Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-27 / 269. szám

Ivanovics György egyetemi tanár előadása a háborús táplálkozásról A Vöröskereszt közegészségügy- előadássorozata Különösen a rendkívül fontos állati táplálékban szenvedünk hiányt. Itt az előadó rámutatott arra, öogy mit je­lent az állati táplálékokban található fehérje, vagy vitamin hiánya? A fe­hérjét valahogy lehet növényi fehérjé­vel pótolni, de például a szervezet szá­mára annyira fontos D-, vagy A-vita­mint már kevésbé. Az ilyen avitaminó­zis angolkórt vagy súlyos szembeteg ségeket okozhat Itt felemiitette azt a DELMAGYARORSZAd e SZO MBAT, 1943 november 27 « (A Délmagyarország munkatársától) ban. Igy Németország sokkal nagyobb Kiemelkedően érdekes és rendkivül ak husfogyasztó állam annak ellenére, tuális előadás hangzott el péntek este hogy lakosságát nem tudja ellátni, mint a gyermekklinika nagytermében. A Magyarország, amely többet termel, ^ Magyar Vöröskereszt szegedi csoport- mint amennyi lakosságának szükséges. legújabb belügyminiszteri rendeletet, jának egészségvédelmi szakosztálya Az ipari országokban mindig jobban amelynek értelmében a szülönök, gyér rendezésében a közelmúltban közegész- éltek az emberek, mint a mezőgazda- mekek D-vitamin injekciókat kapnak ségiügyi előadássorozat nyilt meg, sági államokban. Ivanovics professzor december 1-től kezdődöleg. A kormány­amelynek második előadója l v a n o - kiemelte, hogy azzal, amink van samit zat igyekszik, ahol tud segíteni a bábo­vics György professzor, a kiváló te-ja háborúban termelni tudunk, észsze- ru okozta táplálkozáson, de az egyé­hetségü fiatal tudós volt, aki a hábo-, rüen kell gazdálkodnunk. Az nem je- „éknek is el kell követniök minden tő­rus táplálkozásról adott elő igen lent sokat, ha a háborús táplálkozási iük telhetőt ebben az irányban. Ivano­nagyszámu érdeklődő közönség előtt, viszonyok között egy kicsit veszítünk vjCs professzor kedves, közvetlen mo­testsulyunkból, hiszen Magyarország dórában ismertette meg befejezésként szakosztá- lakossága a nyugati államok gépével a háziasszonyokat azokkal az ételek­i .. i j,- . __ __..x ixi. i. ^ ^ ételeknek elkészítési raódjá Az értekezletet dr. Koch Sándorné, a Vöröskereszt egészségügyi iyának elnöke nyitotta meg, majd Iva-j szemben mindig igen jóltáplált volt. novics György előadására került sor. Amig van, addig viszont nem árt, ha Ivanovics professzor előadásának bevezetéseként felemlítette, hogy a természettudományok és az élettan fej­lődése előtt nagyon nehéz feladat há­rult volna arra, aki valamely népélel­mezési problémát akart volna megol­dani Tudományos expedíciók, hadmü­veletek vagy nagyobb tengeri utak Vállalkozása többnyire azért nem sike­rült, mert nem tudták, hogyan kell a tömeges élelmezést megoldani 1535-ben Cartier francia tudós jött rá arra Labradorban, egy expedíciós vállalko­zás alkalmával, hogy a veszedelmes akorbutot indiánok fenyőlevél-teával gyógyították, tehát a zöld levélben rejlik az a >csoda«, amit ma már nem tartunk csodának, sőt igen jól isme­rünk, a szervezet fenntartásához fel­tértlenül szükséges vitaminok képében... A kitűnő előadó a továbbiakban az emberi szerveret számára szükséges tápanyagokat ismertette és részletesen taglalta a kalória-elméletet, amely sze rint, a szervezetnek bizonyos energiá­hoz szükséges fűtőanyagot kel] magá­hoz vennie. A kalória-elmélettel fog­lalkozó tudomány azonban hamarosan rájött arra, hogy nem elég, ha fehér­jét, szénhydrátot és zsírokat tartalma­zó élelmet kap a szervezet, hanem még egy rejtélyes anyagra is szüksége vau; bár parányi mennyiségben, de elenged­hetetlenül. Ez az emberi élet fenntar­tásához szükséges negyedik anyag, a vitamin, illetőleg a vitaminoknak ne­vezett különféle kémiai vegyületek, amelyek a szervezet >olajozásánal< más-más célokat szolgálnak. Az érdeklődést a legnagyobb mér­tékben felkeltő bevezetés után Ivano­vics professzor rátért arra, bogy mi az, ami a tápanyagok közül kisebb-na. gyobb mértékben hiányzik a blokád alá fogott háborús Európában? Kifej­tette, hogy az egyes államok nem ter­melnek egyformán élelmiszereket. Pél­dául Németország békében 79 millió­nyi lakosa számára csak 57 millió em­ber részére elegendő élelmiszert ter­melt, mig Jugoszlávia 15 millió szá­mára 20 milliónak való, Románia 19 millió lakosa számára 25 milliónak testsúlyunkban tartalékolunk az in­ségesebb időkre. Táplálékunk nem annyira mennyi­ségileg, mint minőségileg romlott a háborús állapotokkal kapcsolatosan. val, amelyekkel a táplálkozást a szer­vezet számára értékessé lehet tenni. A nagyobbrészt hölgyekből álló közönség lelkes tetszésnyilvánítással köszönte meg az értékes előadást, amelyet dr Koch Sándorné szavai fejeztek be. > ív Bizalmat érdeméi* anlb«n nom ootódunk. A CMorodoot •tlnStég* mindig ugyona*. Chlorodoni fogpaszta. Csöndes foszét%etés a tetctitkeiesUedevel, aki szueti Uit/atásái és écettségizb fiát is kereskedőnek neueli (A Délmagyarország munkatársé- [esztendejében elmondotta előttem á tói) Zizegő selymek, lágyan omló, pu- , magyar kereskedő hitvallását, amely ha szövetek, habos csipkeanyagok es olyan szép és nemes megnyilatkozás más ruhakelmek ezer színiben pom- .volt, bogy tollamra kívánkozik: i páztak a pultokon abban a belvárosi j — Idestova harminc esztendeje, textilkereskedésben, amelyben vásá- hogy erre a pályára léptem — kezdte rolni szoktam valamikor, a közelmúlt és a hangja csöndes, szinte álmodozo s mégis oly távolinak tünő békcesz jvolt, ahogy emlékeire, befelé tekin­tendőkben. A pultok valósággal roska-1 tett... — Kis kölyök voltam, amikor doztak az árutól s egy-egy vevő előtt egyik legnagyobb szegedi tcxtilcé­hegyek tornyosultak abból a sokféle, {günkhöz bevitt az apám, hogy ott ta­finom holmiból, ami női szívnek oly . noncoskodjara. Ugy éreztem, hogy rae­kedves voit minden időben... Az ud-,seországba kerültem. Az emeletes, varias és készséges, fáradhatatlan kt-j szinte beláthatatlanul magas szekré­szolgálószeniélyzet nem látta a vevőt nyekben, polcokon szebbnél-szebb attól a sok szép árutól, amit a pulton készségesen felhalmoztak. Még nincsen öt esztendeje annak, hogy igy láttam oly gyakran ezt a szegedi textilüzletet s most ugy tűnik, (volt. Itt tartották azokat a hatalmas hogy mesebeli élmény, vagy álom volt gurigákat, amelyekre a szoknya védő csupán, amire emlékezem. A tulajdo- plüsszsinórt csavarták fel. A női di­nos — rokonszenves, fiatal magyar vat akkor olyan hosszú szoknyái irt ember —, akkor vette át a kereske- elő, hogy a hölgyek maguk után buz dést, amelynek éveken át üzletvezető- ták az utcán. Ezekre a szoknyákia je volt. Tele ambícióval, fiatalos lelke-(varrták fel a »koptatót«, ezt az erős, sedéssel és a hagyományos magyar kemény plüsszsinórt. Nekem kellett felgombolyitanom minden reggel eze­ket a gurigákat. Ott térdeltem a pult anyagok, szines és fehéren csillogó ruhaanyaghegyek tornyosultak egv-j más felett... Az én birodalmam azj első hónapokban a lesalsó •tacfe*' kereskedői szellem által diktált hiva­tástudattal állott a pult mögött, vagy a boltajtóban, nem ritkán az üzlet hát- platt s bizony, meggörnyedt a hátam terében elkerített kis irodában gör- jés sajgott a térdem, amig egy-egy nyedt a számlák fölé, mig a felesége — rokonszenves, finommodoru asz­szony — a pénztárban ült és szívesen elegendő és Magyarország 10 milliónyi mosolygott rá a hölgyközönségre, lakosa számára 13 millió reszére ele­gendő élelmiszert állított elő. A hábo­rús viszonyok természetesen ezeket az arányokat is megváltoztatták, de az Is magától értetődő, hogy az ipari álla­mok most még kevésebb élelmet ter­melnek mint békeidőben. Európában most az a helyzet, fiogy 284 millió blo­kád alatt élő ember számára annyi éle­lem van, amennyi 283 millió embernek elegendő, tehát nem volna semmi hiba. Azonban ez csak papíron van, mert bele kell számítani a bombázott váro­sokban elpusztuló élelmiszerkészlcte­ket, a hadi területeken megsemmisülő élelmiszerszállitmányokat és egyéb, a háborúval járó hátrányokat is. — Ezenfelül — folytatta rendkivül érdekes fejtegetéseit Ivanovics pro­fesszor — háboriiban mindig van egy nlyan réteg, amely jobban él, mint bé­kében. Ez is hiba, A professzor ezután arra mutatott rá, hogy az élelmiszerek fogyasztása sem egyfo'rijm.. Például ipari, álla­amelv pénzét oda hozta, hogy árut kapjon érte. Nem eaésren őt év telt e azóta s lassan hozzászoktam az üzlet mai képéhez. Üres állványok mered­nek a látogatóra, a polcokon legfel­jebb a régi, ezüstpapirral gondosai, bevont anvagfelhajtogató gurigák so­rakoznak egymás mellé és fölé s itt­ott egv kis textilanvagféle. talán csak mutatóba, hogy mégis megadja az üz­let jellegét. A kiszolgáló személvzot — közöttük van olvan, aki már meg­fordult azóta a Don kanvarban is — ott áll a pultok mögött és csöndesen néz kt, a szürke novemberi esőbe, amelv az üres kirakatüvegét verdesi. De az udvarias mosotv ma is ugyan­az az arcokon, a főnök arcán épp ugv. mint a segédekén s az előzékenv mn dor. a kereskedői szellem itt ma sem változott A főnök ur. aki mokh&n sokkal több hust fogyaszta- | üzletben, egy esős ott állt az üres novemberi dél- j ilyen hatalmas gombolyagot elkészí­tettem .. És akkor valamelyik »öreg segéd* arra ment s >véletlenül» fel­rúgta a gurigát, az egész legömbölyö­dött róla és — kezdhettem újra a gom­bolyitást... Az volt az álmom, hoav üzletem teaven — mondotta a kereskedő és arcán fel­jragvogott a gyermekkori álom fé ^vcssége. És elmondott egy másik (meghatóan kedves epizódot inasévei­•rek emlékeiből: — Amikor már a második polcra helvzett szalagáruk gombol* ilásánál .tartottam _ ez nagv baladá* jelentett —. egv este későn zártunk, lehetett már 9 óra is és a főnököm kasszát csinált. Ámuló gyermekszemeim előtt csengő ezüstpénzből és papirorban­kókból valóságos hegyorom magas­lott a pénztárfülkében.., Akkor áhí­tatos lélekkel gondoltam el: »Dc hi­szen psv kereskedő nagyobb ur a ki­rálynál is! Istenem, add. tioev eev­szer maid ha fölnövök nekem is le­gyen esrv iet-nici kis flzlefrmt...« —' Huszonöt éven át "dolgoztam. ez alatt a 25 esztendő alalt csak há­rom cégnél voltam, a legnagyobb sze­gedi cégek közül háromnál Mindenütt megbecsülték a muukániat s a szak­mának minden ágát becsületesen meg­tanultam, S ez alatt a negyedszázát) alatt sohasem 'éveszteUem szem elől gyermekkori álmomat, azért küzdöt­tem, azért dolgoztam éjt-napot egy be­fűzve, hogy valamikor, a távoli jtv vőben nekem is legyen egy k:s üzlb­tem... A kereskedő hangja csöndesen sz!­tált az üres üzlethelyiségben s oda­künn éppen ilyen áioniszeiü, egyhan­gú szitálással esett az eső. — Végre elértem az álmomat! Nerli egészen öt esztendővel ezelőtt átvet­tem ezt a textilüzletet. Feleségemmel együtt minden erőnket, minden időn­ket és lelkesedésünket belefektettük. Az éjféli óra gyakran még itt talált az üzleti könyvek mellett mindkettőn­ket. Eleinte szép gyarapodást értünk el, a közönség sziveser. pártolt ben­nünket és volt árunk, hitelünk, becsü­letünk... Aztán jöttek az egyre nehe­zedő háborús viszonyok, fogyott az áru, jött a pontrendszer és... A kereskedő elcsöndesedik vallomásának ennél a részénél s alig lehet kivenni belőle, hogy miért hall­gatott el. Kiderül, hogy mig a legna­gyobb adók egyikét ő fizeti, a ponlok elosztásánál nem ilyen arányban ré­szesült.. Azt sem érti, hogy miért kell négyszer annvt textilpont aa egyik cipőgyár tulajdonosnőjének. aki­nek kitűnő üzletmeneteid cinőkeruhke. dése van... Egy másik textilkereske­dő feleségének pedig miért kellenek n pontok, holott régebben sohasem dol­gozott a szakmában? De ha ezt hinné valaki, hogv"ezek a pillannlnvi nehéz­ségek elkedvetlenítik, az csalódna! Be­csületes. magyarvonásu arcában két szeme felesillan, amikor folytatja: — A fiamat is kereskedőnek neve­lem. Remélem, hogy mire az ő kezé­be kerül az üzletem, már nem kell ma jd ilyen nehézségekkel küzdenie és tovább szolgálhatja az igazi magvar kereskedői szellem dicsőségét! Jelen­leg negvedik kereskedelmista, a nyá­ron Újvidéken töltötte vakációját egy textilkereskedésben s ott tanulta a szakmát. Minden este leirta nekem az élményeit, észrevételeit s azokból örömmel láttam, hogy jó uton halad a tisztes magyar kereskedői pálya felé­imé a magyar kereskedő hitvallá­sa. Gondolatban meg egyszer megszo­rítom a kezét. CSÁNYI PIR08KA nak. mint a mezőgazdasági államok- előttön. a második világháború ötödikimint segéd, majd mint üzletvezető. És HnMomMú jó politúrozó felvétetik. Lakberendező Szövetkezet. Érdeklődni: Horváth Mihály-u»e» 5, Vagy1 Petőfi S. sugájqit 40 sí. Hegedűsnél. 397

Next

/
Oldalképek
Tartalom