Délmagyarország, 1943. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-01 / 197. szám

rfcrt Gyülekezés a szemfná rtumban lest Mindenki hozzon magárai karinget A temetés idejéig minden templomban naponkinti háromszori félórai bnrangozással emlékeztessék a bireket az egyházmegye nagy gyászára és minden plébánia- és szerzetestemplomban valamely legközelebbi napon a szeretett elhunyt lelko üdvéért ünnepélyes gyászszentmisét tartsanak. Ezenkívül az egyházmegye minden világi papja és szerzetes plébániáidnak vezetője három szentmisét mutasson be az elhunyt szeretett Főpásztorért Kelt Szegeden, 1043, augusztus 31. RasM Sándor s*., apostoli kormányzó. A Kormányzó ás a miniszterelnök részvéttávirata Ündspest, augusztus 31. Magyarország Kormánvzója a kftvetkező" részvéttftvirátol intézte Raskó Sándor prelátnskauonok. nagyprépost, apostoli kormányzóhoz: őszinte megilletődéssel értesültem Glattfelder Gyula őnagyméltóságána* elhunytáról. A megboldogult, mtnt a keresztény szellem és a nemzeti gondolat lelkes képviselője nagy tudását hitbuzgó és fáradhatatlan energiáját s egész áldozatos életét önzetlen odaadással állította nemes hivatásának szolgálatába és hervadhatatlan érdemeket szerzett, különösen az Ifjúság hitéletének és szociális felemelésének fejlesztése körül. Elköltözésévé) egyházát és a magyar közéletet ért sutvos veszteség felett bensőséges részvétemnek adok kifejezést. Horthy.* Megilletődött hangú rész vét táviratott intézett a m kir. kormánv nevében Raskó Sándor najrvpréposttio* K á 11 a y Miklós miniszterelnök Is, aki kiemelte a táviratban, hogy az elhunyt munkás és érdemekben gazdag életében kiváló képességeit mindenkor önzetlen odaadással és fáradhn tatlan munkakészséggel állította hazáiénak és egyházának szolgálatába Epizódok az érsek életéből Szeged egykori polgármesterének, Ló zár Györgynek, sok színes álma volt, valamennyivel az rt szerelmetes városát cirógatta körül, hogy minél tökéletesebbé tegye. Egybefüggött ez mind az egyetemért való küzdelemmel, volt kőztük megvalósítható Is, csak felső jóakarat Járuljon hozzá De volt olyan ls, amit kemény diónak neveinek. (Igaz ugyan, bogy a legmasacsohb diót ts fel lehet végül tórnl,de könnyen agyonsújtják vele a belét ts.) A legtávolabbi, a legmerészebb lázár-álom ,amit ugy bómpölygetett magában, akárcsak szájában a szivarja füstjét, a szegedi pü§pékség volt. Végtére a tőrtéuelem folyamán volt már Szeged püspöki székhely s ha meg tudják Rómává lértetni a város uvatását, jelentőségét, a belőle kisugárzó erőt, — semmi sem lehetetlen. Akeiója, legalább is nyíltan, nem volt ennek a kérdésnek, (hiszen állandóan acsarkodott ellenünk a fél ország, hogy mikor szűnik már meg Szeged telhetetlensége*), inkább usv fonódott bele a tervezgetések be, a nagy elképzelésekbe, mint mígfogamzásra szánt gondolat, ha arról esett szó. hogy mi tenné .Szegedet teljessé, re.szcm azt Szegedmegye... vártnegveköapont (ami szintén volt valamikor) . ., Aztán a püspökség — mondta ki hamar a szót Lázár s tovább hallgalofL mert a csend óráiban szárnyait legmagasabban a fanláziája. Ma már elárulhatom, hogv külön jelöltje is volt erre a méltóságra V A r a d y Árpád személyébea aki ak<or még esnk címzetes püspök volt 6* osztálytanácsosi rangban a vallás* ílgvek referense a kultuszminisztériumban. Sem az egyetemet, sem a püspökséget nem érte meg Lázár, az egész or szánnak fel kellett fordulnia, hogy helellesedlék vá*o««7.épUfl két legvérmesebb terve. Vájjon mit álmodhat róluk a Dugonics-temetőbenT Mfkor n román türelmetlenség kitt. dózfe Temesvárról Glattfelder Gyulát csakis Szedred lehetett uj atfhona. Most nem tartozik Ide annak a részletezése, bogv ml történi odairnn szntán. nagy vonalakban a lényeg csuk annvi. hogv Pa eb a Agov on >esak« temesvári püspök lett Szent Gellért utódjával Szegedet ére a megtiszteltetés, városunk a csa* nádi püspökség székhelye. Egész fiatalon érte Glattfelder Gvulát ez a kivételes méltóság, negyvenedik évén alul lett atyja érdemekben meaőszfllt atyáknak". amf -- akárhogyan tekintsük a dolgot valamelvest mégU csak feszélvező híd lenni, mint áltatában 33 egész világon, annak minden helvzetéhen. ahol a létszámbierarhüban • főnök a legfiatalabb. , Glattfelder Gyula sokárnya latu egyéniségének azonban mindig megvolt annak a titokzatos varázsa, hogy ezt a helyzetet természetesnek találják. Vele szemben ne mvoit hízelgő, bizonyos állásokban szinte muszájból kijáró, frázis a »bftlcseség«, amely hozzásegítette, hogy az élre jutva, odavalónak is tartsa mindenki. Első szegedi látogatásakor a tisztelgők között volt Várhelyi József belváros) apátplébános is. Krisz tus kivételesen jeles földi szolgája, a regi idők függetlenségi érzelmű papja. akt bájos szeretetreméltósággal jegyezte meg a bemutatkozás során. — Méltóságos uram. én köteles«egemnek tartom ki jelenteni, hogy ezentúl sem engedek a negyvennyolcból. — Soha a legkisebb kísérletet sem fogja tapasztalni, hogy ettől eltérítsem. _ felelte a püspök Tiszteletben tartora mindenki mepgyződését. Már Ifjú pap kora óta biztos volt minden lépésében, cselekedetében, a legkiválóbb szervező erő. aki nagvrabeesülte az őszinte szót s lélekből tudott derülni az Igazi kedély megnyilvánulásán Megható szeretettet ragaszkodott o Várhelvit követő Bezdán József belvárosi plébánoshoz, akinek ritka egvénisége maga volt a megtestesült magvar ramafosság. eredetiség A legfásultahb kedély is feloldódott az ö társaságában, kifejezéseinek színe, csillogása száiról-száfra járt. Nagyon lói érezte magát Makón, nélküle nem történhetett ott semmi, a vármegye is valósággal a tenyerén hordozta azért volt tőle nagy áldozat, Hogy Glattfelder püspök halárr^ott kívánságára pályázott a szegedi stallumra. — Olyan vagyok én. mondta, amikor sehogyan se tudott kl'éml főpásztora akarata elől. mint az elhízott mangalica, akii a fülénél fogva kell kihiiTolnl az o'txM Ezt csinálja mflst vetem a püspök nr hát elmegyek Szpgedre Makón levegőm vot*, szabad természet vett körül akármerre néztem de mit IStolc a világból Szegeden, ha kinézek az ablakomont Reptszkltott tmkketreórket. Rövid szegedi élete alatl valósággal ff volt Glattfelder püspök Jókedvre derlfflje Hálásabb kffzőnsége nem Is akadhatott a sokak során. Néha az aulából keresték' fel — Plébános ur atyánk" nyomott kedélyű. Nem mondja meg, bogy ml hántja, de rossz ezt nér.nt is. TTgyan. a Jó Tsten átdfa meg áldozza fet magát Taalmennytflnkért keressen valami ürügyet, hogy elébe kerülhessen — No no.., A pü*nök kiadta a narancsot hogv ma ne zavarta senki, nlhenffne vágvtta telefon sem érdekli nnftrt mfcisí óvatn»AB BenritPttak hozni. • -., — A Bezdán plébános or... f Hogy felvillant egyszerre a tekintete. — Hol van? Miért váralják* Aznap délután már madarat lehetett vele fogatni, még mindig mosolygós volt az arca. — Az a Bezdán, az a B»zdán... — csóválta a fejét, immár egyébről beszélve. Miket mondhatott neki! Mert bogy a püspök kacagása kihallatszott a szobájából is. Egy püspöknek sok olyan keserűsége támadhat, amit a laikus közönség nem ért meg. Kettőt árulok el Glattfelder Gyula életéből. Az egyik abból az időből való, amikor eióízör indul egyházmegyéjében bérmáló körútra. Valamelyik plébános, várva a megtiszteltetést jelentő vendégre, diszkréten érdeklődött Temesváiott. — Mi a püspök ur kedvenc étele? Hamar megjött a válasz. — Legjobban a malacpaprikást szereti Nosza hát, volt-« szezonja, vagy sem. hathetes malac után vergődötl az egész falu, hogy ne hiányozzék a lakomáról. A figyelem hatása szemmel látható volt másnap ujabb falu következett, a bérmálás után ebéd s « menfi attrakciója a malacpaprikás. Három faluban még csak megette a püspök a kétségen kivül fejedelmi falatokat, hanem mikor a negyedikben ia azzal kedveskedtek neki, elháritólag emelte fel a kezét. — Ne haragudjanak, de nem győzöm. Elepedek egy falatnyi szárnyasért A hérmálkozásra váró többi falu plébánosét aztán sietve értesítették, (volt még hátra vagy tiz). — Ne adjatok malacpanrikást s püspöknek, mert sose látjátok többeA. Az X.-i plébánus, aki külön yortrsliirei fajtát hajszolt fel erre nagyon elszomorodott. — Igy higyjen az ember az aulának. Ott azt a bizalmas értesülést szereztem, hogy a malacot kedveli a legjobban. A másik >keseruségét* ff mag* mondta el egyszer egy bizalmasának_ A kispapok ideáljai nem a püspök-süveges atyák, hanem a kanonokok, róluk szárnyalnak az anekdoták, a legendák Is. Olyan Jó dolga Tan, mintnem a hercegprímásnak, hanem a kanonoknak. Annak megran a maga hatásköre, kötelessége, elintézi, aztán független ur. A felelősség, a gond, a püspöké, fin is rajongva néztem ezeíire az Irigvelnl való emberekre a elképzeltem. milven botdogság tesz, ba a jó Isten kegyelme oda juttat, hogy valamelyik egyházmegyében én leszek a lector, vagy a custoa. Aztán itt vagyok ni, már sosem teljesülhet a vágyam, hogy a kanonoki sorfon asszisztáljak a püspökömnek. Hát nyilván ngy látta a felettünk levő hatalom, hogy emezen az Oldalon van nagyobb szükség alázaton alkotó fia munkáiéra. fl törvényszék teljes ölése elbúcsúztatta a nyugalomba vonulé Paraszkay Gyula elnököt (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi törvényszék kedden délben teljes ülést tartott Az ülés egyetlen tárgya a nyugalomba vonuló Paraszkay Gyula elnök búcsúztatása volt. Az elnöklő Paraszkay Gyula bejelentene, hogy julius tl-én betöltötte azt az életkort, amelyet a törvény a szolgálati idő felső halárául előir, ezért nyugdíjazását kérte az igazságügyminisztertől. A miniszter honorálta kérését és őt augusztus 31-ik napjával véglegesen nyugalomba helyezte. Dr. Nagymihály Sándor törvényszéki jegyző felolvasta a miniszter felmentő okiratát, majd dr. Putnoky Miklós törvényszéki ta. uácselnök emelkedett szólásra. Üdvözölte a teljes ülésen megjelent vendégeket, az ügyészség és a járásbíróság jelenlevő képviselőit, majd elbúcsúztatta a távozó hivatalfőnököt. Méltatta érdemeit és kijelentette, hogy a törvényszék birói é« fogalmazói karának mindenegyes tagját a szomorúság őszinte érzése fogja el, hogy szeretett elnökétől cl kell búcsúznia. Nemcsak a törvényszék ítélő birói, fogalmazói és kezelői személyzete nevében, hanem a törvényszéki einök felügyelete alatt álló járásbíróság birái, fogalmazói és kezeid személyzete nevében is nyugodt lelkiismerettel állíthatom — mondotta a szónok —, hogy a távozó elnök iránt táplált érzéseket állandóan meg fogjuk őrizni és tovább fogjuk táplálni lelkünkben a jövőben is. Az éljenzésse! és nagy tapssal fogadót! beszed nlán dr. Ba Iá z* Sándor főügyészhelyettes, » szegedi ügyészség ve*etőj« intézteit teszét* a távozó Pariszkay Gyulához. Rámutatott, hogy Paraszkay Gyula elnöki vezetése alatt a törvényszék és az ügyészség között az összhang mindenkor teljes volt. ami nemcsak az együttműködést tette kellemessé, hanem biztosította azt is, hogy az ügyészség a mai gondterhelt munkáját nyugodtan végezhesse. Köszönetet mondott ezért a távozó elnöknek és biztosította róla, hogy az ügyészség tisztikarának őszinte nagyrabecsülése kiséri további utján. Paraszkay Gyula megilletődött hangon mondott köszönetet a* elhangzott szavakra, majd a birói állás magasztosságát méltatva kijelentette, hogy mindig olyan szellemben igyekezett a birói tisztet gyakorolni, hogy a birói függetlenség, amely egyike a legfontosabb állami érdekeknek és a magyar alkotmány eddig legerősebb biztosítéka, sohase szenvedjen csorbát. Végül köszönetet mondott munkatársainak és kijelentette, hogy fájó szivvel válik el tőlük, hiszen tízéves törvényszéki elnöki éa est megelőző járásbirósági elnöki működése alatt nagyon szivéhez nőttek valamennyien. A teljes ülés a távozó elnök Sf* letésévcl ért véget. Délmagyarország II I I pOVOT EPITI • i i " ii \