Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-19 / 137. szám

OFI M A <; V A IR o f * 7 A f'< SZOMBAT, 1943 junius 19, díszközgyűlés! — kezdette beszédét a polgármester. _ Ezeréves magyar múltunk történelme majdnem minden lapján súlyos nemzeti megpróbáltatá­sukról, sorscsapásokról, véres harcok­ról, életküzdelmekről szól az utókor­nak, Ezeket a küzdelmeket kitartóan, önfeláldozó hősiességgel, a magyar öfőkkcvalóság fundamentumának ki­építésével vivta meg mindig a ma­gyar. Kelet és Nyugat kapujában, a népek és nemzetek országútján ezerév óta sziklaszilárdan állja őrhelyét a magyar ott, ahová Isten rendelése, történelmi hivatása, a szláv tengerből messze kimagasló kulturája és minde­nek felett való hazaszeretete állítot­ta. Sok, sok diadal, legendás dicső­ség. mégis rövid, kevés őröm és nyu­galom. de annál több gyász és szo­morúság kisérte útját a történelem fergeteges vándorának, a világ leg­békésebb nemzetének, a harcból és küzdelmekből mégis ki nem fogyó, nemcsak önmagáért, hanem gyakran mások védelmére is kardot rántott, daliás magyar nemzetnek. — Békés munkára vágyott és föld­mi velő országunk legnagyobb jutal­mára, a Szent Kenyér ünnepére ké­szult a nemzet 29 évvel ezelőtt is, amikor Péter-Pál napján az egész müveit világot megdöbbentő gyilkos merénylet váratlanul lángra lobban­totta az ellenséges gyűlölködés szunv­nyadó parazsát és áldásthozó élet­aratás helyett a nemzet ifjúságában vágott a balál kaszása dus rendeket. Tudtuk és éreztük, hogy hibánkon és akaratunkon kivfll háborúba kevered­tünk. De azt nem tudta és nem tud­hatta a világon serikisem, hogy még harminc év ufán is gyász teritgeti Európa felett sötét szárnyait és há­borús veszedelem komor felhői ülnek országunk egén még ma is. — Harminc ér óta a magyar ke­rés pihenővel, egyik kezében karddal, másik kezében az eke szarvával dol­gozik, küzd a mindennapi megélheté­séért és vérrel, verejtékkel szerzett ősi jussának védelméért. Ez idő alatt nemigen jutott idő pihenésre, gondta­lan örömökre. És most mégis a köz­napi élef robotos szürkeségéből ki­emelkedve az egész nemzet figyelme, Szeretete, hódolata Imádságos áhítat­tal fordul Kormányzó urunk felé, aki Isten kegyelméből töretlen te|terőben. daliás épségben ez év junius 18-án tölti be áldásos életének 75. évfordu­lóját. — Amikor a sorsköztiségben és ha­zafias érzésekben egybeforrt nemzet osztatlan egységben siet ez alkalom ból az államfő hódolatteljes köszön­tésére, ragaszkodásának és hűségnyi­latkozatának megtételére, ugy érez­ziik és ludjuk. hogy Szeged, a nemzeti megújhodás városa az elsők között ki ván lenni a tisztelgők táborában és bennünket nemcsak az Államfő iránt tartozó alattvalói hódolat állit sor­ba, hanem Kormányzó urunkkal ennek a városnak talaj között együtt át­élt történelmi idők felejthetetlen em­ieke. összedobhanó szivünk legbenső­sécesebb érzése, mely K"rmány»«v urunk lelkében is még mindig vissz­hangra talált. _ Ezért Szeged sz. kir. város kö­zönségének kívánsága és a törvényha­tósági kisgyűlés javaslata szerint a közgyűlés kimondja, hogy vitéz nagybányai Horthy Mik­lós Kormányzó ur öfőméltóságát szü­letésének 75. évfordulója alkalmából » kővetkező hódoló felirattal üdvözli, A hódoló faliról - Főméltóságu Kormányzó L'rl »Amikor a magyar nemzet ezeréves fennállásának végeláthatallan küzdel­meiben történelmi felelősségének ieg­sulyosabb korszakához érkezett, baj­társig« sorsközösségben és hazafias -•ízesben összeforrott egységbe alatt­valói IjódűJát'ál, egyVcr' fiu'i hűséggé és ragaszkodással emeljük SekintíÜjn* k*t Wimeilósáüod elé. ahonnan a nemzetre boruló balsors legsötétebb éjszakájában mindenkor fény sugár­zott reánk, mely csalhatatlanul mu­tatta az utat, melyen haladnunk kel­lett, hogy a tévelygés bizonytalansá­gából a nemzeti megújhodás útjára találjunk. A mi városunknak az a történelmi szerep jutott, hogy Föméltoságod. mint akkori fővezér itt fuvaita meg az ébresztőt, melynek harsonájára a nemzet talpra állt, itt a Szeripusztu közelségénen, a szegedi homok tele­vény talajában üUelgette a nemz.ti hadsereg akkor még zsengfc, de ma már az idők vihaxávat dacoló, hatal­mas tölgyerdővó fejlődött és az or­szághatárokon tul nőtt hajtásait, in­nen bocsájtotta szárnyra a szegedi gondolat nemzeti programmá vált igazságait és innen indult diadalutjá­ra az őszi szélben büszkén lobogo nemzeti szinü zászló alatt az nj ma­gyar haderő első csapata, melynek lába nyomán, mint növekvő orkán erején dübörgőit az újra éledt magyar föld. Ez a mi emlékünk és látomásunk mindenkor, amikor Kormányzó urunk magas színe elé járulunk. Mi szegediek láttuk a csodát, ami­kor Föméltóságod puszta kézzel, fegy­ver ás hatalom nélkül legyőzte « nemzet telkére feküdt fojtogató kö­zöny lomha szörnyetegét, az utolsó periben, amikor az éle» még nem szállt ki az összeomlott, alélt nemzettestből. Láttuk a csodát, amint az élef pír­ja lassan visszatért a meggyötört, megcsonkított, forradalmak gőzétől káhutt és már-már halottnak hitt nem­zet arcába és szemét felnyílva talpra­állt. Láttuk a csodál, amikor n váro­sunk határát egyedül, hadsereg nél­kül átlépett fővezér, min) valami láto­más. canszerrc csak az élre állt és sorakozójara az egbö' és a földből elötermelt katonák ezreinek lépésről­lépésre növekedő hadával az uj hon­foglalás útjára kelf. fis nemsokára láttuk » csodát, ami­kor a dicső nemzeti hadsereg a Had­úr parancsára uiból hatalmába vet|e a Felvfdék. Bácska éc Fr<lé?y ec.béls idejren kézen volt, vérártafta magyar földjeit ezeréves elbirtoklás nlnpián vitathatatlan ősi jusiink hirfnkrésíoif. Isten segítsége mellett egyedül Fö­méltóságod törhetetlen magyar hite, vasakarata, a nemzetnek Föméltósá­god személj'ében összpontosult osztat­| lan bizalma, a magyar újból vissza­tért ős ereje és a külföld előtt is el­ismert tekintélye idézte fel a csodál, a nemzeti feltámadás csodáját, amely­nek az egész világot ámulatba ejtő 'történése Föméltóságod Istentől kül­detése nélkül meg nem történhetett 'volna. ' Soha államfő nehezebb és felelős­ségteljesebb időkben még nem kormá­nyozta nemzetét, mint Föméltóságod, de a világtörténelem sem mutat fel súlyosabb megpróbáltatásokat, mint amelyek egy emberöltőn át, szinte megszakítás nélkül országunkra ne­hezülnek. A vész még nem mu<t el főiünk, Európa egén még mindig sötét fel­hők tornyosulnak és ha elmúlt a vi­har, tudjuk, hogy a vitrar által fel­korbácsolt tenger még sokáig veszé­lyes rengésben marad. Ezért a világ­háború szomorú tapasztalatain okul­va tekintetünket teltrekéaz várakozás­ban állandóan Föméllóságodhoz emel­jük és ünnepélyesen ígérjük, hogy Sze­ged népe ma is az, mint az a lelkes, hazafias, szorgalmas, józan magyar nép, melyet Föméltóságod közöttünk járva megismert, mely a nenizpti had­sereg bölcsőjét ringatta és elsőnek ébredt az alvók közül. Ezekkel a gondolatokkal eltelve áhítatos lélekkel mondunk hálaimát a Magyarok Istenének, amiért Főméltó­ságodat válságos Időkben vezérlő csillagként Magyarország egére emel­te amiért drága életét teljes épség­ben tartja. amiért a bölcsesség, erő és isrnzság államfői és emberi erényei­nek csillogásával Föméltóságod fen­kőlt személvét beragvogia és esdve kérjük a Mindenhatót, hoffv áldja, óv­ja Föméltóságod életét és jóléfét min­den magvarok örömére, büszkeségére és boldogulására.« Dr. Pálfy József polgármester beszéde után o padsorokból és a zsú­folt terem piindep oldaláról. valamint a karzatokról felharsan az éljenzés és a taps és a díszközgyűlés közönség* perceken (U viharosan élfeti a Kor­mányzó urat. P. Schneider Vencel ünnepi beszéde A lelkes ünneplés zajának elcsitul­Iával Schneider YencíJ alsóvárusi plébános, ferencrendi házfőnök emel­kedett szólásra és megtartotta ünnepi beszédét. — Hódoló tisztelettel fordítjuk te­kintetünket — kezdte beszédét Schnei­der Vencel — a férfiú felé, aki őre. ollalmazója, feje a nagy magyar csa­tádnak. A család köszönti a családfőt s Isten áldását fejére esdő könyörgé­sében első helyen óhajt járni Szeged A köszönő hála meleg szavaival hódol az a magyarországi keresztény civili­záció is, amely Horthy Miklósban meg­mentőjét tekinti s amellyel az Auxi­liafrix Szeged iensis, Szeged Segítő Asszopyának lábainál, Szeged-alsóvá­ros tősgyökeres magyarságában a mi Vezetünk élotre, halálra eggyéforrotl! »Fény nevére, áldás életére!« — Az ünnep óráiban különös eleven­séggel támad fel emiékezelünkben a férfi munkás, harcos, kemény élete. A hossru multat idézzük, hogy erőt me­rítsünk a válságos időkben a jövőhöz annak életéből, aki a Gondviselés aka­ratából, a magyar nemzet bizalmául és erősségéül rendeltetett. Emlékeze­tünkben mindenek előtt a férfi, AZ egész ember, a kemény elszáutsácu és minden küzdelmében niéKóságtelje« igaz maevar képe él. — örök büszkeségünk, hogy e férfi köré seregid férfiak zászlaja körül el­sősorban Szeged népe sorakozott fel, méltóan nagy őseihez, akik egykor Hunyadi és KapiszRán Szent János törökverő seregében hullatták drága magyar vérükéi. A szegcdi ferences zárda vendégkönyvében lölft. juliu* 27-én Írja be nev^t Qortyifr • fóVeffir és eiléBloérgdajinJ jtosipiUiya» hogy* | köxetke?ó napokon a férfias toborzó szavára fegyverbe tzáiijőn az egész­séges alföldi nép s feltarthatatlan ra barnával vegye birtokába ismét a ma­gyar kézből kiesett Magyarországot. „Szeged népének szent fogadása" _ Az ünnepi emlékezés órájában Szeged népe szent fogadással kö|l le magát, hoev jellemszilárdság, a fér­fias áldozatkészség és elszánt cselek vő erő e ragyogó példájához mind­örökre hü marad. Az idők viharzása­ban a déli Alföld magyarja, Horthy Miklós fővezér méltó katonája óhajt lenni s félretéve ingadozást, megalku­vást vagy gyávaságot, a keresztény nemzeti gondolatért élni és halni, tűr­ni és dolgozni tudó helytálló magyar raarad, A nemzeti hadsereg elindulásáról beszélt ezután p szónok és igy folv tatla beszédét: — A szegedi lélek ereje és a szege­di szív Istenbe velett bizakodása ma­gyarázza, hogy a fővezér a magyar földön garázdálkodó idegen csapatok parancsnokának nyiltan szemébemon­dotta, hogy a Dunántúlon a megszálló oláhoknak keresnivalójuk nincs, a föl­del ót nem engedi s ha megtámadják, minden erejével védekezni fog. -r- Megjelennek multat kémlelő te kintetünk előtt Horthy Miklós állam­kormányzó bölcsességének gazdagon felsarakezó emlékei is. Személyében minden magyar a hizlonságot és állan­dóságot láija évtizedek óta, alkot­mányunk rouló koráram latokkal és politikai divatokkal dacoló «F*je mint­egy kifejezést nyert-fenkölt ezemélyé­l»etb Afekjtt ne* ogyujüs» i ke setp, szegéivé lelt aioden o%pi égli^ái«*, «tat M FERENCJÓZSEF KESERŰVÍZ örök magyar célok jelképe es képvi­selője. Kisebb vagy nagyobb érdekcso­portok helyett Horthy Miklóst minden időben a nemzet egésze vallhatta a magáénak; államfői tevékenysege min­den időbeu csak a legmagasabbrendü, legátfogóbb nemzetpolitikát, a keresz­tény Magyarország életének és jogai­nak biztosítását tekintette feladatának« — Kendkivüli és gondviselésszerű képességek birtokában irányítja or­szágunk életsorsát Horthy Miklós tör­ténelmünk egyik legválságosabb Idő­szakában. Az országépitő munka eredményai — A legsötétebb anyagi és erkölcsi pusztulás állapotában kezdette meg országépitő munkáját s e munka le­lejthetetlen becsű gyümölcsei egymás­után értek meg. Az összeomlott or­szágban is elég volt az erő, hogy meg­sokszorozza a magyarság kulturális erőfeszítéseit s a hiányzó tanyai Is­kolák százait szórja el legmagyarabb vidékeinken. Csak a becsület segíthe­tett szegénységünkön, hégy lönkie­inent országunkat pénzügyileg taipra­állithattuk s pénzünknek hitelét egy világ előtt nem remélt arányokban megalapozhassuk. — Köszönetünk és hálánk 75-ik sz«­letésnapján mindezekért Kormányzó urunk felé fordul, akinek ihlető és irányifó szelleme az újjáépítés nagy munkájában vezérlő szerepel játszott. Hálánk és köszönetünk az «vé, hogy falpraáHitotta az országot * a cselek­vés nagy óráiban parancsszavára meg­indulhatott a magyar hadsereg Észak, Kelet és Dél Irányában, hoKv birtoká­ba vegye a magyar nemzcttestről oly galádul leszaggatott országrészeket. Köszönjük Horthy Miklósnak, hogy m mai "apón velünk ünnepelhet Komá­rom, Kassa, Kolozsvár, Csíkszereda, Szabadka és Újvidék szabaddá le|l magyarja* Alázatos köpyörgéseel es­deklünk. engedje meg a Gondviselés akarata, hogy Horthy Miklós a nem­zeti ujjáépités nagy müvét befejezés­hez juttathassa s a szabad é9 boldog egész Magyarország teíözze élete mR­véf, amelyért annyi áldozatossággal kiizd és dolgozik. Hódoló fiúi köszön­tésünk tör fe| a s/ivünk mélyéből fa­kadó kiáltásban: éjjen szeretet* Kor­mányzó urunk, éljen főméitóságu Ve­zérünk! Éljen soká vitéz nagybányai Horthy Miklós! P, Schneider Vencel beszéde, után ismét felzug a taps és az ünneplés a hallgatóság soraiból. A közgyűlés tagjai felállva ünneplik a Kormány­zót. Ezután a főispán szavazásra te­szi fel a kérdést, a közgyűlési tagok egy emberként viharosan tüntetnek 9 Kormányzó ur mellett, igy adnak kife­jezést érzelmeiknek. Dr. Tukats Sándor főispí» ezutá« kihirdeti a közgyűlés egyhangúlag h<" z«tt határozatát, amelynek értelmé­ben (elkérj a polgármestert, hogy a* elfogadott hódoló feljratQt megfeleli díszes forniában a kabinetirodán ke­resztül terjessze fel Magyarország Kormányzó Nagyurához. A közgyűlés jegyzőkönyvének hite­lesítése után a? ünnepség a Szózat cl­lenaoit tzemeiye­m JwMWwtt* ki M WftiW 9%M M* •e kMl ét Wefte Osftercsifénu fiatal tisztviselőt, lehet ntí is, vagy fiatalabb nyugdíjas, azonnali belépésre alkalmaz helybeli iparváUá' Jal. Német nyelvismeret út> gyorsírás előny- Ajgslalőkál «Má^tt^rVaéátf» jeligére kéróoli. W

Next

/
Oldalképek
Tartalom