Délmagyarország, 1943. szeptember (19. évfolyam, 197-221. szám)

1943-09-26 / 218. szám

•v DELMAGYAHOHSZAGt — Nem kell semmi teketória ma mintha most hallaná először. Nem is VAS \ KN.4 I'. HMD -zeptemher CH. gvaráa'a Bokor Pál helyettes poi- figyeltem gármester. Megrőz a bizottsági tag ur, József gazda fészkelődött egy sort, qpy szép ragy sonkát, kidisziti kóko- szerette volna adni a tájékozottat, aui nvávat (Aki nem tudná, mert lehel- mindent tud — hiszen mi másban leninit a romantika illatos virága lej Szeretné megtalálni az édesanyját, szeretné Ismerni azt, aki életet adott neki s akinek a nevét viseli. Elmondja, hogy a* édesanyját Dőmsödi Máuek finnyás ujkon iriatika-ok. ez a nénk tájékozottabbak, mint a spanyol 1 riának hivtáu és egyesek szerint klsonka jcvében fölt tojást jelenii.) I)c nemzeti szokásokban, azt a jóreggeiét szolgálóleány volt "a kisteleki fcaarigondoljanak arra is, liálha valamelyi- neki! —, végül azért mégis csak megNemzeti szokás ^irímoicszek sorsa, hogy egyszer megtelnek s akkor nyugalomba helyeztetnek. Ami a jegyzetekből meg kük "higan"szereli a tojást. Ne marad- kérdezte. lett írva, az at van húzva. Azonban [jon éhen. 1 _ Aztán mit csinál vacsora otán maradt ott meg sok minden megirH- Mindenki szivesen vállalt minden','a panvol? In-.ul hit a holmit egyelőre mel.Őzés 'került helv ebédre, vacsorára. Józsefi _ Az ugyan furcsát Ne vegye 1+ éri, mert másik notesz élvezi a jelent nagygazda szerkesztette képzeletben a je-sztgetésnek. nem azért mondom. Szefinom falatokat. igény feje ü se tehet róla. ha egyszer Akkor pedig azt mondja a mellette,a nemzeti becsület kívánja, de biz az |ülő Pataki János, aki szerette. ég-, megveri a házigazdát. Mihelyt lenyel a jelent De Csendes uapokon előszedi az ember a pihenő füzeikét, böngész ocnae s kfdve kerekedik olyan Históriák megírására, amikhez annak 'dején nem fűit a foga — Hogy én ezt miért mellőztem eddig? Nyilvánvaló, hogy alk&lmasabu lelt a hozzá való hanguiat. csetteg aktualissá érett, elmúlt tnőle a karanlén-)dő. Igy akadok ezekre n jegyzetekre: Pata si János, spanyol nemzeti swk&s. # Aztán leteszem a könyvecske' és kezdek tűnődni rajta, hogy ngyen mit akarnak jelenteni? Mert az a legnagyobb baja ezeknek a hirtelen felvázolt szavaknak, hogy akkor tudtam. nagyon is tudtam, mit rejterrk, r.zooban bővebb magyarázat bljján ioővel elszállannk az emlékezetbö:. Sokra megy az ilyen pusztulás, nzért nem elég az úgynevezett kurta slágvott nek emelni ártatlan két szemét, ellenben az ember olyan nehezen találta ki, hogy mi lappang a szava me gélt, — hat azt mondja: — Csak arra vagyok kíváncsi, le az utolsó falatot, aztán van benne egy kis bor is, mingyárt ezt csinálja. Oszt csak vacsora után* — Azt a feneség benne, hogy esak akkor, hiszen vége van a napnak, ríva jjon a tiszt nrak gvakorolják-e majd; ér. Ugv emlékszem, ezzel függ össze itt is a nemzeti szokásukat? Hogy njaz egész többi rendben megy, arrul biztos va-j A bizottság már a további ügyeket gyok. de ez az egy kíváncsiság igen tárgyalta, azok kötötték le a figyelpis?kál. Vacsorás József sietett megnyugtatni. / — Hát hiszen, amért vendégek, a szokásukban megmaradhatnak. Miattiét, csak Pataki János mormogta min-tegy magamagának. — Bolond erős népek, az ember kl se nézné belőlük. József gazdótól akkor hiába kértek denki a maga nemzeti szokásában jó véleményt, nem hallott az egy szó!se, hazafi. ! mindössze • a szedelőzködésnél somPataki .bános még mindig égnek' fordált Bokor Pálhoz, izzadt a homtnrtottn a szemét, ugy dörzsölgette a. loka, amig kibökte a mondanivalóiát. homlokát _ Leginkább most jut az eszembe, _ Helyösen van mondva, de a sna-jhogy nngvon el leszek' foglalva akkor nyolnak furcsa nemzeti szokása v*n. oste, mikor kigvünnek a patiyol tiiszTrggva. Józsep gazda, olyan az nála.'tök Hanem adják ükét délben hozzám, riámmal. kora hajnalban, amikor kikönyökölök az abfnkomon és lesem a nap felkeltét, tudja-e a kalendáriumban előtrt kötelességét. — mogképződött előttem Pataki János, hallottam szinte a hangját, láttam a mozdulatait, sőt unszoltam is: — Mondja már János bácsi, hogy voll nz a spanyolokkal? Hfls szellő érint, mintha fti Járna a ángy tréfaesináló. aztán lassan k°z(i minden világosodni, na... na., megvan' Igazán kár lett volna az elkallódósáért • i H

át ugy tőrtént. hogy az első világháboiuhnn a világégéstől megkímél! spanyolok váltakoztak rá. hogy bejárják az országokat és megvizsgálták. hogyan bánnak a nemzetek a hozzájuk került hadifoglyokkal? Tapasztalatokról aztán jelentést tesznek mit tudom én már, hogy hot. a nemzetközi tisztesség nevében. Igv érkezett hire. hogv eltátogntnnk Szegedre t& Akkoriban meglehetősen sok orosz ezt at egvet betartja Más akármit elmulaszthat. de ezt az Istennek se. Ilyen már a spanyol, de legkülönösebben este. varsora után. —. Azon pedig énnálam lesz — Igazán? — csodálkozott Pataki Sebők né elmondja azután, bogy igen sokan keresték már f«i házukat és Józsi iránt érdeklődlek, vagy valamit tudni véltek az édesanyjáról. Igen érdekes látogató volt egy kisteleki csirkekofa — ennek moncta magát —, aki ugy hatott, mintha valaki küldte volna, hogy a fia körfel puhatolózzon. _ Az volt a benyomásom, hogy a fiu talán valami jobb asszony gyermeke és az illető, aki esetleg azóta férjhezment, nem akarja, hogy családi életét háborítsa a fiu jelentkezése. Ez a »cslrkekofa* ugyanis mindenáron le akarta beszélni Józsit arról, hogy az anyja után kutasson. Azt mondta, hOigy ő ismerte az édesanyját, csúnya és szellemileg sem éppen kifogástalan asszony volt, ne kutasson utána, mert csak kiábnándnlás fogja érni, ha megtalálja... Hál' kérem, ilyeneket nem mondanak egy anyja után vágyakozó gyereknek, ha nincs vele valami eélja a* illetőnek... Leveleket is garmadáival kaptak, amióta a két budapesti lapban a hirdetés megjelent. Pákáról, Fejér vármegyéből bizonyos Dömsödi Katalin jelentkezett, azt irta, hogy ő a Józsi édesanyjának nővére, de különösképpen 6 sem tudta megírni, hogy hol él hát Dömsödi Márta? Csak annyit irt, hogy valahol a pusztán él és gyermekei is vannak. Egy másik »ro* kion«, egy szentandrási nagybácsi pedig arról értesült, hogy JózM anyja Szentandráson egy fényképész felesége és nagyon szép kislánya van. Ezek (A Delmagynrorszóg munkatársit- szorgalmas, becsülettudó, szülőt tisír azonban mind olayn bizonytalan ada tói) Ket budapesti lapban jelent meg telő iparosifjut. Dömsödi József szegedi papucské- Intelligens arcú, alacsonytermetü, szitő fiu felhívása, amelyben édes- értelmes feketeszemű ifjú Dömsödi anyját keresi. Édesanyját, akit soha József. Halkan és illedelmesen válasem látott s aki után kicsi gyermek kora óta vágyakozott. A két feihiDe most birkózni kezdtem a m-mó»tmin, a minfvánk Inkább meghat, de olyan ebédet kanyarintok, amllvet az édesanyjuknál se ettek Este nem vállalhatom. Én nem. Vállalja a fene fjU Ddmsodi fóz&i pOfiucso&taMHC kcceti az édesapái, *. nóhan. Szentesen született az anyja, fi pedig Szegeden, 1928 szepiember í-én látta meg a napvilágot. Több adata azok számára, akik talán segíthetnének neki édesanyja felkutatásában, nincsen. A láiófatok várnia* -annyi eredménye lett, hogy a levelek özöne érkezik állandóan a fiatal Dömsödi József szegedi dmére és az érdeklődök szinte egymásnak adják a kilincset, hogy a fiúval behndlfogolv élt tanyai részeinken, há« " •' »™J» "T a várw meg akarta a spanyoloknak l^'g*; ^J'M** ^ mutatni ezt az RIdorádót. vigvék száj-^«"vját. akM1 híreket hoz tok, bogy a fantária játékára kell gondolnunk. Dömsödi Józsi azonban erősen bizik abban, hogy végre mégis esafc szol kérdéseinkre Sebők Islvánné megtalálja majd édesanyját, akit sojelenlctébcn, aki szeretettel igazítja a réas'em ismert. A jószívű Józsiról igafiu szavait ott, ahol arra szükség van, mert Dömsödi Józsi igen zárkózott természetű fin, ami nem csoda, hiszen egész ifjú életén keresztút minzán példásan gondoskodó Sebők-házaspár pedig annyira szeretne neki igazi otthont nvujtani, hogv epy állítólagos teslvéröecsőt, a szintén Kistejel a hirt, hogy a muszkáknak %jobb dolguk van Itt, mint az édesanvjuk kötőjében. Kár, hogy nem kötelező » fotografálás, legalább bizonyíték len ne Isten és ember előtt, mint hizott gömbölyűre a sok lesoványodott agár Hogv idekerüllek, meg lehetett számlálni nt oldalbordáikat, mlg most a tokák rétegein folytatódik a számolási tndnmány. Megtanultak magvarul, verették a kis gazdaságokat, sőt emlékszem rá. Tömörkény mesélte egyszer. hogy fültanufa volt. mikor a hetipiacra bejött tanyai asszony nagyon belemélyedi a trécselésbe s az orosz fogoly, ülvén a kocsin, kénytelen volt rászólni. — Gyere mán Teca. ne jártasd anynvlt a szóda ll Volt a városnak egv ngvnevezeti hadifogoly-bizottsága, ezt nyomban összehívták, kiegészítve a tegtel.-to'éIvesebb tanyai gazdákkal, hiszen szükség volt m külsörészl érdeklődésre, szaktudásra is. — Valnhrtl megreggeliznek a spanyol tiszt urak. F.zen kezdjük Arföu gondolni kell a tízóraira, hiszen kocsin tárnak, megéheznek. Mindenek felett tartsunk' sorrendet, firmán indulnak, merre tartanak, mrH a szerint veszik Igénybe a gazdák vendég* zeretétét ls. — IM legyen a tízórai? _ kérdezte a kiJaWt gazda. futnak, a másik meg a saját gyeimékét keresi és szeretné felismerni a papneskészitfi tanoncif inban .., Lin-Yntangnak. a divatos kinai Írónak egyik legpoétikusabh alakja az -Egv muló pillanat® cimü regényében C 9 e n m a. a kinai anva, aki hosszú évek során keresi ellünt gyermekét. A háborn fergetege ragadta el tőle a fiát, akit soha sem sikerül megtalálnia. A fiú ugyan jelentkezik arra a mcsrázó cikkre amit Lifn. az ujságiró Csenmáról ir. de mire a távoli Országrészből előkerül. az anva már elindult, hogv az úttalan országutakon keresse eltűnt fiát.,. A tScuthyéekh. ppecfnelc s<\csa Ez az anva! s gyermeki szeretet valóságos himnuszaként ismert -effénvrészlet fut eszünkbe, amikor t fiatal Dömsödi Józseffel beszélgetünk Sebők István papucskésztffi mester Boldogasszony-sugárut 17. szám alatti miihélvében akadtunk rá a fiatalemberre, aki _ édesnnvfát keresi Dömsödi József Sebők mester mühe'vében ffllfl mosf már nrgvedik Inasévét » az év végén fetszabad-tl. Itt falói n kél hónapos korában jrvermekmenhelvre adotf kis »*rva» má sodlk otthonára s Itt neveltek belőle dig éreznie kellett a törvénytelen' leken menhelvi gyermekként neveikégyermekek nehéz sorsát... idő 12 éves Dömsödl-fint akarják ínas_ Kéthónapos koromban adott be jként odavenni, hogy a gyermekek ösza menhelyre az édesanyám — meséli fszcbarátKozznnnk. Józsi ngvan elmúlt onnan pedig kiadtak Kistelekre s ott nevelkedtem 12 éves koromig. Libákat őriztem és Iskolába Jártam. . Megtudjuk, hogy három családnál nevelkedett Józsi Kisteleken. Az egvik nem gondozta rendesen, a másiknál nem kapott entii s Igy vándorolt kicsi gyermekkorában egvik családi otthonból a másikba.. Aztán Felsőközpontra. tanvára került s itt jószágokat legeltetett Végül a gyermekmenhely kiadta inasnak Sebők Istvánékhoz s ekko rtalált először Igazi otthnnrn. — Nekünk nincs gyermekünk — meséli Sebőknél —. ugv bántnrk vele, mint saját gyermekünkkel Tgnz, lehetne már három legénv fiam dé kiskorukban meghaltak Ilyen szegény kis elhagyottakat nevetünk hát helyet tűk már hosszú évek óta. Elmondta, hogv kllene menhely! gyermeknek adtak már mesterséget a kezébe, a legtöbbje, mint segéd lőlflk is nősült. — Nálunk megtanulnak rendesen dolgozni — mondja egy kis büszkeséggel hangjában. És megmutatja, hogv miiven szép papucsokat készít már a Hatat Dömsődt Józsi Színes virágok virulnak a piros, meg kék. rózsaszínű, vagv éppen halványzöld 17 éves. de még mindig gyermeke® lelkű, barátait is csak fiatalabb Hűkből választja.. : — Nélnnk megmaradhat félszoba® dúlása után is, ha jól viseli magát —• mondja Sebők Istvánná, aki tulajdonképpen maga vezeti a műhelyt Beleilleszkedett a több. mint 100 év ótu szegedi parucsot gyártó iftehők-Setcsulák-családha, ő szabja és varrja • felsőrészeket s ő adja ki a munkát » segédeknek, inasoknak. Bucsuzóul megmutatja a papucsraktárat, amelynek egy részét Józsi csinálta. Vagv 100 pár papucs sorakozik egymás mellett, egyik szebb, mint a másik Csupa bőrtalpú, erro Sebökné Igen bfisifee. _ Tavaly volt 1000 pár papnesunk" raktáron — mondja —, de eladtuk 9 vettünk raita egy házat magunknak"* öregségünkre... Arra gondolunk, hogv Józsit Igei* ló helvre .vezette az isteni gondviselés Ebben a régi szegedi iparosé**Iádban csak tisztességet és szoega1mat tanulhatott. És talán ezúttal nem ismétlődik a kínai Esenma tragédiája. talán a sors rendezi a dolgot, hogy .Iór»1 megtalálta sohasemUtott édc«anyiát Hiszen akinek s mai tülekedő óénftháttoló világban csak es az egyetlen kívánsága, igazán megpapucsok orrán és etek" között a «rinys virágok* kfizött nem esodáltnk, Jérdemji, bogy valósággá váljék hogy az elhagyott fiu lelktteu kW- ^ n. r.