Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-29 / 195. szám

* DfiLMAGYÁR03SZAft W VASÁRNAP. 1943 angnsrfim 29. gyón sok helyen takarítottam ezalatt az idő alatt, hivatalos helyen és magánlakásokban, de mindenütt nagyon megbecsülik a munkámat. Csak ugy liívnak, hogy »a nadrágos Kati néni*. Tudják ám mindenfelé, hogy ahová a Kati néni beteszi a lábát, ott ragyogó lesz mindéi* „Saluxu lakásban megfaeduttam* Kérjük, hogy meséljen emlékeiből, milyen érdekes epizódjai voltak az címűit, folytonos munkában, súrolásban eltöltött 20 esztendő alatt t — Sokezor lakásban megfordultam, hiszen nem volt olyan nap, amikor valahol ne takarítottam volna. Különösen az utóbbi esztendőkben sokszor még éjszaka is takarítást kellett vállalnom és bizony előfordult, hogy nem volt ünnepnapom... Elmondja, hogy legutóbb egy raagasállásu ur kérte meg: takaritsou nála. Kati néni napjai annyira le voltak már foglalva, hogy kénytelen volt elutasítani az illető ajánlatát. — Persze, ma már senki sem akar dolgozni! — fakadt ki az úriember —, a munka ma már nem kell senkln.'kl — Nohát, ezt ne mhagyhattam anyniybanj — meséli Kati néni —, azt mondtam az úriembernek, bogy elvállaimo a lakását és éjszak* felsúrolom > parkettet w r'ndbehozom. Hogy lássa: a becsületes munkás minden munkát elvállal még akkor is, ha a szükség nem kényszerűi rá! Egy másik, emiékezeles éjszakai •kalandjáról* mesél ezután: A rókusi plébánia helyiségeit kellett legutóbb éjszaka felsúrolnom. Legutoljára is én súroltam, vagy 18 évvel ezelőtt... Azóta nem volt Dlsurolva s most, hogy elutazott az esperes ur, hát elhívtak. Késő délutántól l'.ora reggelig suroltunk, keféltünk s akkor hazaszaladtam egy félórára és egy óra múlva már újra munkábaálltam... — Huszonnégy órát súrolni egyfolytában 1 Nem nagyon? — Hát ami azt illeti, bizony fáradt voltam. De harmadnapra már kipihentem magam. — Hány éves Katin néni? Ezután itiftr meg kell kérdezzem... — Asz szony létére bátran válaszol az >tndiszkrét* kérdésre: _ ötvenhárom leszek, lelkem. — S még meddig akar dolgozni? — Amig csak birok] _ vágja kl harciasan és a parkett csak ugy recscscn erélyes keze alatt.,. A munka **i\dmcu>... A beeresztésnél tartanak, amikor I folytathatjuk az interjút. A parketta1 beeresztése külön művészet. Ugy is lehet csinálni, hogy sötét lesz, amikor lelki félik, dc ugy is, bogy olyan szép világos marad, mint a gyúródeszka. Persze ebben nem csak a munkásnak vau rcszc, hanem a beeresztéshez baszi.ált anyagnak is. — Alig lehet már jó beeresatüt kai ni, — panaszkodik Kati uéni. — liogy a szappannal mennyi baj van, trrói nem is beszélek... A megkevert bceresztőanyag nem .eiszik neki. Szürke iett és csúnya lenne tőle a világosra sikált parké'.;. Kicseréli bát azzal a féltett kinccsel tiniből már nem igen lehet kapni. Mint jó munkás, sőt a munka valóságos szerelmese, dicséri az anyagot: — Olyan ez a Beliczay-beeresztó, naccságám, mint az illatos méz! Amikor ezzel eresztjük be a parkettet, rl®sálinak a méhecskék... Aztán nekiesnek a padlókefékkel ós hamarosan ugy ragyog a parkett, mint a tükör. Kati néni elégedetten vizsgálgatja. Itt, vagy ott talál még egy-egy sötétebb foltot, annak nekiesik újra és fényesiti, csiszolja. — Aztán szeraett-e valamit a husz. esztendős munkával? — kérdezzük tőle. I _ Van egy kis házam, amiben fakom. Ez az egész. Meg az, bogy megéltem belőle... — A házat egyedül szereztek — Nem, aa urammal, kette»... _ mondja halkan s érezzük szavainak csengéséből, hogy elhunyt férje emlékének tartozott ezzel a bizonvgalással... — Egy kis nyugdijat is kapok az uram után s ha már nem indok majd dolgozni, akkor csak megélek valahogy a kis házam jövedelméből, meg a nyugdíjból. De addig még sokat akarok dófeosni! Az anyám is él meg hála Istennek a elmúlt már 80 éves! ö is egész életében dolgozott. A munka meghosszabbítja aa életet és nyo godt öregséget ad... Igy búcsúzott tőlünk ltafl néni. akt köze! 20 esztendeje sikálja és fényesifi a szegcdi polgári otthonok jótétének jelképét a parkettát... Kél munkás keze nyomán rend és tisztaság támad és szavai nyomán, amelyek ® munka hitvallását zengik, ennek a homokos főidnek sűrű életereje nyer bizonyságot Isten és ember előtt.., fSAXYI PÍROSRA Világhírű Telefunken rádió korlátolt mennyiségben kapható: DviiJilfMAm ElábaHtAa műszaki és import váfla'at. Drucvtntsr CVtSmar Szeged. Mele-vizkutnál. Szegedi prádés kocsisok VIL (A Délmagyarország munkatársától) Apro kis morzsák a parádés múltból. Sorba kerülnek most, ahogy felveti az emléket valamely szó, avagy egymásba kapcsolódnak) ba már ilyen szépen összekerültünk. Mert messzire lakó, a várostól körülbelül elszokott lélek a javarészük s ugy van az, hogy bizonyos korban elmenne még az ember boi erre, hol arra, ba nem állana előtt az ijjesztés, bogy haza is kell menni. Így válunk aztán otthon-ülőkké. Kiss Ferencről is esik szó, már hogy ne esnék I ötvennyolc esztendő óta gondviselője a szegedi erdőknek, nem is lehet öt másnak tekinteni, mint a város fiának. Agitálása pillanatra sem szünetel s épp mostanában visel harcot a sziledség mintaképei,az őzek ellen, akik elképzelhetetlen károkat okoznak az erdőben. Az alföldi erdő ugyanis nem a fakitermelés céljait szolgálja, hanem arra van teremtve, hogy megkösse a homokot, amely azelőtt emeletes házak magasságában tornyosodott fel, különösen széljárások idején. Mindig gyorslábú ember volt, jegyzik fel róla a prádésok. Olyan, mint a szava. Sokat jártuk vele a tanyákat, állandóan sietett, hisz rengeteg munkát vállalt magára. iGvalog hamarabb odaérek* mondta, ba nem volt megelégedve a tempóval. Olyan ember volt, hogy nem félt a kocsin, j _ Ugy tudtam az erdőket, de ma már nem tudnám! — mondja Somogyi ' András. Vitték biz azt a bitang-istállóba. A cédulaháznái vo» ez, a talált illatokat helyezték el benne. Meszes Mátyás nagygazdának Mérgesbül a futos lovát fogtak el. Az árokban is legelt két ló, kézrekeritettük őket, de elszakadt a kötőfék s az állatok — mintha tudnák, bogy baj vau, veszettül rohantak vissza. Igy találkoztak a gazdájukkal, az meg ustort fogott rájuk, hogy megvaduljanak és még jobban meneküljenek. Nagyon nehezen tehetett fordulni kocsival az uton, azért a kis Ráday mégis zsákmányul ejtette őket. — Bele kellett a kocsival menni a vizbe a libákért, a Fehértóha a birkákért Márkát kor- ét utb* órák Kaphatók: Danlcó ] ón os órát és ékszerésznél szeget, Sándor a. 1. szén. b^r1 _ Czéraa István _ Czérna István, az ideális típusu magyar, szintén mondja a magáét. — kérdi Czérna István. Ritka egy jó volt az, szívesen megkínálta vele az embert, de megköszönni nem lehetett, mert hápogtunk az erejétől. Akkor is azt mondta: igya gyorsan, sietek Attól tartott mindig, hogy behajtják a jószágot az erdőbe. Ezért ha birkát látott, csak leugrott a kocsiról és már szaladt A tilos legeltetés nem kizárólag szegedi passzió, benne van az már a jószág gondozójának vérében. Egész kalendáriumot lehetne összeirni Szeged hires juhászairól, a Födi Lukácsról, meg a Godó-Virgonczról, babár az utóbbi nevét csak Virgancznak ejtette a nyelvhasználat Magam ls feljegyeztem jelesebb cselekedeteiket. Ezért volt szigorú a Iegelő-ellenőr2és, a falkák lesése. Az arra illetékések hajnalban indultak, mert a gulyás — bízva a városiak lustálkodásában — ott hagyta magára jószágot. Czirok Balázs tudja az térről való történelmeket _ A kis Pálfy Béla vámfelügyelő szemét nem kerülte el semmi. Csendes szavú, de nagyon szigorú ember volt, ugy hivták, hogy »kt« Ráday*. A kocsihoz kell kötni a tilosban járó tehenet! — adta kl a Jelszót, de erre már előkerült valamelyik fa húséból | no agy - Hát a pálinkájára emlékeztck-e?J _ Már gyerekkoromban kezdtem cslkóskodnl a Léderernéf, akinek nagy tenyészete volt. Az iskolát nem szerettem, inkább elmentem buzavetéskor lovat vezetni, tiz éves voltam, mikor •hónapszámos* lettem. Tavaszkor aztán, hogy a nagy csikókat elvitték a pusztára, én gondoztam a választási csikókat az akolban. — 1914-ben ót kocsival mentünk te a Havibucsura, én voltam a polgármesteres, a Somogyi Szilveszter még főkapitány. Előbb akart hazamenni a többi vendégnél, de a kapukat már bezárták, hát leszálltam, hogy kinyissam. Csak az egyik szárnyat tártam fel, mikor a lovak utánam robogtak s hiába kaptam el félkézzel a kantárszárat, odanyomtak a félkapuhoz, kihúztak, aztán elvágtattak. A Szentháromság-utcán egv rendőr állt elibük, de akkor már térdre estek. Énrólam lement az egész ruha, ugy hoztak másikat a városból, mert ebben nem lehetett a bakon ülni. _ A Gicatricis főispán úrral jártam egysser télen, fiztak a lovak, nckemrontottak, fellöktek, felhasadt a sremem héja. Majd a kórháznál megál lünk! mondta a főispán ur, kötöztesse be magát. Felesleges, feleltem, lekötöttem a zsebkendőmmel, eligazítják otthon a mentők is. Három oapig ispán ur, de mikor másnap meglátott, nagyon szigorú lett. Hogy mert he* jönni? A pályával 1919 decemberében volt kénytelen szakítani Czérna. — Na Czérna, mnodta Scnltéty főszámvevő ur, megnősülök, magának keli vinni a menyasszonyt. Köszöntem a megtiszteltetést, nemrég jöttem haza a harctérről. Volt akkor a tűzoltóságnak két szürke lova, vezettem át őket felkantározva, kötőféken a gazdasági udvarra, mikor Kovács Jó* zsef tűzoltó figyelmeztet: Vigyázzák kend a lovakra, mert ezek bolondosak! Kezdtem rövidebb kötélre fogni, erre az egyik felágaskodik és hirtelen a felső karomba rng. Arra megvadul a másik is, levágnak a kövezetre. A balkarcsontom megtört, a bal lapockám végigrepedt, vállból y karom kifordult. A kórházban húzták, forgat-, ták, mint a disznólábat, alig tudták a helyére tenni. Ma is többször ropog 0 vállam. Ezért lettem gátőr, de most már csak nyugdíjas. Mikor Csernoch János esanádmegyei püspök először járt Szegeden látogatóban, Lázár polgármester nem engedhette el, hogy be ne mutassa neki az ő körülrajongott tanyavilágát Természetesen várost négyes fogat vitte őket, Kecskés Pali ült a bakon, a kocsik előtt diszbe öltözött lovasrendőrök adták meg a ritka alkalomból a parádét. — Tudom, szidnak most engem, mondta a bosszú körntazás valamelyik pihenőjén a rendkívüli szeretetreméltóságáról hires, közvetlen modorú főpap. De ez nem az én kívánságom, a polgármester ur akarta igy. A rendőröknek saját lovaik voltak, gyenge inuak Valamennyijük seftelt s ha feljavítottak egy paripát, azo» nvomban eladták A szolgálatban levők aztán nem tudták jól menni s a bnncut Kecskés Pali bácsi hiába szor 'otta kezére a kantárszárat, mégso volt képes a maga négyesét annyira visszatartani, hogy ne legvenck mindig a rendőrlovak sarkában. — Haladjatok már előrébb, mer* fellfikünk benneteket! 1 — Mondta ts a püspök Somogyi Veszter főkapitánynak: Nem gondoltam volna, hogy ah földi homokon fgv tudnak hajtaúf 4 szegedi kocsisok. Páratlanul szép teljesítmény volt Ami jár azóta szájról-szájra í tudni fogják még az unokák is. RÉGI RIPORTKIt a gulyás is: Ne vigyék a jószágomat! ne lássam! _ parancsolt rám a főBÚTOR fényezett és festett hálószobák, ebédlők. színes kombinált és konyhabútorok elsőrendű minőségben, olcsó ftrow Nagv raktár. BLASKOYIC 9-batérMét Táhor-ntes I. az adóhivatal mellett. 16 tőkebefektetés! szám alatti emeletes ház haszonélvezettel, terhelt fele hányada olcsin eladd. Érdeklődni Dr. BARANY ügyvédnél, Orosházán. «