Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-24 / 165. szám

MAGYAR NYILVÁNOSSÁG A /Népszava* irja: A Színművészeti és Filmművészeti Kamara foglalkozott legutóbb a filmkritikák ügyével és kifogást emelet az ábrás (csillagos, kockás, hőmérős stb.) kritikák ellen, hangoztatva, hogy /az ábrák igen sok esetben helytelenül tájékoztatják a közönséget és egy tollvonással intézik el olyan magyar filmek sorsát is, amelyek fáradságos és bosszú munka árán készültek el*. A kamara tehát kifogásolja a filmkritikákat. Nem akarunk most beszélni a kritika szabadságáról és más hasonló elavult dolgokról, amelyek mind eszébe jutnak az embernek a szinészkamara legújabb kifogásaival kapcsolatban. Egy kérdést azonban meg kell említeni és a beadvánnyal kapcsolatban fel kell hivni rá az érzék enylelkft filmgyártók figyelmét. Ez pedig éppen a magyar filmek ügye, amelyeknek most helytelenül értelmezett védelmében a kritikát akarják megrendszabályozni Ha valaki mindenáron jó kritikát akar kapni filmjéért, annak igen egyszerű módja van, amelyet most ünnepélyes formában elárulunk: jó filmet kell csinálni. A bosszú és fáradságos munka tudniillik művészi teljesítménynél még nem érdem. Ha valaki elfárad, az pihenje ki magát, vagy pedig ne gyártson filmet. Utóvégre ez nem kötelező. De ha már elhatározta, hogy filmet csiuál, akkor akár rövid és könnyű, akár hosszú és fáradságos munkával — a nézőt ez a körülmény ugyanis alig érdekli — csináljon olyan filmet, amely /•"•"felel a magasabb igényeknek is. A .tönnyü, a legolcsóbb eszközökkel szórakoztató, egykaptafára készült fili :ek igen fárasztó munka után kerű'hetnek a közönség elé, igen jó üzletet is jelenthetnek, de jó kritikát semmiesetre sem érdemelnek. Tehát nem szabad érzékenykedni. A mozi a legszélesebb rétegek szórakozása és ezért minden művészetit- sokkal fontosabb feladatokat kell megoldania. Témáit ugy kell kiválasztani és eszközeit ugy kell felhasználni, hogy ezeknek a magasabb feladatoknak is megfeleljen. A kérdésnek ez az egyetlen titka, semmi más. Nem a hőmérőben, a kockákban vagy a csillagban van a hiba, hanem rendszerint a filmben. Súlyos felelősség terheli azokat a gyártókat, akik esztendőkön keresztül nem matattak mást a közönségnek, (mint hangulatvilágítást a bárban, szegény gépiróleányt, gazdag vezérigazgatót, csőbutort és romantikus szerelmeket és ősi parkokban, vagy pedig hamis, nagyhangú propagandát, üres jelszavak celluloidszavakra való fényképezést Itt nz ideje, bogy a filmgyártás végre szakítson a szerelmi propagandasab1 ónnal és igaz művészetet, komoly problémákat hozzon akkor is, ha szórakoztatni akar. Akkor senkinek nem kell majd beadványt irni a kritikáról, akkor a hőmérő nem lázat, hanem egészséget fog mutatni. Addig pedig ne kritizálják a kritikát, amelyet mi egyébként most nem akarunk megvédeni, csak éppen a kérdésnek egy másik, szerintünk sokkal fontosabb oldalára igyekeztünk rámutatni. —oOo—• A /Függetlenségiben irja Tnlier Ferenc ny. ezredes: /Ezeknél a nagy nyári küzde'mefetml nem örel és nem Szicília megtartása vagy feladása a lényeg, hanem az, hogy az ellenség drágán vásárolja meg az emiitett helyek birtokát. A háború sorsát nem ilyen városok vagy helyek elfoglalása, hanem az ellenség harci erőinek elhasználódása dönti el. Ez van most folyamatban.* Rejtélyek és ellentmondások a tápéi mozialapltás köriii (A Délmagyarország munkatársától) Városszerte élénk érdeklődéssel figyelik a Délmagyarország által kipattantott /ötödik szegedi mozi* ügyének fejleményeit. Illetékes körökben változatlanul arra az álláspontra helyezkednek, hogy a városnak mindent el kell követnie a tápéi /falusi mozi* engedélyének Szegedre hátrányos módon való kihasználása ellen, A szabályszerűen és a törvényes formák szigorú betartásával megszerzett moziengedély megvonására senki sem gondol, ellenben általános az a nézet városházi körökben, hogy az engedély gyümölesöztet-ése, tehát az üzleti kihasználás módja nem lépheti tul azokat a kereteket, amelyek között egy falusi mozi működését kifejteni szokta. Arra ugyanis még nem volt példa sem Magyarországon, de alighanem másutt sem, hogy egy kisközség szélére azért építsenek szórakoztató üzemet, hogy az közönségét a szomszédos, sőt vele összeépült nagyváros lakói sorából szerezhesse. Kizárólag ez a városi adózás Szempontjából is érzékeny károsodással fenyegető lehető ség az, aminek megváltoztatását Szeged közérdekből joggal megkívánhatja. A tápéi mozi építkezési helyének furcsa megválasztása közvetlenül Sze. ged határán annál sérelmesebb, mert éppen a közelmúltban vonta meg a belügyminisztérium egy egészen zártkörű és tudományos jellegű filmjátszó közület jogosítványát. Ez az úgynevezett »ceerkészmozi« vagy »Szivtestőr-mozi* volt, amelynek engedélyét eredetileg az Iskolán kívüli Népoktatási Bizottság kapta. Az oktató tendenciájú és főként a tudományos ismeretterjesztés célját szolgáié kulturfilmes előadásokat az Alsóvá rosban tartották, meg pedig a szerzett jog önkéntes megszükitéséveh Az engedély ugyanis 35 milliméteres szaiagszélességü, úgynevezett normálfilmjátszásra szólt, ezzel szemben — hangos vetítőgép hiányában az előadásokat rendező közület az iskolai filmoktatás céljait szolgáló keskenylílmvetitő berendezéssel szerelte fel a mozi ját, amely vasárnaponkint minimális belépődíj, illetve havi tagdij ellenében tartott oktató ós léleknemesitő előadásokat a cserkészifjuság részére. A köztudatban — bár helytelenül — a /papok mozija* ncven ismerték ezt a valóban közhasznú és kulturális rendeltetésű intézményt, amely pár héttel ezelőtt kénytelen volt előadásait beszüntetni, mert a belügyminisztérium az engedélyt hatályon kivül helyezte. Városházi illetékes körökben azl hangoztatják, hogy éppen ez az engedély megvonó* is azt bizonyítja, mennyire őrködik az illetékes fórum azon, hogy semmiféle formában és senki, még egy kulturális intézmény se léphesse tul a mozinumerus clausust Elképzelhetetlen tehát, hogy a belügyminisztérium tudtával történnék a falusi mozinak Szeged határára történő kihelyezése. A csütörtöki napon egyébként érdekes mozzanat adódott a moziügyben Végre jelentkezett a láthatatlan moziengedélyes. Gróf Klebelsberg Jenőné, aki azonos azzal a Rostás Irénnel, akinek nevére a moziengedély szól, csütörtökön felkereste az egyik illetékes szegedi tényezőt és előadta, hogy a mozit csak kényszerűségből építi fel a falu szélére, minthogy bent a községben a legszorgosabb utánjárás mellett sem tudott telket kapni. Megjegyezte azt is, hogy szerinte teljesen oktalan a mozialgpitás keltette riadalom, annál is inkább, mert a tápéi moziengedély nem norinálfilmek, hanem csupán keskenyfilmek játszására szól. Bejelentette a grófné azt is, hogy a mozit vályogból építi, téglát csupán az alapozáshoz használ és mindössze négyszáz személy befogadására lesz a moziépület alkalmas. Távol áll tőlünk, hogy gróf Klebelbergné szavahihetőségét kétségbevonjuk, vagy azzal vádoljuk meg, hogy szándékosan kívánna ártani Szeged érdekeinek. Ezt annál kevésbé szabad róla feltételezni, mert utánjárásunk megállapításai szerint a grófné maga is régi szegedi lafíoS; Gizella nevű nővérével együtt, aki azonos azzal a Notári Istvánné ószeresnővel, akiről riportunkban említést tettünk, legutoljára 1940 szeptemberében változtatták lakásukat. Ekkor költöztek az Ösz-utcából a Püspök-utca 12. szám alá, ahol a grófilét leánynevén most is bejelentett állandó szegedi lakosként tartja nyilván a bejelentő hivatal és ahol ezidőszerint is létezik a nővére által vezetett zsibárus üzlet. Már pedig — amint azt a grófné által felkeresett illetékes tényező előttünk kifejtette — a legcsunyább hütlenség lenne egy szegedi lakos részéről, ha önös üzleti érdekből a saját városa érdekei ellen törne. Ez a meggondolás teszi kötelességünkké, hogy feltételezzük az engedélyesről a legteljesebb jóhiszeműséget. Annál őszintébb sajnálkozással keli azonban megállapítanunk, hogy gróf Klebelsbergnó közlései semmivel sem mozdították elő a moziügy tisztázódását, sőt az ellentétes információk kereszttüzében a jó szegedi polgár most már valóban nüm tudja, mit higyjen és mit gondoljon az ügyről. A grófné kijelentéseinek ellene mondanak a moziépitkczés helyszínén a telket átengedő téglagyárostól szerzet|; információink, amely szeriül kétszázezer téglát rendeltek a moziépitkezés céljaira és ennek kigyártása már folyamatban van. Nem hinnők, hogy egy négyszáz személyes mozi alapozási munkálataihoz ekkor mennyiségű téglára lenne szükség. Itt tehát valami •nem stimmel*. Ha pedig keskenyfilmes moziról van szó, ez a körülmény az egyébként is jogosult aggályok fokozására alkalmas, mert ezek a mozik egészen minimális rezsivel dolgoznak és nem vonatkoznak rájuk azok a tűzrendészeit rendelkezések sem, amelyek a nagymozik számára anyagiakban is súlyos megterhelést jelentenek. A keskenyfilmvetités anyaga ugyanis az úgynevezett éghetetlen film, amelynek vetítéséhez sem aszbesztbélésü vetitőkamra nem szükséges, sem más — tetemes kiadást igénylő — elővigyázati intézkedés, mert ez a filmanyag még akkor sem robban, ha nyilt lánggal érintkezik. Igy a vetítés egészen egyszerű és a oézőközönsóg soraiból; is történhet. Ez igy is van mindenütt | a falusi' moziknál, amelyek általános szokás szerint egy-egy községi kultúrház, vagy kocsma nagytermében ütik fel sátorfájukat. Nem értjük tehát, miért kell kétszáznyolcvanezer pengős költséggel mozipalotát emelni, amikor még a telekvásárlás elismerjük, nehéz — problémája is kikü szöbölhető volna a falu központjába*megfelelő helyiség bérlésével. Tápén legalább féltucat ilyen célra alkalmai, helyiségről tudunk. De azt sem értjük, hogy ha vályogból épül a mozi, miért kerül kétszáznyolcvanezer pengőbe? Mi mindezeket az adatokat azoktól hallottuk, akik értesüléseiket közvetlenül a moziengedélyestöl szerezték. Van aziután még egy homályos pontja az ügynek. Többek állitása sze* rint az engedélyes úrhölgy hosszabb időn keresztül szép pozíciót betöltő köztisztviselő volt Budapesten. Itt is valami tévedésnek kell lennie, mert a szegedi bejelentöhivatal tanúsága szerint postás Irén magyarpécskai születésű szegedi lakos, megszakítás nélküli egyhelybenlakása hosszú évekre visszamenőleg megállapítható. Mint már emiitettük, három évet meghaladó idő óta a Püspök-utcai zsibárus üzlettel kapcsolatos lakás szerepel állandó szegedi tartózkodási helyéül. Nem tudjuk tehát, kinek lehet érdeke a grófnőről volt köztisztviselői mivoltának hírét költeni. A tápéi moziüigyön a rejtélyessé® misztikus köde ül. Ennek a homálynak aa eloszlatása, az ellentmondások közül a való tények kihámozása vezethet csak a probléma teljes tisztázásához és közmegelégedésre történő rendezéséhez. Kozma Béla. Homonnay főpolgármester beszéde a keresztény demokráciáról Dudapest, julius 23. Wolff Károly halálának 7. évfordulóján a MÉP székesfővárosi szervezete megkoszorúzta az elhunyt politikus sírját. Az ünnepi beszédet dr. H om o n n a y Tivadar főpolgármester mondotta. Arról beszélt, hogy az eszmék Wolff Károly halála után nem változtak és a párt célkitűzései nem öltözködtek be semmiféle konjunktura politikai formaruhájába. Nem tértek el a keresztény szellem és az öntudatos magyarság politikai eszményképét sem. — A meggyőződéses kereszténység, a rendíthetetlen magyarság eszményei mellett — folytatta szavait a főpolgármester — jelentkezik az utóbbi évtizedek történetében és ma is a demokrácia politikai érvényesülése. A mi demokráciánk, ugy érezzük, krisztusi eredetű. Az ilyen nemzeti demokrácia elégíthet ki csak mindenkit. Ma már senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy akármilyen nagy változások formálják át a világ arculatát, a kereszténység örök és változatlan alapzata marad az emberi együttélésnek. A szociális gondolat is elválaszthatatlan a kereszténységtől. iH-oe Deimaoyorarszag teieiooia