Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-12 / 106. szám
Bracska pm A családi albombÓ? mmMondtam már valahol, hogy gumnipuska nélkül sosem tudtam meglenni. Van belőle a birtokomban ma is, magammal viszem, ha a szabadba megyek s amúgy járásközben akármilyen nehezemre essék, egy gömbölyű kavicsért okvetlenül lehajtók. Mert a gummipuskába, amit mi • Délvidéken bracskának hívtunk s ami egészen más, mint as alföldi csúzli, a kavics a megfelelő lövedék. A Fülep Jenő jópajtás vadlibához való serétet használt, egyetlen szemmel pompásan eltalálta az ökörszemet. Viszont ha már ólomról volt szó, én as úgynevezett póstá-hos ragaszkodtam, amely megközelítette nagyságban a kavicsot Azonfelül a gummi se volt mindegy. Jenő a vékonyabb fajtát szerette, fegyvere hossza volt az én gumanim vastagabb és rövidebb. A szerkezet aaért egyforma, as agya orgona ág, mert mis fa nem nő ilyen szép szabályosan kétágúra. (Most jut eszembe, bogy nincs már bracskám. As utolsót tavaly adtam oda Jenőnek, a ki sem merem mondani, hány évtized óta szeretett legrégibb jóbarátnak. Ugy el tudunk mi merengeni ezeken az emlékeken D Célozni nem lehet a bracskával, csakis kapásból lőni, mint a revolverrel, különben a golyó messzire térül « pályájától. Hát vadásztánk. Én azonban a madarak helyett sokkal jobban szerettem az ablakokat. Most amikor mindent bevallók, hogv könnyítsék a lelkiismeretem terhein s kiszinezésektől és frázisoktól menten rajzolom meg a gyerekemlékeket semmi értelme, hogy elhallgassak valamit a hajdani imposztorságokból Az ember, azaz a gyerek, ment este az utcán, balkeze fejére csavarva a bracska, aztán alkalmas pillanatban hirtelen előkapta bőrfogójába kavicsot helyezett s kilőtte a végtelenbe. Azután már csak hallgatózott, hogy megjön-e a visszhangja csörömpölés formájábanT Mert ha csörömpölt valami, akkor ablak tört be • még csak gyanítani sem lehet bogy merről érkezett az áldás. Vacsora után ellátogattak hozzánk • Zachariás Miklós bátyámék. Ugy volt a tó család megszervezve, hogy minden gyereknek megvolt az egykorn párja, — én rám a Béla jutott, aki később ottmaradt a világháborúban. Az öregek a dolgaikat beszélték, mi sarkok szerint elvonulva feszegettük t problémáinkat mikor hirtelen berohannak a szemközt lakó Maloiryayék — Valaki bracskával belőtte as ablakainkat! v Nagyon sajnálom, mondta az anyám, de nem tehetek róla. — Már pedig csak az idevaló fiuk lehettek. Az anyám nagyon nyugodt lett. — Semmi okom, hogy védjem őket, síeget keserítik az életemet de most az egyszer ártatlanok. Legalább egy érája meg se mozdultak a sarokból. Annyi vád halmozódott fel állandóan ellenünk, hogy beleedződtünk a rágalomba s azzal a néma megve'éssel fogadtuk az ujabb terhet, amely csak a felsőbbrendű lelkek sajátja. — Senki más BWB volt erősködtek Sfalonyayék, ők szoktak ilyesmit csinálni. Nagyon erős volt a bracska, mert átszakította a rolettát ls. Azonnal kiszaladtunk az utcára, de sehol senki. Hát ezért! Mi Bélával tovább játszottunk, a rtta is elült Miklós bácsi kihívta a piros ászt éa méltatlankodva megjegyezte; — Mindig esak gyanúsítanak! Nyílrán azért, mert a fiuk nem szeretnek a Malonvay-gyerekkel já'szanL — De mikor el se hagyták a szobát? — állt az anyám továbbra Is a védelmünkre. — Bort hoztak egyszer a pincéből! tgy az apám egész halkan. _ — lesz. emlékszám, szilit be Laura néhf Is, 'de szinte hamarabb víszszatértek, mint máskor. Este fél a gyerek. Hát nem ők lehettek, idejük se volt hozzá. ... Megnyugtatóm Laura nénémet, hátha elhallik hozzá a másvilágra a szavam, hogy volt időnk. Nagyon is volt. Hiszen a virtusok közé tartozik a villámszerű gyorsaság is. Ez nyáron történt, a vakáció unalmában; — ba ugyan lehet vakáció akkora terjedelmű, hogy unatkozzék a tiz éves diák, — aztán jött megint az iskola, az idő is elszaladt, mikor egy téli napon, havas, szép, szikrázó időben, a Kató húgom csacsog ebédközben. — Ma délelőtt nem sokat tanultunk az iskolában, mert nem értünk rá. — Hát mit csináltatok? — Imádkoztunk a gonoszokért. — Akkor sose juttok a végére, mondja ax anyám. Kik azok a gonoszakt — Akik az éjszaka belőtték a tisztelendő nővérek ablakait Innen lőhettek kavicscsal, az Amerika-negyedből, keresztül a Begán. _ Nem látták őket? — Nem mertek kinézni, mert féltek és fáztak. Nagyon hideg lett a szobájuk, mindent magukra szedtek. Mi pedig imádkoztunk a gonoszokéri, hogy el ne kárhozzanak. Nagyon forró volt a leves, nálunk mindig igy tálalták be, alaposan megégettem a számat, oda kellett elébe kapnom a szalvétát. Ami pedig az elkárhozásomat illeti, sokszor bántott már a kétség hátha nem hallgatták meg odafenn eléggé a szegény kis húgomat | Vita a Fehértó körül Dr. Beretzk Péter észrevételei Wagnei Gyula nyilatkozatára A Délmagyarország szombati számában közöltük Wagner Gyula műszaki tanácsos nyilatkozatát a Fehértó problémájáról. Errevonatkozólag most a nyilatkozatra ezúttal dr. Beretzk Pétertől a következő reflexiókat kaptuk: — A Délmagyarország május 8-i számában Wagner Gyula válaszol a Fehértó vízellátása, valamint a védelmi terület ügyében közzétett Írásaimra és felszólalásaimra. Mielőtt ezekre rátérnek, meg kell állapitanom, hogy a fehértói ügyek kivizsgálására kiküldött bizottságból eddig ki nem deritett, de sejthető okokból kihagytak, annak munkájában igy részt nem vehettem, miért is nem lehetett alkalmam, hogy személyesen adjam meg Wagner Gyula urnák a felvilágosításokat, melyek ismeretében véleménye bizonyára máskén; alakult volna ki. — Arra a megállapítására, melynél a városi mérnökségre is hivatkozik, hogy az >idén sem a tél, sem a tavasz folyamán nem volt számottevő viz a belvízcsatornákban*, válaszom ez: lehet, hogy télen rem volt, dehogy olvadáskor igen is volt, azt kívánságára szavahihető tanukkal igazolni 'udom. Az újonnan ásott fehértói csatornában színültig ömlött a viz heteken keresztül februárban a Tiszába. S ha már a csatorna továbbépítése miatt a viz visszatartható nem volt, s igy a védett terület is viz nélkül maradt, ugy hiszem, mint vizügyi szakemberrel abbian megegyezhetünk, hogy a Tiszába leeresztett vízmennyiség a halastó számára is felhasználható lett volna. A 60.000 pengős vizvisszaszivattynzási költség igy bizonyára lényegesen csökkenthető lett volna. — »Az utolsó tó már majdnem teljesen viz alatt áll*... >a ma még üresen álló egy tórészlet is megkapja a maga vizét és halállományát* — mondja nyilatkozatában Wagner Gyula A való az, hogy az l-es tónál (Wagner Gyula ur utóhónak jelzi) kezdik a viz töltését. Ezen keresztül árad széf a viz a még hátralévő négy nagy, egyenként kb. 200 holdas tóba. Ezenkívül megtöltésre várnak még az újonnan létesült ujabb nagy tó, az alig feltöltött 4-es tó is. A 4-es tóba annyi viz jutott a Matyér felőli vadvízből, hogy abban a gulipánok sétálni tudnak (ezt maga az informáló ur is látta), tehát ott a vizmagasság alig pár centiméternyi A párolgás okozta veszteséget az ártézi kutak vize pótolni tudta s a tó nem száradt ki. Tehát az •utolsó*, helyesebben az első tó megtöltésén kívül még három teljesen üres medencét és egy sekélyvizű tavat kell feltölteni. Ez»k megtöltés! munkálatai az árraentesitő szerint is legkevesebb 4—5 hetet vesznek igénybe. A halastavaknak ugvanis rendes körülmények között a feltöltött (azonOBLMAGYAROKSZAG SZERDA, 1943 május 12. kivül a félméteres viz rétegen kívül, melye: az iszap nyel el) vízmagassága 60—70 cm. — A védelmi terület határa ügyében alkotott felfogása Wagner Gyulának nagy tévedésen alapul. Számomra — ki a védettség ügyét éveken keresztül úgyszólván magam intéztem — nóvum amit mond. 1939-ben indítványomra a közgyűlés határozata már megállapított 260 holdnyi védett területet. A polgármester 228/38. számú határozata a 68. és 80. szelvénykarók között jelölte meg ezt, e zvolt a védett terület magva, melyet 2/3-ban vág el az uj csatorna. 194Ö-ben a kormányzat törvényesen 350 holdat vett védelem alá s ekkor egy bizottság Jelölte ki a terület határait. Ebben a bizottságban én is részt vettem. Rajtam kivül még kilencen. A bizottság ellenvetés nélkül elfogadta az általam védelemre kijelölt határokon való kimérést. \ bizottság a 260 holdas területet 90 holddal megtoldotta a nemzetközi ut és részben a sándorfalvi ut felé. Pár nappal később az erdőigazgatóság hivatalos mérnökközege a területet fel is mérte, ügyelvén arra. nehogy magánterületet sértsen. Ugy hiszem ezek után Wagner Gyula elismeri, hogy a terület határait csak ismerhetem. A határ ki vol» karózva. Jogerős büntetőjogi Ítéletek vannak a terület megsértőivel szemben. A juhászok ott voltak a határkijelölésnél, a bíró előtti védekezésnél egy sem említette, hogy nem tiltott területen járt Ennek a területnek igen is a derekán megy át a csatorna! Nem tudom az informáló ur honnan vette a térképet. Nagyon lekötelezne, ha abból egyet számomra is juttatna. Egyes egyedül csak az a térkép lehet a hivatalos, amelyet a 26063—1940 számú polgármesteri határozat értelmében a városi mérnökségnek kellett 4 példányban elkészíteni és amelynek egy példánya minden bizonnyal a minisztériumban kell, hogy legyen. Sajnos Szegeden egyetlen hivatalos térképet sem lehet feltalálni. Állítólag a felmérés után térképvázlat nem is készült. A kikarózott területet 2 éven át őriztettem. Az árviz 1942-ben a karózást nyomtalanul elmosta, de annak határait úgyszólván méter pontosággal még ma is megállapíthatók. A halastó igazgatója és alkalmazottai, védelmi őr, vadászok, stb. nagyon is ismerik ennek határát. — Nos! Hát hogyan lehetne, kinek az érdekében áll az, hogy egy másik térképvázlat legyen forgalomban, mely a védett területet a csatornán kivüli területre tolja és lehetséges-e az, hogy én két éven keresztül egészen más felületet őriztettem, mint amelyet tanácsomra a bízottság kijelölt? Ugyhiszem ez utóbbit maga az informáló ur senj hiszi el. Való ax hogy a Tő tetXTy vizében még itt vannak néhányad • Fehértó meghatóan hű és ragaszkodó rilka madaraiból. Éppen azért, mert a tó nincs feltöltve. Mihely: a tavakat feltöltik, ezeknek hírmondói is eltűnnek, mert nincs többé már itt mit keresniök. A halastó mély vizéből sehol egy sziget sem emelkedik ki, nincs fészkelési lehetőség. A védelmi terűlet víztelenítve van, ez volt régi fészkelő helyük. Egyébkent is már csak >19 gulipán gázolta a vizet*, holott hetek előtt még 30—40 volt. A többi — itt lévén a fészkelés ideje — már odébb állott. Schumacher könyve nekem is megvan Éppen jó alkalom erre hi® vatkozni Ott láthatjuk mennyire megbecsülik az odatévedt egy-két pár ritka madarat. A német madarászok, filmesek Európahirü mozivásznakat tárnak a világ elé. Valóban, a birkától nem fél a gulipán, ha az tőle pór méterre sétál. Hiszen tudjuk azt — ugy tudom, hogy Wagner Gyula ur is járatós az ornithologiai mezőkön —, hogy a legvadabb madár is néha közvetlen közelről rebben föl — ha fészkén, tojásán kotol. Kár nem volt hivatkoznia Schumacher következő fényképére is. ahol a madár már fel® borzolva vad dühvel ront a birkának^ nyilván nem azért, mert jóbarátok. Ahol birka van, ott van puli és van ember is. Ez utóbbiak kétségtelenül nagyobb madárellenségek. Németországban Vogelwár'erek ügyelnek a ritka madarak fészkeire. Wagner urnák pedig arra az ajánlatára, hogy nincs viz, nincs fészkelés, most már szabadon legelhetnének a jó pénzl hozó birkák, azt válaszolom, hogy ebben a kérdésben — természetvédelmi területről lévén szó — sem Wagner Gyula ur, sem magam nem dönthetünk. — Végezetül még csak annyit, hogy a Fehértó tudományos kutatását, az ott végzett tudoraányos munkát, nem lehet »kedvtelés»-nek degradálni. Hogy a kormányzat és a Termeszei védelmi Tanács száraára sem kedvtelés a terület érintetlen megőrzése, engedje meg informáló ur, hogy felhívjam szives figyelmét a Természettudományi Közlönynek 1940 junius havi 1108. füzelére, melyben Földvári Miksa miniszteri tanácsos méltatja a szegedi Fehértónak nagy tudományos értékét. És éppen ebben látom a védelmi területnek nemcsak egyesek, de egyes hivatalos tényezők részéről is jelentőség nélkülinek való megítéléséi, hogy hangzanak el nyilvános vélemények, melyek a tudományos munkát •kedvielésnek* minősítik. Vájjon látta-e Wagner Gyula ur a fehértói madárgyűjteményt a városi muzeumban. Vájjon hányan volnának, akik kedvtelésből sokezer pengős költséggel a vidéki gyűjtemények között a legnagyobb madárgyüjteményt. Szeged városának pedig pénzben ki sem fejezhető tudományos értéket gyűjtöttek volna össze. — Magam, ki a természetvédelmi területet sok éves harccal küzdöttem ki, érihPtő, ba védem azt, amit már a törvény is véd, de ugylátszik mégis védelemre szorul. Ezt senki részemről rossz néven nem veheti. Merem állítani, hogy más ennyi gánesvotés után már régen nem törődnék az egészszel. Elvégre nem ebből élek és kellene hivatalos közegnek is lenni, ki a terület sorsával törődjék. Igazán nem sütheti rám senki sem, hogy a védelem körömszakadtig való rnegtartósát is kedvtelésből teszem. „Jelképes* hadianyagátadás Zürfch május 11 Á Budapesti Tudósító jelenti: A svájci lapok jelentik, hogy Casablancában Clark tábornok jelképes módon adta át a „francia hadseregnek az odaérkezett hadianyagot" Ezalkalommal nagyobb szemlét tartottak, CMTI)