Délmagyarország, 1943. június (19. évfolyam, 123-144. szám)

1943-06-18 / 136. szám

PfttfeK Ara 12 tnter 1943. innios 18. XIX. Évi. 136 sz. noronio 3 20 P. negucdevre 9 20 i» KE R ESZTE NY POLITIKAI NAPILAP -' V-.. KORMÁNYZÓ URUNK 75-1K SZÜLETÉSNAPJA Vérbeborult világban talpig vasban, fegyverben, munkában ráTló nemzet ünnepli történelmének ujabb sorsdöntő napjaiban Magyarország Kormányzójának ?5-ik szü­letésnapját. Minden jel arra jut, hogy nagy és komoly események vigdiáján állunk. Ilyenkor a ráeszmélés, számvetés, az önis­mérés és az öntudatraébredés, a lelki tájé­kozódás pillanatait éli át az ember. Tájéko­zódni, irányt venni csak lerögzített fix ponthoz igazodva tudunk. De hol keressünk ma szilárd sarkcsillagot, amikor vigaszta­lanul beborult a fejünk a felett az ég, mi­lyen fix ponthoz igazodjunk, amikor a há­ború vulkánjainak kráteréből szakadatla­nul omló tüzes láva elborított minden nyu­galmas, békés tájékot ezen a földön, kidön­dötte a mérföldköveket, az erkölcsi és jogi tilalomfákat, útjelzőket, elmosta a régi há­romszögelési pontokat, ugy a fizikai, mini lelki világ térképén?, Ilyen válságok idején a magyar nem­zet szamara felcsillantja a Gondviselés az eligazító fényjelet: Kormányzónk 75-ik születésnapját. Ennek a napnak a sugúrözöne megvilágítja számunkra egyszerre ugy a magyar multat, a jelent, mint a jövőt. Megmutatja az cltüvö magyar utat, amelyen járnunk kell, hogy el ne tévedjünk a má­sodik világháború vadonjában, hogy járt utat járatlanért sem­miféle lidérc kedvééit el ne hagyjunk. Ez a 75-ik születésnap fényes, csodás látomása az egész nemzetnek, l átva a három­negyed évszázad mei észivelésü ormán nagybányai H or i h y Miklóst, mint a nemzet ihleteit leikéi és kivételes rendeltetésű vezérét, aki a magyarság évezredes politikai ösztöneinek megtes­tesítőjeként biztos tájékozódási készséggel, a vihar titkait és sze­szélyeit ismeri és ezeket fölényesen legyőző parancsnok élesen figyelő tekintetével vezeti a magyar népet a vészeken, örvénye­ken, zátonyokon keresztül. Mvt a 75-ik születést apót körülmorajhi viharban, a sze­lek és habok dühöngő játékában mérjük fel csak igazán a Gondviselés ama szándékának és rendeltetésének titkát, hogy a magyar történelem egyik legválságosabb korszakában, miért a messzi tengerekről liivfa a magyar nemzet vezetésére rendelt férfiút. Ma megértjük, hogy csak a tenger k-t rládán taohia biztosíthatja azt a látókört az áUanwezető számára, amelyet nem zavarhat meg semmi. Csak a tengeren leselkedő veszedelmek nevelhetnek állani férfiban olyan rettenthetetlen bátorságot, amely nem riad vissza semmiféle árnyéktól. Csak aki a tenger fenyegető mélységeit a reáboruld csillagos ég biztató magassá gait liánonként átélte és aki naponként az élet és halai e kei szélső pólusa kőzött edzette idegeit, az tanúsíthatott olyan ren­dületlen hidegvért és deriis nyugalmat a történelemnek nvűszerek­kel már nem is regisztrálható kilengései es megrázkódtatásai idején, mint Horthy Miklós. Ezt a nyugalmat, a kormányzásnak ezt az ösztönszerű biztonságát azonban nem­csak a kéklő Adriáról, a mérhetetlen világ­óceánokról hozta magával Horthy 'Miklós a budai Várhegyre, hanem egy másik hazat tengerről, a magyar búzamezők tengerének ősi misztikus világából is. Ennek távlatai is éoszazadok mcsszescgével ölelkeznek. En­nek is felmerhetetlenek a mélységei, mert ..van-e egy marok' föld a magyar hazaban. amelyet magyar vér nem áztatott?" 'Aki a magyar Alföld mérhetetlen távlataiból, * véráztatta magyar föld mélységéből, a ma­gyar csillagok alól jött, lehet-e más, mwi ennek a földnek sorsküldötte fia, hallgat' hat-e másra, mint a magyar vér szavára, a magyar búzamezők muzsikájára, lehet­nck-e annak más irányjelzői, mint a magyar mezei utak Krisztus­képe, a magyar történelem kariatidái: Szent István, Rákóczi. Kossuth, lehet-e más vágya és szivdubbanúsa, mint a magyar népé? S most, amikor a pusztulás démona lett úrrá a földön s '/•tornyú lát,mások vízióit marasztalja szégyenben a óa'ósag; ami knr a 'lantéi fantázia halvány kontúrjait sem tudta kirajzolni annak a gyötrelemnek, ami ma sorsává vált emberek millióinak sokszor megriadunk: emberek vagyunk-e még? S csak nclia, csak ilyenkor gyullad fel fényjel, mert van, ami figyelmeztet: magya­rok vagyunk, emberek és keresztények. Hetvenöt éves ősz Vezé­rünk vér, a mi vétünkböl, Atyánk, aki letörli a rért és könnyel géniusz, aki mindnyájunk hite, nyugalma és biztonsága, Mienk: minden magyaroké. Szegényeké és gazdagoké, városlakóké és fa­lusiaké, a tan íjak bogárkáin kis hazainak embereié, örvendöké ér szomorkődóké, kicsinyeké cs nagyoké. Csak nemzetünk legna gyohöjainak neve és alakja él ennyire a legfiatalabb nemzedék a jövendő Magyarország köztudatában, mini követendő példakép és az idősebb, szebb világot látott korosztályok szemetükrében mint éltető reménység, a régi szebb világ újra felvirradásának í eménysége. Épp ezért, mert Horthy Miklós a magyar népé és mert vé­reben, vágyaiban, érzéseiben ugyanaz a tengerek hőse, mint r magyar buzatengerek népe, csendül össze egy nagy imádságban, egy összekulcsoló kézben, egy Égre vetett tekintetben az egész magyar nép, hogy elrebegje a 75-ik születésnapon a költő sza­vait. „Tény nevére, áldás életére!' •

Next

/
Oldalképek
Tartalom