Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-17 / 260. szám

Újjáalakult a Néppárt Budapest, november 16. Kedden délelőtt a Kereszténypárt nagyvá­lasztmányi ülést tartott. Az ülés­nek az adott ünnepi jelleget, hogy 50 esztendővel ezelőtt az akkori úgynevezett egyházpolitikai törvé­nyek ellenhatásaként Néppárt el­nevezés alatt uj politikai párt ala­kult, amely az egyházpolitikai tör­vények revíziójáért és a keresztény alapon nyugvó szociális törvény­hozásért küzdött Ez volt a Keresz­ténypárt elődje s ennek félszázados jubileumát ünnepelte a párt poli­tikai, gazdasági és társadalmi elő­kelőségek jelenlétében. Gróf Z i­ehy János, a párt elnöke megnyi­tójában ismertette a hajdani Nép­párt történetét, majd hangsúlyozta, hogy a mai időkben újra fel kell sorakoztatni a Néppárt igazi ke­resztényi törekvéseit és a konjunk­turális keresztényektől teljesen el kell különiteniök magukat Hang­goztatta, hogy a párt továbbra is hirdeti, hogy társadalmi és gazda­sági berendezésünket s a nemze­teteknek egymáshoz való viszonyát a nagy szociális körleveleknek és XII. Pius pápa két karácsonyi szó­zatának elvei és utmutatásai sze­rint tudják csak megnyugtatóan elképzelni. Végül gróf Zichy elnök bejelentette, hogy a Keresztény­párt a jövőben felveszi a Keresz­tény Néppárt nevet és élő hittel, tiszta bizalommal halad tovább ut­ján. Az ünnepi választmányi ülé­sen ezután még több felszólalás hangzott el. Az uj párt megalaku­lását gróf Zichy János legközelebb bejelenti a képviselőház ülésén. Katona Jenő: i/felmagyarorszaü SZERDA, 1943 november 17. Tünő tömegek Leszartak egy embert a baíaí műúton (A Délmagyarország munkatársá­tól) Pécsi Péter Pál 37 éves. Do­maszék 147. szám alatti lakos hét­főn este a Bagi-féle kocsmában iszogatott. Az ivóban nagyobb tár­saság volt együtt, amelynek tagjai összeszólalkoztak. Pécsi is bele­avatkozott a vitába és ezzel ma­gára vonta a társaság tagjai egvré­szének haragját. Amikor Pécsi záróra után hazafelé tartott, a ba­jai műúton többen rátámadtak és támadói közül valaki késsel hátba­szurta. A szúrás a jobboldali tüdő­szárnyát sértette meg Pécsinek, akit a mentők életveszélyes álla­potban vittek be a sebészeti klini­kára. Kedden a klinikai ágyon ki­hallgatták. de nem tudott rá fe­leletet adni. hogy kik voltak tá­madói és ki szúrta beléje a kést 'A bevezetett rendőri nyomozás megállapította, hogy Pécsi megké­selóje B ö r c s ö k György vagv Lovász András domaszéki lakos lehet. A nyomozás tovább folvik, mert egyelőre mindketten tagadják a cselekményt 'A véres támadást jelentették az ügyészségen, ahol a vizsgálat után döntenek arról, hogy az ügy, amely elsötétítés ideje alatt elkövetett emberélet ellen irányuló bűncse­lekménynek számit statáriális bí­róság elé kerül-e? Egy kis budai vendéglőben üldögé­lünk együtt barátommal. Künn az ud varon lassan szivárog az őszi köd a levelüket elhullatott fákra, melyek kö zül egyiknek-másiknak ága olykor oda­ütődik a homályosüvegü ablakokhoz Benne régi faasztaloknál a szombat este békés borozgatásával ül néhány törzsvendég. Többnyire egyszerű em­berek, akik ezt az ugy szórakozást egy­szer egy héten megengedhetik maguk­nak. Barátom, aki még háborús fő­hadnagy korában megtanult velük együtt érezni, szegény emberek nyel­vén beszélni, nem eggyel jó barátság­ban van. Hirtelen, feltűnés nélkül rá­emeli tekintetét az egyikre, aki egy­két asztallal odébb ül, időnként busán bele-belenézve poharába, E?ykor... — Várj csak — mondja —, ez a barátom érdekelni fog. Több éve an­nak, akkor is ilyen őszi estén találkoz­tam vele. Valamikor a fronton alat­tam szolgált, megismert és üdvözölt. A gomblyuka körül nyilaskeresztes jelvényt viselt, az akkor divatos H­jellel. Ez a kis vendéglő akkor szinül­jtig tele volt nyilaskeresztes jelvényü vendégekkel. (Áfa alig látni egyet-ket­tőt mutatóba.) S ők tele voltak lelkes hittel, reménységgel. Szerették volna hitüket a csillagokba irni, szivüket (földobni az égre. hogv melegítse a vi­lágot nap helyett... Amint akkor el­néztem szép gondbarázdálta, az élet­ekétől felszántott magyar arcát, bi­zony elszomorodtam. Mennyi hit, mennyi szent akarat, mcnnvi elszánt­ság, mennyi reménység ... Remény, a legkeresztényibb. a legemberibb erény s mily hiábavaló — tettem hozzá már akkor bus gondolatban... Sziv s lé­lek el van vesztegetve rátok. . idéz­tem magamban a költő szavait, ö per­sze mindezt nem hitte. Uram — ismé­telgette —, most következik nemsoká­ra a 'hatalom átvétele*, meglátja, nj. jobb. magyarabb, igazságosabb viiág, {ország jön nálunk. >Szegénv emberek* — suhant át szivemen, de fennhangon csak azt kérdeztem: Mit is vártok? S ő elmondotta vágyait, álmait, ember­ként és magyarként, amit hisz. remél amiről álmodik. A szociális és magyar meicroldás eggvéforiolt szavaiban, ahogv egy a valóságban is. Sok k's független magyar a töméntelen föld­nélküli Jánosból, sok sok kertes háza gvárak robotosainak. egy kis derfi. nagvobb darab kenyér... — A dolgozó álmodott szavaiban. S én arra gondolva, hogy a mezCgaz [ dasági cselédek fiaiból, a legmagya ' rahb rétegből, mely valóban, szósze­rinti értelemben, válláu hordja a ha zát csak ezj-eJékszámbaii ki'ejezhe'ően jutnak föl a középiskolába és egye­temre; egy uj. magyarabb. emoeicbb. európaibb középosztályról álmodva, nem egy dologba" igazat adtam neki. Buzogj te sziv, panaszkodj, örök Ti­borc — szólongatom szivemben. De rögtön mély szánalom fogott el. Mert már láttam reménye vakraforgatását, az eltévesztett utat, a megrabolt hitet, a kiforgatott lelkesedést... — Nem, nem gúnyolódtam soha e derék emberekkel, kiknek a nyilas mozgalom csak nvilás rés lehetett vol na, melyen át sorsuk sötétjéből sza­badulni véltek, de csak még sötétebb, meredélvesebb mélységbe zuhantak. Nem gúnyolódtam az olcsó éle és guny hitvány fegyverével, bár olykor a guny is csak könnyek árja, a srivtie fojtva s ott méregre válva. De átérez tem egész gyötrelmes kinját a szavak­nak, hogy olyanok vagyunk, mint al­vajárók, kik illúzióik kődébeu, téve­déseik éjszakájában lépdelnek torony­ról-toconyra s baráti intés is csak arra szolgálhat, bogy még biztosabban lezuhanjanak. Fagy és fátum fogta a számat ö beszélt lelkesen, hívőn, én hallgattam, kétkedve, hitetlenül.., ... Es most — Most nemrégen itt újra elbeszél­gettünk. A szavak süketen, dadogva, szorongva mondták el csak barátom és barátai csalódását De szinte fölös­legesek is voltak. Elég volt egy pil­lantás, mit arcára vetettem. Látod azt a keserű vouást ott a szája körül? Ilyet csak a csalódás vés, rajzol az arcra, miután a lélekben már tanyát vert kinzo gondjával, mélabujávai... ö megérezte, hogy mindig szerettem a megtévesztettek, megcsalódottak. kiját szottak ezreit. Utálat és megvetés csak megtévesztőik iránt élt bennem — De már rájuk sem haragszom. Keserű, szomorú, lidércnyomásos nap­jaik, éjszakáik lehetnek. Nem igy azon ban barátunk, aki elvesztette hitét, álmát, sőt, mint mondotta, majdnem becsületét is. Hiszen ő is nem egy 'testvért* nyert meg az »eszmének«, mely mint alaktalan, fényes köd lebe­gett lelke körüL A mámor elmúlt, a festék lement, a festett világ szétsza­kadt s helyébe üres, sivár sötét ma­radt csupán Hallanod kellett volna a panaszt, mely fölszakadt szivéből: Ezek a honmentők? Az Isten mentsen meg tőlük. Minden jótét lelket. Még a régi rossz is jobb, mint a tőlük igért >uj kor* és »uj világ*. Minek keres­nénk uj őrületeket és bűnöket melyek az a régieknek merevebbre fordult változatai? Mit tettek a magyar népért azóta is, amióta tehetnének is vala­mit? Kinek lett nagyobb a kenyeie. több a szabadsága általak? S mi len ne már rég sorsunk, ha ők 'jönnek, győznek és leszámolnak*, mint hirdet (ték? A legnagyobb vívmány talán ki szolgáltatása volna sok mindennek, ^mi minden egvszerü. de ép. rontatlan magvar szivnek drága Az »fisd a zsi­' dót* primitiv programja mögött mi­iven más váwak is lapnangtak S ne­kik már egvidőben mindenki bérenc llett, eladta lelkét szerintük, lett volna lécven bármiiven náluk jobb. különb 'vérben, lélekben igazabb magyar em­ber is, csak azért, mert ióbban szeret­te a hazát, mint gvülölte ellenfelét. Tartós ondoláláslSt" eépm,mel c*°i"asso"­Estélyi frizurák gyönyörűen készülnek. Heréd; G'zella ' nem törik és természetes fényt kan. Szeged. Kossuth La'o- «u*nrut a*. I — Nem illik gazdagodni, mikor egy 'oiszág szegényedik. És a prófétáknak soha nem bocsátják meg hiveik, ha mást hirdetnek és másként élnek. Ha pályájuk és tanításuk derékszögre for­dul! Hasztalan válaszolnák, hogy bi­zony sok mindent tanítottunk nektek, amit magunk meg nem tartottunk, de semmit sem tanítottunk amit megtar­tani jónak ne véltünk volna . S a mozgalom, hol van az már, egyre gyé­rülő. geometriai haladványként fogyó, tünő tömegekkel? Valahol a felhős magasokban huz el egy csapat vadlúd, hívó szavával a messzeségbe... Tár­saik lenn a mélyben, önzésük és mo­hóságuk rabságában reménytelenül, le­mondóan néznek már utánuk. Volt szociális álom és magyar akarat va­laha is bennük igazán? Nem tudom De hogy lenn maradtak a föld. a raga­dós föld sarában, hogy álmaik ege, ha megérintette a földet, az nem lett szebb tőle. de az ég szennyesebb lett, az bi­zonyos. í — Várj csak, megkérdezem tőle, hogv is állnak most a nyilas világgal? — Hirtelen odalépett az asztalhoz s halkan, barátságosan üdvözölte az is merőst Egy lemondó kézlegyintés majd éles hangos szavak voltak a vá lasz. — Nem hordjuk már régen, se én. se Pista. Lajos se már Igaza volt az urnák, nagvon igaza volt... • — Ismered a haldokló mondását —* folytatta barátom, visszatérve hozzám: Je sent une certaine difficuite d'étre. A lét nehézségét, bizonytalan­ságát, tünő voltát érzem. Ezt mondhat­ja el a párt Is. De hidd el, ha erköl­csi elégtétellel Is tölt el a bandaban­da, görögtűz, vakulj magyar-propagan­da elpukkanása, szétfoszlása, az egész Nagyida romlása, nem tudok szivhől örülni rajta Hogy is irta csak Ady, akit olyan jogtalanul idéztek néha, mert a halott már nem mghat ki sír­jából: 'Bánatok, kínok mint vadkeselyük Falánkoznak a milliók szivéből... Megfojtódik Európa közepén Egy népség, már álomban is pőre, De élnek a kufárok s vett urak, Forvere. előre!* Rendelet légitámadás esetére Budapest november 16. A 1B«»­dapesti Közlöny szerdai száma közli a minisztériumnak az egyes munkavállalóknak, illetőleg hozzá­tartozóiknak légitámadás esetén járó javadalmazása tárgyában ki­adott 5180—1943. M. E. számú ren­deleiét. A rendelet hatálya alá tartozó olyan ipari, kereskedelmi, közlekedési, bánya- és kohóválla­latokat (üzemeket, üzleteket), ame­lyek legalább öt munkavállalót foglalkoztatnak, arra a kötelezi, hogyha légitámadásból, vagy légi­támadás elhárításából kifolyólag üzemüket üzletüket megszüntetni, vagy szüneteltetni kénytelenek, murkavállalóik részére a légitá­madás napjától számított két bét tartamára javadalmazást abban az az esetben is fizessék meg, ha ez alatt az idő alatt munkavállalóikat nem foglalkoztathatják. Az olyan vállalat, amely üzemét, üzletét a légitámadásból, vagy légitámadás elhárításából kifolyólag megszün­tetni. vagy szüneteltetni kénytelen, a munkavállalói körében a légitá­madás napjától egy hónapon belül felmerülő minden elbocsájtást kö­teles a helybeli állami hatósági munkaközvetítő hivatalnál, ha pedig ilyen helyben nincs, a községi elöl­járóságnál (városokban a polgár­mesternél) haladéktalanul bejelen­teni. (MTI) ~um 1. I Délmagyarország b ii i i • pOVOT EPITJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom