arra a vidám, kedves, bohokás jövevényre, aki valamikor, a boldog békeévekben ellátó gatott hozzánk. Elmult húshagyókedd és itt a hamvaskodó szerda. A bátortalan és szerény »vigság« után itt az ideje, hogy hamut hintsünk fejünkre és szánva szánjuk bűneinket Ítéletidőt hozott MEGVMI A ESBÍWYTT* EGYSZERŰ frír^-Vja s attól nem tér el egy este kedvéért. Legfeljebb arra a napra spórolja az ondoláltatást, a hajmosást, vizhullámositást... Azt is megtudjuk, hogy n«iffnyOí» hajfonatot csináltattak maguknak. Ugyanolyan szinü hajfonatot készíteti számukra a parókakészitő, mint a saját hajuk. Igy aztán ha kedvük kerekedett, hirtelen átváltoztak Gretdurené vagy Krirahildává a Niebelungenénekből... Esetleg Erzsébet király® nénk szépségét idézték, de ahhoz na® gyon sok hajfonat kellett... Az idén tehát az egyetlen luxus a fodrászat terén a hölgybSzönség megengedett magának, a hajfonat volt. A kozmetikai szalonban egyáltalában nem érezték a farsangi forgalmat. A hölgyek időnkint >rer.tíbehozatták* arcbőrüket, esti >kikészitést* is kértek, de a nagy, estélyi smink — müszcmpiUáva] és dekoházsssal — ezidén elmaradt... Kozmetikai rovatvezetőnktől megtudtuk, hogy leginkább az operatársulat előadásai csináltak rendkívüli forgalmat az idén. Oda néha felvették a hölgyek .-szellőztetésre váró* estélyi ruhájukat. — Volt idő, amikor este fél *) óráig is dolgoztunk egy-egy nagy bál előtt — meséli a kozmetikai szalon tulajdonosnője olyan csöndes, elmerengő hangon, mintha azzal akarná befejezni a mesét: egyszer volt. régen volt, talán igaz sem volt. . (Cs. P.) zott, hogy — válasszunk belőle Igen sok volt az alakítás, két régi ruhából csináltattunk egy ujat. — Estélyi ruhák készültek? — Hossza estélyi ruhát egyet sem csináltunk az idén. De vacsorázó ruhát annál többet. Megtudjuk, hogy a vacsorázó ruha selyemből készült estélyi ruha, normális hosszal és elegáns vonalakkal. Semmi disz, sem fodor, sem idegen anyag, csupán egy-két klipsznek nevezett csillogó tűzék. Az esti ruhák többnyire fekete selyemből készültek, nagyritkán sötétbarnából is. Még egy édes kis történetet mesél tel a tulajdonosnő valakiről, aki — esrank a Sors, zord és komor napokat, j télyiruhát akart C8ináltatni pár óra talán éveket kell még átvészelnünk s 'lati E vidíki földbirtokosnő jött a nagyböjti szenvedés kálváriajárás, ^ a„al a kéréssel hogy délelőtt 10 hősi önfeláldozás mind előttünk all rtrfiw, dílután 4 6ráig csjnál?anak ne. A farsang végérvényesen elmult, de k{ 8Babályszerü, hosszú, bő és dea kell szégyelnunk mosolyunkat,, ko,fán Mt vadászestnem 1 koitált estélyi ruhát, mert vadászestmert valahogy ugy teremtette az etn-|re hivatalos'valahová és a meghivófa bert a legnagyobb Mester - sárból :i2y szól. .Hölgvek számára kitűnő es napsugarbol összegyúrva hogy, a,ka,om aj! cstéIvi ruha kisíeiiőztetévidám, gyermeki, önfeledt kacagassal j 9(tre f érleljük lelkünket a szenvedésekre, a J'Képzeljék csak, nekem nincsen hamyazkodásra s bűnbánattal, könnyel hossKn £{élyí ruhám. Mindet átkészüljünk a húsvéti örömünnepre, feltámadásra Hit hozott a farsong? Most, hogy a hajdan oly vígkedvű ma már kopott, szürkülő és öregedő Karnevál herceg itthagyott bennünket és tovasuhant színes szivárvány paripáján, nyomozókörutra indultunk annak megállapítására, hogy — valóban itt volt-e az idén és ha itt voit, mit hozott nekünk"? Mit nak, akiknek hajdan oly sokat jelentett Farsang öfensegépek bevonulása s párhetes itt tartózkodása? Megérezték-® a háborús farsangot azokon a leghelyeken, ahol Karnevál herceg a világította meg az ipari tőke állo- j buzgóbb hívei: az asszonyok, a fiaial —— '— Aí- leányok ilyentájt megfordulnak? raányában beálló apadás okát, majd részletesen foglalkozott a látszalnyereségck adózásának kérdésével. Bejelentette, hogy a vállalatok mérlegében oly gyakran szereplő úgynevezett utánpótlási tartalékot eddig nem méltányolták eléggé az adókivetéseknél, de most majd a QyOSz akciójának eredmé Első Utunk a ruhaszalonba vezetett Az egyik legnagyobb szegedi divatszalon tulajdonosnöjével beszélgettünk a lezajlott farsangról. Ari* a kérdésünkre, hogy vol'-e sok doiog, alakíttattam abban a tudatban, hogy egyelőre nem lesz rá szükségem... — mondotta a hölgy. — Most kénytelen vagyok csináltatni egyet... Sürgősen lebeszélték róla, annál is inkább, mert a ruhát a rendelkezésre álló idő alatt lehetetlen volt elkészíteni. A hálovfodrésznál mindig eleven élet uralkodott az egész hozott azok- — régebben úgynevezett báli szezonban. Farsang utolsó napján is erőteljesen duruzsoltak a száritógépek, a tartóshullámositó masina sem pihent és a sütővas csattogása ki-küiallatszott e modern szinfóniából. A kedves, szelid és mindig udvarias Lili főnöknőtől hamarosan megtudtuk, hogy ez semmiféle pluszt nem jelent, vagyis hogy nem a farsang bucsuzásának tiszteletére történik « a nagy, sürgés-forgás. — Régebben egy háliwezon alatt rengeteg estélyi frizura készült Külön meglepő választ adott: _ Rengeteg dolgunk volt, nemcsak egy-egy báléjszakára szóló hajkőlte. a farsang alatt, de már ősz óta annyi mények, frizuraálmok... Erre az éja munkánk, hogy alig jutottunk lé- szakára minden fiatal leány és sok nyeképpen az adókivetéseknél erre; Iokzethez! Talán még soha sem csinál- fiatalasszony is más akart lenni, ideáfontosabb tekintettel lesznek. Han-]la<fak * hölgyek annyi ruhát, mint az lisabb, tüneményszerűbb szeretett volfplfoaúsit lintrv az;"!®' nagyszezonban. Ina lanni, mint a szürke teitogasat, nogy az| Tehá( ^^ anyaghiáDy? jkon> A hajviselet pedig hétköznaponagyon meggozlatla art a értékcsökkenési tartaléknak a mer-j __ Mj nfm ér(WSÜk. ~A hölgyeknek'változtatja a hölgyeket"... Másnap azlegben való szcrepeltetese veszte- j többnyire volt egy-két anyagjuk félre- tán bejöttek és visszacsináltallák a segnek tekinthető, tehát adómén-, téve az insegesebb napokra s azokat szokott, szolid, rendes frizurájukat, tesnek kellene lennie. Különben1 elhozták most. Bizony akadt olyan ÜL1 Ma más «. szokás. Minden hölsxnek A hercegprímás nagyböjti szózata Budapest, február 22. Ser éri I Jusztinián biboros, Magyarország hercegprímása nagyböjti szózatot bocsátott ki, amelyben rámutatott arra, hogy most, amikor veszedelmesen inog minden földi érték, pillanatok alatt évszázadokon át gondozott műemlékek omlanak porba, az emberi tudás és erő nagy alkotásai egymásután semmisülnek meg, az, amit verejtéke* homlokkal évtizedek, sőt évszázadok alatt termelt a teremtés koronája, az ember, elhasználódik és elpusztul a pótlás minden reménye nélkül, legalább a nagyböjti szent idő alatt szálljunk magunkba és ne sértsük meg még jobban az Istent Sokkal bölcsebb, földi életünké* irányító és őrökéletünket előkészítő eljárás az, hogy az ingadozó, a tiszavirágéletü, a pillanatok alatt összeomló értékek mellett felfedezzük és megbecsüljük azokat, amelyeket szenfirási jellemzéssel a moly és a rozsda meg nem emészt, a tolvaj el nem hurcol; mai szójárással a bomba szerte nem repit, a foszfor tüze meg nem olvaszt, a beomló, ház téglái el nem temetnek. Ezek a maradandó értékek a a örök értékek. Isten nélkül semmi sincs. A lelket pedig ő gondolta ki és teremtette jóságának jeleként A halál, a földi életnek ez a megtörése mindig az emberi élet egyik legnagyobb vesztesége marad. I>e Istennel a halál, ha keserves is, csak kapu, amelyen át végső célunkhoz jutunk. A megszentelő kegyelem ugy kap helyet lelkünkben, hogy elgörditi abból a legnagyobb akadályt, a bünt. A kegyeimi élet alapfeltétele az elfordulás a büntöL Nagyböjti szózatában a biboroshercegprimás ezután felhívja az embereket arra, hogy wjuljanak meg lelkükben, mert az ember arra van hivatva, hogy a Szentháromság templomává legyen. Az élet, amely szenvedéseken és megpróbáltatásokon át, de egyenes vonalban tör az Isten felé, el is éri majd célját. Ma a veszedelemnek nemcsak egyes emberekre, hanem nemzetekre, sőt az egész emberségre zudulnak. Amikor óriások bjrtöfuak, az eltiprás veszélyéljen forog »«, aki nem térbet ki utjukbóL Ilyenkör csak az segit és az élet reményével, h» aí óriásoknál végtelenül hatalmasabb Isten kezébe teheti le az ember ia, » nemzet is élete sorsát