Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)
1943-11-07 / 252. szám
B DFLMAGYWROBSZ ÁG, VASÁRNAP, 1943 november 7. mmmm^—m—m—mmmmm^mmm ( tödótt meg Agnes néni —. hisz mngy«r király volt az! A msgpcUkatt bfiszockány. A királylátogatásról visszatérünk * másik legendás szegedi témára. a boszorkányokra. Agnes néni hite a boszorkányokban megdönthetetlen. Szinte sajnálja, hogy — ma már nincsenek. mert falperzselték a boszorkányszigetet, ahol éjfelenle gyülekeztek. Egy öreg boszorkányt jói ismert, kovács felesége volt s a leszármazottai még ma is élnek— Tizenegy esztendős voltam, amikor a cserepes pajtához kerültem — meséli —, ott dolgozott velem egy fiatalasszony, aki nemrég mönt férjhez. Kimondta egy röflgcl. hogy milyen rosszul járt az anyósával. Gyanakodott ró, hogy a napa boszorkány, lijszaka többször mögfigyelte, hogy fölkelt az ágyából, kiment a konyhába és a gerenda alul elővött egy katulyát, amiből mögkente a kezét valamiféle zsírral, aztán mög a talpát és azt mondta: Korombity! Többed nem hallott, látott, mert a napa úgy eitünt előle, mintha álmodta volna... — Egyször aztán halljuk ám. hogy a mönyocske beteg lött. Klmöntem hozzá, de akkor már nem lakott a napánál, az ura elköltöztette. Hát a betegségének az volt az oka. hogy egy éjszaka ő is utána csinált mindönt a napájának. Megkente a tenyerét, talpát uzzal a csodazsírral, seprűre kapott és ellovagolt. Hát a boszorkányszigeten találta magát. Ott mulattak, táncoltak, muzsikáltak a boszorkányok, annyian voltak, hogy csoda* A napa eléje sietött s azzal fogadta: Miért gyüttél? Mönj haza, ha kedves az. éteted! Nosza a mönyecske kimondta a varázsszót: »lhpp-hopp édes kis h>vaeskno, ott lögyek, ahol akarok!* A seprű meg úgv behajította a kapun, hogy reggel az ura alig tudta össze-Szödni az udvaron I Bizony lelköm. akkor ilyen tudományok voltak* A másik boszorkány a kovács felesége volt. Az, mög az ura segédjét használta paripának s a hálán lovagolt cl a boszorkányszigetre. A szöröncséllen fialalcmbörnek mondogatták: »Boszorkány jár terajtad. tönkre tö»z!« Mögtanitották, hogy mit csináljon, hogy ne aludjék eh Mög lögyön oldva minden madzagja s amikor a vénasszony odnafigy hozzá éjjel, hogy mftgnyergclje, vesse a nyakába a madzagját s akkor mögfogta. Két legénytársa is ott aludt nála, hál csakugyan mögfoglák a boszorkányt és inügpntkoltáh. Tüzes patkót verlek • két tenyerére, mög a talpára. Hetekig nyomta az ágyat utána, az orvos gyntt rá, hogy mi történt vele. Mindjárt nótát csaptak rola, aztán énekelték széltében-hosszában... A leveses esztendő Ahogy idáig értünk a mcsélésber., nyílik az ajtó s egy öregasszony lép be két kenycrcipóval a hóna alatt. Illendően dicsértesséket köszön. Agnes néni fogadja, majd a kenyerekre célozva azt mondja: Sokadmagaddal jársa testvér! Megtudjuk, hogy Julcsa néni a vendég, Agnis ángvó régi barátnője. Idősebb még Agnes néninél is: 84 éves. Több, mint 60 éve jóbarátság fűzi össze őket. Most azon vitatkoznak, hogy régen nehezebb voit-e az élet, mind manapság? — Most jóviláK van — mondja íreggyőződéssel Agncs néni. — Csak mögölégtelenek vagyunk a jóságban! tíégön mit öttünkf-Krumplilevest, me gint krumplilevest, mög egy kis kukoricadarát. fis igazán látástól-vakulásig dolgoztunk. Ha most úgy kölleue a népnek dolgozni és olyan k^es bérért, mindönki fölkötné tuagá)! El a ion fin még. hogy volt ecv asztendő. amrt .leveses esztendőnek, ne-j sosat>bnak< tetszik, mint a mult. Vala-jd*. szivüket és telküket ugyanazok aa ví ziek Olyan éhínség volt. hogy a mit tanultunk tőle, amire őt nagvlPrök mozgatták: a magyarság szolgává ros főzetett a szegény népnek. De élettapasztalata s veleszületett termé- ,|ata és megsegítése. A magyar családcsak levest főzetett minden nap. Azért, szeles bölcscsége megtanított: a je-'n:.k voltunk szétszóródott gyermekei. maradt rajta a név, hogy leveses esz-1 lent mindig szebbnek látni, mint a tendő... multat és még szebbnek, még gazdaÁgnes néni szemében a jelen >hú- gabbnak látni a jövendőt..: Szobafestést, mázolás! 1. r. kivitelben a legújabb külföldi mintákkal vállal: Szabd isim szobafestő- és mázolómester, festékkereskedö. Tetefön- 18—33. — ^etormátus-nalota. Csuka János: akik egyformán kívántuk szélsőjobbtó! szélsőbalig a magyar megújhodást, a magyar tömbök összeforrasztását, a magyarság emberibb és igazabb sorsát. Az utolsó években elmosódtak a politikai határok is, mert a jobboldali több volt, mint ha azt mondotta a koreszmével rokonszenvez és a baloldalit sem lehet azzal megjelölni, hogy szociális és demokratikus Magyarországot akar. Mind a kettőnél többet jelentett. ha azt mondottuk egyszerien, a szó szürke, de felemelő jelentőségével: magyarok vagyunk. Ebbe a megjelölésbe sokkal több fért bele, mint a jobboldnliságbn, vagy baloldaliságha. Mert magyarnak lenni, csak magyarnak, minden világnézeti átfestés nélkül, maradandóbb és kifejezőbb megjelölés. Amikor német laptársunk jubileumáról megemlékezünk és a kisebbségi sajtó teljesítményeit sietünk futólag áttekinteni, nem iehet megfeledkezni a délvidéki magyar sajtóról sem. Ha sem fért volna bele. A huszonöt esz- a rémet sajtó és munkatársai népük tendő legnagyobb hőse. látható és' megbecsülésétől övezve, az első somirdenhol jelenlevő szereplője pedig írókba kerüllek, akkor más helyet a megpróbáltatását is jelenti. Huszonöt í az újságíró, illetve a sajtó, amely az'délvidéki magyar sajtó és munkatárév nyugalmas időkben nem nagy idő..' események tengelyében áll és végzi a saí sem érdemeltek meg. Annál inde meggyötört korunkban, talán szá- maga nehéz feladatát. kább, mert voltak esztendők — a diktatúra tombolásénak korszaka —> amikor az elhalkult szó csak a® újságok oldalain keresztül szűrődött a magyar lakásokba. Letarolt vidékhez hasonlított ez a megnyomorított magyar élet és ha még a sajtó hangja is eihallgat, temetői csend borul a vidékre. A magyar újságíró azonban nem engedte, hogv a halál pusztító levegője tartósan befészkelje magát a magyar vidékeken és vállalva minden Á kisebbségi ujságiró megbecsülése A/. Újvidéken megjelenő Deutsehps zadoknak számit. Annyi esemény és Volk-blatt, a délvidéki nemetek har- történelmi jelenség zsúfolódott össze cos és színvonalas napilapja, jubilál, ebbe a negyedszázadba, mint amennyi Most lépett huszonötödik évébe és ez máskor száz esztendő tág kereteibe a negyedszázad küzdelcmteljes korszakot világit meg, amely némileg a délvidéki magyarság életének sok sok Nemzetkisebbségi sorsba került népek é harcosa mindenütt a sa tó és az u ságiró. Trianonban még alá sem irták az i előkelő helvre emelte. Már nem a boátrendezett Európa uj határairól szó-; hém, lenézett és főleg a vidéken kóló diktátumot, amikor a délvidéki né- molytalan emberszámba nem vett uj metség már feleszmélt a sajtó nagy ságiró volt a toll bajnoka, hanem lánjelentöségére. Hiányzott s mert nélkü- goló apostol, aki maga mögött érezte le meg sem tudlak mozdulni, először a nemzetlöredék minden tagját A né azt hívták cletrc ma is számottevő anyagi áldozatokkal. Akármihez fogtuk, bármire gondoltak, tapasztalták, sajtó nélkül, amely összeköti és öszszetartja az embereket, az uj államban semerre sem lehet eljutni. Így született meg a Deutsrhes Yolksblalt. amelyet alkalmi újságírók írtak. Az első számok magukon viselték ugyan a kezdetlegesség áruló nyomait, de ugyanekkor a lelkesedés és a meggyőződés ereje hevítette a sorokat. At K-el. A németek eleinte két, majd egy I Az ujságiró megbecsült tagja lett újságírás is mesterség, meg lehet ta- iuppai rendelkeztek s azon keresztül magyar társadalomnak- ha a szeretet nulni s a németek vehikszületett nagy-jflótak magukról életjelt. A magyar-1 és figyelmesség viszonzása nem is ságnak állandóan három-négy napi-' volt olyan méretű, mint a németeknél, lapja is volt, amelyek végeredmény- A magyar ujságiró harcolt és küz ben ugyanazon célokért küzdöttek: a magyarság felemelésén. lKildogulásán és megerősödésén. Ha politikai sikon nein is egy táborban sorakoztak fel, met nép egyesületei és szervezetei az munkát és feladatot, világgá kürtölte első pozíciókkal tisztelték meg az uj-' „ délvidéki magyarság jelenlétét, életerejét és elhivatottságát. Sokszor megtört ez a lendület, de nem pusztult el. Amikor nem volt parlament, helyettesítette a magyar ujságiró a kópviselőságirót hálájuk és elismerésük kifő- ' je réseképpen. A délvi' é^i manvnr u**áa:r« teljesítményben, áldozatkészségben.' kel. A magyar egyesületek elnémitása fajszeretetben, semmivel sem mararit idején, a sajtó megint helyettesített. S német kartársai mögött. Ugyanolyan . a fagyos, barátságtalan évszakokból önzetlenül szolgálta a szén! és olíha- mindig napfényes, derűs tavaszi méla 11 a n ügyet de kevesebb szerencsé- zőkre vitte a magyarság százezreit dóit egv szép és emberi eszméért s talán nem is várt különösebb elismerést és d'csérelet A niagvarsáig azonban önmagának tartozott azzal, hogy szerű tájékozódottsággal és hozzáértéssel, hamar átestek a tűzkeresztségen A nép rendületlen s7.olgálata, ügyének előbbrevitele volt a7, a soha nem lankadó erő, amely átse,gilett minden akadályon. A lapalapitás sikerült és lökést adott az általános szervezktdés megindítására Ekkor már vott mire támaszkodni, bizonyos tekintély sugárzott a hatalom felé és politikai és gazdasági képviselet híján, összekötB kapocs tett a nt-met népkisebh- Német laptársunk és derék munka- eay laptárs fiatal évének jelentős forsejt és a hatalom között. Az ujságiró társai jubilálnak és íme ilyen gondo- dulatát. pedig polgárjogot nyerve, a küzdőtér jatok jutnak eszébe annak, aki maga A keserűségek ellenére ba ma újra első vonalába került. Ez. volt az a js átélte ezt a husr.onölévet, szemei kellene kezdeni mindent, a magyar uj. hősi korszak, amelyben néha évekia előtt nőtt naggyá és tekintélyessé a ságiró megint a helyén volna. A maaz ujságiró volt egyedül a nemzettöredék élő lelkiismerete. Mindent nyilvántartott. panaszt emelt és tiltakoKÜzdeimes éveit vele örömmel és boldogan megosztó u sóg rófr mecjutalmaz. Deutsches Volksblatt, amely a magyar gvar ujságiró örök eljegyczcttje » népcsoport felé is tekintélyt sugárzott, harcos munkának. Boldog, szabad és Követésre méltó példát állitolt min- megelégedett magyarságért küzd Azt zolt Bátran és hajlithatattanul fel- den ténykedésével és a mogyarság ta- akarja, hogy *»z emberi ideál szép-éemelte szavát, ahol sérelmet észlelt.*nulási készséggel sietett a bevált és gei ragyogjanak le a mi áldott fö|vugv gvanusitott A kisebbségi élet rajvonatában állott az ujságiró. a rosszindulata rohamok el«ő hulláma rajta, ellenállasán tört meg. Mire tovább gyűrűzött, már veszített erejé bői és megtört. A délvidéki német nemzettöredék hamar felismerte az ujságiró munkásságának jelentőségét és szivébe, szeretetébe zárta. Figyelmessége minden jelével elhalmozta és minden tekintetben az őt megillető TEHERTAKIUALLALAT cégt Kováls József MATEOSZ kft'eiékben. Telefonhivő Wábbrrf ía' 24-54. begyakorolt módszereket kívánalmai- diinkre, hogv mindenki megelégedett nak és vérmérsékletének megfelelően és boldog legyen. Tekintet nélkül aralkalmazni. Szervezkedett és épített, ] r», bogy milyen világnézeti alapon egy akolba terelte a nyájat, amelyet'áll, hiszen mindezek felett ott vibrál sokszor szétzavarlak barátságtalan az örök magyarság soha meg nem löfelhők. Mindenben követték a némete..,-ft sugárkévéje, ket, csak az ujságiró megbecsülésében ! nem. A nép már régen élvezte az ujságiró munkásságának nemes gyümölcseit, tudta mit jelent a munkája; és milyen lett volna minden lépése, ha nem áll mellette, nem biztat és utba-í igazit és hányszor menti meg a sötét bengrástól, akadályoktól. A magy«r ujságiró, amikor összehasonlítást tesz, nem nyomhatja el azt az érzését, hogy í Mai napszámba Kiadón szvigben n#göyiJyüimU MindpssaB e* vagj$ vágójovakérk plcacrólem. TÁLAS I a mégjejgyaéséi, Malkíte hwUkúí bogy ÍÁmexÁn* MiiksálH K w 2> Lakás: | üuneprontisra torekódve. feljegyzi Síabadsajtó-utea 27, telefon 14-89 az. Nagy keresetre tehetnek szert urak és hölgyek egyik legelőkelőbb szépirodalmi hetilapunk terjesztésével. Jelentkezés személyesen vagy Írásban, Budapest VI., Révay-n. 19. 3
