Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-12 / 281. szám

SZEGED NÉPE Luca napja Alig van jeles napja az esztendő­nek, amelyhez Szegtueu is több hiede­lem fűződnék, mint Luca napjahoz. Ln­oek. az a magyarazata, hogy Luca (december 13) a Gergely-naptár elei­belépése előtt az esztendő legrövidebb uapja, a téli naptordulat, vagyis a csillagászati év kezdete volt. Ez a oepiKsl, amely a természeti jelensége­ket cs változásokat ősi soron számon­tartja, igen jelentős esemény. Amit a primitív ember tiszteletben tart, attól ugyanolyan mértékben fél is. Érthető tehát, hogy a téli napfordulat, ame­lyet főképpen Luca neve és napja jel­képez a nép számára, áldásos és ár­talmas is lehet egyaránt. Ebből a ket­tősségből lehet a Luca napjához fü ződő szokásokat megérteni. Ezért kap­csolódik hozzá annyi hagyomány, mert Luca hosszú éjszakája a jövő évre szóló varázslatoknak különösen kedvez. Luca estéjén a szegedi nép is minden ajtót, ablakot bezár, hogy a gonosz nem tudjon bejönni. Nem adnak ki semmit a háztól, nehogy bű­bájos tudományu emberek megrontsák vele a családot. Luca estéjén fogtak valamikor a Luca-szék készitéséhez is, amelynek éppen karácsony estéjére kellett elké­szülnie. A legények mindennap farag­tak rajta valamit, majd elvitték az éj­féli misére. Itt ráálltak és meglátták róla a jövendőbelijüket, más változat szerint a boszorkányokat. Luca nap­ján a lányok is mesterkednek azon, hogy valamilyen nton-módon megtud­ják, ki veszi el őket. Luca estéjén a gazdasszony az ap­rójószágokat egy kötéllel kerített, vagy bottal rajzolt körbe szórt ele seggel szokta megetetni, miközben ezt mondja: a mi tyukunk toj tojást, a másé rnöig kotkodál. Esetleg az ülön srx>k!ák egy hosszú bottal megdöfköd­ni a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek. Egyébként Luca napján varrni nem szabad, csak fejteni, nehogy szimboli­kusan bevarrják a tvukok fenekét és ne tudjanak tojni. Ilyenkor szokták sütni a Luca­pogácsát is, jó sok zsírral. Ércpénzt ts sütnek bele. A pénzt aztán vagv az eleséggel keverve a jószággal, fő leg disznóval étetik meg vagy pedig a legközelebbi vásár alkalmával a jó­szág vételárába belefizetik, mert csak igy biznak, hogy szerencséjük lesz hozzá. A gazdasszony tányérban htizét 's szokott csiráztatni. Ez karácsonyra ki­zöldül, amelyből egyrészt a jövő évi termésre következtetne, másfelől pe­dig mindenféle rontásról foganatosnak tartják, igy például a beteg jószággal étetik meg. A Lue.n-kalendáriommal a jövő évi időjárásra következtetnek. A Luca és karácsony között eltett tizenkét nap időjárása ngyanis a néphit szerint a következő év tizenkét Nőnapjának Idő­járására és pedig n délelőtti a hónap első felére, a délutáni pedig a másik felére. Szögedi Bálint a Luminescens «öi«mpa nappali fényt, árnyékmente* vi ámítást ad. Nem vakit. Nagy árammegtakaritás. A villanyfény mellett dolgozók áldása. A modern kor világítása. Tekintse meg: Druckner Elemér műszaki és import vállalatnál, Melegvizkuttal szemben. Péter bácsi emlékezete H a dicsérő elismerést kap a színész, Mezei Péterről köny­vet kellene írni. A vidék legjobb szí nészc volt s hogy mégsem került a lö­varosba, ahol meghaló jámborságu mesteremberek jutottak már vezető pozícióba, annak egyik főoka Péter­nek az önadminiszlrációban való ügyetlensége, a mindig hig tömeghisz téria hiánya, nem utolsó sorban azou­ban némely lelki motívum is. Jelle­mezni kellene a kort, annak levegőjét, egész társadalmi berendezkedését, er­re pedig itt nincs elég helyünk. Ezek a sorok is csak az emlékét szándékoznak felidézni, a róla való részletes méltatás pihen és várja a maga idejét. Ha még életemben nem kerül rá a sor, ott található a hagya­tékomban. Az én korosztályombeli generáció mindenesetre tudja, hogy ki volt Me­zei Péter (1841-1911) és tud mégösz­szehasonlitást tenni, mert látja a mát is. Azt hiszem, Hevesi Sándor mondta valakinek, aki eljátszotta Pethes Im­re egyik hircs szerepét ós a kritiká­ját kérte. — Az a különbség kettejük közt, hogy Imre a templomból jött ki, ón pedig a kulisszák mögül Mindenek végezetéül Péter bácsi jól érezte magát a vidéken, szerény és spórolós ember volt, szórakozásai megelégedtek a dominópartival, este pedig a meleg baráti körrel, egy po­hár jó gyoroki borral. Esetleg többel mai nak hangjuk is volt. Uj szöveget még reggelit is, továbbá fölszabadul qgy szobád, én azt kivenném. Menayi e* egyútt? Mezei néni számítgatni kezdett, * régén kihozott ötven forintot. — Nem lesz ez sok? — kérdeate a takarékos Péter. — Teljes ellátásért? Na hallod! — Akkor jól van minden, felelt* Péter. Beleegyezem az elválásba, mert ötven forinttal sokkal olcsóbban jö­vök ki, miut igy. Anyóka csak akkor jött rá, hogy ei a gézengúz Péter mennyire megtréfál­ta. A vén bűnös azért továbbra is csak hajnal felé járt baza — Kiég a szemem, siránkozott a fe­lesége, mit gondolnak rólad a házbe­liek? Ismerheted a mindenkit meg­szóló felsővárosiakat Szép nyári éjszakák jártak, halálon csak lehet valahogyan szerezni, de>'bün olyankor az időt szobában töL mivel pótolják a művészetet? (Emié-! teni, hát hithű kálvinista léltére Pé­még a három szegedi A.-ra? ter bácsi is utálta a bünt, bizony fel­keznek Az Anday Blanka, Amon "Margit, Al­dor Julcsa triász micsoda nivóra emelte az énekkulturátt). Mezei Péter kora volt ez s ugy van vele az ember, hogy valami beidegző­dött babona folytán eljár az utódok feltekintésére is, megy, megy, amig azt mondja, hogy elég volt belőle,nem [szu utazásából? Hát az öreg ronthatom el a szám izét bácsi, abbizony. Nem is szalad tolták már két naigy rúddal a tótok Tápé felül a napot, mikor a lakása felé közeledett, kezében egy szinházi kellék-kofferrel. Nagy zajjal nyitotta ki a kaput s derűs, örömmel teli volt a hangja. — Ki van itt, ki érkezett meg hosz­Péter senki bácsi, abbizony. a fogadására? Anyóka mór az első kakaskukoré­kolás óta ébren, mit teheteW mást, péter bácsi felesége hosszú, igazán boldog házaséletük évtizedei alatt ment e]él)€ sem tudott hozzászokni hogy életei _ Csak hogy megjöttél. Hogy utaz* párja annyit kimaradozik. ^ ^ — Mit tudsz annyit ülni a kávéház­ban? — Beszélgetek a jó embereimmel — Én nem vagyok jó embered? — Te vagy a legjobb, de mi már elmondtunk egymásnak mindent, amit tudtunk. — Már pedig én ebbe nem nyug­szom bele, zsörtölődött anyóka. Sokat kértelek, dc hasztalan minden, én el­válok tőled. — Ne tedd azt, anyókám, kérlelte Péter apó. — Muszáj megtennem. — Az ntolsó szavad ez? — A legutolsó. Péter bácsi szeme tele tett köny­ftg'v­is, bár ez a kvaterkázás sosem jutott [nyel, a felesége is sirt. Fogták a mámorig. imás kezét és keseregtek. Szerelmes volt az éjszakába, nemi _ Mi lesz veled? Miből fogsz meg­s azt mondják, bogy' Karácsonyi és u'évi üdvözlő-lapokat családi képeket tegofesóban készit S1MONYI fényképén Széchenyi-tér 8. (Korzó-mozira! szemben) Berta József érés, ékszerész. Az art Közönség bevásárlási helye Nagy választék valódi és hamis ékszerekben, MARKAS porcel­lánokban. Párisi Nafo \ orubáz mellett. 197 tudott hazamenni ezek az igazi lumpok. A másik fajta csak közönséges részegeskedő, tömeg­ivó. Péter bácsi tele volt szinésztör téneti adattal s ugy ismerte a multat, mint aki ötven esztendő alatt bejárva [ az országot, minden érdekeset é« jel­lemzőt össze tudott szedni. Szerepekben nem válogatott, azok érkeztek el hozzá és kiabáltak utána. Ha félives volt a szerep, az is klasszi­kus alakítássá vált az ö kezében s épp olyan tökéleteset tudott adni Pe Iák káplárként, utolérhetetlent az abbé alakokban, mint amilyen feledhetet­len Gáspár apó marad Ahogy valamikor Motsand Márta volt »Az egér«-ben a naivákat kipró­báló szerep, ugy ambicionálta mindenj drámai jellemszinész a próbálkozást Gáspár apóval. Láttam vagy husz szí­nésztől, köztük igen nevesektől, de a legjobb Makó Lajos volt. vele egyen­lő rangú Mezei Péter. Hegedűs Gvula csak utánuk következik s amit Kiss> Ferenc produkált benne, az semmivet j se több a szerep "becsületes Igyekezet-' tel valö ellátszásánál. Valahogyan komolyabban vették a színészetet a régebbi időkben, keve­sebb volt a késhegyig menő vitákban a meddőén elvérző elmélet és mindei­esetre több volt a — jó színész — Miért nem játszák ma a régi klasszikus operetteket ? — hangzik el néha a kérdés •— E-lavasodott a szövegük, a vic­cek besavanvodtak. Azon tehet segíteni a modern idők hangulatihoz simuló szövegjavi­jt&ssal. — Jó. jó de mi lesz az énekkel* Elmúlt idő primadonnái, sőt segédszi nésznől nagy ravaszok voltak, aaok­élni? — Kosztot adok. Csak nem tagadod, hogy nem főzök jól? — Senki a világon ugy, mint te. A paprikás csirkéd valósággal beszél. — Hát a töltött káposztám? — Hazudik aki ennél jobbat evett. Egyszóval, el akarsz válni. — El én. — Pompásan, anyókám, de men­jünk be, majd elmesélem mosakodás jután. A házbeli kíváncsiak derűsen néz­ték a családi jelenetet — Derék ember a színész ur. Ide­genbe is eljár pénzt keresni. Odabenn Péter ledobta a ruháját. _ Bemélem, bogy igy már nem kompromittállak. A koffert azután este. hogy indnlt a színházba, visszavitte, vagy eljött érte a kellékes. Voltaképpen nem ia tartották a színházban, ott huzódolt meg a Kass Jani irodájában, hogy mindig kéznél legyen. — Sokat töri magát a művész ur, bocsátkozott diskurzusba egyik másik házbeli asszony. Miért hagyja nagy­sága? — Hát azt hiszi, hogy lehet a fe­jével beszélni? — Tudom, tudom, felelte az érdek* lődő házbeli, mind ilyenek. Az én bol­dogult uram, az Isten nyugtassa... A zsilip megindult, de Péter bá­csi akkor már édesen aludt. Arról ál­modott, hogy kiszivott tajtékpipát ka­- Hallod-e anyóka, én már meg-'pott ajándékba s mellényzsebében vau szoktam a főztödet, adsz-e nekem az-1 a dominóból a dupla nyolcas után Is kosztot? — Miért ne adnék, ha megfizeted?: _ Mit kérnél egy hónapra ebédért ! vacsoráért? Várj csak. vegyük hete a' KaráfCAnnra nt£vr*» 'eeszebb ajándék egy gyönyörű kivi­II ül <1 CSOlllira. mriir telü, kukorica évéiből (csuhé) készült kézitáska, papucs Stb. füzvesszö karkosarak, gyermektotelck és más kosáráruk nagy választékban Nagy J & a • a kosárámüzlet Szeged, Mikszáth Kálmán-utca 5. Gyermekjátékok nagy választékban r. oimássy marianai Takaréktár-utca 2. Italmerők figyelmébe! Borszükségletüket ÖRDÖG ANTAL bornagykereskedőnél szerezhe­tik be legelőnyösebben. Kálvária-sor S. Telefon 29-38.

Next

/
Oldalképek
Tartalom