Délmagyarország, 1943. december (19. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-25 / 292. szám

Noi bölcsesség A rvéb nem kocsmázó természetű, kivételesen enged meg magának egy pohár sert, arról is hetekig beszél, nozzá azon a különösen kevert nyel ven, amelyhez hasonló a Felvidéken található. Azt mondja ugyanis: — lch ban so kut kínálati Annál nagyobb csoda, hogy éjfél táján felérez a menyecske és megállapítja, hogy az nra még nem jött haza Sóhajt egyet, próbál tovább aludni, kora hajnalban azonban kerestetni kezdi a kisbéréssel. Hát meg is találja a kocsmában, ám Szepi csak válogatott cifraságokat üzen haza. — Mit csinál az a Krisztustagadó ? — Huzatja a fülibe a nótát a trombitásokkal. — Mondd meg neki... A megmondandókat érdemes volna 'tt feljegyezni, de minek tanítsuk ki a járatlan asszonyokat? Aki ismeri a frazeológiát, annak meg felesleges elismételni. Reggel nyolc táján megint megy a küldönc. — Tiszteltetem a feleségemet, de ««ost éppenséggel nem mehetek, csak éjszaka. Restelleném magam a napvilágnál. Erre maga az asszony megy érte. — Indulás! adja ki röviden a szót. Szepi az italos ember zavarodottságával motyogja. — Nagyon sötét van, nem látok. Makacs asszony ilyen esetben halmar követ el oktalanságot, de Vávinak helyén van az esze. — Gondoltam én arra, édes fiam, épp azért elhoztam a kézi lámpást, hogy vigyem előtted. _ Ejnye, hogy te milyen okos aszszony vagy! Azzal megindulnak a lámpa fénye mellett fényes nappal. Azonban Szepi hazajut és ez a fő. iíetiemet U Mbty Uacáctonpi ünnepeket kiván kedvet vevainek tttfredüs-iu/eqUáfz Hótsutk jCaías-tugáeut 9, A Szegedi Gyorsiróés Gépiróískolában (FBKBTESAS UTCA >1 SZ. beiratkozások a), kezdő és haladó tanfolyamokra fing. 3188—1942—43. sz. 211 Edouard Helsey: A FELELEM Ui terményüzlet Értesítem az igen tisztelt gazdaközönséget, hogy Boross József-utca 18 szám alatt terményüzletet nyitottam. Átveszek mindenféle, a beszolgáltatási kötelezettség alá eső gabonanemüeket, buza, rozs, árpa, zab, kétszeres, köles, stb.-t OLAJOS MAGVAKAT, napraforgó, tökmag, repce, stb". s mint körzeti káposztanagykereskedő, káposztaféléket, azonfelül zöldségféléket és hüvelyeseket, borsó, lencse, stb. Kérem a nagyérdemű gazdaközönség szives pártfogását: BATHORI LATOS. Ha evangéliumi szózatként kellene elfogadni azokat a háborús híreket, melyeket a hadviselők sajtója és rádiója világgá röpít, szinte azt hihetnénk, hogy a XX. század embere teljesen elveszítette a félelem érzését. A szembenálló propagandák a katonai helyzetről annyira ellentétes képeket festenek, hogy igen nehéz őket összeegyeztetni, de amelyek egy pontban mégis megegyeznek: mindegyik harcoló fél dicsőíti katonáinak hősiességét, rettenthetetlen bátorságát a halálos veszélyben. Egy bizonyos, az oroszországi, a libiai, a szicíliai, vagy a távolkeleti harcmezőkön a hosszú hónapok folyamán csodálatos bátorságról tanúskodó hőstettek születtek. Mindennap vi ten-földön-égen az ember dicsőségesen megmutatja, hogy a hősiségnek micsoda fokát tudja elérni az önfeláldozó lélek s hogy a test milyen keveset számit, amikor a lélek lép a cselek vés terére. Azonban be kell ismernünk, hogy ezek a nagyszerű cselekedetek minden országban a legkiválóbbak tulajdonságai. Vannak holdkórosok — jól tudom —, akik azt állítják, hogy bizonyos szerek, mint például a scopolamine vagy a scopochlorasole segítségével boszorkányos módon egy egész hadsereget a féktelen vakmerőség szinte hipnotikus állapotába lehet hozni. De hagyjuk ezeket a túlságosan együgyű feltevéseket a Íróknak éi a tudományos krónikák népszerűsítőinek. A hazaszerete' a hit egy eszmében, a becsületérzés, fegyelem tokkal biztosabban lelkesítik a katonát, mint akármilyen bájital, tokkal inkább önmaga fölé emelik, mint akármilyen alchimia. A megszokásról ne is beszéljünk. Mert a borzalmak közepette lassankint valami fásultságféle, fatalista tompultság még a pokol borzalmain is' Fezt. Amikor a partot elhagytuk, sivatagban nyomultunk előre. A marokkóiak, mindent elpusztítottak előttünk, mint 1812-ben Napoleon előtt az oroszok. És alighogy elértük a fővárost, mint egy 30 ezer lovas zúdult le ránk a környező hegyekből. Mintegy 4000 emberünk volt lövészekből, légionistákból és szenegáliakból, minden erősítés reménye nélkül. Két 65-ös üteöt közül négyet egészen váratlanul lepett meg a halál. Pol Tristan, a marokkói kemény [harci vállalkozásoknak veteránja arra a félelmes éjjre következő hónapiban utrakelt és egy megmagyarázhatalan hanyagság folytán a víztartályát otthon felejtette. A szomjúságtól űzve egy oázis piszkos, mocsaras "vizéből ivott és tífuszban meghalt. Grast egy féltékeny asszony ölte "meg Marseilleben. Gerlier egy hajótörés alkalmával pusztult el. Mercier, aki az el-i ső marokkói újságot alapította, a .Vigie Marocaine-t s amely ma oly virágzó, egy kicsit később követte a többit Verdun mellől, miután nagyszerűen harcolt, éppen szabadságra ment és egy repülőgép bombája oltotta ki életét. A halál a Szent írás szavai szerint, »mint a tolvaj* lepte meg őket éppen akkor, midőn legkevésbé várták. Végeredményben kimondhatjuk tehát, hogy a félelem egészen fölösleges, hiábavaló dolog. A legfélelmetesebb veszély az, amelyről nem tudunk. A félelem számtalan ostoba tettre írünk voi't csak a merrfelelő eihelvezés kényszeriti az embRrt- A legnagyobb S^i^L? ™r!!!!e haj ott van, hogy legtöbbször sem a lehetősége nélkül. És ami leginkább ^ sinuT akara nem tüd ő tragikussá tette helyzetünket alig ffS£5b3SiS volt több, mint 20 ezer puskagolyonk-j ... . n4j i Mintha az embert teljesen megSemmi kétség nem fért hozzá, hogy-!csonkilaná s a cselekvésre képtelenné ha a támadóknak sikerül rést ütni so- ,eszl annyira, hogv néha még rainkon, a lakosság legnagyobb része, k?ltott veszellvel sem tud szembenézcsatlakozik hozzájuk üldözésünkben az m- Az' akl eSy veszedelmes helyzetöreg mór város kanyargós labirintusaiban, inelyek a koncentrális védeke zést lehetetlenné tették. öten újságírók, egy elhagyott gyümölcsösben ütöttünk tábort a fal men bői hidegvérrel megmenekülhetne, félelme folytán a józan ítélőképesség híjával a legnyilvánvalóbb csapdába beleesik. Bárki tudja, ha már egyszer részt vett egy ütközetben, hogy tén. Közülünk három már vén róka olykor egy-egy katonával nem történt volt, több éve mint hadi hírszerzők jv0,na scmml haj, ha helyen maradt járták Afrikát, de fiatal bajtársam és vo,na s "era Próbálta volna meg a menekülést. A morális félelem sokkal veszélyesebb, mint a fizikai félelem. S ha kőién semmit sem tudtunk sem az országról, sem arról, hogy milyen is az az ütközet. És ekkor még igazán nem tudtam, hogy 30 éven át fogom követ-! ,Rktiv tesz, amit ugy hívnak, hogy pá ni a harcoló hadseregek vérnyomos! »ik, mindennek végét jelenti. Mar sok uti-ait hircs példáját láttuk az ijedtség szöVegyes érzelmekkel bontogattuk j^rszerü Jelenségének, mely • képes sátoraink előtt ülve konzerves dobo- ^Jf1"1 !?* "épet, hacsak nem egy Mjnk midőn hirtp[en eaPr meg ezpr világrészt Ilyenkor vég^kavere filléres regény- ^ fe]törö „ szent háború iszo- ! legszörnyűbb pusztulásban, jolnyú csatakiáltása, a .djihad* hasogat- leh*» •I°zaD„ "^i?4^ . 7 ' _„,„„. mindent meg lehetett volna mentem, ta körülöttünk az éjszaKát melyet, * npmí.„t eszeveszett lövöldözés követett. A marokkóiak támadásra indultak. A golyók közelünkben csapódtak be. vagy fejünk felett fütyültek el. Hallottuk a sebesültek nyögését és minden pilla natban vártuk, hogy mikor rohan meg bennünket egy vérszomjuhozó banda Csak egyikőnknek volt egy öreigka^ "i ."T/""1."1'" rabélya, mi magunk pedig csak hit erőt vesz. Ezzel kapcsolatban lgen jó TánvrevolverekkeI voltunk felszerelalfealom idézni Dosztojevszky szavait: é csak el se tudtam Olvan állat az ember, aki mindenhez _-,._? Tőkeerős épitészvállalkozót keresek zentai telepemen épitendö c. 40 méter hosszú vegyi tizem felépítésére. Ajálatokat kérem e cimre küldeni Könyves Vegyi-üzem Zenfa. hozzászokik. És mindennek ellenéro, a természet természet marad. Sokan azok közüt, akik támadásra indulnak, vagv akik a földbe bújnának a vas és tüz záporában, érzik a vágóhídon levő állat legyőzhetetlen remegését. A katona igazi dicsősége nem az, hogy nem ismeri a félelmet hanem az, hogy le tudja önmagában gvőzni. * Legbrutálisabb és legegyenesebb formájában a félelem tisztán fizikát zavar, mely ügy lép föl, mint a tengeri betegség Találkozunk emberekkel, akik azzal dicsekszenek, bogy minden helyzetben érzéketlenek tudnak maradni. Talán! Szerencséjük van. Én azonban nem azok közül való vagyok. Életemben már egy jónéhányszor volt alkalmam megtudni, mi az a rettegés. Be merem vallani minden pirulás nélkül. Az első alkalommal Fez-ben 1912 május havában találkoztam vele. A benszülött őrség — három héttel előbb, a lakosságtól támogatva és segítve, a franciákat lemészárolta. A lázadás már egész Marokkót veszélyeztette. Lyauteyt küldték ki sürgősen, hpgy a rendet helyreállítsa. Casabíancabau szálltunk partra és egyj hét kellett hozzá, míg lóháton elértük-1 volna sütni, annyira járatlan voltam a fegyveres dolgokban. Egészen hajnalig a rettegések rettegését éltük át Valahányszor, midőn a szél meglódi totta a kert rosszutzáródó faajtaját, azt hittük, hogy egy ököl löki meg. Olyan remegés fogott el, hogy nem birtam magammal, két kezemmel kel lett megfogni az álkapcsomat, hogy a fogaim ne verődjenek össze. A harka-t visszavertük Önmagától kellett szétszóródnia néhány nappal később. Minden dicsekvés nélkül mond hatom, hogy később is voltam hasonló veszélyes helyzetben, de azt a félelmet nem tapasztaltam többé, mint azon az éjjelen. Ugv gondolom, hogy az ember igazán féljen, nagyon féljen, ahhoz az kell, hogy az ember érezze a cselekvés lehetetlenségét, mely aztán szabad teret enged a képzeletnek. * A sors utjai kiszámíthatatlanok, öten voltunk ott és azt hittük, világosan látva helyzetünket, hogy akkor ott elveszünk s aztán nem sokkal később A félelem nemcsak gyávává teszi az embert, sőt olykor gonosszá és kegyetlenné. Zavaros időkben a félelemben van a vész túlkapásainak eredete. A legegyszerűbb és a legbiztosabb eszköz, hogy tömeget olyan cselekedetekre késztessünk, melyeket egyébként nem követett volna el, ha felkeltjük benne a félelem érzetét. Igy szabadul fel a terror, melyben azok, akik félnek, hogy áldozatok tesznek, hóhérokká válnak. Az ember igen gyönge -s törékeny valami. Gyengesége tudata még sebezhetőbbé teszi. A.rettegés aztán egészen fegyvertelenné teszi. Éppen ezért semmit sem csodál annyira, mint a bátorságot. Szembenézni a halállal, szabadulás a legnagyobb szolgaságból, melyet a termését az emberre kényszeritett. Itt csalt az igazi bátorságról beszélek, melyet nem szabad összetéveszteni a durva ember érzéketlenségével. A gyilkosokat, akik még gúnyolódnak a nyaktiló alatt, nem tekinthetjük hősöknek. S ha a tudománynak, amint azt legújabban halljuk, mégis sikerülne a félelmet egy enyhe scopolamine oltással kiűzni az emberből, nem vagyok benne biztos, hogy ezen lehet-e örvendezni. Ez az embert nem nemesítené, hanem érzéketlen géppé tenné. És nem tudjuk-e már régen, hogy az Isten félelem, mely nem más, mint a félelemnek egy formája, a bölcsesség kezdete? Ha remegek, még azt jelenti, hogy élek. Félek, tehát vagyok! Fordította: Madársv László . Tartás ondolálástIe?uiabb francia-£;épemíTielcsi"-á!tasson' lA hai nem törik és természetes fényt kap. gyönvöi-tién k'srtilnek. Herédi Gizella Lafos sugárut 23. Estélyi frizurák