Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-11 / 180. szám

„Erdély ősi földje mindig a mienk volt" Antal miniszter kolozsvári beszéde Erdélyről és a magyar egységről Kolozsvár, augusztus 10. Dr. A nX a 1 István nemzetvédelmi propagandaminiszter hétfőn délután Kolozsvárott nagy beszédet mondott a kolozsvári és kolozsvármegyei társadalmi egyesületek együttműködésének beszámoló ülésén, A miniszter mindenekelőtt rámu tátott arra, ami* már többizben hangoztatott: a magyar ügyet semmi veszedelem nem érheti, ha józansággal, hidegvérrel, nyugalommal és bátorsággal nézünk szembe az eseményekkel és kemény marokkal szorítjuk a magyar fegyvert. A miniszter ezután igy folytatta: — Meg kell őszintén vallani, hogy a közvetlen szomszédból áthangzó megnyilatkozásokban nem sok örömünk telik, mert ezek a 'megnyilatkozások mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy a béke, a megnyugvás és a konszolidáció atmoszféráját teremtsék meg a jövő sorsáért küzdő Európának ebben a sarkában. Hosszu-hosszu idő Óta türelemmel, béketűréssel és hangtalanul figyeljük az odaátról jövő sorozatos demonstrációkat, amelyek éle burkoltan vagy nviltan, He mindig ellenünk: Erdély és magyarság ellen vankihegyezve, de sohasem reagáltunk reájuk, mert az európai sorsközösség kötelességeit előbbrevalónak tartottuk a magunk jogos sérelmeinél is. Legutóbb azonban olyan hang is megszólalt odaátról, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Néhány héttel ezelőtt Nagyszebenből egy katonai ünnepélyen igen magas állami és egyházi funkcionáriusok jelenlétében indult el felénk ez a hang, amelyre érdemes, sőt kötelességünk felfigyelni és arra, a magyar közvélemény figyelmét felhívni, hogy ez a közvélemény most már világosan lássa, miként gondolkoznak rólunk odaát "és milyen szándékokat táplálnak a magyarsággal szemben. 'Antal István ezután részletesen Ismertette a nagyszebeni gyűlésen elhangzott tudománytalan és szembetűnő történelmi tévedéseket, melyek azonban az elméleti sikról letérve, veszedelmessé kezdenek válni ott, ahol átlépik a romantika és álmodozás ködét és megint — mint az előző háború során — a magyarság elleni akcióknak szolgálnak jogcímül azzal, hogy tulajdonképpen mi vettük el a románok jogos tulajdonát, amelynek visszaszerzésére nekik megvan a történelmi jogcímük, sót ez egyenesen nemzeti kötelességük. —• E pontnál ki kell lépni a tartózkodás dühös magatartásából — mondotta a miniszter — és világosan megmondani ország-világ előtt: Erdély ősi földje soha román föld nem volt, mi egy talpalatnyi földet soha nem vettünk el a románoktól. Magyarország ezeréves területét — — mint ahogy ezt a magyar miniszterelnök mondotta — Trianon megcsonkította, annak egyrésze visszakerült, a másik része nem. Ezeréves jogszerű birtoklás áll tehát szemben húszéves birtoklással. . Ez a yalóság számunkra nem csupán puszfn ismeretelméleti érdekesség, de súlyos és kemény kötelességekkel járó ténylegesség is: életünknek egy kiszakithatatlan darabja, amelynek megvédelmezéséért és megőrzéséért a nemzetnek minden fia kész bármikor sikraszállni. Antal István idézte ezután a nagyszebeni gyűlés következő mondatát: »Azok a törvények, amelyek a román életet kormányozlák, az emberiesség és az igazságosság törvényei voltak. Mi nem nyomtunk el soha senkit, nem foglaltunk el olyan földet, ami nem volt a mienk s nem lestünk a sötétség idejében a szomszédunkra, hogy meggörnyedt hátába tőrt döfjünk*. — Hát ami bennünket illet — jelentelte ki emelt lángon Antal miniszter —, mi Románia és senki hátába soha tőrt nem döftünk: mi a jogtalan trianoni csonkítást, amely bennünket Erdély ősi magyar földjétől megfosztott, végleges állapotnak soha el nem ismertük és a revizióért — amelyet egyenesen kormányprogrammá tettünk — legális eszközökkel nvilt és egyenes harcot folytattunk. Erdély egy részének visszatérése nem »tőrdöfés*, de a bécsi döntőbíróság Ítélete alapján következett be, amely Ítéletet nem mi, hanem a románok kérték s amely döntésnek önszántukból alávetették magukat. Ha ezt az itéItlet lórdöfésnek tartják, ugy ezt a tőrt saját maguk döfték a saját maguk testébe. Különben is ismerünk a történelemből ilyen tőrdöfést. Beszéljünk csak az 1916-os tőrdöféssel, amikor Románia azoknak a hatalmaknak, a Monarchiának és Németországrak, amelyekkel szövetségben volt és amelyek barátságának, támogatásának felvirágzását és hatalmi állását köszönhette, a háború által megviselt testébe könyörtelenül belevágta a tőrt és a legnagyobb veszély idején hátbatámadta szövetségeseit. De hasonló tőrdöféssel ragadta el későbbi szövetségesétől, Oroszországtól is BesszarábiáL Egyenlőre csak ennyit a tőrdöfésről. — Vannak viszont a nevezetes nagyszebeni beszédben olyan megállapítások is — folytatta Antal István —, amelyekkel teljesen egyet tudunk érteni. Igy a következő: A sors és a történelem nem engedi meg, hogy a népek életét és jogait üres szavakkal, elnyomásokkal és becstelen tettekkel irják meg. A sors és a történelem megbünteti azokat a méltatlan embereket és népeket, akik azokat a földeket bitorolják, amelyek nem az övékéi. Ez őszinte önvallomás után — jelentete ki a miniszter — komolyan BELVÁROSI MOZI Szerdán és a következő napokon bemutatjuk a nagyszabású milliós magyar világtilmet: A VARIETE CSILLAGAI Orbók Attila szerzeménye. Rendezte: BAKY JÓZSEF. Egy Variete szinkáprázatos élete, szere'em, féltékenység, játék a halállal. A legpompásabb muzsikával. Szereplők: Páöcr, Dordu Bella, Jávor. Szelefzhq, Mólu, Gerö, Vaszaru Piros wo, Slmor Erzsi, Peities Sándor. HIRADÓ! kezdünk aggódni a román állam jövőjéért. Antal István beszédének befejezésében hangoztatta, azért tartotta szükségesnek a nagyszebeni beszéd ismertetését, hogy világosan lássák, milyen érzésekkel vannak miirántunk odaát és miként fogják fel a közős veszély elleni, köteles európai szolidaritás parancsát. De azért is, hogy világosan lássák a helyzetből származó kötelességeket is: minden másodrendű szempontot — legyen az egyébként normális körülmények között akármilyen fontos —, amely a magyart a magyartól elkülönítheti, most félretéve egyesülni a nagy magyar ügy védelmében. Erdély ügye az egész magyarság ügye és Erdély nem veszhet el többé a magyarság sióméra. Erdély, amint magyar Wilt mindig, magyar is lesz mindörökké, — mondotta a miniszter a hallgatóság szűnni nem akaró tapsa közepette. Elfogták a lik&rgyáros meggyilkolásával gyanúsított Csordásnét és Politzert Budapest, augusztus 10. A' budapesti rendőrségnek Kolozsvárra kiküldött két detektivje kedden délelőtt közölte a főkapitánysággal, hogy Kolozsvár egvik szállodájában elfogták Csordás Gvulánét és Politzer Györgyöt, akiket azzal gyanúsítanak, hogy részük volt Schrank Béla budapesti likőrgyáros meggyilkolásában. A detektívek beszámollak arról, hogy egyelőre mindketten tagadnak. Csordásné azt állítja, hogy soha életében nem is látta a likőrgyárost. Politzer is erélyesen tiltakozik a vád ellen. Közben Budapesten a detektívek kezébe Került az alvilágban Romba Fricinek becézett férfi, akinek kijelentése szerint a gyanúsítottakat régen ismeri és tudja, hogy annakdiején azzal a céllal indultak el Sclirankhoz, hogy kirabolják. Azt is állította, hogy tudomása szerint ők sebesítették meg Schrankot, de a likőrgyáros segélykiáltásaitól megijedtek' és elmenekültek és ezért nem tudták az értékesebb hilmikat magukkal vinni. Csordásnét és Politzer* kedd este hozták Budapesre, ahol kihallgatják őket. (MTI) Megkezdik az ideggoögq ászali klinika íplíésfl frötillch Pál reklor tárgyalásai a kuHuszmlnlszterloiRban valósítására. A város és az egyer i 6 b a n| Ma 4—6 és 8-kor Szörényi Eva Uray Tivadar ragyogó filmje. ELKÉSETT LEVÉL (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi egyetem továbbfejlesztésének ügyében az elmúlt napokban jelentős elhatározások történtek. A fejlesztési tervek, mint ismeretes, egyrészt az építkezések folytaására, másrészt a jogi kar visszaállítására vonatkoznak. A mult évben Szinyei-Merse Jenő kultuszminiszter mindkét irányban biztató Ígéreteket tett s ezen az alapon a város meg is kezdett bizonyos előkészületeket, amelyeknek sorában legjelentősebb a Dóm-téri telektömb kisajtátitása volt a központi épület felépítésének céljaira. De megtörént az ideggyógyászati klinika felépítésének céljaira szükséges telektömb kisajátítása is és tárgyalások kezdődtek a jogi kar visszaállítása ügyében is. Az egyetemfejlesztési ügyekben azonban hosszú idő óta semmi említésre méltó esemény nem történt s csupán a város részéről nyilatkozott m p több izben az az álláspont, bogy feltétlenül számit ezeknek a miniszteri ígéreteknek megtem állandóan napirenden tartja a kérdést s ezekben az ügyekben most fontos elhatározások történtek a kultuszminisztériumban. Dr. Fröhlich Pál rektor több izben tárgyalásokat folytatott a minisztérium illetékes ügyosztályán s a rektori hivatal ezekről a tárgyalásokról most a következő tájékoztató közleményt adta ki: »Dr. Fröhlich Pál az egyetem rektora az elmúlt hetekben tárgyalásokat folytatott a vallás- és közoktaMa 4, 6 8 órakor SEMMELWEIS az anyák orvosa tragikus élete URAY, SIMOR, SOMLAY, GÓZON kitűnő alakításával Ezenkívül: HIRADÖ, Széchenyi Moziban