Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-27 / 193. szám

Vasárnap d. u. (él 6-kor Z fis UTC mérkőzésre jegyek alffTétell kedvez­ménnyel szombat este 6 óráig a Délmagyarország Jegyirodában. Ujabb négy letartóztatás tiltott műtét miatt (A Délmagyarország munkatár­rátói) A Délmagyarország szerdai számában megírtuk, hogy magzat­'<óhajtásért letartóztatott a rendőr­ség három domaszéki lakost és a tiltott műtétet végző szegedi szü­lésznőt is őrizetbe vette. Csütörtö­kön ujabb feljelentés érkezett a rendőrségre hasonló bűnügyben. Az ügy középpontjában Hevesi Mária 22 éves szegedi háztartási alkalmazott áll, aki 1941 április 15-ike óta Schwartz Ignác Dé­libáb-utca 2—4. szám alatti lakos­nál nyert alkalmaztatást. A fiatal, csinos cselédleány megtetszett mun­kaadója fiának, Schwartz Tibor­nak, aki viszonyt kezdett a leány­nyak Viszonyuk 1942 junius közepéig tartott, ekkor Hevesi Mária teherbe esett, amint az orvos megállapítot­ta. Az orvosi vizsgálat eredményét Hevesi Mária közölte Schwartz Ti­borral, aki azt mondotta a leány­: nak, hogy cselekedjen ugy, aho­gyan jónak látja, csak baja ne származzék belőle. Hevesi Mária felkereste özv. Schüsslcr Jakabné Délibáb­utcai szülésznőt, aki a műtétet vég­rehajtotta. A műtét azonban nem •ikerült, ugy, hogy mégegyszer el kellett mennie a szülésznőhöz, aki­nek 100 pengőt fizetett. A harmadik műtét után Hevesi Mária december 5-án megszülte magzatát. A koraszülött magzatot véres rongyokba csavarta és beletette egy "Jhasznált cipődobozba. A cipődo­bozba préselt magzatot megmutatta Schwartz Tibornak, akivel Hevesi Mária állítása szerint megegyeztek abban, hogy a gyermeket átadják ugyanabban a házban lakó B o d ó Móra Ferenc klárafalvi munkahelyén... Egy szegedkörnyéki község, amelynek földjéből „ellopott" a Maros munkat&rsá­(A Délmagy.irország tói) Klarafalva! Tizenöt kilométernyire van Szeged­től ez a dolgos nép lakta torontálme­gyei község, amelynek feltételes meg­állóhelyén csak akkor áll meg a sze­ged—makói motorosvonat, ha éppen akad utas. Mindeddig nem-igen volt különösebb jelentősége Klárafalvának, hacsak az nem, hogy a hircs Ger­iiczy-féle nagybirtok közepén terült el és az öreg báró: Gerliczy Fe­renc gyakorta rándult ki ide a közeli deszki kastélyából. Itt volt a bárói uradalom központi majorja is, amely­nek'ma már csak néhány' gazdasági épülete hirdet, hogy évtizedekkel en­ennekelőtte még innen irányították a nagy Gerliezy-uradalmat. A Gerliczy-birtok másfél évtized­del ezelőtt sok-sok paró parcellára málott szét, elkerüllek innen messzire a Gerliczy báróék, csak a deszki pom­pás kastély maradt meg, de abban is hosszú évek óta gyermekszanatóriuni működik. Ezen a vidéken máskor a Gerliczy-névbe ütközött mindenütt az ember, manapság már senki se említ' a Gerliezyeket, a hírneves föddesur­fainiliára nem emlékeztet már senki, semmi. Móra Ferenc és a klárai magyarok Klárafalva egyidőbon más valami­ről is hires-neves volt. Néhai holdo Elcsodálkozott az öreg atyafi és csak percek multával szólalt meg új­ra: _ HA az áldóját, hisz a* még nyil­ván Kossuth apánknál is régebben fe betett... Miért kerüli el a vasút a falut? gyen mondva, hogy azt a földet, ame. Iviket egyik helyről elrabolja, pár ki­1.iinéternyire innen máshol rakja le. Aki végigsétál a klárafalvi partok mentén, egvik nap még mélyen be­nyúló honioknvelveket lát a V parton, de nem sok idő multán már eltűnnek ezek a földnyelvek, hogv márfclé tűn­jenek ismét elő. A Maros tépi. szag­ealia a klárafalvi és pűspöklellei' föl­deket, dc nem tartja meg magának... 1943 szeptember ' M a vasút messzire elkerüli a községet még ma is. A faluba vezető hosszú ut sáros-földes volt, agyig süllyedt bele a kocsikerék esőzések idején. Nemrégiben azonban apró kőkockákkal kövezték végig a klásufalvi utat, ez az ut egyike a legjobbaknak ezen a környéken. 1 * A község maga erejéből építette fel az uj községházát, amely esinosságá­val példaképül szolgálhat minden al­fö&i község számára. Tornácos, tá­gas épület, mellett a pompás kivitele­zésű főjegyzői lakás, megkapó gazda­sági épületekkel, nagy udvarral ésvi­, rágós kerttel. Az elemi iskola is nem­gult Mora Terenc sünin járt k. ide régiben épü|t? szép ,anit6|akássa| \ A község az utóbbi években na­gyot lendült előre. Az állomástól a községig 2 kilométeres ut vezet, mert a vasút bizony messzire elkerüli Klá rafalvál. A régi bölcsek még irtóztak a >vasparipától< és azért hadakoztak, hogy minél messzibbre járjon a vasul, mert a gözmozdony szikrája esetleg felgyújtja az egész falut. Ki járt ak­koriban 50-100 évvel ezelőtt vasúton?i r- ­A régi okosok bölcselkedése hatott és horrP "¥<»<»<< turópdban A Neue zürcher ZeitunK igen ér­Itt az ideie: fizessen elő a Délma qyarorsz ágra ' yfji rtjj és a szomszédos FeranCíSzállásnn mpg a dombos Kukiityinbnn .vallatta a földet*. Többszáz sirt tárt fel sze­gény jó Mora Ferenc ezen a Környé­ken és a klárafaivi föld méhéből elő­került honfoglalóskori csordvázak és dísztárgyak értékes részei a szegedi muzeum régiségtárának. Móra egyik örökbecsű leírásában -zép emléket is állított a derék klárnfa'vi népnek. 'József asztalossegédnek és vadhá-'megírta, hogy az Itteni gazdák, föld z.islársának, Csapó Ilonának, akik [művelők és a többi kétkézi munkások, vó daliák a gyermek »eltüntetésél«. I milyen szeretettel és tudományszomj­Dr. Kamarás Lajos rendőrta-'!a!igyekeztek neki segltsnJ n < sos, a^biinügyi osztály vezetője é«f törtökön kihallgatta a Bodó há­zaspárt, akiktől a feljelentés is sz irmazik, Bodóék tagadták, hogy magukra vállalták volna a magzat eltüntetését. Előadlak kihallgatásuk «"rán, hogy a cipősdobozba préselt gyermeket Hevesi Mária becsem­pészte szobájuk asztalára, de ók ki­tették a gyermeket a folyosóra. Ez­zel elintézettnek tekintették az ügyet. Estefelé azonban Bodó József ár­én lett figyelmes, hogy az aszlalos­Hiühelyben lévő fürészporos kály­hából égett hus szaga árad az ud­vjrra. Bodó József az erősen ser­cegő hangra és a nyers hus égése következtében kelelkezelt szagra felnyitotta a fürészporos kályha te­tejét és abban felfedezte az álta­luk a folyosóra telt eipősrlobozban lévő magzatot. Kihalgalásuk során kijelentették Bodóék. hogv a gyer­meket valószínűleg Schwartz Tibor dobta a kályhába. Hevesi Mária szerint viszont Bodóék dobiák kályhába a gyermeket. üV rendőrség Hevesi Máriát, Schwartz Tibort és özv. Schüssler Jakabné, Délibáb- utcai szülésznői érizetbe vette. ban. — Sirt tártunk fel egyszer a ku­kutyini dombok aljában — irja egyik novellájában Móra Ferenc. Talán a huszadik sirt már, mindegyikben ér­tékes ritkaságok akadtak. Napokon át szünetnélkül, ugyszó'ván étten-szom­jan folytattuk a munkát. A idárafalvi nép apraja-nagyja, öregje, fiatalja ott álldogált körülöttünk, feszült érdeklő­déssel figvelte a munkánkat és ha kel­lett, kérés nélkül is segítségünkre voltak, szorgoskodtak, ;alicskáztak, teljesen önzetlenül, a régiségtudoniány iránti spontán tiszteletből. Az egyik sir aljából tatárjárás­korabeli harcos koponyája került elő. Mellette értékes, rilkaságszámbainenő rézedények valtak és az egyik sarok­ban ugyancsak értékes leletre buk­kantam: egy kis rézedényben pénz volt. Ebből lehetett megállapítani, hogy a tatárjárás idején került a har­cos a földbe, ugyanis negyedik Béla idejéből valók voltak a pénzdarabok. Amikor felszínre került a réztányér községnek itt a centruma és az iskola mellett a templom, melynek hajléka a vasárnap délelőtti szentmiséken zsú­folásig megtelik a hívekkel, jeléül an­nak, hogy a klárafalvi nép vallásos és istenfélő. S akárhová néz az em­ber szerte a községben, mindenült csupa virág. A klárafalviak szeretik a virágot s hogy is mondják: aki a virágot szereli... Narancs terem íJárafalván A íőut mellett, az egyik ház kert­jében érdekes látvány köti le a figyel­met: narancsfa virít, az alma, körte, birsalma és szilvafák tömkelegében. A pompás kert gazdája: B. Mihály évekkel ültette el a naranesraago', dekes összeállítást közöl azokról a történelmi föl jegyzésekről, amelyek az ideihez hasonló különösen forró nya­rakról szólnak. Mióta Középeurópában történelmi­leg — legalább is részben — biztos följegyzések vannak, a 722. esztendő az első, amelyet a történetírók rend­kívül hősége és szárazsága miatt meg­említenek. 870-ben a kánikula oly^n nagy volt, hogy a földműveseket az aratásnál liősuta érte és mép a leg­nagyobb folyóban is nlig volt TÍZ Az 1000. esztendő hősége, mely végtelenül hideg télre következett, meggyőzte az embereket a világ kö­zeledő végéről, amelyet az úgyneve­zett chiliasták hirdettek. A következő mindkét évszázad rendkívül forró volt és különösen meleg nvarat jelentenek az 1014, 1022, 1026. 1083, 109Ó. továbbá 1135, 1159, 1176. 1177, 1188, 1189 és 1192 eszten­dőkből. 1232-ben a homokban a tojást ke­ményre lehetett főzni. 1258-ben fél esz­tendőn keresztül epveflen csöpp eső sem esett és az 1260, 1262. 1268, 1270 és 1276 esztendőkben is kataszlröfális volt a hőség által okozott vízhiány-' Az egyik legrosszabb esztendő 1420 volt, mert akkor az égető nap követ­keztében sok vidéken az emberek kép­«Xer^r.k « aratást elvégezni lajban, gyökeret eresztett és egv szép napon előbujt a főidből. Azóta dédel­gették, ápolgatták és folyton nőtt, te­rebélyesedett a délszaki éghajlathoz szokott fa, mely már három méterre megnőtt és nyaranta bőzamatu. nedv­dús gyümölcsöt érlel. Messzi földről csodájára járnak a klárafalvi csodá­nak: a narancsnak. Földnyelvek, amelyek el-eltünedeznek Sokat emlegetett problémája ennek az érdemes községnek a Maros szabályozása is. Ott húzódik a tahi aljában a folyó: a Maros, amely gyak­ran szeszélyesebb, mint a Tisza. Né­pénz, felcsillant a köröttünk álló klá­rafalviak szeme: — Nini pénz. — Az biz a'. Valódi pénz az bizony! Az öregebbje még tüzetesebben is megvizsgálta a pénzdarabokat: — Aztán miféle pénz lehet ez? — kérdezte az egyik őszfürtü magyar. Tüstént megadtam rá a választ: — Hát negyedik Béla király ideié­ből való ,'ha megdagad és oly sietős, hogy ei 'sodor minden akadályt az útjából.Na gyobb baj azonban, hogy a Maros, szabályozás hiányában, állandóan szaggatja, rombolja a parfoldalakat. Klárafalva és Püspöklclle vidékén meglehetős kanyargós a Maros és er-j refelé még inkább fokozódik a ve- [ saély, hogy a szeszélyes £ folyó tépi, j szaggatja a földeket. Á Maros által el- [ rabolt földterület événk'nt meglehetős'' jelentős, de a fölró becsületére le­1447-ben olyan nagy volt a hőség, hogy mindenfelé kigyulladtak az erdők, de a városokban és falvakban is sok tü­zet okozott a hőség által keletkezett öngyulladás. 1473., 1474., 1477. és 1478 szintén igen forró nyarakat mutatott fel. A legérdekesebb adatok egyike 1478­ról szól, amikor a rendkívüli hőség egészen december hónap közepéig tar­tott. A következő forró nyarakat ai 1540., 1556., 1559., 1615. és 1616 eszten­dőkről jegyezték fel. Mindenesetre ki kell emelni azt, hogy a jelentések an­nál tárgyilagosabbak, minél közelebb esnek napjainkhoz. A XVIII. századból már csak két különösen forró nyarat jegyeztek fel, még pedig 1746 és 1782. esztendőkről. Gá» Ferencne okleveles t»nftr 3599—1941—42. »z alatt enegdélyezett gyom es gepira iskoiaiaoan Széchenyi tér 7, II. 22, a szeptem­berben kezdődő tanfolyamokra a beiratósok folyamatban vannak Telefon 28-15. 322

Next

/
Oldalképek
Tartalom