Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-13 / 133. szám

0BCM AOY A'ROWSTXD elsősorban csapatkiképzési és tüzér­ségi vezetési kérdésekkel foglalko­zott s ezen a téren kifejtett műkö­désének előnyös hatása tüzérségünk kiválóan eredményes harctéri tevé­kenységében jutott kifejezésre. A mostani habomban Jány Gusz­táv megsebesülése miatt, ellátta a második hadsereg parancsnoki tisz tét is. Az orosz harctéren kifejtett kiváló működéséért és bátor maga­tartásáért a Magyar Érdemrend kö zépkoresztjével és a csillaggal a ha­diszalagon a kardokkal jutalmazták. Eskütétel A Kormányzó nr őfőméltósága "kezébe szombaton délben 12 óra 25 Terckor tette lo a hivatali esküt Csa­tay Lajos honvédelmi miniszter. Az eskütételnél közreműködtek dr. Kál­lay Miklós m. kir. titkos tanácsos, miniszterelnök és báró Perényi Zsig­mond belső titkos tanácsos, korona­őr. mint zászlósúr. Az eskümin'át 'dr. bárcziházi Bárczy István m. kir. titkos tanácsos, miniszterelnökségi államtitkár olvasta fel. Az eskütétel (után a Főméltóságu nr Osatay La­jos szolgálaton kívüli vezérezredes, bonvédelmi minisztert kihallgatáson fogndfa. (MTI) Gal Ferenené GYORSÍRÓ ÉS GÉPÍRÓ iskolájá­ban (Széchenyi-tér 7- II. 22.) június 15-én új csoportok' alakulnak úgy KEZDŐK, mint HALADÓK szá­mára Telefon 28—15. 257 Sziicssenédekef, bőrkészitő munkásokat és gépész­nőket bed K*>—150 P fizetéssel felveszek. Ajánlatokat BARKÓ szűcsmester, Debrecen oimre kül­dendő. 243 Szened sr. hir. város' ZMlcsiiHízele Előnyős kölcsönöket folyósít ék­szerekre és egyéb ingóságokra, 'Az ékszerek külön páncélsfObá­ban vannak elhelyezve, Szeged 87. Kir. varos óruerssi arab faagánosoktól is elfogad eladási és Tételi megbízásokat a csarnok iroda­ijában. Az árverésre beadott tárgyak előzőleg ugyanott megtekinlhc ök. |Allandó képzőművészeti és bulor ki­iállitás a csarnok nagytermében. Dij­itulan látogatás hétköznap d. U. fél 4 i—6-ig. Kívánságra zálogban lévő tár­gyakat és hagyatékokat is elarvere­izünk, összes hivatalos helyiségcink az OROSZTAN UTÜA1 VÁROSI B ÉR PALOTABAN V ANNAK. Eálocházi pénztári órák; délelőtt g_l-ig. Uj telefon; 83-40. 270 Deutsch József vas és fémöntöde aép műhely Szeged Cserzy Mihály a. 4. T«t«flNU 21-75. Bolyongás a szegénysoron Nézzünk egyszer szét a szegény- szent, hogy a jó fal soron, a kisemberek világában is, ht-lnagy atat. megérdemli a szen épp olyan érző lelkek ők, akái­csak a hatalmasok, legfeljebb nem esik róluk annyi szó Az örömük sze­rény és igénytelen, a tragédiájukkal azonban nem ér fel senki másé. • A pelyhes libák Julis ángyó nem csupán árdrágí­tásokba ereszkedik bele, hanem fürge szemmel észreveszi azokat a fizi­kai tárgyakat is, amik könnyű súlyúkkal tűnnek ki, avagy alkalma­sak a helyváltozásra. Egy kicsit fél­nek tőle, azért dupla nyájassággal fo­gadják ,ha látogatóba jön, megfújják a helyét is, csak üljön le. Mert igy biztosabban szem előtt van, mig ha ő fuj rá valamire, azt többé nem lát­ja lélek. — Ne vergődjetek mán velem, szi­szegi a fogatlan inye mögül, megva­gyok én magamtól ls. Csak végezzé­tek a dolgotokat, mintha itt se Ten­nék. Dehogy végzik, amig ott sün'örög, hiszen ilyenkor kél lába hun ennek, hun pedig amannak. Lám, május derekán is csak a há­zon kivül ólálkodott s máris eltűnt három sárgapelyhü kis liba, akik je­lentős feltiszteltetésben részesül'ek a neveltetésüket illetőleg, mikor azt vé­gezte a kormány, hogy szeptember de­rekáig hozzájuk se szabad nyúlni. — Hol lehetnek, k? látta? Csak Julis nénit látták, vitték is törvénybe, mivel hogv ott buzgólko­dott a körtttl nagv füvek táján, mi­kor a felületes gond kieresztette a jámbor aprósáigokat majálisoznt. Julis néni tagadott váltig, fusson kt a szeme a bölestelennek. aki bár­mikor is tolvnjláson tapasztalta, hiába forgatják, nem mennek vele semmire. Azt mondja akkor hirtelen fordu­lattal, szinte halva született ábrándot temetve, a Mró. — Ugyan, mtt érhet nz olyan há­rom he|Cs kis liba? Az ángyó szeme felvillan, határo­zottan dilemmája van a szülének, csak a körülmények hozzák zavarba Tudja Ő szabálvosan azokaf a hivata­los árakat, habár Ilyen balga módon még semmll el nem adott. Keveseb­bet mondani pedig égbé kiáltó bün. Azért Igen nyátas lesz az ő hangja, a tekintete pedig hunyorító, mikor kimondfa: — ITáf amennyit Ígér a te­kintető* nrl A sűraős doloa Ünnepnap alkonyán robog a villa­mos a vágóhíd felől a Gedó Irányá­ba. Jókedvű öreg ember billeg a per­ronon hol ide, hol oda, nem jó az ilyesmit látni, hát biztonságba rán­cigálom a sarokba, mert bogy hatá­rozottan ital van a magyarban. — Ne féltsen, nem estem én ki még soha, — tittakozik. de azért szót fogad és magyarázza tovább egy inas­gyereknek. — Dógom van, na. Sürgős dögöm — Épp ünnepnap? — avatkozom bele az ügybe. — Akkor hát. Másszor nem erek rá. Ez igy misztikusan hangzik, de ér­teni kell a helyzetből ls, nem csak a szóból. — Felsővároson lakik a bécsi? — Nem én. Ott van az én gulibám az alsóvárosi feketén. — Akkor nagyon messzire utazik. Tán ott fs hü — Azt mán nem. Megyek én visz­sza még ma, de mondtam ennek « gyereknek is, hogy sürgős dógom I van. " ' Belehajintok" az öregbe egy ne- ' resztkérdést. — Olyan jó bort mérnek Felsővá­roson? FeMllan a /tartnei — Hit ezt az egv'et etfaniJú, rff-' ka Jót. Tán kóstol'* maga la! — Nem igen élek vele. de annyi Az érdemli meg a legjobban. — Piros, vagy fehér? — Csak a piros, hallja-e. Asszony­ban is a pirosképüt szerettem, nem a fehéret. Sápadt kis lány utazik velünk, miatta védelembe kell vennem a vér­telenebbeket. -— Szép ám a tejarcu is, bácsi. — Annak, akinek. — rombolja szét az udvariaskodásoroat — Nekem nem. — Aztán mennyi az a sürgős do­log?" Három deci csak elégi — Kétszer három! — emeli fel az njját nyomatékul a szava tetejébe. — Sok lesz, öregem, most is van már magában valam' maiigán. Elé­gedjék meg egy pohárral. — Hallja, ne sajnálja 'ölem. Mond­tam, hogy kétszer három, az is a pirosból, aztán viszek magammal egy pirosareu menyecskét. Egy kissé rozzant a villamoson szerzett társalgási barátom, az arcán rendeket hasítottak a ráncok, az egy­hetes szakáll ngv bújik ki kőzülök, mint ahopv a rosszul szántott baráz­dákból kukucskálnak elő a tavalvi huzaszálak ottfelejtett bokrai, n ruhá­ja ls minden, csak nem ünneplő, el­borítva a szegények luxusával, ame­lyik a világért sem keresne a ron­gyos ruha színéhez illő foltot, csak attól elülőt. — hát a pirosképö me­nyecske szóra illik valamit mondani — Nono, tatám, aztán minek az magának? öreg feje lefelé billen, mintha egy árnyalatnyi helyreigazítás volna a szavában. — Minek? Hát hogy megfőzze a vacsorát. Annak! A rSot ismerős Számos régi ismerősöm sorában nem a legutolsó helyei foglalja el András bácsi. Valamikor bízallmi szolgálatot teljesített egy nagyobb magánvállalatnál, a legrendesebb fér­fiak közé tartozott, a bort fanyalog­va itta meg. de csak ha már nem tudotf kiférni a kínálás elől és a tisz­tességet Jewveget'e veszély. Derék gyerekeket nevelt fel. garasait félre­rakta, mert a felesége is hozzá ha­sonló jó teremtés, — most aztán kel­'ecskén éldecrélnek a saját házukban. Ne gondoljon senki palotára, a bol­dogság nem ott szeret feltétlenül »*­nvát verni. De András bácsit megta­lálta a mai nehéz időkben is. Annál feltűnőbb, hogy az öreget indula'osnak találom, mikor találko­zásitokkor.. a hogyléte felül érdeklő­döm. — Nézze fiatal ur. mondja (és hogvne szeretném, ha még mindig a haidanl titn/lnsomat Mknimaraa,) — vllágéletemben nem hordtam bicskát, de most kiszabom egy gazembernek az ingét, ha rátalálok. — Mi főr'énf? — Csak az. hogy megyek' Jó mlna­pában az utcán, mikor nekem szalad egy ember, tele a szeme könnyel és aszonwa, bogy megismer-e András bácsi? Elég sok emberrel találkoztam már az életben, szoktam is a javéra emlékezni, bár a szem hamarabb öreg­szik. mint a láb. de nem tudtam hir­telen. hogv hová tegyem ezt a tfsz­telgöt. _ A Pista vagyok, mondja, az Ananu MM Keeyere* gajrasAnalc • fia odalentrül a svábok fóldjérüL Ez határozottan nyom volt, And­rás valóban Torontálból származott el hozzánk s akármennyire köztudo­másu tény legyen ez, mihelyt egy is­meretlen férfiú szintén tudja, mAria bizonyságát adta tájékozottságának. — Tudom már, mondta, ugyan még mindig bizonytalanul, mégis némi fel­melegedéssel. Nem olyan kis fiu vol­tál te? — Látom, hogy megismer az And­rás bácsi, mert bogy épp olvan kia fiu voltam. Átestek a legnehezebbjén, a sze­mélyazonosság tisztázódott, mire aa idegen folytatta a sírást Hogy én milyen szerencsét!** vagyok, azt csak a jóságos Isten tud­ja. — Azt mondd már el! — biztatta András a siránkozót. Amaz pedig kezdte, hogy megöz­vegyült. Nemrégen tudtak átjönni ide mifelénk, de már az utón megfázott­az asszony, amúgy se volt szegény) feje valami különösebb jó búsban./ alig jöttek meg, kórházba került, o»l nyögött hetekig, amig végre megsza* bádttotta kínjaitól a halál. Ma teme­tik, azaz csak temetnék, de talán eb­ből se lesz semmi, hacsak Pista ©Rf nem teremti valamerről a hozzá meg­kívántató ötven pengőt. — De kt adná azt kölcsön egy Is­meretlennek. akiről csak az András bácsi tud, mert mindenki másnak sze­rencsétlen árva! Megint sirt egy sort, elismételve szaggatott művészettel, hogy csak at András bácsi segíthetné iii. ha máz igy végzett velem s sors és elvetta 97. életem párját, — hogy az öreg szive végül is meglágyult. — Hiszen flsmertelek kis gyerek korodban, majd segifek én rajtad. A meghalódó jelenet András bácsi lakásán folytatódott, ahol a Pista tiszta inget, lábravalót kapott apai barátjától, kétségtelenül a halott fe­leségnek kijáró kegyeletből. _ Elgyfijjenek ám a temetésre zokogta nagy Idők viharvert harcosa hiszen kend volt, András bácsi, apám helyett apám — Ott leszünk idejében, nem le *8rvre, hanem már háromra. Még egy ntolsó jelenet következet'. Ha már ilyen jó volt hozzám, itt hagyom a pipámat zálogban, só­hajtotta az Istvánnak nevezett férfi, szemmel láthatóvá téve a fájdalmat, amit a szerszámjától való meeválás okoz. k Hát aztán ugy történt, hogy And­rás bácsiék megjelentek a kórház ha­lottas házában az elköltözött szá­mára adandó végtisztesség okából, de se halottat nem találtak, se zoko­gó özvegyet. Azaz hogy feküdtek ott más halottak és sírtak más hozzátar­tozók, csak épp a keresett nem. Ezért kutatja most András bácsi azt a có géres gazembert, hogy kiszabja aa ingét. _ Élő ember nem járt még tul aa eszemen, látszik, hogy öregszem, — mondta nagyon Knsan s hozzá'ett még annyit. _ Maga, fiatalúr, sok mindenkivel összegyün. Ugyan, ha találkoznék az­zal a szömteiennel, szóljon egy rend­őrnek Természetes, hogy megígértem. Nem is ajánlom a gézengúznak, hogy a szemein elé kerüljön. Rádió, etil tár, hangulati ámpa, villamossági berendezé­sek. Rá diója vitások VilIC^ villamossági szaküzlet Telefon 18—88 • A11W Szeged, Széchenyi-tér Z. I. r. kivitelben a legújabb ktílföM: mintákkal vállal: SzobaW mázolási Szay | 5 ( || H f| swi5a,es16" ^ mázoldmester, festékkereskedő. Telefon: 18—33. — Re for május-palota*

Next

/
Oldalképek
Tartalom