Délmagyarország, 1943. április (19. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-07 / 78. szám

— Melyiket? Avval a eigare'tlivel. an Mit funteljak fel rajta? — Hát bogy Be hagyja abba, mert az árt az egészségnek. — öregein, a doktor javalljal -rr Eh, legyintett széleset, ha az ember mindig rájuk hallgat, ugyan hová jut? Ne tessék felhagyni vele. Az öreganyám nagyon okos asszony volt, azt mond'a a jányának, mikor pörölt az apámmal a sok pipázásért: Jányom, jányom, ne tiltsd a dohányt, mert rosszat cselekszel és magad lá­tod a károd a+. — Mi volt ee a kár? — Azt én nem tudhatom, nem kö­tötték az orromra, mert még gyerek voltam. Csak tudom, hogy azaptám holta napjáig pipázott. Ugy is ful­ladt meg, hogy elcsúszott az utcán s a torkába szaladt a pipaszár. — Eh un-e 1 Mégis esait a dohány­zás okozta a halálát I — Az nem, esak a csúszós járda! Azért századszor se mondhatok más', cigarettázzon vigan tovább. ...Már most mit csináljak? — fe­jezte be a barátom. Megértettem én nagyon is, hogy utcaseprő barátom a jövedelmező napi ángáriáját félti, ami'öl elesik az én abstinenciám ese­tén. Nem tudnám elviselni a szemre­hányó tekintetét, — másrészt hátha mégis csak * doktornak van igaza? Ezek után mit csinálsz? — Amig meg nem érkezik az elha­tározásom komoly pillanata, tovább cigarettázom Annyi bána'a, csalódá­sa van manap az szegény embernek, hogy nem akarom én is szaporítani. flW Közellátási bűncselekmények miatt letartóztatták az uradalmi intézőt, aki bérhizlalás! szerződést kötött Szeged városával Eszmecsere a dohányzásról Barátom meséli; — A zsebemben felejtődött egy­szer egy szivar, mire észrevettem, rendes modon megtöredezett. A sar­kon éppen pihenőt tarteti a tájékunk­ra beosztott utcaseprő, hát szóba­preszkedtem vele.. — Ha aifgragasztja, el lehet szívni. — Nagyon szépen köszönöm, nem kell ezt ragasztani, beletömöm a pi­llába. Addig észre se vett, de attól kezd­ve messziről megsüvegelt. — Jó reggelt kivánok, tekintetes W­Munkáját abbanhagyta s figyelme­sen leste a kezem mozdulatát Hová nyúlok? Talán éppen a zsebembe, ahol törött szivarok álmodoznak do­hánygyári lányok puha kezéről. NÍBCS kellemetlenebb dolog, mint észrevenni, hogy valaki izgalommai vár á lehetetlennek tetszőre. Én ezt az embert meghplygattam a nyugal­mában s most a csoda megismétlődé­sét (esi. Magyarázzam meg neki, hogy csak kivételes esetekben szivarozom, az a Media is ugy felejtődött egy rég használt kabátómban? Aa ilyesmit nem lehet megmagya­rázni a csodavárónak, azért a másik héten, mialatt az utcaseprő tisztelgé­se elérte a legfelsőbb fokot — ugy emelte fel szolgálati szerszámát, mint­ha lándzsa volna —, vettem egy for­torikó szivart. Azt azután gyengéden raegtöredez­tem, hogy hitelesítsem a patináját s mikor találkoztunk, először elmen­tem mellette, hogy ké' lépésről vissza­forduljak. — Ejnye, majd elfelejtettem, fogja csak öregem. Jó lesz a pipába. A szivar dolgában való felvilágo­sítást még ipindig halogattam, vala­mi! azonban kellett tennem, mert ne­kem fáj, ha azokat a csalódott, fáradt szemeket látom. jíogy az egyik szivar íze kelleme­sebb lett volna, mint a másiké, arról nem tett említést. Valószínű hogy észre se vette, csak égien valami a pipában s ha kialudt, hát szortyogjon. Igy fedeztem fel, hogy összegyűjtöm a csigarettacsutkákat, megteszi az is, ha nincs más Úgyis csak félig szívom el őket, hogy ne gyűljön össze any­ayí nikotin s mire való szemétbe dobni, mikor akad, aki igy is örül Büki! Hát nagyon örült, pláne hogy na­pon;a hozzájutott, nem bizonytalan szünetek után. Külön skatulyát tartot­tam erre a célra a zsebemben, nöisme­rőseiro nem győztek finnyáskodni, hogy bagószagu vagyok, azonban ki­elégítettem egy szegény ember sze­rény boldogságát Viszont az utca­seprővel támadt viszonyom a legba­rátságosabb maradt Történik azonban, hogy találko­zom egy barátommal, épp a sarkon Ittunk meg, ahol az utcaseprő pihen a kezdünk érdeklődni egymás hogy­léte felül. v Baj van, mondom, a doktorom Kitiltott szesztől, dohánytól. — Okosabbat neon talált ki? s- Egyelőre nem, de képzelheted, mi jón még ezek után! — Természetesen szót fogadsz! — Szoktatom magam hozzá, nap­ról-napra kevesebbet, végül elmarad az egész De te nem iszol! — Nem is ezzel van baj, hanem a dohánnyal. Délután látom, hogy az utcaseprő pártfogoltam akar valamit mondani Nekilendül, cpim amikor seprésbe fogya ígirja azt a szabályos szép félkört,' aztán íeveszi a kalapját. — Tekintetes ur, ha meg nem sér­teni... — Mondja csak bátran, bácsi. — Ugy gondolom, hogy nem illik­ha a magamfajta egyszerű szegény tanácsot ad a nálánál okosabbnak, gzért mégis tessék feiigűtöhü a dol­Tótkomlós, április 6. Március köze­pétől folyik a nyomozás a szollősi Zi­chy-uradalom intézője, Szabó Pál el­len. akivel szemben az a gyanú merül fel, hogy az uradalom terményeinek, egy részéi kivonta a bejelen|ési köte­lezettség alól s ezzel sulvos bűncselek­ményt követett el a közellátás és a honvédelem érdekei ellen. A nyomozást végző közegek a gaz­daság magtárában "agy mennyiség­ben találtak olyan terményeket, ame­lyek bejelentési kötelezettség alá tar­tóznak de bejelentve nincsenek. Szabó Pál nem jelentette be sz elmúlt évi kölestermést, eséplési ellenőr nélkül kiőröltetetf 300 mázsa kölest és tiszti­fás nélkül összezúzatta, takarmányo­(A Délmagyar ország munkatársá­tól) A szabadkai nzsorabiróság egyesbirája a mult év decemberében tárgyalta Hajós Tibor budapesti barom fi kereskedő é U!1 társa ár­drágítás! ügyét. Hajós Tibor 27 éves evangélikus vallású, érettségizett fiatalember nemrésrben „átképez­tette magát" a kereskedői pályára és baromfikereskedő céget alapí­tott. A mult év április 12-én leuta­zott a bácskai Csantavérre, ahol Szalóki Ferenc nevű megbízottjá­nak utasítást adott hogy vásárolja össze a községben található tojáso­kat az üzlete számára. A vádirat szerint az utasítás ugy szólt, hogy Szalóki maximális áron felül is vá­sárolhat, ezt azonban a vádlott a főtárgyaláson a leghatározottabban tagadta. Hajós Tiborra! együtt két cean­tavéri tojáskereskedő: Kokn Imre és Kohn Sándor is a vádlottak pad­jára került tettestársi bünrészes­ség gyanújával. A csendőri nyomo­zás során tett beismerő vsl'oniáso­kat a Kohn testvérek a főtárgya: láson visszavonták Kohn Imréné pedig, aki a vizsgálat során terhe­lően vallott férje ellen, a főtárgya­láson megtagadta a vallomástételt. A paásod- és harin d-erd" vádi tt biiapssége a tárgyaláson nem nyert oisgnyugtatóaB bizonyítást, ezért aé zás céljaira eladta. Megállapította a nyomozás azt is, hogy Szabó Pál Szeged várossal kö­tött bérhizlalás! szerződése alapján az uradalomnak kiutalt 1125 mázsa kuko­ricából 525 mázsát vásárlási engedély nélkül eladott, ugyancsak eitékesitefte az uradalomban az elmúlt évek folya­mán főzött mintegy fi-8 mázsa házi­szappant is, amit igy kivont a beje­lentési kötelezettség alól és nem aján­lotta fel a közellátás céljaira A visz­szaélések leleplezésére — a nyomozás adatai szerint — Szabó Pál többrend­beli okirathamisitást is elkövetett. Szabó Pált a csendőrség őrizetbe vette és beszállította a gyulai ügyész ség fogházába. uzsorabiró Kohn Imrét és Sándort az ellenük emelt vád és következ­ményei alól felmentette. Hajós Tibor osantavéri vásárlá­saival kapcsolatban ellenben a ta­nuk terhelően vallottak, kiderült­hogy 3 pengő 20 fillért ajánlott meg a tojás kilójáért, holott a maximá­lis ár csak 2.pengő 80 fillér volt. A bíróság bűnösnek mondotta ki Ha­jós Tibort árdrágító visszaélés vét séeében annak ellenére hosrv a ipa­gasabb árat csupán csak ígérte- de hatóságilag megállapított árban fi­zette az egyik lekötött mennyisé­get, mig a másik láda tojást at sem vette Ez as Ítélet ivdnk"'-* n gZerin' nem mentesiti a vádlottat a bünle tés alól azért, mert y»*"*két tény­kedése azért történt, mert tudta, hogy időközben a csendőrök már megindították a nyomozást as ár­drágítás ügyében és le is foglalták a megvásárolt készletet. Hajóst a biróság 1 hónapi fogházra és 3 évi hivatalvesztésre ítélte. Hajós Tibpr az Ítéletet megfelleb­bezte a táblához, abol a vádlott az­zal érvelt a Cwrrj/-tanács előtt ked­den megtartott főtárgyaláson, hogy róla. mint Hangya-szövetkezeti be­vásárlóról fel sem tételezhető honn drágább áron akart volna vásárol ni, hiszen a ször-H-ezet csakis maxlzp^Us dfron veszt át as átült. !> 151 MAGYARORSZÁG e SZERDA, 1943. április ?, « igy ebben az esetben súlyosan rá kellet volna fizetnie az üzletre. A tábla nem fogadta el ezt a vé­dekezést és a bizonyiíáskiegész;tés­re vontakozó indítványt elutasí­totta azzal az indokolással hogy as elsőbiróság előtt lefolytatott bizo­nyítási eljárás kétségtelenül be­igazolta a vádlott bűnösségét. Az árdrágítás tényének megállapításá­hoz a táblai indokolás szerint nem szükséges a Cselekmény befejezett­sége, elégséges, ha a vádlott való­ban többet igér a hatóságilag meg­állapított árnál. Arra való tekintet­tel, hogy a vádlott többektől is akart tojást vásárolni, a lekötött áru nagy mennyisége indokolja, hogy az elsöbirósági Ítélettől elté­rően nem vétségben, hanem bűn­tettben mondja ki a tábla bűnös­nek. Ezért a törvényszék Ítéletét megváltoztatva, az egyhavi fogház­büntetést hathavi bőrtönre emelte fel a tábla Az ítélet jogerős. A tábla is elitélte az árdrágító temerini tégla­gyárost (A Délmagyarország munkatársától) Az újvidéki törvényszék uzsoraügyek­ben ítélkező egyesbirája Kalmár Pál 59 éves temerini téglagyárosi a uiult hónap 4-én árdrágító visszaélés bűn­tettéért 6 havi börtönre, 5 évi hivatal­vesztésre és 5000 pengő pénzbüntetés­re Ítélte, továbbá 15.000 pengő vagyo­ni elég étel megfizetésére is kötelezte. Kalmár az Ítélet ténymegállapítása szerint a vádiratban terhére rótt bűn­cselekményt azzal követte el, hogy a temerini árvízkárosultaknak a házaik újjáépítéséhez hatóságilag kiutalt tég­láért az ezer darabonkint megállapí­tott 69 pengős ár helyett 110 pengőt számított. Az elsőbiróság előtt a vádlott zal védekezett, bogy tavaly juliushau, amikor a téglakiutalások történtek, nem volt a tégla ára rögzítve, ez csak szeptemberben történt meg. Tagadta, hogy 110 pengőt szedett volna be a Je­lentkezőktől, ellenben beismerte, hogy megrendelőivel Írásos kötelezvényeket iratotf alá, hogy a tégláért ezreukint 110 pengő fognak fizetni. Az Ítélet ellen beadott semmisségi panaszt kedden tárgyalta a szegedi tábla C u r r y-tanácsa, amely előtt 9 vádlott védője bizonyitáskiegészitést kért annak beigazolására, hogy a tég­laárak nem voltak rögzitve, továbbá arra, hogy árdrágítást már csak aziért sem köve hetett el, mert a téglagyá­rak egész készlete felett a hatóságok rendelkeztek kiutalásaikkal és ők is fizették ki a vételárakat. Kérte az 58 árvízkárosult téglakiutalásáról veze­tett hivatalos jegyzék beszerzését is annak megállapítására, hogy abban árak sehol sem szerepelnek éppen az­ért, mert azt csak későbbi időpontban állapította meg Bács-Bodrog várme­gye alispánja. A tábla a védő indítványát elutasí­totta és az elsőfokú birösági Ítéletnek a szabadságvesztés büntetésre vonat­kozó részét jogerőre emelte, a pénz büntelést ellenben leszállította 1000 pengőre, a vagyoni elégtételt pedig 3000 pengőre. A táblai ilélet indokolása szerint Kalmár Pál az Írásos kötelez­vény kiállításával elkövette az árdrá­gítást minthogy pedig saját bevallása szerint minden ezidőtájbeli téglsfci adásnál igy járt el, a halmazat miatt cselekménye üzletszerű bűntettnek mi­nősült G'XHttMrruJlfeMll! A fotósdraóiiasert kirótt egqhavi fogházbüntetést halhónapl börtönre emelte fel a fóbia \ \

Next

/
Oldalképek
Tartalom