Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-28 / 270. szám

Igg él a szegedi levélUviM... (A DélmagyarnrszAg munkatársá­tól) Mindennapi életünk érdekes szín­foltja a levélhordó. Ritka az olyan ember, aki nem szeret levelet kapni, hit még — pénzt!? A levélhordó a reggeli, napjainkban már inkább a dé­li órákban megjelenik a házban, be­csönget az ajtókon és a levélszekrény­ben elhelyezi a postai küldeményeket. Jön és megy, mint valami kedves, Já­tékos mesealnk, mindig udvarias, sok­szor niusoiyng, mert tudja, hogy a legtöbb helyen népszerű. Á pénzcspos­tás meg kiváltképpen az! ö már gyak­rabban érintkezik a »clmzettel«, hi­szen saját kezébe keit leszámolnia a várvavárt pénzküldeményt, amely min­dig a legjobbkor érkezik... Ki gondolná, hogy ez a szépnek és könnyűnek látszó foglalkozás a való­sásban milyen verejtékes, nehéz mun­ka? Különösen, amióta ismét háború­ban vagyunk és mint minden téren, itt is nehézségek merültek fel. Hogy ne beszéljünk másról, mint a háborús emberhiányról és arról, hogy a boldog hékcnapokhnn a levélhordó felpattant kerékpárjára s azzal száguldozta be az utcákat, különösen az a postás, akinek nagyobb kiterjedésű és ritkáb­ban lakott külvárosi kerület jutott Jól tudjuk, hogy a kerékpározás a háborús anyaghiány miatt lassan ki­megy a divatból és a levélhordónak is saját lábán kell letalpaln! azt a bármilyen kiterjedt kerületet. aho»vá beállították... A szeqedt levélhordók •agysaarrúen teljesitik háborús felada­tukat. Annak ellenére, hogy munká­juk nem százszázalékkal, de _ mint a statisztika is kimutatja — legtöbb he­lyen kétszáz százalékkal gyarapodott, hősiesen látják el hivatásukat és ez­zel a megfeszített, önfeláldozó mun­kával biztosítják még ma is, ebben a nehézségekkel küzdő világban is a magyar posta régi, kitűnő hírnevét, amely ilyenformán nem szenved csor­bát. Beszélgetést folytattunk a ma­gyar posta közkatonájával, a levél­hordóval, aki éppen viszalért a kéz­bcsítőkerületéből hivatalába. Illetőleg nem egv, hanem három derék Icvél­kézbesitőt kérdeztünk kl arról, hogy melyek pályájának háborús nehézsé­gei és hogyan él, hogyan dolgozik si­lyos feladatai közepette? — Reggel fél 5 órakor kelünk va­lamennyien, __ meséli a 22-es. A pós­tahivatalban ugyanis a levélhordó egy bizonyos szám, amely kerületének szá mát jelzi. Csak igy szólítják, igy Is­merik őket. Ok maguk Is Így beszél­nek egymásról. A 22-es őszes hajú. alacsony termetű, sovány férfi. Féi négyre jár az idő s ő most ebédel. Ott, a hivatalban, szalonnát és kenye­ret, utána két almát. Nem ért rá ha­zamenni s így esak este fog egy kis meleg ételt mngáhozvenni. — Fél balra, háromnegyedre bent •agyunk a hivatalban, itt megkapjuk a napi »anyagot«, azt beosztjuk ma­gunknak utcák, házak és emeletek sze­rint. aztán többnyire 9 órakor, fél 10 tájban nekiindulunk. Legtöbbször 2 óra, fél 3, de hél végén és különösen elsejetájt délután 4, meg 5 óra. mire leszaladjuk a kerületet s Így nem tu­dunk hazamenni ebédelni. De ha 2 óra. kor végzünk — ami a legjobb rset —. ókkor sem mehetünk már haza, mert nem érdemes. Flórom órára bent kell lennünk a hivatalban, hogy elszámol­junk. Persze a legtöbbünk e*ak 4, S mes: 6 órára érkezik be... A levélhordók túlterheltségének Oka elsősorban az, hogy ugvanannylan látják el a város levélkihordását, mfnt • báhorn előtt, illetőleg mielőtt a fel­vidéki, erdélyi és délvidéki területek visszatértek volna az ország határa! közé. Szükség volna tehát árra, hogy 'megkettőzzék a levelhordók szamát, I de a háború tartamára ez kivihetetlen. Nőkkel nem akarják szaporítani a le , vélhordók számát, legaiáibbis ' den női levélkézt?esítők nincsenek, 1 Naponta. 500—600 levél és 20.000 pengő ez az átlag, amit ki kell kézbesítenie egy-egy levélhordónak. Külön péuz«»­levélhordó jelenleg nincsen. Ugyan­azok látják el a pénzespostás leen­dőit is, okik a leveleket kézbesítik. A napi 5—600 levél és 18—20.000 pengő szélhordása azonban csak nagy atla got jelent, mert elseje tájban czgyek ran a négyszeresére *ővek«zik. külö­nösen a pénzkézbesités, Y*n oly n le­vélhordó, aki elseje tájben naponta 70—80.000 pengőt kézbesít kl. — A levélfo.gaiom UétlŐn a leg­nagyobb — meséli tovább a 22 es. mi­alatt ebédjét befejezve hozzákezd a pénzesutalványok elszámolásához — Két napi anyag gyűl öisze és gvnkran olyan sok a levelűnk hogy egyszerre nem Is tudjuk magunkkal vinni, vfsz­szá kell jönni a feiéért A legkőt nyehb napunk a kedd, ami nélm k oÍyr.n, mint a cipésznél a itótfő .. Megtudjuk, hogy csak 3 éve szolgát n posláná', azelőtt — piaci áros »n!' Nem tudta, hogy nehezebb rrsMer&é get választott, imlkor levélhordó lett... Igaz, hogy a 3 év •'•tt e«»k 40 pengővel számolta el m«gá'. pedig sok-sok ezer pengőt kézbesített ki a címzetteknek... Kerülete kint tan. a Vágóhid felé s bizony sokat kelt tat­palnia, amig minden nap bejárja A levélhordó munkáiét napvon megduzzasztja a sokféle nvomta'vánv, amit kihordanak. A köze"átás például igen jelenlékenyen szerepel ebben a többletben, le igen sok a különféle előadásokra, értekezletekre szóló meg­hívó is. Most szerelt le a 6-os az egyik belvárosi kézbesítő. Renge­tem emelet kell járnia nap, mint nap s idestova 17 éve szolgál. Igaz, hogy ebből néhány ével a katonaság­nál töltött el, őrmesteri rangja ven és rajong a katonaéletért. De mint le. vélhordó ia nagy lelkesedéssel telje­siti szolgálatát. Népszerű is körzeté­ben, mert mindenkihez kedves, udva­rias és Agy Ismeri már a •címzette­ket*, hogy az utcán, arcukról is meg. ismeri és köszönti... — Hát a közönség hogy viselkedik ? Nem idegesek, türelmetlenek? — kér­dezzük a 6-ost. — Hát előfordul, de ezt meg kell érteni a mai ideges világban. Különö­sen, ha pénzt várnak s az késik... Ma például 13.000 pengői vittem magam­mal reggel és nem volt elég. Még 8000 pengőre lett volna szükség, hogy ki­fizethessem mind aiz utalványokat Most. hoay bejött a hivatalba, hoz­záfog az utalványok összeadásához s az elszámoláshoz. Ez gyakran eltart délután 5. vagy 6 óráig. Aztán szor­tírozniuk kell a budapesti anyagot ts, indítani Szabadka felé s bizony, este 7 óra, mire hazakerülnek — napi 1i óra munka uíánt — És a jövedelem? — kérdezzük. Az, akinek családja van. persze tőb bet kap a családi pótlékkal, no meg a lakbérpénz ts segít valamit, de bi­zony rsnk krvés az a fizetés • mai nehéz megélhetési viszonyok között! A 22-esnek feleséffe van s összevissza keres havonta 235 pensöt. F.hben ben­ne van mindenféle pótlék... És tíz­ezreket kézbesít ki naponta a •címzet­teknek* Milven nehéz éa fe|előaséff. teljes állást Mennyi munka, tfirődée éa fáradság! És úgyszólván semmi szóra­Ikozás. Efelől egy fiatal, szóKe levél­hordót kérdezünk meg. Vasárnap mozi, rokonlátogatás ez a szórakozása. Esténként a gye­rekekkel játszik - két kis családja van —, aztán ujsáigot olvass — És könyvek? — Olvasnék en szívesen — mondja vágyakozó hangon —, de nincs időm. Meg fáradt ts a fejem a sok számolás­tól s este inkább csak a gyerekekkel játszom, ök felvidítanak ... Nem ts érzem, hogy mennyire fáradt vagyok.. Hát így él a levélhordó, a magyar posta becsületes, kötelességteljesítő mondhatnánk: hősles közkatonája. C8ANYI PTRORKA Mikulásra, karácsonyra ajándékot REIMHOLZ üveg- ás poreellánflzletében vegyen! Takaréktár-utca 2. Telefon 29-07. Herendi és egyéb porcellánok, szervizek, márkás ólomkristálytárgyak, kerámiai díszműáruk, diszes képkeretek, stb nagy választékban. 13 Az dltáívitiflcm cmbentádelem Is, meri miMstm nevel Ulra hitel fettek hivatások mellett o szenem állatvédők (K. Délmagyarország munkatársá­tól) 'a Szeged és Vidéke Állatvédő Egyesület most tartotta választmá­nyi ülését nagy érdeklődés mellett. Lantos Béla elnök sajnálattal mutatott rá arra a napjainkban igen sokszor vallott ferde felfo­gásra, hogy »a mai időkben nem állatvédelemre, hanem embervéde­lemre van szükség!* Ezt a téves felfogást vallók szem elől tévesztik azt — mondotta — az elnök —-hogy az állatvédelem fulajdoképpen em­hervédelem is, mert akinek a szive annyira nemes, hogy összeszorul, ha egy néma szenvedőt lát, meny­nyire inkább siet az segítséget nyújtani szenvedő fajtájának, em­bertársának. | Barabás Jenő titkár jelentése során elmondotta, hogy az utóbbi időben több apróhirdetés jelent meg a helyi lapokban, amelyek szerint a hirdetők kutyákat és macskákat vásárolnak. Ezek a hirdetések ké­tes elemeket hasznos háziállatok ellopására indítottak, holott nem i» vásrolt senki ilyen állatokat. K rendőrség kinyomozta, hogy ezeket a hirdetéseket az állítólagos hirde­tők haragosai, vagy rossz tréfát csináló ismerősei tették közzé. Is­mertette még a titkár azt a belügy ­I miniszteri rendletet, mely szerint jtilos elcsigázott állatot jármübo 'fogni és a kocsik terhelésénél a a j állatok erejére figyelemmel kell lenni. Kittiflő borok klhöroásra legolcsóbban beszerez­tiető Sándor Béla italáru üzletében, a FŐPOSTANAL Elítélték a kflbeki számadófoliászl, mert valótlan kirí tcrlcsztctt Szened bombázásáról NemzeWtralázás, ha nemzett ünnepen kopott, rondnos voitu szlncnaauott zászlói tüz ki a öáztulaldonos 7íirtÓS0nd0láláSt,eS?UÍahb francia Epemmel csináltasson. Estéiyj frizurák gyönyörtlen készülnek, IA haj nem törik és természetes fényt kap. Heréd) Gizella (A Délmagyarország munkatársá­tól) Két érdekes ügyet tárgyalt szombaton a szegedi törvényszék S z a 1 a y-tanácsa. Az első ügy vádlottja Lázár Aurél 38 éves kübekházi számadó­juhász volt, akit valótlan bír ter­jesztésével vádolt az ügyészség. Lá­zár 1942 juliusában birkáinak le­geltetése közben megszomjazott és betért Sz. Kovács János kübek­házi gazda tanyájába egy ital vízre. Amint nekihasalt a gémes­kutból felhúzott vödör víznek, be­szélgetni kezdett a tanyaház előtt éppen újságot olvasó gazdával. ~ Mit mond az újság gazduram — kérdezte a számadójuhász. A gazda elmondotta, mi olvasott az újságból, majd a juhász ujabb kérdési tett fel: — Hát Szeged bombázása nincs benne? — Nincs — mondotta a gazda kissé csodálkozva hát talán bombázták Szegedet? _ Bombázták bizony — felelte Lázár teljes meggyőződéssel, majd elmesélte, hogy előző nap ellensé­ges repülőgépek jártak Szeged fe­lelt és porrig rombolták a várost. m A buta módon és-felelőtlenül ter­jesztett rérahir a kübekházi csend­őrök fülébe, került «5«ÁlHt**nák a rémhirterjeszlö szániadójuhászt, kihallgatták, igy indult meg ellene az eljárás. A szombati főtárgyaláson bebi­zonyosodott, hogy Lázár Aurél el­követte a rémhírterjesztést és mi­vel cselekménye kimeríti a valótlan hir terjesztése tényét, a törvény­szék 100 pengő pénzbüntetésre ítélte. Lázár megnyugodott az Íté­letben, igy az nyomban jogerőm emelkedett. Egy ismert szegedi háztulaj­donos ellen a magyar nemzet megbecsülése elleni vétség miatt indított eljárást az ügyészség. A háztulapdonos Szent Istvánkor ko­pott, piszkos, szinehagyott nemzeti ­szinü zászlót tűzött ki házára. A törvényszék megállapította, hogy ez a cselekmény kimeríti a nemzet­gyalázás tényét és ezért a magyar nemzet megbecsülése ellen irá­nyuló vétség miatt 600 pengő pénz­büntetésre Ítélte. 'Az ítélet jogerős. Budapestre import-export vál­lalkozáshoz komolyabb tőkével rendelkező flnins z J r o z ót keresek. Pénzét maga kezelheti. „Biztos jövedelem."

Next

/
Oldalképek
Tartalom