Délmagyarország, 1943. november (19. évfolyam, 248-271. szám)

1943-11-16 / 259. szám

Délvidéki írók bemutatkozása (a mlmagyarorsaig munkatársá­tól) A Délvidék visszatérése óta sok szó esett ennek a területnek számtalan kérdéséről, problémájáról, kellő ideje, hogy elérkeztünk végre az irodalmá­hoz ts. A Dugonics-Társaság, amely szoros szellemi kapcsolatot tart fenn az ország minden neves irodalmi köré vei, vasárnap délután vendégül látta a kővetlen szomszédot, a S zen te­lek y Kornél nevével megalakult és nagy életerővel feltörő irodalmi cso­port több reprezentánsát. Lelkes ifjú gárda ez, tud htnnl a betű szentségében s azzal az áhitattat nyul a tollhoz, amely a Kazinczyak Idejében minden mást alárendelt az irodalomnak, mert ősforrásnak, alap­nak tekintvén, innen várta az általá­nos kiteljesedést A megszállás ideje alatt sok tekin­tetben kötött keze volt a délvidéki iró­nak, de szükség volt irodalomra, mire olyan zsufolódás indult meg, hogy a disztingváltságot keresők joggal es­hettek aggodalomba. A délvidéki iro­dalmi árvíz azonban már a multté s a Szenteleky Kornél nevében élő tár­saság az ő kiválogató igyekezetének szellemében akarja bebizonyítani lét­jogosultságát Most kezdi, mint aho­gyan nálunk a honfoglalást számta­lanszor kell előlrül kezdeni, minden rendelkezésünkre álló barázda felszán­tásával s tegyük hozzá, hogy Jól kezdi. A vasárnapi vendégszereplés min­den tekintetben igazolta a hozzá fűző­dő reménységeket. A szokatlan nagy számban megjelent közönség — na­gyobbik része hagyományosan nő ~ izmos tehetségeket ismert meg és áhí­tatosan hallgatta meg a Délvidéket megszólaltató finom Írásokat, prózát és verset egyaránt, amelyekben ott szállóngált finom őszi suhanásként a sokat szenvedett Délvidék lelkisége Nem színfalhasogató szólamok ezek, hogy »az ám, hazám*, hanem csupa vágyakozó, sejttető, embert az ember­hez közel hozó üzenete az azonos vér­hez. Sik Sándor elnöki megnyitójában • huszonhárom évről beszélt, az iró szemüvegén át jellemezve az esemé­nyeket klasszikus tömörséggel, D r a s­k'óczy Ede a délvidéki táj szellemi életét fejtegette finom esszében, a kul turember nagyvonalúságával beszélve arról a sorsközösségről, amelyben a délvidékiek is az Alföld gyermekei, ezért találunk életűkben közös törzset, ágat, lombot. Épp igy visz közös sors és családi érzés bennünket egymáshoz á nagy rokontalanságban. Szirmai Károly szimbolikus no­vellája és Herczeg János munkás­elbeszélése a két nagytehetségű iró legjava munkájából való. Mindegyiken ott ül még az árnyék, amelyet olyan nehezen tud mosolygósra fakasztani az újra kelő napsugár. Muhi János a magyar falunak a megszállás alatti életéről tárt fel sok fáradtsággal szerzett rendkívüli ada­tokat gazdasági, szociológiai, társadal­mi szempontokat véve szigorú mérték alá. Adatai sokszor a szenzáció ere­jével hatottak és mint egy hatalmas kutató tanulmány része meg csak ez­•tán, * maga teljességében, válnék történelemmé. A délvidéki költők közöl Berényi János és Hódsághy Béla maguk olvasták fel verseiket, mig Szentelekv Kornél, Dudás Kálmán és Bencz Bol­dizsár költeményeit két bájos fiatal egyetemista kisasszony, Csenei Mag­da és Pnmp Mária, továbbá Zalá­nyi Sámuel egyetemi hallgató adták elő, tökéletesen kihozva azok minden szépségét Két törékeny gyerek, aki­ket a délvidéki származás tanitott meg minden szlntiskolás modorosság nél­kül, hogy hol kell és lehet a versben megtalálni a lelket, a betűk közt sírva bujkáló tájat, amely lehet egyszerű, lapos, de mégis az osztatlan hazát je­lenti. fcimp Máriának vannak srenve délwawi erős akkordjai, mig Csreiel Magtfa * WWalWak htal^hV ttalkv/avir .rezonanciájával fogta meg a sziveket. sokszor csak «RV-egy bátortalan só- rokkai ők sem boldogulhattak volna, hajtással. A versek a két kis lány.elő- A közösség rendkívüli melegséggel adásában szárnyat kaptak, hálátlan- fogadta a Délvidék iróit s ez a hangu­ság lenne ezt nem méltányolni. Vi- lat ad biztató reményt a folytatásra, a szont igaz, hogy akármilyen rimes so- testvériesülésre. Palotát akart építtetni a feketézésbfil egy battonyai cserekereskedö Letartóztatták, társával együtt a szegedi ügyészségre kisérték (A Délmagyarország munkatársá­tól) Gruncsity István és Da­róczi István 24 sertést vásárol­tak Battonyán hatósági engedély nélkül, maximális áron jóval felül, részben marhalevél nélkül. A sertéseket meg nem állapitható helyre akarták szállitani s cserébe tűzifát, szenet akartak vásárolni. Gruncsity Iván olyan jó jövedel­met látott a fekete piacból, hogy alkuba bocsátkozott egy budapesti mérnökkel is akivel olyan palotát akart épittetni, amilyen szép nincs még senkinek Battonyán, ezért 20 sertést egyenként 160 kg-on felüli súlyban ajánlott fel a mérnöknek. Gruncsity Iván és társa október­ben 32 mázsa szilvát vásároltak, ezt meg kukoricáért adták el cse­rébe, a kukoricáért viszont ugyan­csak serléseket adtak cserébe. Gruncsity ezenfelül nagy meny­nyiségben sovány libákat szedett össze, amelyekért Szegedről ruha­nemüeket akart cserébe vásároíni. ! Gruncsity Iván a battonyai csend­őrségen töredelmesen beismerte tettét, mig Daróczi István mindent tagadott, dacára annak hogy ez ügyben szereplő 25 társa is beis­merő vallomást tett. Daróczi Ist­vánt a csendőrség letartóztatta és átkisérte a szegedi ügyészségre. A csepdőri nyomozás egy hétig tartott. Kusz pengő bírságot fizet a kísnsuton, aki nem jelenti be előre, hogy jegy nélkül szállt fel Szemelvények a kisvasút Irrde'méryének sz vegéből (A Déhnagyarország munkatársá­tól) A kisvasút személyszállító ko­csijaiban napok óta narancssárga plakátok hirdetményt közölnek. Ez a hirdetmény november 15-én lc­pelt életbe és arról tájékoztatja a nagyérdemű közönséget, hogy a ke­reskedelmi miniszter az állomáso­kon jegy nélkül felszálló utasok pótilletékét olymódon szabályozza, hogy akik felszólítás nélkül a jegy­vizsgálónak előre bejelentik, azok az eddigi 20 fillér helyett 5 pengőt tartóznak pótdí jként fizetni. Azok az utasok, akik a jegyvizsgálat alkal­mával nem tudnak érvényes me­netjegyet felmutatni és ezt a kö­rülményt. már az első jegyvizsgá­latnál előre be nem jelentették, bir­ságul 20 pengőt tartoznak fizetni. Ennek a hirdetménynek a szöve­géből csak az 5 pengő és a 20 pen­gő félreérthetetlen. A többi bizonyos magyarázatra szorul. Azt hisszük, helyesen értelmezzük a hirdetményt, ha az előre történő be jelentés alatt azt értjük, hogy amint a jegyvizs­gáló kalauz belép a kocsiba, a jegy­nélküli utasok azonnal, mint az is­kolában a gyermekek, jelentkeznek a kalauz bácsinál és szóhoz sem engedvén jutni őt bejelentik, hogv jegy nélkül szálltak fel a vonatra. Igy megússzák 5 pengővel, meri mihelv a kalauz bácsi kérdez, már lekéstek az előre való jelentéstől és 20 pengő bírságot kell fizetniük, nyilván az öt pengőn felül, mert mig az 5 pengőt pótdíjként emliti a hirdetmény, a 20 pengő birság. Igaz, hogy az utazóközönség leg­nagyobbrésze kitűnő tanyai polgár, mégsem ártott volna a hirdetményt értelmesebben megszövegezni. A hirdetmény nem tesz emlitést azokról az utasokról, akik olyan megállóhelyen szállnak fel a vo natra, ahtíl •áfiumáa, tehát'«jegyki­szolgáltatás nincsen. t A kisvasút közismert előzékeny­ségével a továbbiakban felhívja az utazóközönség figyelmét arra, hogy vasár- és ünnepnap Rudolf-térről ,(igy!) reggel induló vonathoz me­netjegyeiket már előző nap délután 4—6 óráig ezen állomás pénztárá­lnál megválthatják. Ez az indokolt figyelem azon városiaknak szól, akik vasárnapjukat a tanyai gaz­dák kímélése céljából arra használ­ják fel, hogy heti élelmiszerszük­ségleteiket közvetlenül a termelés helyszínén, lehetőleg hatósági el­lenőrzés nélkül szerezzék be. •Miheztartás végett közli* a gaz­dasági vasút üzletvezetősége, hogy a jegykiszolgáltatást vonatindulás előtt 5 perccel forgalmi okok miatt beszüntetik. Ezt a kisvasút már eddig is — hiszen rendnek muszáj lenni! — a legpontosabban betar­totta. Legutóbb történt meg, éppen egy városi tisztviselővel, hogy a jegykiszolgáltatást az előzékenysé­géről közismert Rudolf-téri pénz­tárnál ugy hagyták abba, hogy pont a városi tisztviselő orra előtt csap­ták be a kisablakot, amikor már csak másodmagával állott a pénztár előtt, hogy jegyet váltson. Igaz­hogy a vonat csak egy negyedóra múlva indult, tehát a két utas ki­szolgálására lett volna még idő bő­ségesen. Itt is tisztázandó tehát, meddig köteles a pénztár jegyet ki­adni. A vonat valóságos, vagy me­netrendszerinti indulását megelőző 5 percig ? Bejelenti a hirdetmény, hogy a helipiacos napokon a mult év őszén kiadott ustasforgalmi korlátozást to­vább szigorítják olymódon, hogy a reggel befeléjövő vonatokra bizo­nyos feltételes megállóhelyeken polgári utast nem csak tanulóbér­letes utasokat engednek felszállni. Megteptítést kelt, bo^y a füzet­'jegyes utasoknak is jelentkezniük idélmagyarorszag e KEDD. 1943 november 16. J kell az 'állomásokon*. Valószínű­leg a felszálló állomást gondolta a hirdetmény megszövegezője. Ez a rendelkezés természetesen teljesen feleslegessé teszi a jegy füzet váltá­sát, hiszen ezt az utasok éppen azért részesitik előnyben, mert megkímé­li őket a pénztárfülke előtt való to­longástól. De kétségbevonható ezen rendelkezés jogszerűsége is, amíg az magán a füzetjegyen is feltün­tetve nincs. Nem lehet egy már el­adott jegyfüzet használatához utó­lag ujabb feltételeket kötni. Egé­szen különlegesen hangzik a kő­vetkező rendelkezés: »Ugy az állomásokon, mint a fel­tételes megállókon a megengedett létszámon felül a kalauz tilalma ellenére felszálló utas — mégha érvényes jegye is van —, a tilalom megszegéseért 20 pengő bírságot fizet Több utas felszállása esetén pedig, a vonat nem indul tovább addig, amig a létszámon felüli, cn­! gedély nélkül felszállt utasok le nem szállnak*. Hogyan lehet az utasnak érvé­nyes jegye — kérdezi a közönség —, ha azzal nem szállhat fel a vo­natra és ha mégis felszáll, 20 pengő birságot fizet? Érvényes jegy alatt értelmes emberek általában azt ér­tik, amelynek birtokában nemcsak felszállhat az utas a vonatra, ha­nem a vonat őt el is viszi addig az állomásig, ameddig jegyét megvál­totta. Ki fogja elbírálni több utas felszállása esetén, hogy kik azok, akiknek le kell szállniok? A szőkék lesznek-e előnyben, vagv a bar­nák? Avagy a kövéreknek szól ez a fenyegetés? í Csak a szövegezés kedvéért kö­zöljük az egyébként helyes intéz­jkedést: j ^Állomásaink az előre megsza­bott felszálló utasok számát szigo­rúan be kell, hogy tartsák, inert kocsijainak teherbíró képessége nem engedi meg azokban 50 utas­nál többnek a szállitást*. | Valóban tanácsos volna, ha a legközelebbi hirdetmény szövege­zését a kisvasút üzletvezetősége a 'gyakorló polgáriiskola valamelyik közepes növendékére bizná... A magyar nyelv sem szenvedne any­nyit, a közönség is jobban meg­értené. 1 A közönség boldogan látja a hir­detményből, illetőleg a pótdíj és birság nagyságából, hogy a kis­vasút legalább e részben a MÁN rangjára emelkedett és bizik ab­ban, hogy az üzemi igazgatóság közreműködésével és dr. T ó t li Béla polgármesterhelyettesnek, mint a kisvasút felügyeleti halósá­gának közismert erélye és határo­zottsága folytán több, más vonat­kozásban is. különösen a közönség­gel szemben tanúsítandó viselkedés formájában szintén hasonlítani fog a MÁV-hoz. Szőrééi Petróleumgyár Rt, Szőreire keres gépírásban jártas tisztviselőnőt Ajánlatok igénybejelentés feltűn­tetésével december l-ig írásban a fenti gyárteleu Igazgatóságá­hoz küldendők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom