Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-13 / 107. szám

/ H o E LMA6YABORS/AG csütftwtnk. wAJn« 13. "^^m/^^^^rn^mmmmemmeeemmmmmm Tojás a kása között Meghozta első uzsorabirói ítéletét dr. Szarvas János tanácselnök (A Délmagyarország munkatársá­tól) Szerdán reggel 9 órakor a tör­vényszék raásodemeleti tárgyalási termében dr. Szarvas János, az újonnan kinevezett törvényszéki tanácselnök tartotta meg, mint ár­drágítási és nzsoraügyekben ítélke­ző egyesbíró első tárgyalását. A vád képviseletében dr. Dobay Gyu­la királyi ügyész jelent meg, a hallgatóság padsoraiban pedig az érdeklődők között helyetfoglalt dr. Újvári István kir. ítélőtáblai bíró is, aki mindvégig nagy figyelem­mel és érdeklődéssel figyelte a tár­gyalás lefolyását. Első ügyként Erdélyi János tá­péi napszámos és Terhes Józsefné ugyancsak tápéi lakos hús- és zsír­drngítási ügye szerepelt, amelyet azonban el kellett napolni, mint­hogy az elsőrendű vádlottat katonai szolgálata akadályozta a főtárgya­láson való megjelenésében. A következő ügy vádlott­ja Zákány Istvánné 23 éves szatymazi napsznmosasszony volt. aki azért került a vádlottak padjára, mert a szegedi piacon őr­szemes szolgálatot teljesítő rendőr ez év január 9-én tettenérte, ami­kor a tojás darabját a maximális 21 filléres ár helyeit 50 fillérért árulta. Zákányné a leghatározottabban tagadta még azt is, hogy tojást egyáltalán árult volna valaha. Az emlékezetes napon burgonyát, és sárgakását hozott bc eladásra a szögedi piacra és a kasa közé tett 12 tojást is. amelyet Szegeden lak, fivérének akart, elvinni piac ntán. A piaci vásárlók azonhnn meglát vn a kása között, a tojást, ,.valóság­gal ráestek" — mondta a vádlott — és mire egyet fordult- már el is kapkodták, anélkül, hogy az árát megkérdezték volna. A kihallgatott tanúk egyike Ba­hanyi Lajosnó azt vallja, hogy ö burgonyát akart venni, azonhnn ZákányDÓ azt mondta, hogy előbb a tojásokon akart túladni. Erre ő fölajánlotta, hogy megveszi a to­jásokat is, hogy könnyebb legyen a burgonya és kása kimérése, ne­hogy a tojások összetörjenek, óva­tosságból átrakta azokut az ő ko­sarába. anélkül azonban, hogy an­nak áráról szó esett volna köztük. Mielőtt fizetésre kerülhetett volna a sor. a rendőr ott termett és elő­állította őket a kapitányságra. A másik tanú. Ball .Tózsefné. egé­szen másként adja elő a a történe­leket. Szerinto igenis 50 fillért, kért Zákányné a tojásért és ezt szemé­he is mondja a vádlottnak, aki azonban ekkor is állhatatosan meg­marad a tagadása melletti Bolinét perdöntő vallomására megoskette a bíróság, majd a drágítást annak idején leleplező Gelei József rend­őr tanúkénti kihallgatásával a bi­zonyítási eljárás befejeződött. ítéletében a törvényszék bűnös­nek mondotta ki Zákány Istvánnét árdrágító visszaélés vétségében és 2 heti fogházra, valamint 1 évi hiva­talvesztésre ítélte. A királyi ügyész az ítélatbeo megnyugodott, a vád­lott asszony azonban fe^ebbcséet jelentett be. Vahmerő tfszahal rablótámadás az Alföldi-utcában (A 7) élm agyar ország munkatársá­tól) A szerdára virradó éj-zaka fél 12 óra tájban vakmerő rablótáma­dás történt az Alföldi-utcában. Az egyik közeli kocsmában egy fiatal­emberekből álló hattagú társaság­gal szórakozott Medgyes Pál Déli háb-utea 15 szám alatt lakó rako­dómunkás. Záróra után fölkereked­tek és hazafelé indultak. Medgyes társasággal tartott. amelynek azonban egyetlen tagját sem is­merte. mert csak a kocsmában ba­rátkoztak össze. Amikor az Alföl­di-utca sarkára értek, a sötétben az egyik fiatalember eléjeugrott és mellbevágta, egy másik pedig el­gáncsolta. Amikor a földrezuhant, valamennyien rátámadtak és össze­visssaverték, majd kiforgatták a zsebeit és elrabolták a pénztárcáját, amelyben 78 pengő készpénz volt. A rendőrség az éjszakai rablótáma­dás ügyében, amely esetleg statá­ridlis bíráskodás elé tartozik, a leg­nagyobb eréllyel megindította a nyomozást a tettesek kézrekeríté­sére. Százhúsz cigányt fogtak Sssze a szerdai razzián (A Délmagyarország munkatársá­tól) Szerdán hajnali 5 órától ci­gányrazzia volt a városban. A raz­ziát dr. Góber Márton rendőrfogal­inazó, a kapitányság erkölcsrendé­szeti osztályának vezetője irányí­totta és abban résztvett majdnem az egész dotektívtestület. valamint nagyszámú kivezényelt reudőrle­génység. A meglepetésszerű razzia teljes eredménnyel járt. A razziázók cso­portokra oszolva már a hajnali szürkületben megszállták azokat a külső városrészeket, ahol a cigá­nyok nagyobb tömegekben laknak és házról-házra, la kásr ál-lakásra járva mindenkit igazoltattak. Reg­gel 9 órára már százhúsz férfit és nőt állítottak elő a kapitányságra. akiknek a személyi okmányaik nem voltak rendben, vagy nem volt le­telepedési engedélyük. Azokat is bekísérték, akik nem tudták igazol­ni, hogy kenyérkereső foglalkozást űznek. Az első rendőri intézkedés az volt, hogy valamennyiüket elküld­ték erős fedezet mellett a fertőtle­nítő intézetbe, ahol megfürösztötték és megnyírták őket. ruháikat pe­dig fertőtlenítették. Amikor meg­tisztúlkodva visszakerültek a rend­őrségre. megkezdték az irataik fe­lülvizsgálását és ennek a vizsgálat­nak az eredményéhez képest dön­tenek azután további sorsukról. Vannak, akiket kitiltanak, többek ellen internálást eljárást indítanak és olyan is akad közöttük, akikel különböző bűncselekmények gya­núja miatt már régóta keresnek. A razzia első várható eredménye az lesz, hogy a legközelebbi jövő­ben mindenesetre kevesebb tyúk- és baromfilopás fog előfordului a vá rosban és környékén. Nevük már van, mostmár a műegyetemre szeretnének bejutni a felsőipariskolát végzettek Nyilatkozatok a münök elnevezésről (A Délmagyarorsziig munkatársit- . _ Jónak találom ezt az elnevezést ügy nyugvópontra Jutásának. — Régen megoldásra váró kérdés nyer elintézést _ mondotta Gáspár Zoltán — a münök név felvételével. A magam részéről ngy érzem hogy hon­védelmi és nemzeti érdek fűződik ah­hoz, hogy a felsőipariskolát végzettek anyagi értékelése mellett társadalmi tekintetben is megbecsüljék, örülök a kérdés megoldásának azért is. mert meggyőződésem hogy a mérnöki és miinüki kar között lévő ellentétek el­simulnak és a két kar tagjai harmo­nikus együttműködésben szolgáltatja a magyar ipar és a haza Ügyét. A felsdipariskolát végzettek, a ma® gvar ipari élet névtelen katonái te­hát nevet és megérdemelt cimet kap­tak. A név és cim. amelv a laikusok szemében hiúsági kérdésnek látszik, mélyebbre niu|at. Nemzeti érdeket ta­kar ez a név, mert igv átivódik a társadalomba az eddig ismeretlen em­berek munkája. És talán egyszer, ha majd a háboni nem tornyosodik fe­jünk felett, amikor az építés és as újjászervezés komoly munkájába kezd a nemzet, talán lehetővé válik az is, hogy a felsőipariskolát végzettek ki­válóbbjai bejuthassanak a műegyetem­re. Egy a vágyuk a felsőipariskolá­soknak, amit talán nyiilan nem ia mernek hangoztatni: jogos vágy Mer| eddig csak azok juthatlak be a mű­egyetemre, akiknek jeles érettségi bi­zonyítványuk volt. Csak az elméleti kiképzést adó gimnáziumi érettségi az egyedüli, amire támaszkodhatnak k műegyetem tanárai. Viszont, ba meg­nyílna az a lehetőség, hogy azok, akik gyakorlati felkészültséggel és az any­nyira nehéz mérnöki rajz biztos tudá­sával ülnének be a padokba, az elmé­leti képzés a nagyon fontos gyakor­latai párosulna, ami azt eredményez­hetné, hogy ugy elméletileg, mint gya­korlatilag elsőrendű mérnököket kap« na az ország igv. tói) Hírül adta a Délmagyarország, hogy megoldották a íelsőipariskolát végzettek névkerdését. örvendetes ez a tény, mert ma, amikor a külföld mindinkább előtérbe belyezi a tech­nikusokat, számunkra is nemzeti ér­dek, bogy biztosítsák a jövőben mi­nél nagyobb számban való kiképzésü­ket- Ez azonban csak akkor lesz lehet­séges, ha a technikai pályára készü­lök tudják, hogy mi lesz belőlük, ami­kor elvégzik a felsőipariskolát. SpKan megütköztek rajta, hogy a felsöipar­iskolát végzettek igen »külsőséges« problémák megoldásán fáradoznak és •címek* után futnak. Hogy ez mennyi­re nem igy van, kitűnik azokból a nyi­latkozatokból, amelyeket a >münök< elnevezés kiválasztásával a névkérdés megoldása alkalmából gyűjtöttünk. Első utunk J u n g Péterhez, a fel­söipariskola igazga'ójához, a Mérnök és Építész Egylet szegedi elnökéhez vezetett. Jung igazgató nagy lelkese­déssel beszél a névkérdés megoldásá­ról. — A felsőpariskolát végzettek név­kérdésének megoldása a tizenkettedik órában történt — mondja. — Külföl­dön már régóta nyugvópontra jutott ez a kérdés. A sok javaslatból, amely az ország különböző helyein működő és a íelsőipariskolát végzettek érde­kest képviselő egyesületek elnökségei­hez futott be, végül is kibájnózódot* • münok név. — folytatja Jung Péter —, mert biz. tositja a felsőipariskolát végzetlek részére a nekik járó tisz eletet És most már legalább tudni fogják vég­zettjeink, hogy mik is lesznek. Mert a tanítóképzőt végzettekből tanítók, a kereskedelmi iskolát végze tckből banktisztviselők valnak, a felsőiparis­kolát végzettek pedig csak ugy mutat­kozhattak be eddig, hogy felsőiparis­kolát végeztem. Ezután ha valaki be­mutatkozik, hogy >X. Y münök*, min­denki tudja, hogy az illető felsöipar­rskolát végzett. A névkérdés megoldásával kapcso­latosan kérdést intéztünk P,átkai End­réhez, a Mérnök Szövetség szegedi csoportjának elnökéhez is. Hátkai Endre szinten örömmel vette tudomá­sul a névkérdés megoldását. — A felsőipariskolába beiratkozök számára — mondotta Rátkai Endre — megnvugvást ielent a kérdés meg­oldása. Ma. amikor olyan nagy a ke­reslet n technikusokban, nemzeti és honvédelmi szempontból is fontos, hogy minél többen Jöjjenek és jelent­kezzenek a felsőipariskolába felvétel­re. Ezt a jelentkezési többlelet, amit a nemzet érdeke kiván. a cim megadá­sával már bizonyos mértékben bizto­sítva van. Végül felkerestük Gáspár Zoltánt Elítélték a kétoenfősöket hamisító mí'szaki rajzolót és bűntársait (A Délmagyarország munkatársá­tól) A szegedi törvnéyszék Ungvá­ry-tanácsa szerdán tárgyalta Sze­les Marcell műszaki rajzoló, továb­bá Zaohár Mihály és ifj. Zachárl Mihályné pénzhamisítást bűnperét. Március 26-án már volt egy fő­tárgyalás az emlékezetes pénzhami­sítás! ügyben- amelynek leleplezé­sekor kétezer darab hamisított két« pengőst foglalt le a rendőrség, Aa elrendelt bizonyításkiegészítést » szerdai főtárgyaláson lefolytatták, majd a perbeszédek meghallgatása ntán ítéletet hirdetett a tanáöe. Eszerint Szeles Marcellt a törvény­szék pénzhamisítás bűntettéért 1 hónapi börtönre ítclte. enyhítő kö­rülményül tudva be töredelmes be­ismerését, továbbá azt a körül­ményt, hogy a nyomozás alkalmá­val messzemenő készséget tanúsí­tott a hamisítási ügy minden rész­letének pontos földerítése érdeké­ben. Ifj. Zachár Mihálynál súlyos­bító körülményként esett latba ta­gadása, amely azonban hiábavaló volt, mert bűnösségét, a tanúk é» a vizsgálat egycb adatai két-éget ki­záróan beigazolták. A törvényszék Zachárt 10 hónapi börtönre, felesé­gét pedig, aki a hamis pénzek ér­tékesítésénél segédkezett, bár tudta, bogy ezzel büutetcndő cselekmény! követ el. « hónapi börtönre Ítélték. Az orgazdasággal vádolt özvegy1 Szeles Andrásnét a törvényszéki a vád alól jogerősen fölmentette. A vádlottak az ítéletben valameny­uyicn megnyugodtak és minthogy a felsőipariskolát végze tek elnökét, az ügyész «em fellebbezett, a ki­akinek szívügyé rolt a itevkérdé? | szabott büntetések jogerőre emel­megoldása és most nagyon örül aztk-edtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom