Délmagyarország, 1944. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1944-01-23 / 18. szám

a DCCMX6 Y"A H O R S 7. A <3 Van-e nagy. «s Küzdésünknek neve, (totta Ady Endrét, Hegedűs Lóránt,!ne Nagy Sándor utasítására, de Pósát VASÁRNAP, 1944 JANUÁR 23. Vagy elvérezünk névtelenül, jaki először vette föl az Ady-költészet halálra kínozta >a Szegedi Napló pén" méltatásának kérdését az akadémikus' zen megvett hatvanbetes szellemet. irodalmi társaságok kebelében, Oláh Nem változtat ezen az sem, csak Gábor, aki velem együtt harcolt Ady öregbiti * hibát, hogy Pósát tnakasódott fogalom — tudatosítja és a fajszeretet megrázó igéit prédikálja. Fájó igazságot szolgáltatott néki w idő. Magunkra maradtunk, >ml saép, bús, keleti fajtat a népek cirkuszában. S miközben, egy világ küzdelmének szörnyű moraja hangzik el hozzánk a Kárpátokon át, Ady Endrével rettenve kérdjük: Mint a kóbor tigrisek serege? Ez a mi szép, koldus űri fajunk Nyugtalanít: példája vagyok: Ha meghalunk, majd egyformán halunk. Mégis e negatív nemzeti költészetnek pozitív értéke felmérhetetlen. Az önismeret igéi már kinyitották a süket füleket és akármint is legyen, a felszaggatott lélek sebei nyomán új erős magyar életnek kell kihajtani. Madáesy László Juhász Oyula nyilt levele Pékár Gyulához és Császár Elemérhez Juhász Gyula 1927 október 8-án a kővetkező nyilt levelet irta a Délmagyarországban és a Magyar Hirlap ban: Nyilt levél Pékár Gyulához, a Petőfi Társaság elnökéhez. Mélyen tisztelt Elnök Ur, novemberben lesz a magyarság egyik legnagyobb költőjének, Ady Endrének félszázados születési évfordulója. Ez alkalomból kérem, bogy a Petőfi Társaság novemberi ülésének programján egy számot tartson fői Ady Endre köl•észete cimü felolvasásom részére. Kérésemet ismételve, maradok tisztelettel Szeged, 1927 október 8. Juhász Gyula, a Petőfi Társaság tagja. * Pékár nem tartózkodott Budapesten, helyette Császár Elemér nyilatkozott egyik kormánylapban. A nyilatkozatban ilyen kitétel is volt: Juhász Gyula jelentkezése pressziós jellegű, valósággal revolvert szegez a Petőfi tfársaságtiak. Juhász Gyula október 15-én a Délmagyarországban válaszolt Császár Elemérnek: Ez az én vétkem ... — Ha humorista lennék, azt moncellence irodalmi probléma. — Ezek után remélem, hogy a Társaság tagjai közül Petri Mór, aki annakidején magyar irodalomra taniEndre táborában és a Társaság tőb bi Adv-tisztelői mellém állanak ebben az ügyben, amely hitem szerint a magyar kultura ügye is. Ha Császár Elemér forradalmat lát benne, emlékezzék Gyulai Pálra, aki Petőfit és Katona Bánk Bánját és Arany Jánosra, aki Madách Az ember tragédiáját hivatalos irodalmi fórumokon keresztül egyetemes győzelemre vitte. — Illő tisztelettel mé.gegys«er megismétlem kérésemet. És mégegyszer hangsúlyozom, hogy egy irodalmi társaság nem sóhivatal. ahol formahibák miatt elutasítják a jelentkező lényeget. Mindenek fölött pedig én előadást akartam tartani Ady Endréről a Petőfi Társaságban. Ez az én vétkem. ízlelje meg a tulajdonos személyes vesetése alatt álló „Vast-cukri«zdaa süteménvkülönlenesséqeit! Minden időben friss! Szíves pártfogást kér: Va«» Márton cukrászmester Kossuth Laj'os-sugárut 6 sz. vezércikked müMese-délután Pósa bácsiról és Szegedről danám, bogy az ajánlott levél költsé- helyreigazításnak rnit akartam mnrfabsrWani rvrol ~ ir.' i?.„ti.i r.A.j (1.) Mondanivalóim során nem egyszer keltem ki a Szegedet érintő hamis adatok ellen. Sokszor találkozunk hajmeresztő állításokkal, felületesek tudatlanságával, akik azt hiszik, hogy minden mindegy, csak belekontárkodhassanak a betűk birodalmába. Merészségüknél csak az a hitük a nagyobb, hogy az emberi kényelem nem üt a körmükre. Hát szó sincs róla, akad az embernek más dolga is, mint hogy mindig ővelük foglalkozzék, azonban a türelemnek is van határa s ml volna a makulaturapapir szántóvetőjének különb kötelessége, mint hogy olykor nekibátorkodjék a — mondjuk: akartam megtakarítani ezzel a je fvntkezfesel. Tudtam, hogy az elnök ur távol van hazájától és attól tartottam, hogy ha nein nyiltan levelezek, elkésem ezzel a már is elkésett Adyünnopléssel. Különben is én a nyiitfág embere vagyok. Ha a formát megsértettem, ha az etikettet nem tartottam be, bocsánatot kérek a Társaság előkelő nrajfól, de tudomásom szerint az a nagy garabonciás, akiről a Társaság nevezi magát, nem egyszer követett el nagyobb formasértcseket is. — Én a lényeg embere vagyok. Császár Elemérnek tudnia kell az irodalomtörténetből. hogy Juhász Gyula éppen a hagyomány és a haladás öszszekötője az uj magvar költészetben, aki mint Beöthy Zsolt és Riedl Frigyes tanítványa, bizonyára tudja, mit kel? elmondania Ady Endréről az örökmagyarság igazi nevében a Petőfi Társaság dobogóján. Pár év múlva, mert az idő nem áll meg, még a Társaság fölött sem. Ady Endre úgyis végérvényesen és diadalmasan bevonul »z egésn magyarság szivébe. Vörösmarty, Petőfi és Arany társaságába, hogy világraszóló nagy értékeink egyike maradjon az idők végezetéig. — Hogy a magyar ifjúságnak mit jelent Ady és űj költészetünk, ékesen mutatja az a levél, amelyet a HM körül csoportosuló székely egyetemi fiatalság irodalmi vezetőitől kaptam pár nap előtt >NyiIt levelemre*, amely. Ezuttal Gárdonyi Józsefnek >A mesélő toll* cimü könyvét tűzzük tollhegyre. Szerző a fia néhai nagy Gárdonyi Gézánknak s már több kötetfel igyekezett az irodalom felé, nyilvánvalóan édesapja hagyatékából merítve az anyagot. Amig irodalmi levelek és feljegyzések közlésére szorítkozik, addig rendben van a dolog, szolgálatot teljesít vele. Mihelyt azonban kort akar festeni s összefüggő lánc-szemeket forraszt egybe, már nagv fába vágta a fejszéjét s ehhez nincs ereje, de okot ad — mondiuk finoman — a helyreigazításra, Tgy is fennmarad az aggodalmunk, hogv mennyire hitelesek azok a részek, amelyek Szegeden kivül estek s amiket nem tudunk nagyobb utánjárás nélkül ellenőrizni. hozzátartozói. Bizonyára tudja G. J., hogy honnan vette az erre vonatkozó adatait, — mert a szegedi adatokra sokszor kinosau hördülünk fel. /gyakran történik a könyvben ütés Palotás Fausztinról, csul >a hatvanhetes vészc«-nek állitja be. Alásan kérem, aki ennyire tájékozatlan a legelemibb dolgokban is, az ne irjon könyvet s ne terjesszen hitetlcnségeket. Az emberiségnek nagyon kis része olvas kritikával, a tömeg készpénznek fogadja el a nyomtatott betűt, pláne ha az nem huszonnégy órás életre van kárhoztatva, mint a holnapig már feledésbe merülő újság. Mi lesz később, ha valaki forrásnak használja fel A mesélő tollat, hitelt ad a patinás Gárdonyi névnek s félrevezető badarságokat örökít meg a nyomán? Csak a mindent nem ismerhető ujabb generációk száraára jegyezzük fel itt azt az egyébként köztudomású tényt, hogy az akkori Szegedi Napló a függetlenségi párt meg nem alku® vó elveit vallotta, B é k e f i Antal és Tömörkény István újságírói zsenije csináit belőle olyan mintalapot --* Szegeden az első modernet —, hogy a fővárosi sajtó is teljes respektussal tekintett fel rá és onnan csalta el a munkatársakat, ha pótolnia kellett valikit. A tárgyismerethez tartozik ar is, hogy Békefi Antal sose volt »a a ellenzéki Szegedi Hir a dó* szerkesztője. Ennyire a fejetet'jéro mégsem állithatja Gárdonyi József a dolgokat. Ha keres, találhatott volna az apai hagyatékban adatot arra, hogy a mindenkori kormánypárti Híradónak éppen Gárdonyi Géza volt » munkatársa. Amit aztán az édesapja idevonatkozó Írásaiból idéz, azt szemmel láthatólag, de tökéletesen nem értette meg. gárdonyi Gézának volt ugyan egy ^ vicclapja, azonkívül divatban vojt a közönség mulattatására az újságírók egymást-szerető csipkelődése, de rossz szolgálatot tesz a szerző, mikor édesapjának abban megjelent Írásaiból idéz. Ezeket az Írásokat G. G. nyilván nem vállalta később, nem is i érthetők meg az akkori politikai és emakit a szerző következetesen hadtestparancsnoknak tesz meg. Szegény jó Füsti bácsi álmában sem emelkedett ekkora méltóságra. Rótta egy ideig mint levéltári segéd a sortárt, irta szép népies elbeszéléseit, amig megunta a hivatalnoki dicsőséget és önkéntesi joga alapján bezupált. Mint aktiv tisztet aztán magasabb fokú intelligenciájának megfelelően tanárnak rendelték be különféle hadapródisko- • társadalmi helyzet részletes ismeretet Iákba s nyugdíjas ezredesként balt nélkük Azonkívül gyengék, nem szimeg. Szabadidejét ott töltötte a régi vesen használjuk ezt a kifejezést, de Európa-kávéház ablakfülkéjébcn, massai uem jellemezhetjük, minthogy Szarka koma világhírű jó borocskáit vidékiesek. Általában sok-sok év kelszopogatva. 'lett, amig Gárdonyi megtisztult a kezKuriózumként el kell itt mondant dés sa|akjától s azzá a klasszikussá róla, hogy nyilvánossághoz Vadnay Ká- emelkedett, akinek emlékében cl mai roly juttatta, aki az újságírás sehol ÍSj a legdivatosabb korában, nem tapasztalt kuriózumát teremtette | Ezek a sorok a viiág minden kin* meg, szépirodalmi napilapot szerkesz- cseérl sem vétenének a kegyelet ellen, tett Főviárosi Lapok cimén. de tegvük már egyszer tul magunkat Ahol a vezércikk helyén politikai öm- a mindenáron való dicsérés és malengés helyett egy szép vers szere- gasztalás kritikátlan korlátain, ténve* pelt, vagy finom essav. Gyengéje volt ken pedig a szeretet árán se ferdita női irók felfedezése s mikor meg-;siink az jgazság és a tárgyilagosság kapta Palotás első novelláját, abban róvására. Azt a nem éppen magyar, a szent hiszemben élt, hogy megint de egyre jobban felburjánzó szokást hölgyet bocsát a szárnyára. Annál na- se feledjük, hogy a túlságosan hizelmár az irodalmi összemelegedés ideA mesélő toll a Pósa Lajosé,be,éP hozzá rillás-szarv-baju-rv erről szedett össze Gárdonyi !szu> csupa-szöglet fejfi honvédtiszt s gyobb volt ^ megrökönyödése, mikorfgg kritika sokszor mások ellen történő támadás. Kijátszani az embereket, irókat és művészeket egymás elJózsef rapszodikusan egv kötetre va-jazt n>on(iía- « Palotás Fausztin. lót. Csak ugy, mintha csipegetni akar-l ~ Én me§ azt hittem, hogy Fusz:»» ;„ 'fj kisasszony kéziratait közlöm. De s {hát igy is jő, csak irjon tovább. na itt is, ott is. Nem életrajz, hanem kiszakított jelenetek laza haímozata természetes, hogy szerepe jut benne> Pósa szegedi idejének is. Talán a legérdekesebb része az, amit — homályosan bár — Pósa Lajos édesapjáról mond el. A gvermekek gvermeteglelkft költőié a bálványozásig szerelte az anyját, de az apjáról soha egv sort nem irt le, legbizalmasabb beszélgetései során sem emlékezett meg róla. Akik vele közelebbi ben kérnek, hogy a "Petőfi Társaság- érintkezésben voltunk", a hosszú évek ban elhangzó vagy — Tsfen őrizz —' során mindig éreztük, hotrv itt valaeí nem hangozható előadásomat Ady-j mi fájdalmas nagv titok" lappang, röl leközlés végett p Híd rendelkezi- azért természetes, hogv a legelemibb Hát ez a Gárdonyi József "hadtestparancsnoka*. Szó sincs róla, kuruc lelkű szcgedtalajbel; magyar, azonban olyan fegyelmezett katona, hogy egy pillanatig sem kellett rettegnie a Poriolinba való áthelyeztetése miatt. Minden katonai sematizmus elárulja azt is. hogv Podolinban sosem volt hadtest. Ott csak a tökéletes piaristák egzerciroztatták magvar lelkületre a diákokat, akik harci tevékenységként legfeliebb >nuskát« alkalmaztak Titus Livius ellen. sére bocsássam, hogv azt szétterjeszsaflf az egész országban*. Mellékesen megjegvzem. hogy én minden politikától mentesen akarok Adwaf foglalkozni, mert ma már, a itilfijr összeomlásé ulén Ady par exi engedte meg a té- /önkényesen bánik el Gárdonyi .Tóékor egész bolondb'- zsef a nagymultu, régi. Szegedi Napló-val is, amelynek Mikszáth után Pósa lett a munkatársa. Szerinte az igába tört költőnek vezércikkeket kellett irnia, — néha ptttapin'afossá«T sem ma firtatását. Olykor rek terjedtek el erről »' múltról, mis most Gárdonyi József elárul annyit, hogv bizonv az öres dv.b-rt ember volt. a családját elhagyta, féltek tőle a len; alattomos tűszúrásokkal támadni ott, ahol nincs mód a védekezésre* sajnos, kedves foglalkozása a toll passziózó embereinek. Aki gyenge, nem harcias kedvű, azt elbágyasztják hamar. Tgy öltek meg már sok tehetséget. De aki vissza tud ütni és behunyt szemmel vágtat előre, még tehetség hijján is tud boldogulni. A kegyelet kérdésével kapcsolatod az a szerény kérésem, hogy aki komolyan foglalkozik tárgyilagos Irodalomtörténettel és kiváncsi a fejlődési titokzatos útjaira, böngéssze át Gárdonyi Gézának első kísérleteit, amelyek S z á v a v Gyula Győrben megjelent élclapjában — azt hiszem Garabonciás DTák volt a címe -•* láttak napviláeot. A tárggval foglalkozónak ezt is kell ismernie. Én a magam néldánvnit annak idején Juhász Gyulának ajándékoztam, ak? nagyon épült rajluk. Talán előkerülnek valamerről. Sz. Szict'thv Vilmos