Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-01 / 172. szám

. OBI M AI. j * H UK W < f jhadulnt a döghaláltól, bivja bizalom- adományom eflenfl»M meg?sm«r?*tte1t iTlni, lenyírták a lova farkát. AaRS1 0 VASAR.NAP, 1913. angnsztna t.'nai Rókus nevét. Így törtéül, hogy a konyakkal. Ök is ugy lopták ha-, szégyenített gazda kinyomozta a tot­na unnia n i . wi. i. , ' • • 1738. évi gugahulal emlékezetére zulról az italt, mint én a dohányt test és a megcsúfolásért beleszalas* .Szegetlen is —'mint az ország annyi Valahol megvan egy tőlük hallott ere- totta a kését. [más városában kápolnát építettek valahol megvan egy tőlük hallott ere­Szent Iliikus tiszteletére. A kapom* deti népmese-gyűjteményem is, csak köré a XVIII. század folyamán ui elő kellene keresni a kötegek, ládák SZEGED NEPE1 Vasas Szent Peter Augusztus elseje, Vasas Szent Pé­ter napja városunknak hosszú idő­kön ut fogadalmi ünnepe volt, meg­ölése csak ujabban halkult cl. Idő­sebb szegediek még emlékezhetnek rá, bog Szeged katolikus társadalma mi­lyen bensőséges kegyelettel ünnepelte meg Itókuson Vasas Szent Péter ün­nepét: a többi városrészek is ide­screglcltek és a rókusiakkai együtt részt vettek a búcsúnak számító ün­nepségen­A fogadalom még a XVIII. szá­zadban, a szomorú emlékezetű pestis idejébe nyúlik vissza. A század nagy pestis járványaival szemben az ak­kori orvostudomány meglehetősen te­hetetlen volt. A hivő nép a ragályt Isten büntetésének érezte és az égi harag kiengesztelésére a szentek, fő­leg Szent Rókus közbenjárását kérte. Szent Rókus ugyanis a XIV. század­ban dühöngő döghalál betegeit ápol­ta nagy önfeláldozással. Nngv elha­gyatottságban halt meg. A legenda szerint holtteste mellé titokzatos uton-módon egy kis tábla került ez­zel a Fid írással: aki meg akar sza­Lecsuszás a baktót Ugy néztem mindig öreg Szekeres városrész települt, amelyet a védü- (birodalmából. Szekeres István, a szentről Rókusnak neveznek ma- gyönyörű szobor-k " napság is. Minthogy a vész Vasas ged szolgálatában állt mar a rau't'szottjára! Parudéskocsisból iskola­Szent Péter napján kezdett alább- század végén, hatalmas bajuszt • vi- jszo|ga |elt. a repülő érezhet ilyesmit, hagyni, a város ünnepélyesen meglő- selt, merthogy a simára borotvált ha áthelyezik a trénhez. Vagy eszern­gadla, hogy ezt a napot száz eszten- pofa csak idegen lakájnak való. meg- jut Kenedics Kálmán, a regi Nép­dőn át a legnagyobb ájtatossággal fontolt beszédű, komoly magyar voll, ;szi„ház tenoristája, aki valamikor fogja megünnepelni. Előző napon szl jszép és pompás a mozdulatlansága, -rálmay Ilka, Blaha Lujza, majd Ko­goruan böjtölt, a fogadalmi napon pe-j feje formája, karemelése, fordítósa, páesv Juliska. Margó Célia, Hegyi dig körmenetben vonultak az egyes el lehetett vele beszélgetni a világ, Aranka partnereként egyszer' kecske­városrészek a kápolnához, ahol prédi- dolgairól. I pásztor, máskor gróf, herceg, (vagy káció és mise volt. A fogadalmat) _ Hát lett, lassankint lett! — fe-,pláne király is volt, hisztériás szi­1888-ban megújították, " tudomásunk lelte a Kérdésre, amely a xocsisi hie^ veket gyújtott lángra, naponta vele rarchia legmagasabb stalluma fe- foglalkoztak kommünikék, apró kita­lül érdeklődött. Én a Magyary Gyu­ri uraságnál jtanuiltam meg legény­koromban. Tudja, Suplvákori volt a birtoka, a Varga Elek egyetlen }á­nvát vette el, azok meg ludasisk vol­szerint azonban 1938-ban már nem. Vasas Szent Péter szegedi kultu­szának emlékezetét a róla elnevezett utca, továbbá az a nagyon jellemző szegedi néphagyomány őrzi, hogy ezen a napon a gazda nem dol­gozik. mert a pajtában kiüt a tüz, jó­tak. De a Magyaryék szégyelték a 600 vét lálások, aztán egyszer csak megjele­nik és arra pTÓbál rábeszélni, hogy vásároljam meg csekély havi részlet­re Tndomisénkynek valamely aktuális nagyságról összetákolt csoda diszmü­szágai pedig elpusztulnak. A fogadal-.holdas kódis-jányt, kevés volt nekik mi ünnep régi szokás szerinf ugyan- ,a vagyona. Hát ott tanultam a né­is munkaszünettel járt. Ugy tekintet- gyest ték, mintha pirosbetüs ünnep volna. Aki tehát szolgai munkát végzett, azt Qk vetetlenül ufói kellett érnie az ég hosszurának. A fuéltatlatt ünneplés­hez fűződő népi hitvilágnak jellemző szegedi példája ez. Szögedi Bálint Szegedi prádés kocsisok DL (A DélmAgyurország uiu"ka­lár*tuól) Nem tévedtem, a sajtóhiba ördögo sem játszott az egyszer ve­lem, mikor >prádés< kocsit irtain parádés helyett. Mert ezt >gy szokás mondani a helyi nyelv íratlan törvé­nyei, a különleges szegedi hangtan alapján. (Ámbár meglehel, hogy más vidéknek is vau benne rcsze s csak bennünket birizgál a lokúlpaliioUz­ntus.) A ló nem csupán legkedvesebb há­ziállatja, hanem valósággal társa, jó­barátja, volt mindig a magyarnak. Ma is sok vita tárgyát jelentő eleink, — égiken a tudósok szeretnek bajba kapni lehettek teljesen egységes finn-ugor fajú népek, vagy tartozhat­tak egy nomád török-tatár törzshöz, a tudomány majd csak megállapodik egyszer benne végleges állásfoglalás­sal.' Annyi azonban valószínű, hogv nikor országnézőben jártak, lóhátról tekintették át az alkalmatos vidéket, felemelkedve a nyeregben, hogy minél messzebbre lássanak. Nó hiszen, arai a messzelátást il­leti, kanyaríthattak volna nagyobb darabot is annál a gyönyörű kenyér­formánál, mondjuk, több hust a ta­láltnál, a halaknál, de el lehettek már fáradva. Ma sokkal több eszköz áll a világ rendelkezésére, a technikai tudás fölébe tud egyben-másban ke­rülni a természetnek, mégis milyen nehéz az uj honalapítás! Valószínű az is, hogy uhoi ló voit, otf kifejlődött a vele való paradézus, dezfem akkor tőle. Felcsillant a szeme. — Hát körültapogatom ma Gyerekkorom óta mindig mellette vol- jtollas, pántlikás kalap helyett. . tara. Szegcny«n éltünk, dc nem 'oj Tessék nézni a mintát. OregNyer» nélkül. A katonaságtól is azt iiattam .ges István hiába bájtja most a tan­haza _ mert nem isracitem a betül J felügyelőség aktáit, vonásaiban eb —, hogy csak a lónak viseljék gond- évülhetetlenül azt a régi embert ját, baja ne essék. olyan ember, aki akár szellemi mun­kával, akár telekspekulációval, si­berkedéssel erre képes? Azonban ahogy haladt a ló-tudo­mány, ugy tenyésztődött ki a kocsist intézmény is, megfelelő ranglétrán persze. Á pályát az istállóban kel­lett kezdeni, a foglalkozással együtt járó szolgálatok elvégzésével, a meg­kívántató tudnivalók elsajátításával A mi környékünkön a Gerliczyek Desz­ken s a Paltaviciniek Sövényházán neveltek jó kocsisokat. Mások csak lokinzókat. A kis lovászgyerek vagy a kocsis fia ívolt, vagy valamelyik más uradalmi cselédé s hajlama vitte a pályára. Mikor később lovat bíztak rá, természetesen Igáskocsira került, abba megállapodott temperamentumu, hajdani szenvedélyekről leszokott ál­latokat fognak, járásuk lassú, mert a búzás zsákok, vagy a trágyahalmok akkor lls eljutnak rendeltetési he­lyükre. ha nem sietnek velük. A kis kocsis minden mozdulatát szakértő szemek kisérték, ő maga alig sejtette megfigyeltetését, de ha rá­jött, annál óvatosabb fett a tanulmá­nyokban. Szereti-e a lovat, hogyan bánik vele. hogyan beszélnek egymás­sal? Nem tréfa ez, majd megmondja Hermán Miska kiváló barátom, hogy a lóval lehet beszélni fs, épp ugy nevet kellő helyzetben, mint ahogy a kutya is tanújelét tudja adni derűjének. A legmagasabb fok aztán a pá­a"versLiígés,"kié as'zehbik" a jobb, k»!,yAB • Parádés kocs's,i volt Ebhez szereti különösebben a joszágjat/ AÍ»gy keIle|t kifejlődni, mint a tudo magyar ember sosem volt kegyetlen ,mány akármelyik szakában, ahol nagy uz ullutjahoz s csak eldurvult lelkek n különbség, ha valakit »jogász«-nak nanasmódjából született meg a kőz- nevezhetünk, vagy csak azt állapit- „r__r _ „ mondás, hogy: ugy beszél vele, mint J»k mpP r6la- ho«y megfelelő sze- a |0bogó. azt levágni bün. Sőt lovakon ! I; iw^aie a IavüvqI Italnc fnv;i rnkftk ! mesztcrck és professzori könyörüle- [fordult meg néha számtalan bünügv. Szekeres bácsi megnyálazta a szi­vart, amit csevegés alatt a szájába dugtam, már harmadszor gyújtott rá, mert az emlékek sóhajával mindig el­oltotta a tüzet. — Szegeden Is megszűntek a foga­tok, »mikor az autók fellendültek*, át akartak tenni a köztisztasági te­lepre. De már azt mégse, igy lettem szolga a móravárosi iskolában. — Ott is talál pajkos kis csikókat, igaz-e? — De milyen pajkosak! Azóta Szekeres István is a más­világon kucsiroz. Valanogvan ugy képzelem, hogy a güncöl szekerét biz­ták rá, hetes fogatot ngv sem hajtott világi életében, aminthogy szokatlan nálunk a debreceniek specialitása, az ötös is. Azért a "kitalálás* nem Deb­recené. F.gcszen régi, sokkal feljrbb való időkben megvolt Szegrden is _ Nyerges István — A parádéskocsis a tudásán kivül méltóságot is jelentett, ott az embe­rek külső formájára is sokat kellett adni. Mondtam már, hogy borotvált arccal el se lehetett képzelni. Kajla­szarvú magyar bajuszt hordott s a* igazi magyar uraságok — a legrégibb Itörténelmi nemességet értem, pem az idők folyamán alulról felfclévaJó tö­— Szereti-e még a lovat? — kér- rekvésükben kialakult idegen vérű arisztokratákat — nem is csupaszít­tatták meg jó szolgáikat, lakk-cilin­iS jdert nem vágtak a* fejükbe a daru­. tatja, aki a városi fogat bakjáról Van-e különbség a régi, meg [küldi biztató szólamait a Gidrán-iva­a mai lóállomány közt? jdékoknak. Hogy van-e? Nincs ma olyan,. A sietős embernek azonban lassti amilyen akkor volt, mert nem nézik ja lófogat s az egykori parádéskocsis* meg a járásukat. A Dreyer állatorvosinak az lesz az elégtétele, hogy jöv ur még bele is nézett mindnyájába : még idő, amikor garázsokban rozsdá­bogy milyenek? Orvosok válogatták ; sodik az autó s a kommenciós pilóta , velünk együtt a lovat, mert hogy guritja ki az uraságok megsétáltat*' minket is elvittek a vásárokra, sza-, sára a hangárból az egyik házi has* bad volt hozzászólnunk, hiszen ake-jnálatu repülőgépet, zünkre bizták, mi vergődtünk velük, __ a negyven lóerős jó lesz-e? hát kezdjük az elején a barátkozást. j AM)i akUor is mcgmarad >* Szabadkara jártunk leginkább, mert a j uj foga|n/ak kózpon,jóban ertékmé­bunyevacok nagyon értettek a neveié-1 rfíJnck °a w sükhöz. Altalában országos tiirü voit a délvidéki szerbek lótenyésztése. A rác szerette legalább annyira a lo­vat, mint a magyar, csodálatos pél­dányaitól nem is vált meg ba csak nagy szükség nem kényszeritette rá A paripák lombos farka olyan volt, mint ! RÉGI RIPORTER kocsis a lovával. Italos fuvarosok vannak, szó se róla, dc azok maguk is igavonó kulik, pálinkagözbe ful­ladt proletárok, akik a tehetetlen al­tatón töltik ki bosszujukat, ha annak teljesítőképessége megakad a sárban, rosszul kövezett utcák közeiben a túl­terheléstől. Épp olyan visszataszító dolog, ami ellen még sosem olvas­tam tiltakozást, vagy felszólalást —, nogv lóversenyeken ostorhoz nyul a zsoké, mikor ezzel akarja biztosítani a győzelmet. Emberi elvudulás, mohó ériirk bizony ez is, hiszen egyik-másik ló százezer pengőt is keres kurta ne­gyedóra alatt, már pedie hol van a* lek árán "elvégezte a jogot*. Hoayan lett vatakt ..prádés" kocsis ? kérdeztem valamikor Szeged légi-é­gibb parádésát Szekeres István bácsit. Gyerekkorom óta szerettem a ko­csis népet, sok időt töltöttem velük, mikor manőverre bevonultak a kö­zéposztály felsegjtésore használatra kiadott "bonvédlov&k*, buszári vén j szentségek pihentek meg az istállónk­ban & a pipába alkalmatos dohány-1 Ha ugyanis bosszút akartak valak'n Tii7eöanyanát télre otthon készftse elő. Kérje» prospektust a szabadalmat nyert póttüzelőanyagról. 50 fillér bélyeg melléklendő LÉNEK OTTOKÁR, Kolozsvár. Szent László otea 17, Mindennemű kenyéraabona őrlését vállalom a Tisza Halomban és a legfigyelmesebb kiszol­gálást fogom minden gazdával szemben teljesíteni Tisztelettel: UN El FERENC a lisxo Mo'om bérlói* Szagod, Vám-tér 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom