Délmagyarország, 1944. február (20. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-02 / 26. szám

TerhSiü bizonyítékok kerítitek elő a nagyváradi gyilkosság ügyében tgTes Cikkek amszonvanak atakuá"=a is nagyon sok körülménytől »ügg. A ma tapasztalható áremel-j tedések egyik legfőbb indoka a külföldi nyersanyag áremelkedése, k mai gazdasági helyzet mellett tzokban nem válogathatunk, hanem zal kell megelégednünk, amit egyáltalán kapni tudunk. A hiány fddíg az áraknak emelkedésével jár. Ennek következtében, bár meg kell maradnunk a százszázalékos kulcs •(lapján történő ár-rés megállapításánál, azonban az ár-rést maximálni kell. Bármilyen értékes áruról legyen is szó, a kereskedői ár-rés bizonyos összeget meg nem haladhal. Ennek ellenére az ár-rés maximálását megcsinálom és még ezen a héten kiadom azt a rendeletet, amely ezt megkezdi. Ezt a kereskedelmet fenntartani, amely ma itt van, a magyar gazdasági élet nem bírja. Minden tiszteletem a lisztes kereskedő, de a mai áruVíszonyok mellett, de a normális viszonyok között sem lud az ország 25.000 lextílkereskedót és 2500 cipőkcreskedót eltartani. Ezeknek a kereskedőknek igen jelentékeny része nem is kereskedő és nem is akar kereskedő lenni. Nyugodt lélekkel veszem kezembe az irányítást és nyúlok hozzá a kereskedelemnek ehhez a vitális kérdéséhez, mert a kereskedelmnek nem hivatása, hogy a gazdasági élet parazitáit hizlalja. Az értekezlet nagy helyesléssel fogadta Bornemisza Géza iparügyi miniszter és Szász Lajos közellátási 'miniszter felvilágosításait. (MTI) Szegedi banktísztviselőnő öngyilkossága egy pesti szállodában (A Délmagyarország munkatárrátói) Budapesti híradás nyomán nagy részvéttel értesültek róla Szegeden, hogy Salamon Mária, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank ismert és szimpatikus tisztviselőnője öngyilkosságot követelt el. Amint a jelent sek szólnak, a Révay-utcal Berlin-szállodába eiegánían > Itözött, kézitáskás hölgy áili tolt W, <H szobát kért. — Sajnálom — mondta a szálló portása —, csak egy egészen kicsi szobánk van a földszinten. A bölgv megnézte a szobát, maid megkérdezte, nincs-e jobb szobájuk. Egyetlen szobát tudlak ajánlani, egy fürdőszobás, elegáns lakrészt, a porás azonban megjegyezte, hogy annak elég magas ára van. — Nem számit — mondta a bölgv —. kérem azt a szobát. Egyébként ne keltsenek holnap, majd m*iram kelek Kitöltötte a bejelentőlapot, mely szerint Salamon Mária 34 éves Banktisztviselőnő, atyja Salamon Adott, anyja Sziklai Malvin, tartózkodási he Ive Szeged. Az elegáns bfllgyendég ezután szobájába vonult és nrtn jelentkezett vasárnap délig. Akkor már gyemjs volt a hosszn alvás, betörték a f/o. hk ajtaját és «* Agym halotthalvány arcaid, eszméletlenül találták a *z<»?*<ff banktisítvtaelönöt. Azonnal értevitették a mentőket, akik az öngyilkost a Rőkus-kórbázba szállították. Kihallgatni nem lehetett, mert nem tért magához. Állapota sulvos. Az öngyilkosság okára nézve semmi bizonyosat nem lehet megtudni addig, amig Salamon Mária kihallgaíhatóvá nem válik. Munkahelyén, a Szfí'edi Kereskedelmi és Tparbankban, ahol Salamon Mária mint régi tisztviselőnő fontos pozíciót töltött be és ahol mint jó kollégát szerelték, beesőitek, ugy tudják, hogy Salamon Máriának vőlegényé van, tehát szerelmi háttere nem lehet az öngyilkosság. K»K. Nagyvárad, február 1. A nagyváradi rendőrség tovább folytatja a vizsgálatot Bökfi Teréz ügyében. Az ügyészséghez a mult het folyamán több bejelentés érkezett arról, hogy a gyilkosság áldozata szívbajban szenvedett és ijedős gyermek volt. Szükségessé vált tehát a boncolás másodszori elvégzése is. Az ügyészség a vizsgálóbíróval együtt ragaszkodott a boncolás perrendszerü ismételt lebonyolításához. A második boncolást Beöthy Konrád egyetemi magántanár és Szabó Márta, a kórház kórbonctani osztályának vezetője végezte el. Ez a boncolás szintén azt igazolta, hogy Bökfi Teréz halálát fulladás idézte elő. Az orvosi vizsgálat az ügyészség előterjesztésére arra is kiterjeszkedett, hogy Szívbajos volt-e a kisleány. A szakértő orvosok a boncolási jegyzőkönyvben világosan lefektették azt a tényt, hogy Bökfi Teréz szive semmiféle szervi elváltozást nem mntatott, így szívbaj következtében nem állt be nála. halál. A második boncolás fentebbi megállapítása rendkívül fontos és megcáfolja a gyilkos Fekete Bélának azt az állítását, bogy a kisleány dulakodás közben megijedt s halálának közvetlen oka szivbaj volt. A szivbajróí elterjedt hir onnan eredt, hogy a rendőri nyomozás megállapítása szerint egy nagyváradi polgár alkalmazni akarta Bökfi Terézt mint libapásztort és tárgyalás közben egy csirke berepült a konyhába, amitől a kisleány annyira megijedt, hogy összeesett és elájult. Bökfi Teréz édesapja különben két nagyváradi ügyvéd utján 100.000 pengős kártérítési pert indított a nagyváradi mozi tulajdonosa ellen azon a cimen, hogy a mozi jegyszedőjének alkalmazott Fekete Béta" büntetőit előéletű ember volt. Jogász körökben ez a per máris élénk megvitatás tárgya. A kérdés magva ugyanis az, hogy felelős-e a tulajdonos alkalmazottjának az üzlettel összefüggésben nem álló tettéért és tiltja-e a törvény, hogy büntetett előéletű embert olyan állásban, mint a mozi jegyszedője, alkalmazzon. '*• Kedden délelőtt ü rendőrség megtalálta Fekete Béla apjának" lakásán elrejtve a Kaszinó Moziban meggyilkolt Bökfi Teréz Eszter holmijai közül kézitarsolyát, amelyről Fekete Béla apja azt vallotta, hogy a fia hozta 20 pengővel. Ezt a pénzt azonban később elkoesmázta. A moz? kertjében elrejtve bukkantak rá a leány harisnyájára és * rózsaszínű fehérneműjére. (MTI) hogy a habor* #rán a világ egyetlen államában sem lesz magyar bélyeg, amely minden gyűjteményből hiányozni fog. Tehát — gondolják ők — a háború végével külföldi bélyegkereskedök tömegével fogják felkeresni Magyarországot a százas csomagolású bélyegekért. Akkor lesz majd nagy ára a ma sok fáradsággal járó >bündligyüjtésnek*. A Belváros egyik évtizedes jóhirű bélyegkereskedőjét keressük fel ezután. A spekuláció törte le az árat A kicsi üzletben éppen egy diák válogat néhány bélyeg kőzött. — Igaz, hogy nagy a konjunktura a bélyegkcreskedelemben? — kérdez* zük a tulajdonost Nem szól semmit, hanem néhány árlapot mutat nekünk, — Kérem tessék ezeket végignézni, saját szemével meggyőződhet róla, mt a helyzet. Az árlapok utolsó megjegyzésére hivja fel figyelmünket — Ezt olvassa el kérem 1 Valóba® az árlapok utolsó sora mintegy félévre visszamenőleg majdnem kivétel nélkül igy hangzik: »Csökkent kereslet mellett további olcsóbbodás*. —> Igy megy ez kérem — mondja a Bélyegkereskedő — már egy fél év óta, — Mi ennek az oka? — kérdezzük. — Nem lehet ezt tudni, vagy ugy iá mondhatnánk, nem tudjuk miért. Ok® több lehet. A konjunktura idejárt ugyanis, ezelőtt egy-két évvel tömegesen kezdtek foglalkozni bélyeggyflj* téssel olyanok', akik addig azt sení tudták mi a bélyeg. Nem szenvedélyből, de még csak nem is kereskedelmi szempontokból. Az utóbbi hónapokban azután ezek 9 spekulációból felvásárolt bélyegek elöntötték a piacot és letörték az árat, ( A bélyegtőzsdén ma 500 ember közül legalább 400 elad. Ezt a spekuláció akarja lehetetlennél tenni a posta mai bélyegpolitikája, d® nem hiszem, bogy a kívánt eredményt érné el. Néhány hónapja az történitó ugyanis, bogy a posta nem állapítja meg előre, hogy valamely bélyegből mennyit bocsát ki. Ezáltal a bélyeg—* amelynek tulajdonképpeni értékét aÉ szabja meg, mennyi kerül belőle kibocsátásra — elértéktelenedik. Mád most mutatkoznak olyan jelek, hogyj külföldi bélyegkercskcdők visszaküldik a magyar bélyegeket azzal, hogy! értéktelenek. Ez pedig nemzetgazdasági szempontból nagyon káros, mert hiszen 9 bélyeg nemcsak jelentős részét teszt® nemzeti vagyonnak, hanem exportálásával a ma annyira szükséges nemesvaluta beszerzését is elősegítené. — A piac ellanybulásának másilá oka a bizalmatlanság. Vannak Ugyanis bélvegexportőrők, akik az általuk behozott külföldi bélyeg árát maguk szabják meg. — % Ez eddig rendben t» volna. De néhány hétre rá, hogy azuf külföldi bélyeg forgalomba került, már az eredetileg megállapított árnál, lényegesen olcsóbban is megkapható. Sajnos nincs meg az az összetartás * bélyegkereskedők között, amire szükség volna. — Amig néhány hónappal ezelőtt még Budapest volt a középeurópai bélyegkereskedelem központja, ma már Zágráb és Pozsony vette át a vezeti szerepet. _ Nincs semmi remény a helyzet! javulására? — kérdeztük még befejezésül. — Előre nem lehet tudni semmit — bnesuzik tőlünk —, de majd csak lesz másképpen is. (H) mmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmrnf llciiScs ts mészáros segéded valamint szalámigyárban már dolgozott kötöző és csontozó munkások felvétetnek. SZALÁMIGYÁR, Eclsőtiszaparl 12. szán*' Ellanyhult a bélyegpiac A spekulációt okolják a bélyegkereskedők a beállott visszaesésért Budapest, február 1. Amint az más szakmánál is mutatkozott az utóbbi időkben, a bélyegkereskedelemben is megszaporodott a üélyegkereskedök száma. Ezek a bélyegkereskedök részint nyílt üzletekben árulnak, nagyrészük régi jól megalapozott cég, többen azonban különösen ujabban, hónuk alatt egy kis táskával cs néhány bélyeggel járják a várost s teremtetlek maguknak egzisztenciát. A bélyeg a háború előtt is kereset- cikk volt. Voltak és vannak bélyegek, amelyek rövid idő alatt hatalmas karriert futottak be. Igy például a Dolfuss-bélyeg, amit 10 évvel ezelőtt bocsátottak ki 10 schillinges árban, ma már 5000 pengőre szökött fel. Még ennél is nagyobb sikere volt, még pedig nagyon rövid időn belül a magyar vöröskereszt II. bélyegének, melynek 27 pengő volt a kibocsátási ára és rövid pár hónap alatt 300 pengőre Szökött fel. Panaszkodik a bélyeggyűjtő A bélyeggyűjtés problémáiról beszélgettünk a minap cgy népszerű bélyeggyűjtővel és szakértővel, aki a következőket mondotta: — Ma tényleg az a helyzet, hogy meglepően sokan foglalkoznak bélyegekkel. Nagyrészük fiatal lány vagy fin, akik különösen jó szimattal megvásároltak néhány olyan bélyegsort, melyről azt sejtették, hogy az ára rövidesen felemelkedik. Sejtésük többnyire valóra is vált és ezzel megteremtették maguknak bélyegkereskedői egzisztenciájukat. Az elmúlt esztendőben a bélyegkereskedöknek valóban nagv konjunkturájuk volt. A Nemzeti Bank segítségével és közreműködésével hivatalos árfolyamon vásároltak meg külföldi bélyegeket, amelyeket azután — miután a bélyeg nem közhasználati cikk és árát nem maximálták — a nagy keresletnek megfelelően, magas áron adhatták el. Ez a helyzet a komoly bélyegKvűitőre onay terheket rótt Kispénzű bélyeggyűjtő bélyeget ma vásárolni nem igen tud. Igyekszik cserélni, de az úgynevezett csercforgalmak sem mennek olyan jól, mint békében. — A bélyeggyűjtők a háború második-harmadik évében, mikor észrevették, hogy rengeteg uj gyűjtő jelentkezik, feleslegeiket kiáruíták. Nagy volt a kereslet, nagy volt a kínálat. A bélyegtőzsdék és egyesületek óriási forgalmat bonyolítottak le. Ezek a tartalékok azonban kifogytak. Ma már nagyon kevés bélyeggyűjtőnek van felesleges bélyege, ami mégis van, azt nagyon magas áron adja tovább, lehetőleg a kereskedőknek, akiknek ugyancsak kevés bélyegük van raktáron. A külföldi postaforgalom a háború következtében majdnem teljesen megszűnt. Ezzel együtt természetesen megszűnt a bélyegforgalom is. Egyegy gyűjtő csak a legrikább esetbén jut hozzá olyan bélyeghez, amelvet ezelőtt külföldi bélyeggyűjtő barátjától egyszeri levélváltás segítségével már megkapott. Mindezen túl ma már mindenütt szabályozlak a bélyegforgalom kérdését. Nemzeti bankok engedélye nélkül bélyeget kiküldeni külföldre tilos. De nincs is hová írni és nincs kinek írni. Tehát a gyűjtő még ugy se segíthet magán, hogy mint békében, levelére ráragaszt 8—10-szeresen nagyobb portót, hogy ilvmódon jusson hozzá cserebélyegekhez. riB2ndii"-gyüjtás — Amennyit javult a kereskedők helyzete, épp annyit romlott a régi gyűjtőké, akik azonban hogy ne maradjanak tétlenek, úgynevezett »bündliket*, azaz százas esomagoláshan magyar bélyegeket gyűjtenek. A napi postaforgalom bélyegeit leáztatják a levelekről és amikor együtt van száz egyforma bélyeg, finom csomagolásban összekötik és mint mondani szokták. elteszik' }oM> Időre. Ezek » evüitők arra számítanak.