Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-20 / 41. szám

| OCHMA6YARORSZAQ HM4 I e h r u A r 20 Lelepleztek három titkos találkahelyet (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi rendőrség erkölcs rendészeti osztálya változatlan eréllyel folytatja a város megtisztítását, valamint a közegészségre káros elemek kipuszti fását. Most ujabban három titkos találkahelyet leplezett le a dr. Góber Márton fogalmazó vezetése alatt álló erUölcsrendészeti osztály. Ezzel a mostanában leleplezett titkos találkahelyek száma hatra emelkedett. Feljelentés alapján az erkölcsrendészeti osztály nyomozó közegei megjelentek egyik Móra-utcai vendéglőben és előállították onnan H a l á l Sándorné büffésnőt, akinek szobája volt a büffé mögött s azt rendszeresen kiadta a kocsmában megforduló nőknek. Előállították vele együtt a rendőrségre Plesovszky Erzsébet 20 éves leányt és Kopasz Aranka Tömörkény utca 12. szám alatti lakost, akik éppen akkor vették ki a szobát Halálnétól randevú céljaira. Halálnét és Kopasz Arankát rendőri felügyelet alá helyezték, Plesovszky Erzsébetet kitoloncolják Szegedről Gaál Eszter 34 éves kocsmárosné Pacsirta-utca 34. szám alatt levő vendéglőjével kapcsolatban tartott fenn titkos találkahelyet. A kocsmából ajtó vezet egy kisebb szobába, a vendéglőben foglalkoztatott pincérnők itt fogadták a vendégeiket. A rendőrség Gaál Esztert Viola Ilona nevü pincérnőjével együtt előállította, A kocsmárosnét és pincémőjét rendőri felügyelet alá helyezték és a kihágási eljárási is megindították ellene , A Török-utca 16. szám alatt Csií*ár István foglalkozás nélküli Öregember tömegszállást tartott fenn. Csiszárnak Somogyi telepen van háza, azt bérbeadta, ő pedig a szoba-konyhás Tőrők-uteai házban lakott, sokszor tizedmagával. A sötét pincelakásban tőbb rendőri felügyelet alatt levő nőt is találtak, ezek közül Bálint Mária 19 éves kiskundorozsmai leányt internálták, Csiszárt pedig rendőri felügyelet alá helyezték és megindították ellene a kihágási eljárást. 1inti tisza-szálló üvestermébsn vaslap délután tea, tánc és este 8 órától nagy farsangi est. Regényes riport egy régi szegedi dalárda tartozásáról I. Altalános bevezetés Egy jókarban levő btoppológépef keresel megvételre Mars-tér fl, cipészmühelv 322 számológépet jó állapotban levőt veszünk. Ajánlatot kérünk: Postafiók 22 alá. Nübutort vegyen a készítőnél. SMétdjólelehálók kaphatók elsőrendű kivitelben. Kocsis József müasztalos Szeged, Puszta szerbutca 8. szám t A dalárda sokáig készülődött a hangversenyre, amely a lapok kommünikéi szerint igen nagyszabásúnak ígérkezett s hivatva volt arra, hogy idegenforgalmat teremtsen Szegeden már olyan időben, amikor ezt a fellendülést csak Eszes Imre mozditotta elő azzal, hogy hetenkint kétszer belátogatott hozzánk DorozsmáróL A mulatság aztán erkölcsileg fényes diadalt aratolt, ám annál nagyobb deficittel végződött, Prózai nyelven szólva hat forint és husz krajcár szégyenkezett a kasszában, jóllehet a falak pompás akusztikával verdesték háromszor is egymáshoz a zöngéket, az akkordokat, meg a hasonló szépségeket. Ebből a pénzből a meghívókat sem lehetett kifizetni. — Adósok maradunk a költségekkel Kass ur, — jelentette ki az elnökség. Semmi jövedelmünk. — Se baj urak, a közönség közönyét lassanként kell megtörni. Annyi mindenki tartozik már nekem, hogy ez a kis tétel nem tesz tönkre. A karnagy megrázta sörényes fejét és hátraszegte nyakát. — Ugy van, ugv van, ugy van, bízzunk a jövőben! Most pedig a kultura szent nevében előre! — Követünk, vezér! — harsogta megannyi torok, még hozzá igen kitűnő eíőérzettel, amennyiben a vezér léptei lefelé irányultak a kis Kass he lyiségébe, ahol ezer év óta fojtja bánatát borba a magyar. III. Az adósságok csak nőni tudnak Az alábbi történet olyan régi, hogy már Jélekveszedelem nélkül el lehet mesélni. Egy pillanatig sem szeretném, ha azt képzelné valaki, hogy ellensége vagyok a dalárdáknak, azért bevallom ,hogy soha női hang nem tudott annyira megfogni mint egy szivet melegítő bariton. Valahogy mindig Kórnyey Béla, az első ifjúkor kedves jóbarátja, jár az eszemben, Béla akkor még baritonista volt és nem akarta elhinni a korán pitymalló hajnalokon, hogy óriási jövő vár reá. Most azonban egy szegedi dalárdáról van a szó, amelyik már régen megszűnt, szereplői közül sem él talán senki. Működése arra az időre esik, mikor Balogh (Károly néhai szenátor még nem fedezte fel magában a dal-müvészt. Balogh ugyanis később dalárdista lett, hangja méltánylásaként baráti körben Reszelőnek tiszteltetett és a csábítás minden eszközével fonták körül, hogy ne énekeljen. Szóban forgó dalárdánk azonban bővelkedett szoprán énekesekben, tenorszekundokban és valóban számos babérkoszorút hozott haza az országban történt vándorlásaiból Hogy néha gikszerek estek, azt senki se vegye » lelkére, mert ilyesmitől még nem dőlt össze templomtoronv. Laikus népek józan ésszel fel nem foghatják, menynyi fáradságba kerül egy dal preciz betanulása. Ha pedig már a józan ész képtelen erre, mit szóljunk a kótyagosokról? A dalárok egész napját nehéz hivatalos kötelezettség foglalta le, a __ ... .,...„ —, - «,„ gyakorlatok kedvéért föl kellett át- Egy'hónap mulya nyélbe fltfltték bicskáját ,de csak a szivarja végét dozniok az estéket, amikor pedig ""Paralo-bangversenyt a közönségét jvágta ]e veie, Lichten egger Gvuolyan csábitóan hívogat az édes ott-1 h,rlaPi közlemények rémítget-; ,ának a cséplőgép bugása jutott eszóhon. De nem! Ok erőszakot követtek tek' £«gjr a jegyek nagy része már ed- ^ a vendégek kezdtek meglógni, el a természetükön, engedtek a ma- vételben elkelt, azért okosan teszi ki-j _ Ura, rftb ,c Kass János gasabb eszmények csalogatásának ésfe^jí^" Í35V -ghatottan, a feleségeméi'' vesen látja önöket egy pohár sörre. Ki látott már dalárdistát?... Na — A tulajdonoa ur itthon vaut — Igen is. — Legyen szives lehivatni fontos ügyünk van vele. Jön Kass János kíváncsian, — Parancsolnak az urak? A karnagy rápisszeg, >majd a& ián!c azzal belefúj a kissipba és harminc torok rázendít az üdvözlő dalra. Az első. számot megszakítás nélkül követte a második, majd a harmadik. — Nagy jó urunk, ugrott elő dalok megszűntével a karnagy, mi hálái emberek vagyunk és nem feledkezhettünk meg az ön nevenapiáról. £> volt az üdvözletünk. Gyengeszivü Kass János elérzékenyedett. Mégis csak szép a figyelem, akárhonnan érkezik. — Uraim ,rebegte, uraim, ha megengedik, egy pohár sörre... Majd már dalárdisták nem engedik meg! Szeretném én azt látnit IV. A törlesztés rémségei Nem telik bele két hét, a társaság ismét csoportosul az erkélyen • ujabb h&laércetet ró le. — Uram, mondja Kassnak a szónok, mi szegény emberek vagyunk, azért a hálát senkisem irthatja ki szivünkből. Kinyomoztuk, hogy születésnapja van a nagyságos asszonynak, voltaképpen őt illeti a dal. Á kávéház vendégei vegyes érsel mekkel szemlélték az ünnepséget, Féry István és Simák Ferenc abbanhagyták a dardlit, Strausz Miklós a prirahangról mondott véleményt Ivánkovícs Árpádnak, Nyilasy Pál előre következett a sarokasztaltól, nekitámaszkodott a Laczkó— Lengyel—. Lukács triásztól azóta is megszállva tartott billiárdnak, tenyeréből tölcsért csinált, hogy egyetlen taktust se veszítsen el, Koós Elemér közönyösen jártatta a kamatlábál B rauswatter Ottó a tőle megszokott intuicióval annak a gyanújának adott kifejezést, hogy ezek alighanem dalárdisták, az öreg Brauswálter János nyugodtan aludt egy kördivánon, Nagy tata kivette zsebébffl a mentek. men^ daToíiak/ íerapröZta^ l1^ mit gondoll azt torkuk ércéi, sőt javarészük még haj- ?„ÍS£*LLT, ,! nalhan sem szün* meg hirdetni ama fenséges igazságokat, amelyek a dalban nyilvánulnak meg s amiknek csak a hatóságok szükkeblüségéből kiburjánzott záróra vetett véget. Valljuk be azt is, hogy nem minden régi dalárda érdemelte meg ezt a nevet, előkelő zenei kultúrájú vezéreknek kellett érkezniök, akik meg tudták válogatni egyaránt a hangot és a műsort, hogy ne kacagjon a közönség, mikor azt hallja, hogy: Ha a földls-tenkalapja tenkalapja, Ugyha-zánkbo-krétarajta krétarajta. II. Amikor mó© eevbenyilt a Lloyd ar Otthonai Ez azonban mind mellékes, amikor a régi dalárdáról emlékezünk. Ugy történi hogy a lelkes kis társaság — emelni akarván a nivót és szinesitenf a kedélyt — hangversenyt rendezett a Kassban. Régi jó szokás szemegi e-1 inült a kilátásba helyezett zsúfoltság- > tói, betöréstől féltette az oldalborda- < igáját és igy eseti hogy 8 órakor raárj Ettől kezdve azonban fel volt du'tizen tolongtak a nagy teremben, söt jva a kávéház békéje. A dalárda véugyancsak ők tolongtak ott zártkör-jget nem érő nyomozásba fogott, kiben később is. í piszkálták a ' Koss-osalád minden Ezek után a harmadik hanigver-j örömnapját, a gyerekek születését, seny lefolyását meg se próbálom el-(himlő elleni beoltásuk dátumát a mondani, elég szomorú, hogy a dalár- j olyankor mindig megjelenték a® erda tartozása immár a 3Ö0 forint körül! kélyen danolási szempontból. Viszont járt és semmi remény se kecsegtette j akt a Kassbn készült, előbb óvatosan a vezetőségei bogy ez az ősszeg bár-! benézett az ablakon, hogy nincsenek mikor is ki fog egyenlítődni A da- ott a dalárok? lárok ezért egyelőre visszavonultak j _ Uraim, állt végre eléjük Kass, és a külvárosi lakosság soraiban ad- \ tartozása régen le van róvn, tak okot arra, hogy álmatlanul daj < a dotárda uri módon és pazar bőkezükáló anyák velük riogassák a rossz söggel fizetett. A számlát kiegycnlitapróságaikat. ' nagvon köszönöm eddigi szives Megjött azonban a tavasz s a kar- figyelmüket. Most pedig méltóztass* nagy rendkívüli próbára hjvia össze nak helyet foglalni, kinek hol tetszik csibéit. .. ... . — — Uraim, itt az ideje, hogy hálánkat Kass János iránt — ha csak részben is —- terójjuk. Közeledik Járint összekötötte azt tombolával és!napja a mi dallal köszöntjük jó szépségversennvel s kibérelte erre a [pátrómisunkat, mert dalt érdemel az célra az Otthont a Lloyddal együtt. I«. "fT* , . A Lloyd helyiségei a mai szálló-, — E-hél-jenő! — visszhangzott a dal szobák helyén terültek el és ilyen- valasz. kor éltek a mamák a legnagyobb rettegésben. Mert ha Ők az Otthon plros plüss karosszékeiben telepedtek meg, drága csemetéik bizonyára a Lloyd részén táncoltak. Szóval sosem a mamák szeme előtt. Ez pedig megbocsáthatatlan eljárás volt, hiszen a mamák régen elfelejtették, hogy épp igy csináltak valamikor ők is. Azér! fogadta példátlan anyai fellélek*é* Kass Jánoa förvét, áfmetr te a bili Dureb-Hausl Egy este csakugyan ravaszul elhelyezkedik harminc ferenejózsef kabátos férfiú a kávéház terraszán és azt mondja a főpincérnek. s adjuk át a terepet a cigányoknak. A dalárok torkába befagyott « hanísértődve elvonultak. — IIven smucig fráter is kevés akad, mondta méltatlankodva egy állandóan félreismert hőstenor. Azt lessé. amikor més esvszer énekelünk neki! Állandó képkiállítás a legnagyobb festők képeiből!. Kellemes fizetési feltételekkel most is vásárolhat a » -» Modern Képszalonban Kfefyó-utcrai I, *«4m.