Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-29 / 294. szám

Nem utazhatnak külföldre a 18—60 év között lévő magyar lériiak Budapest, december 28. A Budapesti Közlöny legutóbbi száma két fontos rendeletet közöl. Az egyikben a honvédelmi miniszter kiterjeszti az ország elhagyása és a külföldön tartózkodás tekintetében eddig megállapított korlátozást valamennyi hadkötelesre, tehát mindenkire, akinek kora 18 és 60 év között van. A második rendeletet a belügyminiszter adta ki az utlevélkiállitó hatóságoknak. Ebben közli, hogy 18—60 ér kőzött levő magyar állampolgár férfi részére, tekintet nélkül arra, hogy az illető katonai szolgálatot teljesitett-e vagy sem, a hatóságok nem állithatnak ki és nem hosszabbíthatóak meg útlevelet. A szegedi Ítélőtábla tanácsainak jővőévi beosztása (X Délmagyarország munkatársától) Dr. Falkay Gyula ítélőtáblai elnök most tette közzé a szegedi ítélőtábla jövőévi tanácsbeosztásáL A beosztásban, mint érdekességet említjük meg, hogy a polgári tanácsok a Tisza Lajos-köruti táblai épületben, mig a büntetőtanácsok a Dugonics-téri táblai épületben müködpek. A tanácsok beosztása a következő: Első számú polgári tanács: elnök dr. Marosváry Ferenc Ítélőtáblai biró, bírák: Schvepler János, dr. Török József, dr. Nánai Lajos és dr. Szász István, tanácsjegyző: dr. Auliczky Lajos. Tárgyalási és tanácsülési napok hétfő, kedd, szerda. A második számú polgári tanács; elnök dr. Lehoczky Károly ítélőtáblai tanácselnök, bírák: dr. Szües László, dr. Dely Károly, dr. Fábián Ferenc és dr. Láng Ádám, tanácsjegyző: dr. Nóvák Zoltán. Tárgyalási napok: csütörtök, péntek, szombat. A harmadik számú polgári tanács: elnök dr. Szerdahelyi István ítélőtáblai tanácselnök, birák dr. V e s z elovszky Dezső ésdr. Csaplár Sándor, tanácsjegyzők: dr. Fodor Ferenc és dr. Rennich Ferenc. Tárgyalási napok csütörtök, péntek. Az első számú büntetőtanács, egyszersmind a fiatalkorúak tanácsa: elnök dr. F al k a y Gyula, az ítélőtábla elnöke, helyettese dr. Molnár József Ítélőtáblai biró, birák dr. Viskovies József, dr. Újvári István, tanácsjegyző: dr. Szilbereky Jenő. Tárgyalási napok: hétfő, ke<jd, szerda. A második számú büntetőtanács: elnök dr. El em y Sándor Ítélőtáblai tanácselnök, birák: dr. Szarvas János, dr. Sáray Lajos és dr. L i s z k a y Lóránt, tanácsjegyző: dr. Marót i László. Tárgyalási napok: csütörtök, péntek szombat. Olvassa a Délmagyarországoi, hirdessen a Délmagyarországban! látszaiiozó kisgyermekek meggyújtották a szalmazsákot, egyiköíük megfulladt a füstben (A Délmagyarország munkatársától) Halálos gyermektragédia történt kedden Domaszéken Kónya Imre földműves 114. szám alatti tanyájában. Kónya és felesége korán reggel eltávoztak hazulról, hogy dolgozni menjenek és csak délben tértek haza. Távozásukkor két kisgyermekük, az 5 éves Imre és a 6 éves Gizella még aludt. A szülők gondosan bezárták a lakás ajtaját, nehogy a kisgyermekek ki. tudjanak menni és valami bajuk' essék. Ezzel idézték elő a szeren-' csétlenséget, mert amint a gyermek felébredt, játszadozni kezdett és olyan játékba fogott, ami nagyon veszedelmes gyermekek számára, sőt amint később kiderült, végzetes is lehet. A gyermekek ugyanis megkaparintották a tűzhelyen hagyobb doboz gyufát és gyújtogatni kezdték. A játék az ágyban folyt le, így történt, hogy a szalmazsák, amin feküdtek, tüzet fogott és füstölögve égni kezdett. A szobában hatalmas füst keletkezett, amely az ablakrésen és az ajtóhasitékokon tódult kifelé, amikor Kónya és felesége délben hazaértek. Roszszat sejtve, sietve nyitották ki az ablakot, de már ekkor késő volt. A két kisgyermek eszméletlenül feküdt a félig elégett, füstölgő ágyon. Nyomban orvost hivtak, az orvos azoban csak azt konstatálhatta, hogy a kis Gizella füsmérgezés következtében meghalt, a kisfiú pedig súlyos füstmérgezést szenvedett. Telefonáltak a mentőknek, azok a gyermekklinikára vitték az 5 éves Kónya Imrét. A szülők ellen, akik gondatlanul jártak el, amikor a gyermekeket őrizet nélkül hagyták a bezárt lakásban, a vizsgálat megindult. DÉLMAGYARÜRSZAG C SZERDA, 1943 december 29. ü Szilveszterre; Sándor Béla italáru liter asztali bor G"— P üveg habzó bor 10'— P üzletében, a FOPOSTANAL nyelve pereg a legjobban —, első elemibe jár s a pici Pista alig 3 éves. — Amikor iskolában vagytok, ki vigyáz Pistára? — kérdezzük. — Felváltva vigyázunk — mondja az okos Mária. — Mindnyájan Öt kicsi antyáttan áw,a ttyty Hchtcstakácsutcai takást^a^ (A Délmagyar ország munkatársá- t nagyfiú: 9 éves. A kis Éva — az őj tói) Düledező kis melléképület az "— . • . . . * udvar mélyén, Nemeslakács-utca 41. számú házban, az ablakon petróleumlámpa fénye szűrődik ki. Az szegényes bútorzatú, nyomorúságos kis szobában öt apró gyermek ül az asztal mellett. Az egyik sarokban kis karácsonyfa áll s rajta né- ' a Móra-iskolába járunk, de egyihány disz, alatta egyszerű kis j künk délelőtt, a másikunk délután, gyermekjátékok. Az öt aprószent; mert kevés a hely. Aki éppen ittszemefénye ez a karácsonyfa, bol- hon van, az vigyáz a Pityura, dogan mutogatják, hogy milyen j Pityuka aranyszőke hajú, fehérszép meséskönyvet hozott nekik a arcú gyermek, olyan finom vonái Jézuska. I sokkal, hogy egy mágnásfiu is ök nem tudják, nem értik még, ] megirigyelhetné. Csak cipőcskéje de szomorú valóság az, hogy na- nincsen. De egyiknek sincs, mert gyan fájdalmas karácsonyuk volt. azok a lyukastalpu kis lábbelik Karácsony előtti napon temették el amiket viselnek, nem nevezhetők az édesanyjukat: S i m o n d á n j cipőnek ... Gyurika lábáról meg Györgynét, élt 31 évet... Derék,i egészen lekerült a cipő, mert már becsületes, szorgalmas asszony volt,[fel sem lehet húzni, olyan állapotomig az egészsége engedte, dolgo- j ban van. Az öt okos", ragyogóan zott. Be járónő volt egy uri háznál, j fekete szempár ugy néz ránk, mint. ahol szerették, megbecsülték. Hogy; ha a meséből léptünk volna eléjük. milyen anya volt, arról az úrnője megható szavakkal emlékezik meg; — Vigyáznom kellett arra, hogy egyék, mert ha nem vigyáztam, azonnal eldugta az ételt s vitte haza a gyerekeknek... önfeláldozó, igazi magyar anya Éva megkérdezi: — A nénit hogy hívják? Megmondjuk. Felragyog az arca és mosolyogva bólint: — Piroska a meséből, ugy-e? Mit tehetek mást, mesélni kezdek nekik. Arról mesélek, hogy volt. öt gyermek maradt utána, öt j sok-sok sziv dobog még a világban kis árva és a legárvább: a férje, aki j s az édesanyuké helyett, amely kifoglalkozására nézve bádogos. Nap-! hült és nem tudja őket többé szepal dolgozik egy hadiüzemben, este retni, majd szeretik őket a jóemtér haza s akkor vacsorát főz a gyerekeknek, takarít, mos és vaberek! Be kell, hogy teljesedjék a karácsonyi t mese arról a jóságos sal... Mindezt a gyermekek elbe-f Karácsony apóról, aki nem más, szélésből tudjuk meg, mert az>mint az emberek lelkiismerete... édesapát nem találtuk otthon. A Karácsony apó — ha elkésve is egy gyermekek mind aranyos, okos kissé —, cipőcskét, ruhácskát, enaprószentek. A legidősebb Mária, nivalót, meg tüzelőanyagot hoz 11 éves, ő ügyel fel a többiekre, majd az öt kis árvának. A szemükMagasabb növésű és szőke a kis bői látom, hogy milyen boldogan E r z s T k e, ö -míg nincs Í0 eszten- hiszik a szép mesét és ebben a pil. dós s utána Gyuri következik, aí lanatban én is szentül hiszem. hogy nem fognak csalódni a mesében ... '.Anyukáról beszélünk azután. Marja elmondja, hogy a tüdeje ölte meg. öt hétig volt a kórházban, mielőtt meghalt. _ Mi ketten meglátogattuk egyszer a kórházban — meséli Erzsike és Máriára mutat. — Ott feküdt a fehér ágyban és a kedves nővér nem akart közel engedni hozzá minket... Aztán odatették eléje a spanyolfalat és szegény Anyuka ugy sirt, tiltakozot, hogy ne takarják el... Akkor láttuk utoljára.Mária veszi át a szót: — Nem csoda, ha beteg lett aa édesanyánk, ebben az egészségtelen lakásban! — mondja és kis arcán ugy megkeményednek a vonások mintha egyszeriben 10 évet öregedett volna. Majd felhívja figyelmünket a szoba ablakának és falának hiányosságaira... — Ha legalább a konyha használható volna... — sóhajt azután. De a konyhán se rendes ajtó, se ablak nincsen és ki-be jár a hézagokon a decemberi szél. A szobában három ágy van. Ebben alszanak hatan. A kemence fölött, amelyben talán reggel égett egy kis tüz, gvermekruhácskák száradnak... — Nincs fánk, sem szenünk —< panaszkodik Erzsike. — Csak ép* pen annyi tud szerezni apa min* den nap, hogy a vacsorát megfőzze, — Ha iskolába járunk, sokkal jobb — fűzi hozzá Mária. — Akkor az iskolában ebédelünk mind a négyen, a Pityukának meg hozunk haza belőle. Valamennyien »elég jó« tanulók, a kis Éva már jutalomképecskét is kapott a tisztelendő bácsitól. Szé* pen tud imádkozni... — Minden este elmondjuk együtt az esti imát, ahogy anyuka tani* tott... — mondja Mária. — ő meg hallgatja az égből — teszi hozzá a kis Éva. Az öt kis árva imáját még valaki hallgatja. Az, aki gondot visel az égi madárra és felruházza a mezők liliomát... Aztán lenvul a magasságos mennyből, megsimogatja a gondban, háborús fájdalmakban, közös bánatban elfáradt s talán egy kicsit elfásult sziveket, amelyek kinyiinak erre az érintésre és forró szeretet sugárzik belőlük a kis árvák felé: korán elhunyt édesanyjuk helyett... S a szeretet filléreit cipőcskére, ruhácskára, fára, élelemre váltja majd fel a kis család. Hogy teljesedjék az Ige: »A Szeretet megszületett Názáretben® ... Cs. P. Figyelem! TiZlIllHiSl legolcsóbban Bál int vállal Szeged, Tavasz-utca 11/b. Teleion: 27—40. Külterületre is megyek'^