Délmagyarország, 1943. július (19. évfolyam, 145-171. szám)

1943-07-22 / 163. szám

Mfldy *Ri'R*/í n Jtaltam, amilyet és egy szölöanyara eJ | a lisztet a flanérok helyén találja CSÜTÖRTÖK. 1913 Julin« 22 se képzel. Hiába, mindig mondták meg. Hát igy van az a városon édes bogy fura egy valami az a váró.-.,' nem olyan, amilyennek hinnék, sose keress benne valamit a maga helyén, Zwél szülőanyám, de engem még mindig nem kérdezett senki, mert mért, nyilván azért, hogy az ételhordó volt a Édes egy szülőanyám, irom ezt a levelemet és kívánóin Istentől, liogy jó egészségben legyenek, mert semmi bajom, a szolgálat könnyű, azt a kis ebédet gyorsan összecsapjuk, árián nincs semmi dolgom, mert a nagyságám uzt mondja, hogy lemén a saját fészkébe, ott pucérkodik amig haza nem gyün este és aszongya, püy megbolondít ez a meleg, mi lesz még később, mint ahogy igaz is, az ember sose tudhassa, mi gyün később, akárcsak a Veron ángyom, aki egy gyereket várt és két jány gyütt helyette A nagyságos urat még nem lállam, mert hogy katona és firundcvanctgoltalja n muszkát, akárcsak a Misink, az oskolás gyerekek pedig sokszor haza se bagóznak a trandrul, mártogatják magukat ők is estig, hogy nem szégyenkeznek a ruhátlan sok fehérnép közt. akik alig egy pántlikát vesznek magukra, más semmit, meri aszongvák, hogy egyszer él csak az ember, azt Is nyáron, n tél nem élef, akkor a verebekkel kell lefeküdni, olyan hideg a szoba. Nem győztem kapkodni a fejemhez, mikor néha levittem az ebédet az úrfiak után n trnndrn, mert fürödtek egyszer anyáin 6k is a birkausztatóban, de földig érő üng volt mindnyájikon, nem ojan kis pöndölvféle, amitül a kisn«sz.onyok kődöke is kilátszik. Mondta nekem is ott egy úrféle — nem tudhas sam, mi volt. mert azon is csak imitt-amott lógott a humi —. gvere kis vadvirág, mártogasd meg magad, rád fér. no de meg is kapta a magáét a szömérmetlonje, elmenjen, ha jót akar, mert beütöm azt az üvegablakot a bögóly-szemibe. gyalázatos glrhese, nem vagyok én olyan. El se képzett édes egv szűlőanyám. milyen éhes ez a nyiszlett város. A múltkoriban egy vendég nagyságos ur darab szalonnát hozott mutatóba, nem volt nagyobb, mint amekkorát édes apám aratáskor megeszik, hát körülállták és elbámészkodtak rajta, hogv nini, szalonna és miiven szép fehér, mire a nagvságos ur azt mondta, hogv fenét fehér, mikor fekete. A szomszédival is áfgvüttek a gyerekek, hogy mutassák meg nekik, mert ők olyant még nem láttak, csak hallottak ruia mesében az öregapjuktól. Nekem sok a ráérő időm, tanulom a várost, mint nhogv Igaz is, mit csináljak, ha már itt vagyok. A piacon csak hullott almát, meg puha kajszit árulnak, meg töméntelen tököt, disznót egyszer láttam a vásárban, de akkor se ü volt, ké| pár csirkével találkoztam a kisvnsntnál, Hbból is majdnem emberhalál lett, egymás haján hucsuztak el a nagyságák, ngv rárohantak a csirkére Is. egymásra is, az envim. mertén fogtam meg először, a fene a kegyedé. mikor én hamarabb hunyorítottam a szememmel, gyönyörűséges kontyolás letf belőle, azalatt a szegény lanyásnénit egy szörnyen erős ember behúzta a kapu alá, nem tudhatom, mi lett a vége, a házmester nem engedett be senkit, mert 8 ma" gn volt személyesen a szörnyen erős ember Nagyon szépek itt a városban az ázlágok. de belfit öreg ember ereszti szügyének a fejit és pekulál, mtnl zsidó az üres bótbnn. Azért ke rfll szép bót is nagy bucsujárással, de a nagvságák avvaí gyiinnek ki betüle. hogy éz is elfogyott, meg az Is. megérteni nem lehet," mikor mások kaptak. A mult szombaton, mikor már mindenkinek levittem az ebédet, ugy ott felejtkezem, egy óra felé járt az idő, hát gondoltam, nem esznek meg, ha beljebb kerülök, keresek valamit s aszongyák rá. hogy nincs, mire azt felelem, hogy ó, ó. de aztán láttam, hogy nem kevély népek ezek, csupa egyszerű, magamfajta paboltban akárcsak édes anyám a moslékos dé- kezemben és azt is láttam, hogy mizsát. Én is azt hittem, hogy a pudli kor valaki kanavászt keresett, először alatt tartik azt a szép mosó kartont, a túróba nyúlt, mert rosszul mondták, akibül jaj de szeretnék egy rokolya1,, akik azt mondták, hogy a ruhás bolthát képzelje, a mosó karton egy fe- ban ruhát kapni, vagy ket inget, uj kete fiókból került elő, a pudli alatt divat gyütt ki itt is, láttam én min csirkék nyugtalankodtak, mert hogyídent, amit csak elképzelhet a régi egy tarajos szép kakas esipdeste őket. A gazda hol ide ugrott, hol amoda, pajzán egy lélek lehet, mindig súgott valamit a fehérszemélynek fülébe, azok mog vihogtak, de a másik pndlinál mérges letj a gazda és az egyik ifiurra ráhujjántott. hogy tökéletlen teremtés, mért rúgta fel a tejfelt a delénes kntulyában. majd le fogom vonni, hogv megemlegeti, mire az ifiur azt felette, hogy a jóféle csuda tud itt vigyázni, mikor a lisztes acskóktul mozdulni se lehet, maga kivételes egv szamár, mondta erre a gazda, lisztnek nézi a cukrot, mikorj piacos időkből. Azért aki kiment a bolfbul. mindje vitt magával ruhaholmit. Isten a megmondhatója, honnét szedték elő, mert valahány katulyát leemeltek, az mind üres volt, ugy mutogatták délelőtt elszontyolodott nagyságáknak, tessék nézni, ha nem hiszi. Azért ha bekövetkezik kend édesanyám a városba és kíváncsi lesz a szegedi piacra, ne a híd alá menjék, hanem ide, én elvezetem, hogy tudja és tudjuk aztán mind a ketten Ezek után minden jót kíván hűséges . . . Muis. Az alföldi gazda és a vízgazdálkodás Amikor a magyar törvényhozás megalkotta az 1937. évi XX. törvénycikket, az úgynevezett öntözési törvényt, azt az Alföld gazdaközönsége osztatlan örömmel fogadta. Régen érzett szükséglet kielégítéséről gondoskodott ez a törvény és olyan problémát volt hivatva megoldani, amelyet a törmégiscsak az aszály ellen kell vé dekeznünk! Figyelembe kell vennünk az Alföld vízgazdálkodási problémájának áttekintésénél, hogy Alföldünkön száz esztendőből 70—80 esztendőben kevés a csapadék. A trianoni Magyarország határai között mindössze három olyan várvény által életrehivott uj intéz- megyénk volt, amelyek területén mény, az öntözésügyi Hivatal nélkül megoldani úgyszólván lehetetlen volna. Hazánk korábbi vízgazdálkodási vízszabályozási, bel- és ármentesitési életében az első világháború előtt a kulturmérnökségek játszottak előkelő szerepet. Ez a nagymultu tnagyar intézmény néhai Kvassay Jeneő kitűnő a'kotása azonban az idők folyamán annyira elbürokratizálódott, hogy nagyobbarányu műszaki és vízügyi problémák megvalósítására mai helyzetében már egyáltalán nem alkalmas. Ezek a kultúrmérnöki hivatalok, mint a közigazgatási hatóságok vízügyi szakértői, ma már az évi csapadék mennyisége tíz esztendő átlagában elérte az okszerű mezőgazdasági termeléshez szükséges évi 800 millimétert. Alföldünkön általában évi 300—500 milliméter között ingadozik az évi csapadék mennyisége és az Is kedvezőtlen . eloszlásban, mert több mint a fele téli és koratavaszi csapadékra esik. Ez is azt bizonyítja, mennyire szükséges volt Alföldünkön az öntözésügyi Hivatal nagyarányú munkájának megindítása és kétségtelen, hogy az már eddig is jelentékeny eredményeket hozott. Kétségtelen, hogy ezekre a célokra eredetileg megállapított 80 millió úgyszólván teljesen adminisztratív j pengős hitelkeret ma már szűknek természetű irodákká lettek. Ezért örömmel üdvözölte az alföldi gazdaközönség egy uj mozgékony és anyagilag is kellőképpen alátámasztott, nagy műszaki feladatok megoldására alkalmas szervezetnek, az öntözésügyi Hivatalnak felállítását. Az öntözésügyi Hivatal nagyarányú műszaki alkotásai lehetővé teszik az öntöző-gazdálkodás bevezetését az Alföld oly vidékein is, ahol ennek áldásait azelőtt nem ismerték. Itt elsősorban a Tiszántúl nagy pusztáját, a Hortobágyot emiitjük. A Tarac- és Visóvölgy vizének tárolása lehetővé teszi az önlözőgazdálkodás folytonosságát aszályos esztendőkben is. Kétségtelen, hogy az öntözésügyi törvény az 1934—36-os aszályos esztendők hatása alatt született meg. Am amikor a törvény életbe lépett, már megindult a csapadék bő esztendők periódusa, ami látszó lag nem igazolta a nagyarányú berendezések hatalmas költségeit. De csak látszólag, mert az Alföld klímájának és termelési viszonyair2Ü FÍhZZF^J^tLt^v1 ismerői a csapadék-bő t Z^X^r^S^l^^n állandóan hangozszorgoskodtak * akkor olyat tapasz- t&ttik, hogy az Alföldön elsősorban bizonyul. A tisztántuli főcsatorna, nagyobb szakaszán már megnyílt. A főcsatorna 37 méter s'zéles. tehát olyan jelentékeny vízmennyiséget hordoz magában, hogy ezer tonnáig terjedő hajók közlekedhetnek rajta. A főcsatorna percenként 60 köbméter vizet szállít, tehát annyit, mint a Tisza Szolnoknál alacsonyabb vízállás mellett. Az Alföld mezőgazdaságát elsősorban az érdekli, hogy a csatorna következtében milyen arányban tudunk az Alföldön öntözéses gazdálkodásra berendezkedni. A közvéleményben egészen téves és hihetetlenül túlzott hiedelmek vannak arra vonatkozóan elterjedve. Újságcikkekben olyasmit is olvashattunk, hogy az »egész« Alföldet őntözhetóvé fogják tenni. Ilyesmiről természetesen szó sincsen, csak bizonyos elhatárolt terület lehet az, amit vízmüvek kiépítése után öntözőgazdálkodásra berendezhetünk. Az öntőzésügyi Hivatal legutóbbi szép kiadványa már be is mutatja az első öntözéses gazdaságok munkáját és termelési eredményeit. Számolnunk kell természetesen mindig azzak FERENCJÓZSEF keserűvíz hegy a főcsatorna és mellék csatornáink viz-szállitási képessége természetszerűleg korlátozott és még inkább korlátozva van az a vízmennyiség, amelyet át is adhat a mezőgazdaságnak. Arra kell törekednünk, hogy ezt minél kiterjedtebb területen megvalósíthassuk, rrert az Alföld mezőgazdaságának jövője és különösen a szikesek öntözéses javításának problémája függ az öntözőgazdálkodás megvalósításától. A másként nem hasznosítható szikesekben pedig ugyancsak a csatornavíz felhasználásával halastavakat létesítsünk. Ezidőszerint az a vízmennyiség* amit az önlözőügyi Hivatal a mezőgazdaság részére biztosítani tud* úgyszólván kizárólag a rizstermelés céljait szolgálja. Ez egyelőre még lehetséges, mert az elmnlt csapadékos esztendők alatt a gazdák nem nagyon keresték a vizet és nem mutatkozott nagyobb érdeklődés a vízgazdálkodás és öntözés iránt. Viszont a rizstermelés egyre jobban fejlődött és most is állandóan fokozódó érdeklődés mutatkozik iránta. Ez részben a jelenlegi háborús helyzetnek tudható be. Egyelőre tehát más hasznos felkatasztrális hold vízellátására épült* kőzik, mint a rizstermelés. Kétségtelen azonban, hogy rövid idővel a rizstermelés fokozásának határt kell szabni, mert a rizs vízigénye tízszerese amink, ami a többi gazdasági növények igényelnek. Már pedig a tisztántuli vizmü 2(1.000 katasztrális hold vizclátásáre épült, rizsből azonban csak 2000.. holdat lehetne öntözni. A nagyobb kiterjedésű rizstelepek egyébként a taláriai-veszélyt is jelentékenyen fokozzák. Ez ellen ujabban Portugáliában az időszaki elárasztás rendszerére térnek át, ami az eddigi tapasztalatok szerint a rizstermelést nem befolyásolja hátrányosan, a maráriaveszélyt viszont csökken' ti. A hortobágyi szépen fejlődé ! rizstermelésnek tehát a rendelkezésre bocsátható viz mennyisége lóg határt szabni. Szulv Elemér. A kora délutáni órákban érkezik SZEGEDRE »z értelmiség riportlapja Főszerkesztő: HEGEDŰS GYfTEA Főmunkatársak! PARRAGI GYÖRGY KUNSZERY GYULA LENDVAI ISTVÁN Vegye meg minden nap! s