Délmagyarország, 1943. május (19. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-14 / 108. szám

Szókincsünk 88 százaléka magyar eredetű Dr. Ktomm Antal •Kodésa • magyar nyaiv alkatáról FA Délmagyarország munkatársá­tól) A Horthy Miklós-tadomány­sgyetem Barátainak Egyesülete csü­törtökön délután fél 7 érakor sza­badegyetemi előadást tartott. Dr. Koltay-Kastner Jenő elnöki meg­nyitója ntán dr. Klemm Antal egyetemi nyilvános rendes tanár, a kiváló nyelvész tartotta meg „A magyar nyelv alkata? című előadá­sai A* előadó bevezetésfii a magyar •yelv eredetét tárgyalta. Ma már kétségtelenül be van bizonyítva, hogy a magyar nyelv finnugor ere dséfi. A magyarság a Krisztus szü­letése előtti harmadik és második évaaredbea a Volga folyónak Káma és Bjelaja nevű mellékfolyói körül elterülő vidéken lakott ée elszakad­ván a legkőaelebbi finnugor rokon­népektől, hosszé vándorlások ntáu jutott a! mai hazájába. a magyar szórended tárgyalta. A magyar szórend más nyelvektől el­térően inkább lélektani, mint gram­matikai. ezért a legjobban kiemelt szét nyomban követi m áUftmány. Az előadónak dr. Koltay-Kastner Jenő köszönte meg ismereteket bő­vítő hasznoe előadását. Félmillió pengő a Főméltóságu Asszony akciójából a szegénysorsu honvédcsaládoknak Budapest, májns 13. A Főméltó­ságé Asszony felhívására az egész ország lakossága őszinte lelkesedés­sel adakozott a téli segélyakcióra. A gyűjtés eredménye minden vá­rakozást felülmúlt. Igy egyedül a honvédség és a csendőrség együttes gyűjtése részint tisztek adományai­ból. részint egyszerű közlegények, katonák és csendőrök filléreiből. félmillió pengőt eredményezett. A honvédvezérkar főnöke 519.828 pen­gő 49 fillért az Ínségesek segélye­zésére bocsátott A Főméltóságú Asszony azonban nemee elhatáro­zással az egész összeget visszautal­ta a honvédvezérkar főnökének az­zal, hogy azt az arra rászoruló hon­védcsaládok támogatására fordítsák. Honvédeink fillérei tehát a legjobb helyre kerülnek. (MTI) A nyelv anyagát három csoport Üá' lehet elkülöníteni: hangtan, szó­Az előadó ismer­tette a magyar magánhangzók mai jellemző sajátságait ős « magyar hangállomány előzményeit: erede­tét és fejlődését, majd tárgyalta a magyar nyelv hangsúlyozását és hanglejtését. Nyelvünk hangállo­mányának ismertetése ntán az elő­adó szótoni szempontból tárgyalta nyelvünk alkatát A magyar nyelv bea — mint mondotta — miként más nyelvekben is, különböző sző fajok fejlődtek ki. A nyelvek közös fejlődése az emberiség gondolko­dásmódjának szerkezeti egyforma­ságára vezethető vissza. Itt kitért az előadó arra a kérdésre is, hogy a szét vagy a mondatot illeti-e meg az elsőbbség a kifejlődésbon. „Mon­datban született a szór4 — oldotta meg a problémát dr. Klemm Antal. Felvetette az előadó azt a kérdést »• hogy hány szé van a magyar­ban és aaok közül mennyi az ere­deti, mennyi az idegen nyelvekből átveti szavsk száma. A ma­gyar szókincsnek, amely igen te­kintélyes, 98J százaléka eredeti ma »Ébredés«,­ameiyböl a rendőrségi őrizet es cellában lett ébredés Tíz hónapig kitűnően gyümölcsöztek a poétaálmok, mégis rossz végűk lett Sorra kerültek eznfán a magyar azénlkotás módjai: szóképzés és szó­összetétel. A magyar nyelvet külö­nösen jellemzi a szóképzőkben való rendkívül gazdagsága. A képzők eredetének ismertetése ntán az elő­adó mondattani szempontból ismer­tette nyelvünk alkatát. A magyar nyelv más nyelvektől eltérő mon­datszerkezeti sajátságokkal ren­delkazik. A magyar állítmány nem­asak ige lehet, hanem névszó is': fő­név, melléknév, névmás. Az állit »«nyoa kívül a többi mondatrész­nek. a határozóé és a jelzős szerke­zeteknek is sajátos magyar jellera­aő sajátságaik vannak. Nyelvünk­ben, mint más nyelvekben is, az egyszerű mondatokon kívül össze­tett mondatok te vannak. Legrégibb nyelvemlékünk, a XIIL század ele jóról való Halotti beszéd aláren­delt viszonyú összetett mondattal kezdődik. A magyar nyelvre jel lemxő, hogy összetett mondatok he­lyett néha igenévi szerkezeteket használ, különösen a régi nyelvben. Ilyenek példán! a madárlátta ke­nyér, napnyugta után kifejezések. Befejezésül az előadó a magyar «yet£ mondattani sajátságai közül (A Délmagyarország munkatársá­tól) A versfaragást általában nem szokták a túlságosan jól jővedel mező foglalkozások közé sorozni. A költő és a sorsharag — miként azt már Petőfi megénekelte — egy anyaméhben születtek és hogy ez nem aféle költői túlzás, arra meg­számlálhatatlan példát szolgáltat az irodalomtörténet, amelynek számos múltbeli nagysága belehalt — a nagy halhatatlanságba. Szerencsére vannak kivételek is­mint például Fehér Ottó László, a szegedi „poéta-őstehetség." akit a gyalúpad mellől szólított el a köl­tői ihlet a Parnasszus virányaira. A múzsa csókja felélesztette az is­teni szikrát és az asztalosssegéd egy napon arra ébredt, hogy ő szü­letett költői őstehetség. Nekilátott a versírásnak és serény munkájá­nak eredményeként most egy éve ki is hozott saját kiadásában egy szürkeborítékos, vékonyka versfüze­tet. amelynek stílszerűen az „Ébre­dést4 eímet adta. A harminckét ol dalas füzetben harminc vers sora­kozott, amelyek legtöbbjét egy-egy közéleti nagyságnak dedikálta a költő, ezzel is bebizonyítva, hogy megfelelő jártassággal bír az iro­dalmi berkekben szokásos, fogások terén. F*VtEK, 194S májns Tft • • VlCVAHfIHWii; lenyomat-gyűjteményt. Arra nézve, hogy a bélyegzőlenyomatokat Mi­lyen óéiból gyűjtötte a költő, eddig még nem sikerült elfogadható ma­gyarázatot találni, a nála talált je­lentékeny összegre vonatkozólag azonban határozottan állította, hogy azt verskönyvel eladásából gyűjtöt­te össze. A rendőrségen kételkedés­sel fogadták ezt a vallomást, mert hihetetlennek látszott hogy egy harmínckétoldalas verefüzet jöve­delméből — amellett, hogy egy év óta élt és ruházkodott belőle, — még 5000 pengőt meghaladó össze­get is lehessen gyűjteni. Erre még aligha volt eset a világirodalom­ban. A rendőrség széleskörű nyomo­zást indított a nagyösszegű péas származásának megállapítására, mert az volt a gyanú, hogy esetleg valami más, tőrvénybe ütköző mó­don szerezte azt a poéta, A nyomo­zás azonban azzal s meglepő ered­ménnyel járt hogy a költő ezúttal minden valószínűség szerint igazat mondott. Megtalálták ugyanis a fiatalember Hétvezér-uteai lakása a s költő sajátkezű följegyzéseit és erek között egy hosszú listát ame­lyen száznál több város és község neve szerepel, amelyeket as utolsó tíz hónap alatt Terseivel sorra lá­togatott azaz kristálytiszta irodal­mi szóval: Jetarhált." Járt Buda­pesten. Kalocsán, Békésen, Gyulán.. Csabán Szolnokon, Szabalkán, Új­vidéken, Gyomán, Zagyvarékásom és egész sor apróbb-nagyobb kix* ségben. Pontosan százhuszonhat vá rost és községet járt be irodalom terjesztő körútján, ahova csak te bette. ajánlólevelekkel kopogtatót* be és ceak úgy dőlt a zsebébe « pénz. A magyar költészet akár­hány halhatatlanja egész életében nem keresett annyit versírással mint a gyalupadtól elrugaszkodni fűzfapoéta első irodalmi megnyi­latkozásával, a harminftkét oldalai versfiizettel tíz hónap alatt Egy költő egyéniségéhez reme köl illik a bohémság és nyilván eb­ben kell keresni az okát annsk, hogy bár az össretarhált pénzekből szépen kiöltözködött és csináltatott magának arany pecsétgyűrűt is, még hozzá egyszerre kettőt (sze­gény Petőfinek egy se volt!) de az­ért egyre másra látogatta a vidék* zálogházakat is. A két pecsétgyűrű előkelőségeknek, akiknek egy-egy versét dedikálta és igazi zsenire valló önérzettel elhárította az ille­tőknek azt a szándékait, hogy a fü­zetke ellenértékét pénzben átnyújt­sák. Ehelyett — ajánlóleveleket kért testületekhez. egyesületekhez és ezeknek az ajánlóleveleknek a bir­tokában azután névsor alapján ter­jesztette könyveit, hivatkozva elő­kelő pártfogóira. Tiz hónapon át terjesztette az újabb, meg újabb kiadást megért versfüzetet, amelyért — saját be­vallása szerint — két pengő negy­ven fillértől nyolc pengőig terjedő összeget kárt aszerint, hogy Jcikből mennyit nézett ki." Mindez talán so­ha nem derült volna ki, ha a költőt közben el nem éri a sorsharag egy zord államrendőrségi detektív sze­mélyében, aki egy hatszáz pengőt erő felsőbabát jogtalan elsajátítá­sának ügyében előállította a rend­őrségre. A felöltőt. — mint már megírtuk — a szegedi zálogházban véletlenü' cserélte el a raktárkezelő és adta át a kabátját kiváltó Fehér Ottó Lászlónak a sajátja helyett, a „be csületes lélek" azonban nyilván ez-j ;s már csak zálogcédnla alakjában időtájt nem volt ftZ »» ébredés- álla­patában. mert nem sietett a raktár­kezelőt felvilágosítani tévedéséről. A versfüret elé előszót is íra-[hanem a sajátjánál háromszorta ár­tott, amely amellett, hogy Fehér | tékesebb kabátta! meglépett. A Ottó László költői értékelését ad- rendőrségen való kérdőrevonásakor ja, megállapítva róla, „minden el­fogultság nélkül", hogy tehetség, kiemeli azt is, hogy „tiszta, becsü­letes keresztény lélek." A becsű le tességgel természetesen összefér az üzleti szellem és éppen ezért nem lehet szemére vetni Fehér Ottó Lászlónak. hogy versfüzetét sokezer példányban kinyo­matva. nyakába vette az országot és hóna alá csapva egy-egy köteget az „irodalmi termék-bőt, házról­házra járva árúsította. Végre egy költő, aki az önadminisztrációhoz is ért! A fiatal költőzseni először szülő­városát. Szegedet házalta végig, mégpedig- hogy bnzgólkodása sike resebb legyen, tiszteletpéldányok t juttatott mindazoknak a társadalmi azt a mesét adta elő, hogy a kabá tot eladta egy pesti úrnak, akit meg is nevezett, azonban órákon belül kiderült hogy vallomásánál is a „poetica licentiáT-t alkalmazta, azaz nem mondott igazat. Az igaz­ságot a rendőrség derítette kl, ami­kor rájött hogy a kabátot a poéta átvitte Szabadkára és ott zálogost tolta el. A városháza épületében lé­vő pénzintézeti zálogház raktárában meg is találták. A rendőrségen utánanéztek Fe­hér Ottó László egyéb viselt dolgai­nak is mert felettébb gyanúsnak találták, hogy a fiatalembernél megmotozásakor 5000 pengőt meg­haladó készpénzt találtak, valamint rengeteg eímet az ország minden i^hftowft , , ljl.: l V'í iuuíuch j , részébői ós egy. különös bélyegző-L került elő, ngyanígy_egy másik fel­öltője is. A rendőrségen tovább' gyűjtik az adatokat Fehér Ottó László vi­selt dolgaival kapcsolatban, egyelő­re ugyan nem az irodalomtörténet, banem a Pitaval számára. A poó­tazseninek, akit poétaálmaiból a rendőrségi őrizétes cellában ért a prózai ébredés, a detektívek máris fejére olvasták füzete egyik versé nek két sorát: „Vigyázzon míndenkt, mi főt, rosz­szat csinál, Mert egyszer mindenki bírói elé áiir Ha a költészet térin csat fűzfa­poétának bizonyult te Fehér Ottó László, de vátesznek — legalább eb­ben az esetben — mégis bevált: a baj csak az, hegy nem fogadta meg a saját intelmét, ezért érte el a köl­tőt a sorsharag. te

Next

/
Oldalképek
Tartalom