Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-29 / 195. szám

DÉIÍMttGTXR ORSZÁG VASARXAP, 1943 nugnsztus 29. A szegedi tanyavilág kialakulása A szegerii tanyavilág történeti vizst ilalaban egészen a török időkig Kell k.sszamenniink. A középkorban Szeged környékén számos kisebb-nagyobb ivaros és faln állott, melyeknek nevét ma már legföljebb a dűlőnevek őriz tc. A hódoltság alatt ezek elpusztultok, azaz pusztává lettek ,népük péti e Szegedre húzódott. E jelenség oka a jutalmazásnak sajátos lörök rendszerében rejlett. Mint te meretes a s p á h i k (hűbéres zsoldosok) szolgálatuk fejében egy-egy falul kaptak birtokul. Ez az adomáinvozás azonban mindig csak a sz© mélynek szólott, sohasem öröklődött, igy aztán a spáhik igyekeztek a hü'bérfll kapott faluban minél többet öszszeha ráesői ni, a keresztény jobbágyot, ráját ujabbnál-ujabb szolgáltatásokkal gyötörni. A kizsákmányolt lakosság a k h á s z-birtokokra, azaz török kincstári városokba szökdösött, amelyek hűbéri kötelezettségeiket közvetlenül a portánál váltották meg évi adóval. Ennek fejében aztán viszonylagos nyugalmat élveztek. Ilyen kbász volt Szeged is. A menekülő lakossá* got a város befogadta ugyan falai közé, az elpusztult községek területe azonban az ő határát növelte. Az elnéptelenedett területeken jobb hijjan nomád állattenyésztés folyt. A puszta a szegedi polgárok közös birtoka .vo't. Már a XVIII. század folyamán találkoztunk a szegedi határban ideiglenes jellegű nyári szállásokkal, a mai tanyák őseivel. Felfogásunk szerint azonban ezek inkább az állattenyésztés. semmint a földmivelés érdekeit iszolgálták. Ugyané században már találkozunk a szegedi határban szöllötclepités nyomaival is. A városra 'rtzonban jóidéig a tekintélyes, bár nem •kizárólagos állattenyésztés jellemző. Szeged ugyanis a XVIII. századtól kezdje a vízi kereskedelem délvidéki középpontja. A városi lakosság jórésze ennek következtében vagy kaimar, vagy a Tiszából él, mint halász, hajós, hajóács, vízimolnár. l A XIX. század új közgazdasági wzéllcmo Szegedre is nevezetes halásza! van. A *isza-szabá)yozás, vasú'.ak, gőzhajók és gőzmalmok a hagyományos életformákat gyökerükben megrázzák. Ennek a változásnak itt Szegetten irodalmi dokumentumai is vana* mutatván azt, hogy már a köríti ak is tisztában voltak az újítások döntő következményeivel. A vita akörül forgott, ragaszkodjunk-e az állattenyésztéshez, vagy áttérjünk a taajai földmüvelésre. I A kérdést Petrovics István, Szeged szenátora vetette löl, aki 1810ban javaslatot nyújtott be a város tanácsához, amelyben szükségesnek látja a szegedi határban négy netység telepítését és ezel kapcsolatban a hagyományos állattenyésztés lassú megszüntetését. A város akkori vezetősége azonban nem találta a javaslatot m gvalósitásra alkalmasnak. Petr© •fosnak komoly támadásokban, meglerkéztetésekben volt része. Pedig ha Petrovics terve akkor megvalósulhat. a szegcdi tanyavilág képe, jellege sokkal kedvezőbben alnknlL volna. A későbbi kirajzások ugyanis szükségképpen alkalmazkodtak volna e már meglévő faluszerü településekhez és ina már föl sem mérhető isözgazdasáki, kulturális és szociális eredmények járnának a nyomukban. V század derekán, akik eddig a Tis/a után éltek, vagy elmentek kubikosnak (ármentcsilésliez, vasúfépttésbez), vagy pedig kivándoroltuk a pusztákra, legelőkre, járásokra. A tanyák megszállása, a legelők föltörése jórészben a krimi háború idején Yőrt ént, amikor a gabonaárak igen magasra sröktdc. A városnak nem Irolt kidolgozott terve a telepités végrehajtására. KÜTŐnBen Is elvileg ellenzett minden faluszerü települést, mert félt a bekövetkezhető szeparációs törekvésektől. Az új települések önállósulásával adófizetőt, fogyasztót veszített volna el. Igy aztán minden telepes arra a földre épített tanyát, amelyet megszerzett, illetve Kibéreli. Amikor a 90-es években Szeged vár© sa — különben minden alföldi várost megelőzve — elszánja magát a 'anyai központok létesítésére, akkorra a tanyavilág lényegében kialakult, a központoknak érdemleges organizáló hatása már nem lehetett. Szegeden megtaláljuk a tanyafejlődés összes jellemző állomásait. A legrégibb az volt, mikor a család és a jószágok a nyarat teljesen a tanyán töltötték*, télire azonban visszatértek' a városba. Ez a tipus Szegeden már jó idő óta eltűnt. A második állomás szintén tüncdezőben van: az új házasok kikerülnek a tanyára, életük Javarészét ott töltik el és csak öregségükre jönnek haza, hogy eljárhassanak a templomba. A tanyaalakulásnak harmadik állomása az, amelyet Szegeden ma már tipikusnak mondhatunk: a család egész életét tanyán tölti és ott is hal meg. A tanyai lakóhely állandósulásának aztán az a következménye, hogy különösen a teh© tősebbek tanyája a maga organikus kiépítettsétsébec a farmokra emlékeztei. Bálint Sándor Ne tSrje a lejét! Resulta Önnek összead, kivon, kalkulál. Ara P 175.— Odhner szorzógépek Duconta összeadógép Roto villamos és kézi sokszorosítógép. Kapható: BrtlCKfier Elemér műszaki és import vállalatnál, Melegvizkutnál, Raymond Lecuver: Csönd Párisban Madácsy László fordítása az Images de Francé cimü folyóiratból A Tuilries (egykori királyi palota) terraszán ültek s nem láttak engem, aki hallgattam őket. A hölgy versek szavalására, vagy szerelmi valloiyásra teremtett kedves, meleg hangján panaszkodott, hogy milyen kevés az ennivaló, bogy a közellátásra ncin lehet számítani, hogy ez vagy amaz az élelmiszer mindig elmarad s hogy a szállítók szemérmetlenül gazemberek. A férfi, kinek hangja mélységét a gúny mérsékelte, szelíden korholta a bájos panaszkodott — Micsoda semmiségek mindezek... Parányi kellemetlenségek a kulisszák mögött, miközben rettenetes dráma zajlik le... A megszokásban történt változások mennyire kicsinyek azokhoz az óriási átalakulásokhoz képest, melyek a világon vajúdóban vannak... — Nincsen rosbif? vigye kánya! Egy dolgon csodálkozom mégis igazán és az az, hogy még ma is csaknem ugy étkezem, mint egy civilizált ember, miközben hozzám hasonlók milliói, jó, ha egy hitvány falathoz jutnak a harcok kaoszában, a tüzérség pergőtüzében. Nem, eszembe se jut, hogy panaszkodjam sorsomon, de áldom a jószerencsém, hogy itt élek ... — Jószerencse, csakugyan az... és nemcsak azért, hogy ezen az estén maga mellett vagyok... Bevallom magának, hogy ezekben a pokoli időkben édes, felszabadult pillanataim és bensőséges, gyönyörűséges óráim vannak. F.s higyje el nekem, hogy mindezt nem a kocsmáros apéritif-jében, sem az isteni női nem csillogó szemeiben, sem pedig abban a roppant erős ópiumban, amit ugv hivnak, hogy olvasás, keresem. Én, aki a könyvtárakat annyira szerettem, most messze kerülöm őket, egyáltalán nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy meglátogassam ezeket az eszmetemetőket, ezeket az ókori sírokat, ahonnan fantómok tömegének ellentmondó moraja zúg felém. — Az én mindennapi örömöm sokka! egyszerűbb és ugyanakkor sokkal bonyolultabb is. Elmondom örömem titkát: amikor semmi dolgom, elbolyongok Párisban, abban a Párisban, melynek egv váratlan arcát kukkantotta fel a háború adta szükségesség és nyomorúság, abban a Párisban, mely egy kedélyes vidékj város képét vette fel, egy olyan Párisban, hol ma sokkal kevesebb négykerekű alkalmatosság van forgalomban, mint XV. Lajos idejében, sűiol ma kevesebb világítás van. mint 1939-ben a.legtávolabbi pici hegyi városkában, Párisban, a szó legteljesebb értelmében vett rendkívüli városban... — Gondolkozzék csak egy kicsit e jelenség furcsaságán: a világ egyik, valaha legzajosabb és legjobban kivilágított városrészében a zaj elült s fény csak itt-ott foszlöreszkal... — Nincs többé fülsiketítő zsivaj, még amolyan közepesebb erejű lárma sincs, mely naphosszat hol erősebben, hol gyöngébben felhangzott hozzánk. Egészen másfajta zaj lépett helyébe, sokkal ritkábban hangzik fel és kevésbbé modern: a mult visszhangja zeng fel néha, hogy felkeltse emlékezetünk mélyén eltemetett egykori benyomásainkat. A múltkor Malicorn© ban lakó nagybátyámmal voltam együtt. Beszélgettünk s beszélgetés közben megállt hirtelen egy mondat közepén, fülét hegyezve. Az utcában egy fiáker haladt éppen cl. — Hallgatom, szólt nagybátyám —, hallgatom gyermekkori emiékeim mélyén végiggördülö családi kocsink vaskerekeinek zaját a Vcndom©tcr kövezetén! — A csönd, micsoda újdonság ez itt Párisban! Az a csönd, mely már sem Villon, sem Boileau idejében nem létezett, az a csönd, mely ez antik Lutéce-el tüut el mintegy ezerötszáz, ezerhatszáz éve.., 1913 visszahozta. Végre, még a gondolatokat is meg iehet hallani.., — A csönd azonban nemcsak «« uttesteket, de a járdákat is megülte, felment a házakba és szétterült a megszámlálhatatlan tetők felelt... Maga, kedves, nincs meglepődve néha, hogy négymillió ember csak ilyen kis zajt csinál? Ez azért van, mert a mai Parisnak a csöndje nem egyedül fizikai eredetű. A csönd okát nem lehet csak az óriási autóbuszok leállításában és annyi más motorosgép száműzetésében keresni. Én lelki okokat is látok, pszikologiai jelentést találok ebben a csöndben, mely ugy tetszik, mintha méltósággal teli jelenség volna, egy nagy, megalázott város, tartózkodóan szomorú megnyilatkozása. — ...Ehhez a különlegességhez még egy másik is csatlakozik. Bár Fáris lakóinak megmaradt legnagyobb része, mégis számtalan helyen tapasztalható a járókelők ritkulása, ahol azelőtt sürii tömegekben jártak az emberek. Nem lehet célom, hogy most annak okát keressem, hogy ilyen körút, vagy olyan negyed elnéptelenedésének mi az oka, egy tény, az utcák i néptelenek és a magányos bolyongó több házat lát, mint járókelőt. Azok-* az álomképekre gondol az ember, meá lyekröl Beaudelaire énekelt, azokra w álmokra, melyekben egyesegyedül a kövek és a növények országa létezett és ahonnan az állatok országa mindörökre száműzve lett. — Mivelhogy most már a vali© mások utján vagyok, bevallom maganak, Kedves, hogy ez az ismeretlen Páris mindennap jobban és jobban hatalmába ejt. Anélkül, hogy az embert lökdösnék, a lábára lépnének, vagy » motorok gáza fojtogatná, felemelheti arcát, elnézegetheti egy öreg vendégfogadó kapuját, egy épület homlokzatát, vagy egy többszázéves báz oromzatát. Nappal immár mi sem gátol abban, hogy megállják a Szajna partján, mely megszűnt autóversenypálya lenni s egy nagy folyó szelid partja lett s elgyönyörködjem azokon az akvarelleken melyeket a tünö órák rögtönöznek, vagy eltörölnek egy tékozló tehetség mesteri kezével a hullámok tükrére vagy a kövek szürke vásznára... és éjjel, midőn a sötétség és a hold még sohasem látott szépségű rézmetszeteket vés, de csak addig, mig • lámpák megint ki nem gyúlnak... — Itt születtem ebben a városban, de még sohasem láttam ilyen szépnek, mint ebben az esztendőben. Most mennyire más,. mint tündöklő ifjúságom napjaiban volt, nemesebbnek, mcghatóbbnak tetszik. Az a gondolat, hogy mindez a «iépség, melyet emberek és évszázadok közös munkája hozott létre cs amely csodálatos módon , fennmaradt, még mindig veszedelemben van s nem tudni, melyik órában szakad reá a kegyellen végzet, arra késztet, hogy még csak jobban szeressem. Sokkal gvöngédebb nyugtalansággal nézem, mint a szerelmes arcát, melyen reszketnénk felfedezni egv titkos betegség halovány jegyét, az élettől kapott halálos seb nyomát .., Azonhan a fiatal hölgy észrevett Néhánv szót szólt halkan barátjának és lassan továbbmentek. A lenyugvó nap piros fenve vég'gnvujtózkodott s Champs-Elysées-n. Marly Lovaitól egészen a Diadalkapuig az ni. metvet gvőzclml menetek számára alkotlak, elhagyatott, üres volt. FUTURA GABONA FŐOSZTÁLY. Vásárol búzát, rozsot, sör- és takarmányárpát. kukoricát, zabot, kölest és hajdinát. OLAJOSM AG-OSZTALY. Vásárolja az összes olajos magvakaf, szerződéses alapon a legnagyobb kedvezménnyel szervezi az olajos magvak termelését. GYAPJÚ OSZTÁLY, Az ország termelésének begyűjtését és elosztását végzi és az országos gyapjúárveréseket rendezi. MAG-OSZTALY. Takarmány magvakat, hüvelyeseket, íümagvak»t vásárol és elad. Fenti magféleségekre előnyös termelési szerződéseket köt. V AOTKR MEL'ÉST OSZTÁLY. Édescsillagíürt, fajborsók, fajbabok, konyhakerti és virágroagvah szerződéses alapon való termeltetésével foglalkozik. RAKTÁR ÉS SZAR1TÓÜZEMEKOísZ'J ALVA. VetöniugtiszUtál, gabona, tenger* és olajosmagvak szárftása. tt Szegedi kirendeltség: Széchenyí-iér 12. (Uj Népbank-ház) Telefon: 33-77. és 33-78,