Délmagyarország, 1943. augusztus (19. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-22 / 189. szám

SZEGED NEPE A régi lakodalom Egy régebbi cikkünkben a régi szegedi esküvő lefolyásáról volt £ió. Most a lakodalmi mulatság ú llemzésére kerítünk sort. Az esküvőről való hazatérés után kezdődik a lakodalom. Mosl már végképpen összegyűlnek a nieghivr.it vendégek, akikel a násznagy előtt vagy a vőfély, vagy pedig valamelyik bátorsznvú legény köszönt be. Rendszerint most hozzák ajándékaikat is (hl már előre el nein btildötték volna): süteményt, edényeket. házieszközöket, bútordarabokat és különösen az új asszonynak fejére való selvemkendöt. Mindent újat. Olyik menyasszony 20— .10 selyemkendőt is kap ajándékba. A legszegényebb vendég sem állít ajándék nélkül lakodalomba. Emlősük itt meg, hogy a lakodalmas v:rág beszerzése a koszorúslányok kötelessége. Ok is tűzik föl a meghívóit férfivendégek kalapjához, újabban a gomblyukába. Kivétel a \óiegényvirág, anieJvet a menyaszszonv vesz és 6 is tűzi fel neki az ;ri<üvő előtt. A menyasszony hazahozatala és a vacsora közötti időben egy nóta i lugziné/őké. Ilyenkor a lagzinéPk táncolnak egymással, de a lakodalmas nép is. különösen a fiatalja, jTieg-megláncoltatja a hívatlan fehérnépeket. A lagzinezőket ?pyébként kint a kapuban meg szokták kínálni a boron kívül lagz'kaláccsal. amelyet rendesen rostában visznek ki hozzájuk. EgyikT>úsik hívatlan vendég a 'agzinézök nótája után vacsorára is bennrrgad. Illetlen dolog ugyan, de eltúrik. Ncni utasítják ki. örüljön ő is Az ilyen vendéget szűrösnek hívják. A lámpát ahogy meggyújtják, égve hagyják mindaddig, mig csak magától ki nem alszik. Néha kéthárom napig is ég. A lakodalom r.'nlt keletkezett port, szemetet nem viszik ki, hanem bcsöprik az .w.ttil alá, azután pedig télen sóval hintik tele a szobát. • A vacsorával kapcsolatban ejtsünk most sort a lakodalom élcleife is. A kenyeret, kalácsot az aszS/jcmynép már hajnalban kisüti, /italában csak üreskalácsot sütnek: fontost, magyarost (fontos kalics ez is, csak a tetején mogyoró<-zci;ű kalacsdiszek vannak), penret. A lakodalomra legtöbbször l< henet, vagy borjúi vágnak le házilag. A levesfőzés az asszonyok ri<>lga. de a ^aprikáshúst férlicmlur főzi a szabadban, bográcsban. A házbeiiek é.s a legközelebbi hozzátartozók számára a lakodalom napján inár ebédet is főznek, amely rendszerint pacallevesből, irgebben dercés burka is főtt benrf), paprikásból és kalácsból áll. A lakodalmi bor általában nem napson tüzes, de kellemes italú, jóközepes erősségű. Szódavizet csak újabban szolgálnak föl melléje. A vacsorát — a lő lakomái — ú> y nyolc, óra körül tálalják fel. különösen ügyelnek arra, hogy az asztaloknál páratlan számú vendég üljön (»hogy a gyerök is . párritlanú gyüjjön*). minden asztalrál páratlan-számú tál, tányér, rvőeszköz stb. 'egyen. Az új pár a koszorúspárokkal a násznagy asztalánál foglal helyet. A menyaszszonyt igyekeznek ilyenkor mindenféleképpen megtréfálni: lyukas kanalat, fából, nádból faragolt kést, villát adnak neki, biztatják, hegy egyék, ne szégyellősködjék, mint otthon. Késztelik, hogy sokat egyék, mer' csak úgv lesz majd a jószágíartásboz szerencséjük. A vacsorát a vőfély köszönti he hosszú versezelekkel. A vacsora étrendje régebben a következő volt: köménymagos zsöinlyeleves. A bele fölt husi leves után tejes Imii ássál szolgálták fel. Majd a paprikás következett, utána köleskása. (Ellól szedte vacsora ulán a szakácsné állítólagos égési sebei miatt bekötözött kezekkel a kásapénzt. Egy nagy fakanállal sorra bökdöste a vendégeket, amíg nem vetettek neki valamit »sebeinek« civosiására.). A vacsora utolsó fogása süteményből állolt, mint kőit rétesből, belesből, tulúpcrecból (nagyalakú perec), stb. Manapság a vacsora: leves, paprikás, sütemény. Mielőtt hozzáíognánok. a rásznagv imádkozásra áll fel. Min-(ritkaság, denki követi. Az asztali áldást maitokban mondják el. Az első fogás tehát husieves pacallésztával (apró kcckára metélt tészta). Ulána a paprikást, végül a süteményt ad:ék bc. Mostanság cukrásztól kére* itett tortát, vagy tortálát. Amennyiben lehetséges, minden isalád azt a süteményt kapja, amit a lakodalomra magával hozott. A kiszolgálást a vőfély, a házbeliek és olyan legények végzik, akiknek nincsen lányuk, azaz a Icikodalóm idejére nem rendelték őket össze egy lánnyal sem, ha: cm úgy mulatnak egymagukban, ahogy kedvük tartja. Vacsora után e«:nék az örömszülők, a vőfély, a muzsikásók, szakácsok, csapos és a felszolgálók, egyáltalában azok. akik az első terítésnél valamilyen oi-ból nem ellek. A násznagy asztalán rendesen e0ész éjszaka ott marad egy tál paprikás és kalács, tlárki bármilor melléülhet. Az éjszaka folyamán többször hordanak kalácsot a vmdégek között. Régebben a lako('slom több napig is eltartott, ma nár különösen a városban nagy Szögedi Bálint Szegeai prádés kocsisok VI. (A Délmagyarország munkatársától) Érdekes megkülönböztetést hallok, ott is az autó áll szemben a fogattal. Mert a lóval lehet beszélni, de ba az auló nekitiszteleg egy. kőrakásnak, akkor orémusz neki, bele lehet kezdeni az utolsó imádságba. — A régi, meg a mai világ közt az a különbség, hogy amig kocsivaj jártunk, kergették a tanyákon a bérest, rohanj már, nyisd ki a kaput! Mindenhol vártak bennünket s megharagudtak, ha nem hajtottunk be. Most azt kiabálják a béresre, mikor porzik az országút: Csukd bc gyorsan a kaput, hogy be ne jöjjenek Vájjon csak az autó okozná a változást? L)e nyilván más léleklana van az iiri lógatnak cs más a gépkocsi nak. Azonban ha kihalóban van is a régi szíveslátás, megmarad az emléke, hogy a kocsisról épp ugy illett gondosuodni mint a gazdajáról. Szóval m m uj dolog ez Mikor amabban a vissza nem térő időben lányos házhoz kucsirozott be az ifiur, az első üdvözlés után a házikisasszony kiszaladt a konyhába. _ Jó! lássátok el M kocsist, semmiben hiányt ne szenvedjen. Megnézte az eladó lány a lovakat is kockacukorral fokozta a jókedvüket, lapockájukat megveregette. — Ezeknek aztán gondjukat viselik! — Hát aki az én kezem alatt van! pödörgette bajuszát a Marci. — Csak nekem szóljon, ha kíván-l sága van, — fejezte bc a kisasszony | a társalgást, aini hasznos befektetés volt mindenféleképpen. Hogy a Marci hiányt szenvedhet valamiben, attól ugyan éppenséggel nem kellett félni. A konyhán már kezdett kitörni a lélekveszedeletn, a so» lány görbe szemmel uézett egymásra, kivel kedvesebb a kocsis? Pajzán és korban még nem elöbafadott főzőaszszonyok ugy tudják lesütni a szemüket, hogy a legényember elveszti azt a kis józan eszét is, ami még megmaladt. Nem beszélve özvegyekről, vagy lúgott menyecskékről*, mert bogy • könnyű nekik*, húzta fel durcásra a száját Panni konyhaleányzó. (Azért mégis ö sivított legnagyobbat, mikor jégért ment a verembe. Milyen titokzatos ijedelem ejthette rabul?) A házikisasszony kedveskedése viszont azért nevezhető jó tőkebefektetésre,; mert hazatérvén Marci, hetrkeu át ki nem fogyott a magasztatá- . „ , .. sábőj. I Kállay Albertről ez Én mondom, bogy olyan finom S«üm véleménye: gyon jó paprikást főztek, elvitte • szél mindenfelé a szagát. Akkor Invitált a Molnár, hogy asztalhoz urak üravetzék közeledtek az asztalhoz, ahol gőzölgött a nagy bogrács, de kívüle sehol semmi. — Talán várjuk meg a terítést, mondja. — Miféle terítést? — Ami az* ebédhez kell. Egyetlen tányért se látok. _ Tányért tanyán? _ csodáik® zott Molnár. Hol hallottak az urak olyat? Bicskaheggyel szokás ezt eont akkor esik jól. Mint ahogy jól is esett. — Hát mikor a Szendrey Jené tanácsnok úrral az ördög Istvánná? jártunk szintén hivatalosanl Jövünk már hazafelé mikor azt kérdi a tanácsnok ur. — Hát kend kapott-e ebédet? — Nem adtak nekem egy falatot sem. — Fordítsa meg a lovakat, azonnal vissza! Szalad ki elébünk ördög. — Csak nem hagytak itt az urak valamit? — Hagytunk bizony, a kocsisom ebédjét. — Ejnye, kutyateremtette, hogy eshetett ez meg? Kezdték az egzáraent, hogy ki a ludas benne, ki feledkezett meg rólam, de mindenki másra tolta a felelősséget. A vége mégis áz lett, hogy jól megebéde'teltck, félliter bort is kaptam, csak azután indultunk haza. Ilyen finom ember volt a Szendrey •tanácsnok ur! a vendéfehérszemélyt nem találnak hét vármegyében. Igaz ugyan, hogy egy Kicsit hitvány, a Panninak vastagabba combja, mint az ü dereka, de majd megerősödik, csak essen át az c:só gyereken. Látnátok, az anyját, a mázsa felé jár, de az öreg kulcsárnő mondja, hogy igy kezdte az is. A kisasszony sürgése-forgása, gondossága mutatja, hogy asszonynak való ez! Még azt a pesztrának készülő Marist is hogy fclnyakalta, mikor elbámészkodott és kifuttatta a tejet! A hirek szálltak, már példának emlegették a legényes házban, sőt a gazdaságot vezető Nagyasszony fűiébe is eljuthatott valami, mert azt mondja egyszer Marcinak. — De olt vesztetted az eszedet, hogy mindig arról prédikálsz! Tánvamelyik menyecske jól készítette a rétest! — Hát, csókolom a kézit, nem hízta azt a gyönyölü kisasszony senkire, Olyan egy kitűnő ember voo, hogy aagyoiu Az ss szeretett sokat beszélni. Somogyi Andrással is megesett, hogy egyszer Kállayval tanyajárás közben elakadtak a nagy sárban. Nem homok az mindenfelé bár abban is megmakacsolja magát a kocsi kereke cs csak forog egyhelyben, mint az őrdögmotolia —, de a sár birkózik, ellentáll, harap, akár a szelindek év görcsöt kap az állában, hogy nem tudja kinyitni a száját. Somogyi András is kínlódott s bá« illemtudó derék egy ember volt, » végén elfogyott a tűröm olaja s kA romkodásra fakadt. Azt az erre-arráját a polgármesternek. jó volna ha itt lenne ü ist láthatná, hogv milyenek a város utatAz illetékes kritikát Kállay másnap kellő diplomáciai formában közölte a polgármesterrel. Az útügyi költségvetés tárgyalákinyújtotta ő maga személyesen. Rt- (fánál ajánlatos lesz erről is gondostem már rétest grófoknál is, de ennek -kodnimég most is számban van az ize. Marci végeredményben oktalan lénv volt, mert apróbb verekedések dolgában megtanulhatta volna a törvényben, hogy mi az a keresztkérdés. Sose jött rá ,hogv a Nagyasszonv most őt is ilyennek vetette alá. _ De vitte >az Aignert- is, —egészítik ki a szolgálali tevékenységét Somogyinak. Vele esett meg, hogy V'Arkonyt Jenő gazdasági intézőt fuvarozta Balástyában. A városnak gaznasága volt ott, Várkonyi vezette, vagy 5—600 ltbát neveltek a farmon s mivel vési járt a baromfiak birodalmában, » libákat be kellett oltani Valami lila folyadék volt az orvasságuk, magyarázzák a vendégeim. Pohárban tartották, abból szívtak fel apró adagokat a fecskendőbe. Közben kimennek az pmberek valamely tájékozódás okából az udvarra viszont Somogyinak a szobában van keresni valója, hát egyszerre felvillan a szolgálatban absztinenciára kényszeritett szeme. — Nini, ezt itt bagylák az urak! Később keresi az állatorvos, hogy hová tűnhetett a libaoltó? Tiz perc i /. _ Ctfrok István — előtt még itt' volt, csak nem nyelte el a föld? — Ebben tartották? — kérdi Somogyi. — Bizottságban jártunk az Ora- — Abban, vetz főmérnök úrral a Molnár La- — Hát akkor alighanem én ittam jos mészáros tanyáján, mesélik, meg, olyan gyenge kadarka volt Műszaki bejárás volt, vagy helyszíni j Annyi bizonyos, hogv nem is kapszemle, elég « hozzá, hogy ilyesféle j'a meg az öreg a libavészt! Ott tartottak bennünket ebédre, naR.ÉGT RTPORTKW