Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-28 / 293. szám

Roosevelt karácsonyi beszéde Lisszabon, december 27. Roose­velt elnök karácsony estéjén ládió­bcszédct monüoil, amelyet a brit hír­szolgálat ismertet. Bo.;*e<..e elején haiigoz'atta. Fogy hosszú útról tért vissza, amelynek so ián bejárta a Földközi tenger vidékét és eljutott az orosz határ közelébe. Tanácskozásokat folytatott Nagyhu­táimul, Oroszország és Kína vezetőt-! ve) a jelen pillanat katonai kérdései­ről. Az októberi moszkvai értekez­let — mondotta a többi között _ Mo­lotov, Kden és Hull között a kezdet volt. Ezen nz értekezleten a további' lépések előfeltételeit teremtették meg. A kairói és a teheráni értekezleten nemcsak katonai kérdésekkel foglal köztünk, de foglalkoztunk a jövővel is. az. egész világra szóló tervekkel, amelyek indokolttá teszik az e hábo­lamihan hozott minden áldozatunkat. Mint tudják. Churchill és jómagam a maliban imár sokszor találkoztunk mi jól ismerjük egymást es jól megért­jük egymást. Churchillt Amerikában is snkmiMió ember ismeri, sz.eieti és so-í kan imádkoznak élte, amikor hírül; vettük legutóbbi sulvos betegségét. Aj kn|rót és teheráni értekezletek adták; az első alkalmat, hogy találkozzam Csungknisekkel és Sztálinnál és szem-| li'jl szemhe beszéljek ezzel a két le-, győzhetetlen személyiséggel. Terveket izőttfink. az asztalon át beszélgettünk egymással és hamarosan megállapítot­tuk, hogy valamennyien ugyanazon az oldalán vagyunk az asztalnak. Kzeken az értekezleteken az agy más iránti hi­tet láttuk. Tagadhatatlan tény, hogy a személyes találkozásra szükség volt. Eme meggyőződésünkhöz egy felisme­rés csatlakozik: megérte azt a sokttz­rzerkilométeres utat. amely a szemé­lyes találkozóhoz vezetett. A találko r.ás során azt a bizonyosságot sze­reztük: tisztában lettünk egymással ealamennyi fontos cél tekintetéhen és ez vonatkozik a foganatosítandó katp nai lépésekre is. — Churchill és jómagam Kairóban négy napig tanácskoztunk Csangkaisek tábornaggyal. Ez volt az első eset, hogy személycsen vitathattuk meg a távolkeleti helyzetet, amely tudvalevő­leg igen bonyolult. Nemcsak a taadá szati kérdéseket vitattuk meg, hanem több olyan, a jövőre kiható kérdést tárgyaltunk, amelyek a Távolkeleten hosszú nemzedékeken keresztül bizto­sítani fogja a békét. — Ezek az alapelvek olyan egy­szerűek, amilyen alapvetők. Lényegük, hogy a Távolkelet sokmilliós lakossá­gának megadatik az a jog. hogy zak­ialatás nélkül állapithatják meg élet­loipiájukat Japánnak, mint támadó erőnek eltávolítása jelenti a Csendes­óceán vidékén a béke és a biztonság helyreállítását. Ehhez nem kell más, minthogy katonáink és tengerészeink szigetpől szigetre menve harcoljanak. Az ázsiai szárazföldön Csangaisek földi és légi erői az amerikai erőkkel megerősítve létfontosságú szerepet játszanak egy olyan csapás megkezdé­séhen, amely a támadókat a tengerbe veti. — A kairói megbeszélések értelmé­ben Marshall tábornok repülőgépen földkörüli útra indult. A Mac Arlhur­ral és Niinitz tengernaggyal folytatolt megbeszélések sok rosszat tartogatnak a japánoknak, már a közeli jövőben. Egyre hatalmasabb erők kalapálják a japánokat azon a hatalmas iven, amely az Meuli szigetektől a burmai dzsun­gelek ig a Csendes-óceánon át terjed. Földi erőink, lengerészeliink és légi erőink az ausztráliai, újzélandi, hol­land és brit erőkkel egyetemben acél­gyűrűt alkotnak, amely egyre közele­dik Japánhoz. A tábornagyban előre­látó. bátor és megértő igazi maj em­bert ismertem meg. Igen sok tervet vitattunk meg, hogy Japánra több irányból döntő csapást mérjünk. Azt hiszem, hogy Csangkaisek a teljes gvö­zulern hiz.los tudatával tpagv vissza Csungkingba. Mi és a kínai köztársa­ság tohban. mint valaha az icazi ba­latsag és a nézetek azonosságának szálaival össze vagyunk fűzve. Alig Háromnapi tanácskozás után, melyek végig burali légkörben foly­tak, lelieraiiban is megegyezésre ju­tottunk annak a támadásnak a tekin­teteken, amely gigantikus méretekben Németország ellen irányul. Oroszor szág folytatja komoly támadásait a keleti arcvonaton Németország ellen. Az Olaszországban és Afrikában lévő szövetséges seregek délről gyakorol nak kíméletlen nyomást Németország ra s végül a bekerítést teljesen azok­kal a hadmüveletekkel, amelyeket a brit és amerikai csapatok a földgömb más részein foganatosítanak. Ezeknek a másutt történő hadműveleteknek pa­rancsnokául Eisenhower tábornokot választoltuk Gyakorlati tapasztalás­ból tudja a légi. a földi és a tengeri erők harcbavetésének titkát Mindezek a haderők az ő rendelkezésére fognak állani. — A Németország ellen harcbave­Utt amerikai bombázóalakulatok főpa rancsnokn Spaatz vezérőrnagy lesz. Fíisenbower földközitengeri parancs­nokságát egy brit tisztre ruházza át, amelynek nevét Churchill fogja köz­zétenni. Ennek az újonnan kinevezett parancsnoknak megígérjük, hogy föld ­közitengeri hatalmas szárazföldi, ten­geri és elégi erőink rendelkezésére ál­lanak bármely helyen akarja is fel­használni őket. Ez a két újonnan kine­vezett parancsnok alárendeltként ame­rikai és brit tiszteket kap, akiknek nevét napokon belül közreadjuk. — A teheráni értekezlet két uto'só napjá n Sztálin, Churchill és jómagam egyek voltunk abban a felfogásban, hogy Németországot mag kell foszta­ni katonai hatalmától és semmi lehe tőséget nem szabad adni a jövőben, hogy ezt a hatalmát visszanyerje. Az egyesült nemzetek a német népet nem akarják leigázni Meg kívánjuk adni azt a normális lehetőséget, hogy béké­ben fejlődjék, mint az európai család hasznos és tiszteletreméltó tagja. Ha­tározottan aláhuzzuk ezt a szót, hogy • tiszteletreméltó*, mert az a szándé­kunk. hogy gyökeresen elválasztjuk a német népet a nácizmustót, valamint attól a fantasztikus és szerencsétlen felfogástól, amely a >Herrenvolkre« vonatkozik. — A nemzetközi kapcsolatok kérdé seit inkább általánosságban, mint rész­létéiben vitattuk meg. Tárgyalásaink alapján megállapíthatom, nem hiszem, hogv Oroszország, Nagybritannia és az Egyesült-Államok között megoldha­tatlan differenciák támadhatnának. A tárgvalásokon alapvető kérdésekkel foglalkoztunk. olyan alapelvekkel, amelyek a biztonságot és jólétet, az emberi lét feltételeit a kis és naigy ál­lamokban egyaránt determinálják Sztálin igen határozott ember, kedélv­átlapota különösen jó Azt hiszem, va lóban megtestesítője az orosz szívnek és léleknek. — Nagvbritannia, Oroszország. Kí­na és az Egvesfllt-ÁUamok a világ la­kosságának hárnmnegvedét jelentik Ha ez a négv nemzet hatalmas kato­nai ereiével azon lesz. hogy fenntart­sa a békét, semmi lehetősége sem áll fenn annak hogy egy nemzet támadást kezdjen a világbéke ellen. De ennek a négv halalomnak együtt kell munkál­kodnia, Európa. Ázsia, Afrika és Ame­rika valamennyi népével a szabadság érdekében Minden nemzet jogát — le­gyen az kicsi, vagy nagy — tisztelet­ben kell tartani, még pedig olvan fél tékenyen. mintha a mi demokráciánk valamelyik állampolgárának jogairól lenne szó. Az a doktrína, hogy az erős uralkodik a gvenge felett, ellensége­ink alapelve. Mi elvetjük ezt a doktri­nát. Mi mindenesetre azon a vélemé rven vagyunk, ha katonai erőre lesz szükség a béke fenntartására, akkor nemzetközi erő alkalmazására kerül sor. Ez a ml állhatatos politikánk. j amelv Fiionvára a közösségi érzés politiVíjf Minden népnek a Ijogs a JzabfdsSgsa — A világ a tudemánv haladdá val olyan kicsi lett, hogy nyugodtan feladhatjuk a földrajzi adottságokat. Történelmünk kezdetén azt hittük, hogy az Atlanti- és a Csendes-óceán biztonsági övezetet jelentenek az Egye­sült-Államok számára. Az idő és a tá­volság lehetővé tette számunkra és a többi amerikai köztársaság számára is, bogy megtartsuk és megvédjük függetlenségünket sokkal erősebb ha taímakkal szemben is. Az utóbbi idő kig igen kevesen gondoltak arra, jö beinek idők, amikor nyugati partjain­kat japán invázió ellen kell megvéde­nünk. — Az első világháború elején arány­lag kevesen hitték, hogy német buvár­hajok nyilt tengeren fenyegethetnék hadihajóinkat es hajózásunkat. Az t'JlŐ-i fegyverszünet utan hittük és reméltük, liogy Németország katonai jellegű gondolkodásmódja gyökerestül megszűnik. Emberies gyengédségtől át­hatva, a fegyverszünet után tizenöt esztendőt töltöttünk el, mialatt a né­metek oly szenvedélyes panaszokat hallattak, hogy a többi nemzet hagyta őket felfegyverkezni, sőt segítette eb ben. Túlontúl sok esztendeig azzal a kegyes reménnyel áltattuk magunkat, hogy támadó és háborús szellemű nem­zetek megtanulják, megértik és önaka­ratukból alkalmazzák a béke tételét. Régi, szerencsétlen tapasztalatokra nem voltunk tekintettel. Most azonban remélem, hogy nem teszünk többé ilyen kísérletet. Nem! Mint elnöknek és mint főparancsnoknak elhatározott szándé­kom minden emberileg lehetőt megten­ni annak megakadályozására, hogy ezeket a tragikus tévedéseket újra el­kövessük. — Vannak nálunk még mindig hü­lyék. akik azt hiszik, hogy számunkra többé nem lesz háború, ha mindegyi­künk hazatér és becsukja maga mögött az ajtót. Még ha fel is tételezzük, hogy a hajtóerők nemesek, az események mégis megmutatták, hogy nem urai a tényeknek, a világ minden népének túl­nyomó többsége a békét akarja. A töbhség a békéért harcol, nem fegy­vernyugvásért, fegyverszünetért, ha­nem a békéért, amelyet oly erősnek és tartósnak akar tudni, aminőt a halan­dó emberek közössége elérhet. Ha mi most készek vagyunk a békéért har­colni, vájjon nem logikus-e, hogy szük­ség esetén a jövőben erőt alkalmaz­zunk, hogy a békét fenntartsuk? Azt hiszem és azt mondhatom, hogy a há­rom másik nagy nemzet teljes össz­hangban van arra nézve, begy készen kell állnunk a béke fenntartására az erőszak utján. Ha Németországnak és Japánnak teljesen tudatába hozzuk, hogy a világ nejn enged ujabb nyo­másnak sem, akkor lehetséges — és remélem, valószínű —, hogy «BB!nalf a támadás gondokodásmódjától, attól a hittől, hogy megnyerhetik az egésa világot akár lelkük elvesztése árén. — Lesz még további mondaniva­lóm is a kairói és teheráni értekezle* tekröl, amikor majd — körülbelül há íoni hét niulva — a kongresszusnak számolok be. Ez alkalommal azutáa lesz még sok mondanivalóm bizonyos, nálunk uralkodó viszonyokról. Ma még azt kívánom mondani, hogy minden utamon — nálunk, itthon és külföldön — katonáink, tengerészeink nagyszer® teljesítményei töltötték el a leglendü­letesebb sugallatokkal és a jövőbe ve­tett legteljesebb bizalommal. Fegyve­reseink feleségével, anyjával, atyjával közölni kívánom azt a nagy hitet és bizalmat, amely minket Marshall tá­bornok és King tengernagy — fegyve­res erőnk parancsnokai — iránt eltölt Rájuk hárul az a nagy felelősségteljes feladat, hogy hadászati terveket dol­gozzanak ki és elhatározzák, mikor éa hol kell fegyveres erőinkkel harool­niok. — Ez a két férfin máris magas ran­got biztosított magának Amerika tör­ténetében katonai lángelméjüknek olyan megnyilatkozásaival, amelyeket ma még nem lehet nyilvánosságra hozni. Roosevelt ezután biztosította a» amerikai csapatok minden katonáját, hogy a kormányuk célja ezt a háborút megnyerni és őket mielőbb otthonukba visszajuttatni. Az Egyesült-Államok biztosítják katonáikat, hogy ha majd visszatérnek országukba, megtalálják a szociális gondoskodásnak azt a rend­szerét, amely az amerikai szabadság­nak megfelel. A továbbiakban kijelentette Roose­velt, hogy utja alatt sok katonával ta­lálkozott, akik már a harcmezőn szem­bekerültek az ellenséggel. Ezek a valót ismerő emberek, elismerik, bogy a legyőzendő ellenség erős, ügyes és sok segélyforrással rendelkezik, A hébom most olyan szakaszba lép, amelyben nagy emberveszteségre — elesettekre, sebesültekre, eltűntekre — kell számi­tant. A háború ezt megköveteli. Nem vezet könnyű ut a végső győzelemhez. A vége nincs is még a láthatáron. A készülőben levő tömegtámadások, ame­lyek Európában és a Távolkeleten egy­szerre indulnak meg, megkövetelnek minden erőt, energiát, erőfeszítést, amelyet a szövetséges hatalmak latba­vethetnek, amelyre műhelyeik felké­szülhetnek. Nem kezdhetünk támadást hétfőn azzal a követeléssel, hogy vég­ződjék szombaton. Roosevelt végül kifejezte a fegyve­res erő minden egyes emberének aa amerikai néip karácsonyi üdvözletét Churchií! „diplomáciai betegségben1 szenvedett ? Ankara, december 27. Egyiptom­ból érkező utasok szerint Egyip tómban erősen tartja magát az a hir, hogy Churchill betegsége nem volt egyéb, mint diplomáciai be­tegség. Hir szerint Churchill meg, hosszabbított közelkeleti tartózko­dása összefüggésben állott volng azokkal a titokzatos tárgyalások­kal, amelyeket Wilson tábornok és más angol katonai személyiségek Alexandirában folytattak. Fezeket a tárgyalásokat a Halkán és főleg a jugoszláv kérdés politikai és ka­tonai fejleményeivel hozzák össze­függésbe. Nem tartják kizártnak, MDJOR BüOSNE pyorsiró és gépiróiskolájában Január 10-én uj nappali és esti tanfolyamok kezdődnek. Esti órák: 7—9-ig. Horváth Mifiály-utca 3. Tagion: 19—10. 1 Hogy Churchill Kairóban taTálko­zott Péter királlyal. Mindenképpen az a vélemény uralkodik, hogy a Balkánnal kapcsolatban nagy pó­kerparti folyik, amelyben a legjobfc lapokat még nem játszották ki. (MTI) A lengyol miniiztoralnök Roosevelthez utazott London, december 27. A Budapesti Tudósító jelenti; Lengyel körökben ugy tudják, hogy Mikolajezik mi­niszterelnök Eden külügyminiszterrel folytatott megbeszélései után az Egye­süít-Allamokha utazott. Mikolajezik Roosevelt elnökkel Lengyelországot érintő kérdésekről fog tárgyalni. (MTI! Lemondott Chile elnöke Madrid, december 27. Gusztavo Rivera, Chile államelnöke Santiago de Chiléből származó jelentése sze­rjnt lemondott, mert mint a Spa­nyol Távirati Iroda jelenti, eddig fcövete]fe a WatstaV vissza­lépését &1TI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom